Merida, a Disney Marty McFly-a

Minden alkalommal, mikor egy klasszikus történet folytatásával, újragondolásával vagy valamiféle átiratával találkozom, gyakorta elkap az a fajta kíváncsiság vagy vágy, hogy bárcsak egy időre kikapcsolhatnám az eredeti történettel kapcsolatos emlékeimet, benyomásaimat – és úgy általában: az egészet, hogy valaha is ismertem (oké, lehet, hogy ez nem csak olvasói szempontból fordul meg a fejemben, de ebbe most ne menjünk bele…).

Farrah Rochon: Szállnék már

Sorozat: Sorsfordító történetek

Manó Könyvek, 2024, 424 oldal

Fordította: Nagy Linda

Csillagérték: 8

Vajon másképp gondolkodnék az átiratról? Más élményt adna? Jobban meg tudnám ítélni, hogy maga a történet olvasmányos, izgalmas? Így hát, mikor megláttam, hogy a Sorsfordító történetek következő része Merida, a bátor átirata lesz, felcsillant egyfajta reménysugár. A Disney-meséket viszonylag jól ismerem (főleg a klasszikusokat), viszont vannak üresjárataim. Merida éppen az! Persze, ha felmutatod a képét, fel fogom ismerni. De a mesét még nem láttam. Eljött az én időm!

Ismerkedés a felcseperedő Anne Shirley-vel

Lucy Maud Montgomery neve hallatán általában gyermekkorom egyik kedvenc sorozatára, a Váratlan utazásra szoktam asszociálni – bár, hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy honnan és mikor ivódott belém a szerző és a sorozat közötti kapcsolat. Az 1990-es évek sorozata az írónő több történetét adaptálja, felhasználva egyes elemeket az Anne-sorozatból is.

Lucy Maud Montgomery: Anne Avonlea-ben

Manó Könyvek, 2024, 360 oldal

Fordította: Ruff Orsolya

Csillagérték: 8

Anne Shirley pedig ismerősen csengő névként derengett fel az emlékezetemben. Nincs konkrét élményem vagy benyomásom a karakterével kapcsolatban, a regényszériából készült sorozatok is kimaradtak számomra mindeddig. Ennélfogva pedig igazán megörültem, hogy a Manó Könyvek – jó szokásához hűen – új külsővel és új fordításban adja ki ismét az Anne-sorozatot, így felidézve bennem is a Váratlan utazás, vagy épp a Laura Ingalls Wilder nevéhez fűződő A farm, ahol élünk sorozat világát.

Kalandok az 1910-es évek Budapestjén

Kertész Edina meséi nem ismeretlenek előttem, hiszen A lány, aki…./A fiú, aki… sorozatban több mesekönyvét is olvastam. Megkedveltem ezeket a kiadványokat, a mesékkel és az illusztrációkkal együtt, mert egyrészt méltó emléket állítanak a főhősüknek, másrészt kiváló példaként szolgálhatnak a gyerekek számára.

Kertész Edina: A fotográfuslány

Manó Könyvek, 2024, 224 oldal

Csillagérték: 9

A fotográfuslányt tehát egyrészt azért vártam különös izgatottsággal, mert kíváncsi voltam, hogy a szerző egy terjedelmesebb ifjúsági regényben miként működik, másfelől pedig a Manó Könyvek Új Kedvencek sorozata szintén különleges helyet foglal el a szívemben. Egyszerűen odavagyok azért, hogy a kiadó egy ilyen klassz sorozatban enged teret egy, az ifjúsági irodalomból szerintem nagyon is hiányzó láncszemnek, az ifjúsági történelmi kalandregényeknek...

Érzelmek háborúja egy gyűlölt korban

Azt hiszem, valahogy úgy van, hogy mindenkinek az a legnehezebb korszak, amelyben éppen él. Azt látja a legsötétebbnek, a legutálatosabbnak, a legkilátástalanabbnak. Persze, sok minden függ a társadalmi, politikai környezettől, mint ahogy az egyéni megélésektől, s persze attól, hogy mindezeket mennyire hagyjuk a részünkké válni. Van-e lehetőségünk kívül rekeszteni őket.

Florian Illies: Szerelem a gyűlölet korában

Park Könyvkiadó, 2023, 416 oldal

Fordította: Fodor Zsuzsa

Csillagérték: 8

Nem tudom elégszer kinagyítani, hogy mennyire fontos ilyenkor (is) a történeti tudás. A körülöttünk lévő világ ismerete, mechanizmusainak megértése nagyban függ attól, hogy mennyire tudjuk összehasonlítani a jelenlegi helyzetünket egy korábbi történelmi koréval. Mikor azt mondjuk, nehéz manapság párt találni, mennyivel könnyebb volt régen – vajon belegondolunk, hogy tényleg így volt-e? Mennyire volt egyszerű két világháború között közös jövőt vizionálni két embernek?

Betemetlen fjordok

Teljesen a véletlennek köszönhető, hogy az izlandi irodalommal, s azon belül is (már ha ez elválasztható úgy, hogy csak tőle olvastam), Jón Kalman Stefánsson történeteivel abban az évben kezdek ismerkedni, mikor az unokatesóm és a családja ezen a számomra mindig is valamiféle misztikummal körbevettként elképzelt országba költözött.

Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben

Jelenkor Kiadó, 2024, 180 oldal

Fordította: Egyed Veronika

Csillagérték: 7

A Hiányod maga a sötétség megmagyarázhatatlanul vonzott be a szerző világába, még akkor is, ha – szokásomtól eltérően – hosszú heteken át haladtam csupán a történettel. A Jelenkor Kiadó a nyár beköszöntére a szerző első, 1996-ban megjelent prózakötetét hozta el a magyar olvasók számára, így külön élményt sejtetett maga mögött, hogy Stefánsson legfrissebb regénye után rögtön a legelsővel folytatom. A két kötet között eredeti megjelenése között egyébként huszonnégy év telt el.

Ültess fát - és értsd meg jól

Tulajdonképpen szerintem úgy igazán viszonylag későn jöttem rá, hogy mennyire szeretem a fákat. Pedig végigkísérnek. A természet biztos pontjai az életemben. A jól mászható fűz az óvoda udvarán, a lengedező, fehér törzsű nyír az iskoláén. A kedvenc almafáim a kertben, a szintén jól mászható az egyik mama kertjében. A lugasba futó, alatta csak hajolva közlekedhető nyári körte a másik mamáéban. A bükk, amiről a szülőfalum a nevét kapta (bükkös erdő alja).

Peter Wohlleben: Értsük meg a fákat

Park Könyvkiadó, 2024, 220 oldal

Fordította: Malyáta Eszter

Illusztrálta: Margret Schneevoigt

Szakmai lektor: Iványi Ákos

Csillagérték: 8

Az azóta kivágott jegenyék a kert alatt, s melyek mindig a klasszikus balatoni utak hangulatát idézik. A fenyők az allén, a platánok a parton. Dédipapa körtefái, melyekből még mindig van az udvarban. A papa meggyfája a hobbikertben. A diófa a földesút kanyarjában. A gesztenyék, melyekről termést gyűjtünk. És igen, ott van a két hatalmas hárs, melyek egybeolvadva több, mint száz éve állnak a házunk előtt. 

Új szokások a küszöbön

Azt tartják, hogy minden új szokás kialakulásához, beépüléséhez huszonegy nap szükséges. Ennyi idő alatt szökik a napi rutinunkba egy-egy tevékenység. Az „azt tartják” kijelentések persze pont arra jók, hogy valaki megcáfolja őket. A fenti állítást mások úgy tartják, nem teljesen fedi a valóságot.

Michael Mosley: Csak egy apróság

Libri Könyvkiadó, 2024, 220 oldal

Fordította: Gyárfás Vera

Csillagérték: 8

Én is cáfolnám. Volt olyan tevékenység, amivel kapcsolatban úgy terveztem, bevezetem a mindennapi rutinomba, hiszen mindössze huszonegy nap, és máris a részemmé válik. Mennyire szuper! Bizony, kitaláltátok: alig vártam, hogy leteljes a huszonegyedik nap, és a huszonkettediken már nem csináltam. Szerintem huszonegy napnál azért többre van szükség. És nem feltétlenül az intervallumra gondolok, inkább valamiféle belső motivációra.

Barangolások a Luther-úton

A korábbi évszázadokban talán fel sem merült széles körben, manapság pedig sokan olyan luxusként tekintenek rá, ami nem mindenkinek adatik meg. Részben igazuk van. Az elvonulás, a lelkünk ápolása, a továbblépés átgondolása, a közhelyesen felgyorsult világnak emlegetett mindennapokban olyan sikk, mely mintha csak keveseké lehetne. Sokszor pedig akkor vesszük észre, mennyire meg kellett volna állnunk, mikor már minden mellett elrohantunk. Vagy minden elrohant mellettünk?

Mörk Leonóra: A papagájos ablak

Jaffa Kiadó, 2024, 288 oldal

Csillagérték: 9

Nagyon aktuális élethelyzetben találtam rá Mörk Leonóra könyvére, mely új és csodaszép borítóval jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában. Mikor az elmúlt lassan fél évemre nézek, áldásként tekintek arra a lelassulásra, arra a kilépésre, melyben részem lehet. 

Mégsem haltak ki a dinoszauruszok?

A minden, amit a miniszörnyekről tudtál, hamis annyira egy cseppet elvitt magával tavaly. Ennélfogva, mikor megláttam az új Nick Crumpton-könyv megjelenésének előszelét, egészen biztos voltam benne, hogy nem szeretném kihagyni. Még akkor sem, ha a miniszörnyeknél csak a dinoszauruszok állnak tőlem távolabb. De utóbbiak legalább már kihaltak. Vagy mégsem?

Nick Crumpton: Minden, amit a dinoszauruszokról tudtál, hamis

Móra Könyvkiadó, 2024, 64 oldal

Fordította: Weltler Ildikó

Illusztrálta: Gavin Scott

Csillagérték: 8

Eskü (sajnos) nincs semmilyen szerződésem a Jóbarátokkal, de hát a paleontológiával meg a különféle fosszíliákkal mégiscsak akkor kerültem napi kapcsolatba, mikor Ross Geller munkáját figyelgettem. Hozzáteszem, a tudományos élet működéséről is lehet összerakosgatni mozaikokat, például akár azzal kapcsolatban is, milyen klassz dolog (lehet) az embert véglegesítik a munkahelyén. De ez egy másik bejegyzés másik eszmefuttatása.

Fogva tart-e a titok?

A titkok kérdésköre nehéz ügy. Mert mégis: ki előtt titkolózunk? Önmagunk? Szerettünk? Ismeretlenek? És mit titkolunk? Magánügy? Lélekölő bűnök? Hazugságaink? A titkok titkos élete – az alcím alapján – arra a keresi a választ, hogy hogyan befolyásolja a titkolózás az életünket. 

Michael Slepian: A titkok titkos élete

Park Könyvkiadó, 2024, 256 oldal

Fordította: Molnár Csaba

Csillagérték: 7

Alapvetően nem tartom magam titkolózósnak. Nem látom túl sok értelmét, mert általában a fent felsorolt kérdések merülnek fel bennem. Olyan érzéseim, megéléseim és tapasztalataim persze vannak, melyeket nem szívesen osztok meg akárkivel – vagy éppen senkivel. Így tulajdonképpen egy picit arra is kerestem a választ, hogy ezek egyáltalán titkok-e.

A gyerekkor, amit senki nem kívánhat

A 20. századi történelmi regények, memoárok olvasmányélményként és emberként is rendre képesek próbára tenni. Ezek egy részéhez kapcsolódnak a holokauszttörténetek, melyek közül ugyan számos fiktív regényt megismertem, a személyes írások – legyenek azok naplók vagy memoárok – egyre inkább átveszik a helyet az olvasmányaim között. A memoárok között pedig egyre több és több a gyermeki nézőpontból megírt elbeszélés.

Lantos Péter: A fiú, aki nem akart meghalni

Kolibri Kiadó, 2024, 208 oldal

Fordította: Miks-Rédai Viktória

Csillagérték: 9

Nem egyszerű könyvek ezek, mégis – akárhányat is olvasok közülük – mindig azt érzem, több lettem és tanultam. Meg azt is, hogy sok nyitott szívű olvasóra lenne szükségük ezeknek a történeteknek. Ahogy időben távolodunk, egyre többre. A Kolibri Kiadó újdonságait böngészve így egészen egyértelmű volt, hogy Lantos Péter memoárját szeretném elolvasni, bár egy kissé elgondolkodtatott, hogyan fér majd el ez a kötet a kiadói portfólióban.

Kalandok a csokigyárért

Kulttörténetek. Kis túlzással mindenki ismeri őket, még akkor is, ha sosem látta vagy olvasta volna őket. Nehéz megfogni, mintha mindig – de legalábbis nagyon régóta – velünk lettek volna. Nem is mindig szeretjük őket, és nem is mindig tudjuk megmagyarázni hol és mikor váltak a részünkké. Nem elevenen, nem mindig élőn. De valahogy ott vannak.

Roald Dahl: Charlie és a csokigyár

Sorozat: Charlie (1)

Kolibri Kiadó, 2024, 228 oldal

Illusztrálta: Quentin Blake

Csillagérték: 8

A Charlie és a csokigyár, Willy Wonkával szerintem hasonló kategóriát képvisel. Talán a húszévente újra és újra megközelített történet nem engedi, hogy a generációk váltakozása elfeledje, talán az újra és újra kiadott meseregény. Mindenesetre, megragadtam az alkalmat, hogy a filmek után megismerkedjek Roald Dahl klasszikusával.

Hova tűnik a jókedv?

Az eddigi olvasmányaim mentén úgy alakult, hogy Kertész Erzsi meséivel még nem keresztezték egymást útjaink, viszont Az elátkozott erdő kérdése – Hova tűnt a jókedv? – felkeltette az érdeklődésem. Tényleg, hova? És milyen megoldást vagy választ tud adni erre egy ködösen kék borítójú mesekönyv?

Kertész Erzsi: Az elátkozott erdő

Móra Könyvkiadó, 2024, 40 oldal

Illusztrálta: Káposztás Judit

Csillagérték: 7

Mit gondolnak a gyerekek a jókedvről? Milyen az – és milyen, ha nincs? Ki tehet róla (ha van és ha nincs)? Mit tehetünk, ha elveszik? Ezekkel a kérdésekkel lapoztam fel a könyvet, olyan válaszokat keresve, melyek az óvodás korosztály számára kielégíthetőek lehetnek. Az ovisoknak és nekem.

Lüktető 20. századi éjszakák

Ígértem, hogy sokszor le fogom írni, úgyhogy íme, ismét: Mártonffy András hét évvel ezelőtti első regénye úgy vett le totálisan a lábamról, hogy maga a műfaj egyáltalán nem áll közel a komfortzónámhoz. Az Én, Sándor Erikkel mégis úgy találtunk egymásra, hogy azóta sem feledtem (ha ismeritek a sztorit, akkor tudjátok: Sándor Erik tökéletesen tisztában lenne vele, hogy ez nem is történhetett volna másként). Hosszú évek teltek el 2017 óta, hiába vártam a következő nagy dobást.

Mártonffy András: 11 éjszaka

Trend Kiadó, 2024, 320 oldal

Csillagérték: 9

A Trend Kiadó ebben az évben vett meg magának a szuper kiadványaival, s annál nagyobb meglepetést nem is okozhatott volna, mint mikor megpillantottam a 11 éjszakát az újdonságok között. Nem érdekelt a fülszöveg, nem érdekelt a téma. A szerző és a borító egyértelmű garancia volt számomra – tényleg valami fura, megmagyarázhatatlan dolog ez. Jó, egy valami mégis érdekelt: hogy legyen egy blogturné is a könyvből, lehetőség szerint egy olyan bloggerinával, akiről tudom, hogy kedveli a hasonló történeteket. No, de elég a felvezetésből, csapjunk végre a lapok közé!

Kányádi magyar meséi

A többedik szerzői turné után számos gondolat kavarog bennem. Egyrészt – és elsősorban – nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy rövid időn belül lehetőségem nyílt Richard Scarry, Szabó Magda vagy éppen Kányádi Sándor életművének három, négy vagy hat darabjával is megismerkedni, s bemutatni azokat egy-egy turné keretén belül.

Kányádi Sándor: Világgá ment a nyár

Móra Könyvkiadó, 2024, 88 oldal

Illusztrálta: Tuza Edit

Csillagérték: 7

Másfelől persze van egy csomó kérdésem is – elsősorban a befogadás szempontjából. Nem túl tömény-e egy hónap alatt egy szerző több könyvével megismerkedni? Mi történik akkor, ha az első vállalt kötet után kiderül, hogy zátonyra futottam? Nos, amellett, hogy utóbbi kérdésre nyilván egy combos „semmi”-t tudnék felelni, a Kányádi-turné esetében kifejezetten jól jött ki, hogy négy kötetet is összeválogat(hat)tam a szerzőtől. Jöjjön egy összegzés tehát, és egy élménybeszámoló a Fából vaskarika mesekönyvről.

Mesékkel az évszakok körül

Világgá ment a nyár. Nyár elején, az igazi kánikulai napok küszöbén eljátszadozni a gondolattal, mi lenne, ha világgá menne a nyár, egészen üdítő. Ebből kitalálhattátok: nem vagyok az a kifejezetten nyárias típus. Nálam a nyár kimerül a szobahőmérsékletben, 25 fok felett pedig minden kánikula. Nagyjából. De itt most nem erről lesz szó.

Kányádi Sándor: Világgá ment a nyár

Móra Könyvkiadó, 2022, 80 oldal

Illusztrálta: Bogdán Viktória

Csillagérték: 8

A nagy Kányádi-blogturné alkalmával megismerkedtem egy világlátott egérke mindenféle küzdelmeket érintő mindennapjaival, majd egy mesecsokor által bepillantást nyerhettem Kányádi Sándor rövidebb állatmeséinek birodalmában. A négy könyv felén túl végül megérkezett harmadikként a Világgá ment a nyár…

11 éjszaka részleteiben

Mártonffy András első regényét – mint sok más esetben, mikor olyan műfajok felé teszek kitérőt, melyek nem feltétlenül a komfortzónám részei – puszta kíváncsiságból olvastam el annak idején, viszont az Én, Sándor Erik „betegsége” teljesen magába szippantott. Ezt akkor is megírtam – és meg fogom még néhányszor említeni.

Mártonffy András: 11 éjszaka

Trend Kiadó, 2024, 320 oldal

Csillagérték: 9

Egyértelműen felcsillant tehát a szemem, mikor a Trend Kiadó újdonságai között megláttam Mártonffy András legújabb regényét. Hogy teljesen őszinte legyek – miért ne lennék az? – nem olvastam el a fülszöveget (a borító egyébként is nagyon jól átadta, milyen világba kerülök majd), csak annyit tudtam: ezt a könyvet olvasnom kell! Mielőtt azonban megfogalmaznám a szokásos értékelős-élménybeszámolós posztomat, a turné extrájaként elhoztam néhány hosszabb-rövidebb idézetet, melyek különösképp megragadtak.

Hogy a káposzta is megmaradjon

A Kányádi-turné második állomásaként egy egészen vicces borítóra böktem a kis pakkomban – s persze tudjuk jól, egy mesekönyv esetében ennek is nagyon fontos szerepe lehet. Mármint az illusztrációnak és a megjelenésnek. Az okos kos meséihez Tuza Edit készítette az illusztrációkat.

Kányádi Sándor: Az okos kos

Móra Könyvkiadó, 2022, 96 oldal

Illusztrálta: Tuza Edit

Csillagérték: 7

Az okos kos kapcsán már összehasonlítási alapom is lehetett, hiszen a Világlátott egérke kapcsán már szereztem némi rálátást a szerző mesélői mivoltjára – ó, igen, s talán ezt nem is említettem az előző bejegyzésben: ugyan néhány Kányádi-mese rémlik valahonnan nagyon régről, az életművel való ismerkedésem abszolút ehhez a turnéhoz kapcsolódik.

A kisegér, aki jót remélt és mást kapott

Hogy harminchárom éves bloggerként miért lesem árgus szemekkel a mesekönyveket, a trendeket – és miért olvasok legalább annyi mesekönyvet, mint sok más műfajú és célközönségű könyvet, nehezen megfogalmazható számomra. De mi lenne, ha elfogadnánk azt a választ, így egyszerűen, hogy: mert szeretem.

Kányádi Sándor: Világlátott egérke

Móra Könyvkiadó, 2022, 72 oldal

Illusztrálta: Bogdán Viktória

Csillagérték: 7

Szeretem visszahozni az egyre távolodónak tűnő gyermekkort, szeretek eljátszadozni emlékekkel, képzetekkel és sok más szempontból is nagyon hasznosnak találom a meseolvasást, amiről talán indokolatlan lenne pont itt és most bővebben írni. A lényeg, hogy a Kányádi-turnéval most egy olyan folyamnak nézek elébe, ami egyszerre tölt el az én életemre vonatkoztatott nosztalgiával, és olyan nosztalgiával, ami azokból az évtizedekből származik, mikor még nem is éltem.

Hallgattassék meg a negyedik fél: James Pennington története

Szaszkó Gabriella regényei mindig tanítanak valamit arról, hogyan lehet vagy érdemes (vagy éppen nem érdemes) szemlélni a világot. A világot, amelyben élünk. A világot, amely körbevesz. A világot, amelyben mások élnek – és amivel olykor-olykor összesimul vagy éppen koccan a mi világunk. A Pennington-testvérek trilógiája az egyik legjobb realista sorozat, amivel a húszas-harmincas éveim fordulóján találkoztam.

Szaszkó Gabriella: Engedj el

Sorozat: Glens Falls (1)

Maxim Könyvkiadó, 2021, 464 oldal

Csillagérték: 10

Miután néhány évre kiléptem a blogolásból, majd visszatértem, az első szerző, akivel találkoztam, Gabi volt – a tavalyi Könyvhéten. Nagyon meglepett a figyelmessége, hogy tudott az újraindulásról és megkérdezte, hogy olvasnám-e a két kötetet, melyek a Glens Falls sorozatban jelentek meg – Te úgyis ismered a Penningtonjaimat!

Mágiák találkozása földön és vízben

Tavaly óta majdnem akkorát fordult az olvasói életem, mint mikor elkezdtem blogolni. Újra megismerkedni az éppen futó trendekkel, ismét rádöbbenni az olvasás és a műfajok szeretetére, megtalálni azokat a zsánereket, könyveket és szerzőket, akik valamiféle újdonságot visznek az olvasói ritmusomba. A Manó Könyvek és a Menő Könyvek gondozásában megjelenő Disney-átiratok pedig egyértelműen dobogósok ez utóbbi szempontjából.

Lorie Langdon: Vanessa

Manó Könyvek, 2024, 432voldal

Fordította: Widder Zsuzsa

Csillagérték: 7

A Gonosztevők-sorozat, a Sorsfordító történetek-sorozat egy-egy darabkájával való megismerkedés még akkor is nagy élményt jelentett a naiv ráakadásomnak, hogy sok esetben maga a történet nem igazán tetszett. Maga a játék érdekel, a kísérlet – és persze, ezek is gyakorta futnak zátonyra. S ha már tenger, a Vanessa immár második alkalommal mutatja be Ariel történetét teljesen más szemszögből. Illetve: ez a történet egyáltalán nem érinti Arielt.

Aki elmegy, ugye hazatér?

Nem tudom, ki hogy van vele, én gyakran alszom el egy ideálisnak gondolt forgatókönyvvel a fejemben. A saját életemre vonatkoztatva. Minek és miként kellene történnie, kivel kellene összehoznia a sorsnak – vagy nevezzük forgatókönyvírónak vagy rendezőnek. Aztán álomba merülök, és az idő általában úgy hozza, hogy inkább iratmegsemmisítőbe teszi a piszkozataimat.

Annabel Monaghan: Nora kilép a forgatókönyvből

Next21, 2024, 272 oldal

Fordította: Nagy Marietta

Csillagérték: 10

Mert mi van akkor, ha a sors – vagy mint fentebb, nevezzük forgatókönyvírónak vagy rendezőnek – valami sokkal jobbat, hasznosabbat, romantikusabbat, célravezetőbbet vagy tanulságosabbat ötölt ki számunkra? Annabel Monaghan nyári limonádéja éppen ezzel a gondolattal játszik el, egészen üdítő formában.

Majdnem vicces romantikus

A romkomok és sit-comok világa a generációmat (de valószínűleg nem csak az enyémet) a Jóbarátokkal vonzotta be a maga oldalára, mindazzal együtt, hogy sokan nem kedvelik vagy éppen más, hasonló sorozatban találták meg kedvencüket. A romkomokat tekintve a magam részéről nagyjából mindenevő vagyok, lehet az könyv, film vagy sorozat. Ha betalál, betalál.

Curtis Sittenfeld: Vicces-romantikus

21. Század Kiadó, 2024, 336 oldal

Fordította: Goretity Franciska

Csillagérték: 7

Curtis Sittenfeld könyvére mégsem a zsáner újdonságait kutatva bukkantam rá. Egyrészt Reese Witherspoon könyvklubjának ajánlásai által sokszor bukkanok rá a későbbi magyar megjelenésre, másfelől pedig az Olvasónapló bloggere, Lobo is lelkes ajánlója volt a kötetnek. A cím és a sztori pedig már csak hab a tortán. Hogy cseresznye is került-e a tetejére, azt a következőkben megpróbálom körüljárni.

Lélek nélkül a lélekről

Ha elfoglalnád magad, nem lenne időd depressziósnak lenni. Azért találsz ki mélypontokat az életedbe, mert nincs jobb dolgod. Nagyon ráérsz gondolkodni. És társai. Nem jövök azzal a közhellyel, hogy ugyan ki ne hallott volna már hasonló kérdéseket, mikor a szavakba nehezen foglalható gondolatait vagy problémáit próbálta volna megosztani…

Pauline Harmange: Széttört helyeken

21. Század Kiadó, 2024, 288 oldal

Fordította: Tótfalusi Ágnes

Csillagérték: 6

Pauline Harmange regénye egy olyan lányról, Anaïsről szól, aki még csak meg sem kapja ezeket a kérdéseket. Mégis, mintha számos ponton saját magának is nehezére esne megtalálnia és megfogalmaznia azt a nihilt, melyet az életében és saját magával kapcsolatban is érez.

A cuki epizódszereplők kiugrási kísérlete

A vidrák éneke és az én közös történetem egészen döcögősen indult. Eredetileg csak akkor választottam volna a tavaszi pakkomba, ha nem jön össze hozzá a blogturnéhoz szükséges létszám, végül annyit szemeztem a könyvvel, a szuper címmel és az érdekes fülszöveggel – no meg persze az állatos mese tematikával –, hogy nem vontam vissza a beválogatást.

Holly Webb: A vidrák éneke

Manó Könyvek, 2024, 240 oldal

Illusztrálta: Zanna Goldhawk

Fordította: Balázs Imre József

Csillagérték: 6

Ha a vidrákra gondolok, leginkább meseszerű képek hullámzanak be a képzeletembe, s ezek közül is talán a legerősebben a Pocahontas egyik betétdala a vidám vidrákkal és (a mesékből szintén kissé kimaradó) morcos-mókás hóddal. De mi emelte a vidrákat a mesék szintjén epizódszereplővé? Már csak emiatt is kitartottam a választásom mellett.

Beatrice Hyde-Clare kisasszony második esete

Hogy az előző rész végén vegyem fel a fonalat: a régenskori romantikus krimi kissé addiktív – olyan, mint a mama sütije: még egy szelet jöhet belőle. Lynn Messina kotnyeles vénkisasszonyának újabb kalandjainak folytatására pedig igazán nem kellett sokat várnunk, hiszen alig pár hónappal az Arcátlan kíváncsiság után, megérkezett a széria második része, a Gyalázatos megtévesztés.

Lynn Messina: Gyalázatos megtévesztés

Sorozat: Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei

Pioneer Books, 2024, 320 oldal

Fordította: Kiss Viktória

Csillagérték: 7

Gyanakvó énem villanykörtéje persze ismét felragyogott: hová ez a sietség? Talán csak nem az első rész utáni hype meglovaglása volna a cél? Mindenesetre, annak ellenére, hogy óvatosan bánunk a sorozatokkal (oh, vagy tán mégsem?), gondolkodás nélkül vágtam bele Beatrice Hyde-Clare kisasszony második nyomozásának felderítésébe.

A skarlát betű mögött

Sokszor írok arról, hogy mennyi kultúrát és korszakot szeretek felfedezni az olvasmányaim által. Gyakorta kiemelem a keleti kultúrákat, azoknak a kortárs szépirodalmát, de ugyanúgy érdekesnek találom az amerikai irodalmat is, mely egyébként – számomra nagyon érdekes módon – még mindig valahogy idegenként hat, ha például 19. századi barangolást próbálok benne tenni.

Laurie Lico Albanese: Skarlátszín öltések

Libri Könyvkiadó, 2024, 456 oldal

Fordította: Gázsity Mila

Csillagérték: 8

A skarlát betű talán az egyik olyan – amit egyébként pont tíz évvel ezelőtt olvastam először, s néztem meg ugyanazzal a körrel az adaptációt is –, mely idegensége ellenére mégis úgy fogalmazott meg (bennem) kérdéseket, melyek valamiféle általánosságként mégis közelebb hozták az oly távolinak ható 1800-as évekbeli Amerikát és annak irodalmi ábrázolásmódját. Laurie Lico Albanese pedig azzal a gondolattal játszott el, hogy vajon mi lehetett Hawthorne regényének keletkezéstörténete.

A megfakult (emlék)képek fénye

Ha a Távol-Kelet szépirodalmára vagy szórakoztató irodalmára gondolok, még mindig egyfajta ködfátyolos kép dereng fel előttem. Nem csak térben, de kultúrában is nagyon távolinak érzem ezeket a tájakat, noha természetesen ugyanolyan tisztelettel és kíváncsisággal tekintek rájuk, mint bármely másikra. Időről időre úgy érzem, szükségem van rá, hogy egy-egy lépéssel közelebb kerüljek ezekhez a történetekhez, s az esetek döntő többségében egészen jól sikerül választanom.

Híragi Szanaka: Az elvesztett elmékek lámpása

Libri Könyvkiadó, 2024, 240 oldal

Fordította: Mayer Ingrid

Csillagérték: 9

Nem volt ez másként Híragi Szanaka regénye kapcsán is, és az elsődleges választásom tényleg a japán szerzőségben állt, melyre a fülszöveg kissé melankolikus és izgalmas elegye tett pontot. A Libri-pakkom megérkezésekor, a könyv fizikai megjelenése tovább fokozta a kíváncsiságomat: amilyen kompakt a keményfedeles kötet, annyira vonzott magával a csodálatos borító. De vajon mi lapul alatta?

Beilleszkedni a nem túl újba

Meg ne fulladj egy pohár vízben. A cím, a borító és a fülszöveg egyértelműen adta, hogy Angie Cruz könyve nem hiányozhat az idei olvasmányaim közül. Egy bevándorló nő története, aki huszonhét évvel ezelőtt bántalmazó férje elől próbált szerencsét az Egyesült Államokban.

Angie Cruz: Meg ne fulladj egy pohár vízben

Libri Könyvkiadó, 2024, 220 oldal

Fordította: Mesterházi Mónika

Csillagérték: 7

Meg ne fulladj egy pohár vízben. A cím, a borító és a fülszöveg után a könyv maga kissé más képet festett megáról. Angie Cruz elbeszélése tipikusan az a könyv, amiről több szempontból is nehezen írok, és aminek a konkrét értékelése több szempontból sem teljesen egyértelmű számomra magam előtt.

Mussóra akadva

Az elmúlt egy évben már a harmadik történetre keríthettem sort egyik megmagyarázhatatlanul kedvenc francia szerzőm legfrissebb megjelenései közül, s hát nagy lelkesedésemben kénytelen vagyok lelőni azt az egyszerű igazságot, hogy na most! tértünk vissza igazán ahhoz az élményhez, amiért annyira megszerettem Mussót.

Guillaume Musso: Ments meg!

Park Könyvkiadó, 2024, 330 oldal

Fordította: Gyárfás Vera

Csillagérték: 9

A többesszám nem véletlen, azt gondolom, hogy ehhez szükséges volt egy nagy újra-összetalálkának: a szerzőnek, a történetnek és nekem, s bár alapvetően sem a Mi lesz velem nélküled?, sem az Angélique nem okozott különösebb csalódást, az igazi Mussós elmerülést, melyet sok évvel ezelőtt a Holnap és Az angyal hív okozott, a Ments meg! hozta vissza igazán.

A háború láthatatlan sebei

A bronzlovas hazai megjelenésekor, 2017-ben még nagyon gyerekcipőben járt a sorozatok iránti lelkesedésem, tulajdonképpen: ekkoriban kezdett kibontakozni, így abszolút naiv, szinte gyermeki szemlélője voltam annak, hogy hiába vársz (évekig) egy sorozat folytatására, bármennyire is átütő legyen az első rész sikere. Paullina Simons első nagyregénye kapcsán így 2024-re jobbára annyira maradt meg bennem élményként, hogy imádtam a történetet.

Paullina Simons: A nyári kert

Sorozat: A bronzlovas (3)

Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 880 oldal

Fordította: Farkas János

Csillagérték: 6

Ugyan a trilógia második része már 2021-ben a magyar könyvesboltokba került, én csak most, a harmadik rész megjelenésekor folytattam az akkor félbehagyott szálat, s rendhagyó módon – annak ellenére, hogy a második és harmadik részt is olvastam, A nyári kertről szóló gondolataimmal folytatom az értékelést.

Zorro előfutára egy magyar bárónő tollából

Orczy Emma bárónő a kiegyezés előtt két évvel, 1865-ban született, s tizenöt éves volt, mikor szüleivel elhagyta Magyarországot. A család előbb Brüsszelben, majd végül Londonban telepedett le. A bárónő első művei viszonylag későn, a harmincas évei második felében jelentek meg – köztük A Vörös Pimpernel is, mely kezdetben nem kifejezetten ragadta meg az angol közönség figyelmét – mígnem, nem sokkal később: színpadra vitték.

Orczy Emma: A Vörös Pimpernel

Menő Könyvek, 2024 (1905), 304 oldal

Fordította: Borbás Mária

Csillagérték: 8

A Vörös Pimpernel olyan művek előfutára lett, mint az eredetileg 1919-ben megjelent Zorro, vagy a század további szuperhősei. Bár nem különösebben vagyok a szuperhős-éra kedvelője vagy követője, Orczy Emma műveit nőtörténeti és irodalomtörténeti szempontból is fontosnak gondoltam (újra) elolvasni.

Orczy Mimi párizsi kalandjai

Vannak hősnők és történetek, akik az első perctől kezdve – talán még mielőtt közelebbről is megismerkednék velük – egyszerűen szimpatikusak. Az Orczy Mimivel való összetalálkámat, a névválasztást és a szuper koncepciót – bár tény, hogy nem elég egyszer méltatni – a sorozatkezdő történet kapcsán már jó hosszan kifejtettem, ajánlom szíves figyelmetekbe.

Ruff Orsolya: A kámforrá vált párizsi örökös

Sorozat: Orczy Mimi kalandjai (2)

Manó Könyvek, 2024, 256 oldal

Csillagérték: 9

S persze, már le is lőttem a poént: Orczy Mimi az a hősnő és az ő története az a történet, aki és amely az első pillantás előtt szimpatizánsává tett (ah, olyan elcsépeltté vált ez a fogalom, de igyekszem megtölteni tartalommal hamarost). A londoni gyémántrablás után teljesen egyértelmű volt, hogy Orczy Mimi kalandjait mindenképp folytatni szeretném, s szerencsére, nem is kellett túl sokat várni a második részre!