Zorro előfutára egy magyar bárónő tollából

Orczy Emma bárónő a kiegyezés előtt két évvel, 1865-ban született, s tizenöt éves volt, mikor szüleivel elhagyta Magyarországot. A család előbb Brüsszelben, majd végül Londonban telepedett le. A bárónő első művei viszonylag későn, a harmincas évei második felében jelentek meg – köztük A Vörös Pimpernel is, mely kezdetben nem kifejezetten ragadta meg az angol közönség figyelmét – mígnem, nem sokkal később: színpadra vitték.

Orczy Emma: A Vörös Pimpernel

Menő Könyvek, 2024 (1905), 304 oldal

Fordította: Borbás Mária

Csillagérték: 8

A Vörös Pimpernel olyan művek előfutára lett, mint az eredetileg 1919-ben megjelent Zorro, vagy a század további szuperhősei. Bár nem különösebben vagyok a szuperhős-éra kedvelője vagy követője, Orczy Emma műveit nőtörténeti és irodalomtörténeti szempontból is fontosnak gondoltam (újra) elolvasni.

Orczy Mimi párizsi kalandjai

Vannak hősnők és történetek, akik az első perctől kezdve – talán még mielőtt közelebbről is megismerkednék velük – egyszerűen szimpatikusak. Az Orczy Mimivel való összetalálkámat, a névválasztást és a szuper koncepciót – bár tény, hogy nem elég egyszer méltatni – a sorozatkezdő történet kapcsán már jó hosszan kifejtettem, ajánlom szíves figyelmetekbe.

Ruff Orsolya: A kámforrá vált párizsi örökös

Sorozat: Orczy Mimi kalandjai (2)

Manó Könyvek, 2024, 256 oldal

Csillagérték: 9

S persze, már le is lőttem a poént: Orczy Mimi az a hősnő és az ő története az a történet, aki és amely az első pillantás előtt szimpatizánsává tett (ah, olyan elcsépeltté vált ez a fogalom, de igyekszem megtölteni tartalommal hamarost). A londoni gyémántrablás után teljesen egyértelmű volt, hogy Orczy Mimi kalandjait mindenképp folytatni szeretném, s szerencsére, nem is kellett túl sokat várni a második részre!

Habarccsal vagy bontógolyóval

Falaink. Sejtelmes és mégis sokatmondó. Egyértelmű és mégis olyan sok kérdést vet fel. Én emelem? Te emeled? Kinek? Magam ellen? Ellened? Érted? Veled? Magamért? Védekeznem kell. Védekeznem kell? Lebontom. Lebontsam? A saját falaimról ritkán vagyok hajlandó beszélni. Tudom, hogy vannak – és azt is, hogy baromi nehéz rajtuk igazán átjutni. Ha magamtól nem is tudnám, a mély beszélgetések alkalmával a legjobb barátom – egy idő után – folyton megjegyzi: nem hiszem el, hogy már megint majdnem átjutottam egy újabb falon és nem engedsz tovább. Így van ez. Szerintem sokunkkal. Csak nem látjuk. Vagy nem engedjük látni.

Légrádi Gergely: Falaink

Kalligram, 2024, 216 oldal

Csillagérték: 9

Ugyan még csak a bevezető gondolatoknál járunk, de fogalmam sincs, hogy melyik szimbólumánál fogjam meg a Falainkat. Az az igazság, hogy mikor Blanka a figyelmembe ajánlotta a könyvet, nem sokat gondolkodtam, a fülszöveg ajánlói elég meggyőzőek voltak – meg persze az a tény is, hogy sokéves ismertségünk alatt Blanka nem nagyon lőtt mellé, mikor kiállt egy könyv mellett. És most sem. Ennyit elöljáróban.

A gonosz mostoha története

Az igazi klasszikus mesék, melyeken már nem egy, s nem két generáció nőtt fel, egyszerűen nem kopnak meg. Minden egyes alkalommal erre jutok, amikor csak egy átirat, egy továbbgondolás kerül a kezembe – az elmúlt csaknem egy évben pedig szerencsére ebből sem volt hiány az olvasmánylistámon. Lehet, hogy nem sikerült jól az adott sztori (erre is akadt példa bőven), viszont érdekes volt megismerkedni az új, vagy kevésbé eredeti megoldásokkal.

Serena Valentino: Bezárt szív

Sorozat: Gonosztevők (8)

Manó Könyvek, 2024, 256 oldal

Fordította: Halmai Gergely

Csillagérték: 7

A Manó Könyvek Gonosztevők sorozatába viszonylag későn, a széria hetedik részénél kapcsolódtam be, viszont a Kitör a frász!-szal Serena Valentino azonnal levett a lábamról. Persze tény, hogy a Disney-mesék közül talán a 101 kiskutyával a legszorosabb a (nosztalgia)kapcsolatom, viszont nagyon érdekelt, hogy vajon mi történik egy olyan ízig-vérig Disney-hercegnős mese főgonoszával, mint a Hamupipőke.

Létezik-e a közhely és önsegítés határa?

Néha elkövetek kamikaze választásokat – és csak azért bökök rá egy könyvre, mert valahol, valamikor, valakitől hallottam a szerzőről (vagy egy műről) valami nagyon jót, vagy valami nagyon rosszat. Bizony. Ez a tűpontos definícióm erre a most kitalált fogalomra (de innen már használni fogom). Sokszor így jutok el nagyon jó történetekhez, máskor nagyon rosszakhoz – megint máskor pedig fogalmam sincs, hogy miért ejtett szót az adott alkotóról valahol, valamikor, valaki. Kitaláltátok: Rupi Kaur könyve egy kamikaze választás.

Rupi Kaur: Gyógyító szavak

Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 320 oldal

Fordította: Kamper Gergely

Csillagérték: 5

Rupi Kaur nevével (bár tény, hogy a Tej és méz szembejött velem a közösségi média felületein, de annyira nem csigázott fel, hogy akkoriban utána is járjak) egy kommunikáció- és médiatudomány kurzuson találkoztam, ami az irodalmi ízlésformálást, az instant költészetet és hasonló témákat emelt fókuszba. Az oktatóval elrettentő és üdítő példákkal foglalkoztunk, néhol komolyan elgondolkodva, néhol elkacarászgatva. A bejegyzés végére egészen biztosan kitaláljátok, hogy az indiai szerző elrettentő vagy üdítő példaként került a prezentációba.

Sémáink vonalán

A párkapcsolat kérdése – a jól működőké és a rosszul funkcionálóké egyaránt – a szűkebb és tágabb társadalmat állandóan foglalkoztató tematika. Mindenféle felütés nélkül és a pszichológiai könyvekre is némiképp rálátással: szerintem a szerencsefaktor is jelentős mértékben közrejátszik abban, hogy jókor, jó helyen és éppen az az ember kerüljön mellénk, akivel egyrészt önmagunk lehetünk, másrészt pedig önmagunk jó oldalát tudjuk kihozni a mindennapokban. Ez nem valamiféle rózsaszín köd-álom, a belső és külső konfliktuskezelésben sem elhanyagolható, hogy ki áll mellettünk. 

Szabó-Bartha Anett: Sémakémia

Kulcslyuk Kiadó, 2024, 438 oldal

Csillagérték: 7

Ettől függetlenül nyilván foglalkoztat, hogy milyen tényezők befolyásolják a párválasztásunkat, de akár a baráti kapcsolatainkat is, hogy miből fakadnak a reakcióink, milyen intő jelekre érdemes figyelni (magunkkal és a másikkal kapcsolatban), miért ragaszkodunk valakihez, akivel már semmi nem köt össze (a saját ragaszkodásunkon kívül). 

Mikor a félszázados szálak összeérnek

Egészen szürreálisnak tartom, hogy 2024-ben, egy második világháború korában elképzelt regény kapcsán olyan dolgok merülnek fel bennem kezdőmondatként, hogy egyet azonnal szögezzünk le: nincs olyan, hogy győztes háború. Nincs olyan, hogy győztes oldal. Nincs olyan, hogy eredményes háború, és nincs olyan, hogy eredményes hadjárat, csata, katonai összecsapás. Ezek a fogalmak nem léteznek. Hatalomvágy van, az ezért minden beáldozó, korrupt politikusok vannak – és áldozatok.

Daisy Wood: Párizs elfeledett könyvesboltja

21. Század Kiadó, 2024, 382 oldal

Illusztrálta: Lévai Márta

Csillagérték: 7

Nyilván nem annyira véletlen, hogy Daisy Wood könyve kapcsán a jelen politikai állapotokra sokkal inkább asszociáltam, ennek némiképp maga a szerző is megágyazott az előszóban, melyben az orosz-ukrán háborúra is kitért. De vajon milyen tükröt mutat a jelennek egy olyan történelmi regény, mely végül mégis happy enddel zárul? Minden élethelyzetnek jár-e a boldog befejezés és újrakezdés.

A királyfi története

Boldizsár Ildikó Királylány születik és Királyfi születik mesekönyvei közül előbbiről már írtam, így magától értetődő módon, most a Királyfi születik történetét szeretném bemutatni. Olvasási sorrendben ezzel kezdtem az ismerkedést egyébként, s bár nem is igazán tudnám megmondani, milyen előzetes elképzeléseim voltak a könyvről, abban biztos vagyok, hogy nem ilyen mesére számítottam.

Boldizsár Ildikó: Királyfi születik

Naphegy Kiadó, 2023 (2011), 36 oldal

Illusztrálta: Szegedi Katalin

Csillagérték: 9

A bejegyzés végén igyekszem arra, a Királylány születik elején érintett gondolatmenetre is visszakanyarodni, hogy szükség van-e külön fiúknak és lányoknak írt mesékre – szerintem. S ha igen, mi a helyzet e tekintetben ezzel a két mesekönyvvel. No és persze gyorsan azt is előrebocsátom, hogy gyakori lesz a két könyv összehasonlítása is.

Ne felejtsd el, hogy királylány vagy!

Boldizsár Ildikó Királylány születik és Királyfi születik mesekönyvei már sok éve felkeltették az érdeklődésem – a Királylány születik első kiadása 2009-ben került a könyvesboltok polcaira, akkoriban mikor ismét kissé nagyobb figyelmet kezdett kapni a kérdés, hogy vannak-e, és kell-e a lányok és fiúk számára külön tematikájú meséket írni a 21. században. Persze, a 2010-es évek elején még nem kapott olyannyira pejoratív felhangot a felvetés, mintha most tennénk fel. Legalábbis, én magam így emlékszem vissza a 2010-ben kezdett egyetemi kurzusaimra.

Boldizsár Ildikó: Királylány születik

Naphegy Kiadó, 2023 (2009), 36 oldal

Illusztrálta: Szegedi Katalin

Csillagérték: 10

A lényeg, hogy előbb-utóbb minden kiszemeltre sor kerül, s most érkezett el az idő, hogy a Naphegy Kiadó jóvoltából elolvashassam mindkét mesekönyvet. Picit tanakodtam, hogy melyikkel is kezdjem a sort: mivel az olvasást a királyfival kezdtem, az írást a királylánnyal fogom, kimondva-kimondatlanul is azt a koncepciót szem előtt tartva, hogy a fenti felütésem talán-talán a második bejegyzéssel együtt valami komplex gondolatmenetté fejlődik (fenntartva annak lehetőségét is, hogy nem így lesz). 

A dolgos kiskutya

Annak ellenére, hogy ez már a sorozat kilencedik része, Bella Swift meseregény-sorozatával, a kis mopsz cseppet sem eseménytelen mindennapjaival most találkoztam először, és az a találkozás egészen kellemesre sikerült.

Bella Swift: A kiskutya, aki méhecske akart lenni

Sorozat: A kiskutya, aki...(9)

Manó Könyvek, 2024, 160 oldal

Fordította: Boczán Bea

Csillagérték: 9

A kiskutya, aki méhecske akart lenni első körben a végtelenül cuki borítójával és annak barátságos, tavaszi hangulatú színvilágával fogott meg, s persze a cím is felkeltette az érdeklődésem: mégis miért akarhat egy kiskutya méhecske lenni? 

A felnőttlét határa

Szabó Magda ifjúsági regényei sokáig ismeretlenek voltak előttem, igazából talán az Abigél volt az, melyet ismertem ugyan, de nem olvastam. Mindazonáltal, néhány korábbi olvasói élményem (legyen az szakirodalmi, vagy a szerző valamely műve) alapján volt némi fenntartásom Szabó Magda fiataloknak szóló könyveivel kapcsolatban.

Szabó Magda: Születésnap

Móra Könyvkiadó, 2023 (1962), 264 oldal

Csillagérték: 8

Pont emiatt vágtam bele, hogy egy hónap alatt három blogturné keretében megismerkedjek egy-egy történettel. Az Abigéllel kezdtem, ami után picit azt éreztem, mint akit harminchárom éven keresztül totálisan megvezettek egy regény kiválóságával, miközben én lényegében nem éreztem semmit, abból a pátoszból, ami erre az elbeszélésre hullott. Ezt követte az Álarcosbál, ami leheletnyivel közelebb tudott férkőzni hozzám, s most pedig itt van a Születésnap.

Snöfrid Virágvölgyből

Snöfrid Virágvölgyből – de hogy került hozzám? „Hm.” Ami annyit jelent, hogy tulajdonképpen már annyira magától értetődő, hogyha a Manó Könyvek legcukibb újdonságai közül turnézunk valamelyikkel, a turnéban általában én is részt veszek, hogy így! Így kérdezett rá megjelenés előtt Anikó, a Csak olvass! bloggere, hogy Snöfriddel is turnézom-e. S mivel mindenkinek egyértelmű volt, így számomra is azzá vált. Hát, itt vagyok!

Andreas H. Schmachtl: Snöfrid Virágvölgyből - Északfölde teljesen hihetetlen megmentése

Sorozat:  Snöfrid Virágvölgyből

Manó Könyvek, 2024, 232 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 9

S hogy jó döntést hoztam-e? „Hm.” Ami annyit jelent, hogy igazándiból nem tudom, hogy a fenti béna és kissé erőltetett, de teljesen jó szándékkal írt bevezető gondolataim alapján, mi szűrődik le az avatatlan szem számára, de mivel semmiképp sem szeretném, hogy ne olvasd tovább a bejegyzést, ezért természetesen, jó döntést hoztam. Ismerkedj meg Snöfriddel. Virágvölgyből.

A maszka mögött

Elszontyolító Abigél-élményeim után kissé szkeptikusan lapoztam fel a következő könyvet Szabó Magda ifjúsági regényei közül.

Szabó Magda: Álarcosbál

Móra Könyvkiadó, 2021 (1961), 216 oldal

Csillagérték: 6

Az Álarcosbál a fentebb említett regényt megelőzően jelent meg, 1961-ben. Ebben az időszakban nyúlt az írónő az ifjúsági irodalomhoz, miután 1958-ban dráma- és regényíróként térhetett vissza publikáló alkotóként. Az időszakot, mind a mindennapokat, mind a művészeteket érintve, átszőtte a szocialista-kommunista politika – erre akkor is folyamatosan emlékezteti az elbeszélő az olvasót, ha az éppen csak elmerülne a cselekményben.

A szobor titka

Megfigyeléseim szerint, vannak olyan könyvek, történetek és szerzők, akik hozzátartoznak a kollektív emlékezethez, kultúrához vagy olvasmányműveltséghez. Utóbbi esetben azért használom az olvasmányműveltség kifejezést, mert ezeket a történetek azok is ismerik, akik adott esetben: sosem olvasták.

Szabó Magda: Abigél

Móra Könyvkiadó, 2023 (1970), 368 oldal

Csillagérték: 6

Szabó Magda Abigélje szerintem ezek közé a művek közé tartozik, én pedig azok közé az olvasók közé, akik a szerző műveit inkább olvasmányműveltségi szinten (elég fura kifejezés ez így, de fogadjuk el) ismerik. Főként abban az esetben, ha Szabó Magda ifjúsági könyveiről van szó, azok közül ugyanis eddig egyet olvastam (és nem tetszett), úgyhogy gondoltam egy merészet, és márciusban három Szabó-ifjúságival is megismerkedek. 

Egy jegyzőkönyv az élet

A tetteinkkel, a bűneinkkel való kollektív szembenézés nehéz feladat – talán ehhez napjainkban sem kell különösebben hosszú magyarázatot adni. Ki lesz a bűnbak, ha már nincs ki mögé állni? Nehéz elfogadni, hogy elődeink, a politikánk a korábbi évszázadokban (is) sunyi, megalkuvó módon áldozta be azokat, akik az adott rendszerben a legesendőbbek voltak, vagy éppen azzá váltak. 

Fred R. Bleakley: Az Auschwitz-jegyzőkönyv

21. Század Kiadó, 2024, 254 oldal

Fordította: Fejérvári Boldizsár

Csillagérték: 8

Szembenéztünk-e valaha azzal, hogy az 1940-es években hány ezer ember életét áldozta be a politika? Egy ideológiát, egy embert vakon követve. A hibáit látva, azonban elhomályosítva az érdekek (lehettek azok politikaiak, anyagiak, személyesek) által. Vagy kerestünk mást, akire mutogathatunk? Siratunk-e inkább korábbi igazságtalanságokat? Féltjük-e kitalált árnyaktól a biztonságunkat? Egy ideológiát, egy embert vakon követve.

Mese mindenki Bálint gazdájáról

Az egyik korábbi bejegyzésemben már írtam arról, hogy vannak történelmi személyiségek, akiknek a nevét valahogy belénk ivódva ismerjük: nem tudjuk, honnan, kitől és mikor hallottuk, egyszerűen ismerjük és kész. Még akkor is, ha nem feltétlenül tudjuk, hogy pontosan milyen területen hagyott maradandót az utókorra.

Kertész Edina: A fiú, aki kertész akart lenni

Naphegy Kiadó, 2022, 48 oldal

Illusztrálta: Kőszeghy Csilla

Csillagérték: 9

Bálint Györggyel valamivel másabb a helyzet. Mintha mindig is tudtam volna, ki ő. Nem kellett senkinek mesélnie róla, hiszen gyerekkoromban ott volt a tévében: Bálint gazda. Az idősödő bácsi, aki kertgondozásról, növényekről beszél teljes szakszerűséggel, nekem mint gyereknek is érthető nyelven. Többek között, ezért is szerettem volna a róla szóló mesével zárni az egyhónapos életrajzi mesesorozat turnét.

Ha kitartasz, bármit elérhetsz

A Naphegy Kiadó életrajzi mesesorozatának kiválósága, hogy nem csupán olyan személyekkel ismerteti meg a fiatal olvasókat, akik egy-két évszázaddal ezelőtt tették le névjegyüket a magyar történelem valamely szegmensében, hanem olyanokkal is, akikkel akár még ma is találkozhatunk.

Tarr Ferenc: A lány, aki kutató akart lenni

Naphegy Kiadó, 2022, 48 oldal

Illusztrálta: Szabó-Nyulász Melinda

Csillagérték: 10

Ha az emberről már életében mesekönyvet írnak, szerintem hihetetlenül klassz dolog. Nem csupán a fenti szempontok miatt – jelesül, hogy az olvasó akár még figyelemmel is követheti a főhős karrierjét, vagy találkozhat vele, hanem annak szempontjából, akiről a mese szól. A lány, aki kutató akart lenni 2022-es megjelenése óta a főhősnő munkáját már Nobel-díj is koronázza. Talán ez az egyetlen példaértékű elismerés, ami hiányzik Tarr Ferenc mesekönyvéből.

Édes kényeztetés keserű mellékízzel

Szeretem a 20. század közepéről szóló történeteket. Lehet romantikus, életrajzi, háborús vagy dokumentumregény, magyar vagy világirodalmi elbeszélés, jöhet. Ez azért talán levés újdonságot jelentett a blog rendszeres olvasóinak, viszont magyarázatot ad A csokoládémester pakkba emelésére.

Jan Moran: A csokoládémester

Next21 Kiadó, 2023, 448 oldal

Fordította: Endreffy Kata

Csillagérték: 8

Jan Moran regényének fő cselekménye ugyan valamivel a második világháborút követően játszódik, nagyon fontos szerepet játszik benne a világégés hátországának világa, az a zűrzavar, ami 1945 után a kétpólusú világ rendjének megszilárdulásakor, sokszor a felszín alatt lappangott.

Aki megismertette a világgal Tibetet

A Naphegy Kiadó Életrajzi mesesorozatában kalandozhatunk a tudományok, a kultúra, az irodalom, az orvoslás, a sport vagy éppen a kertészet világában, a sorozat soron következő történetében pedig jócskán elhagyjuk a történelmi Magyarország határait.

Boldizsár Ildikó: A fiú, aki felfedező akart lenni

Naphegy Kiadó, 2021, 48 oldal

Illusztrálta: Maros Krisztina

Csillagérték: 8

Boldizsár Ildikó mesekönyve egy olyan jelentős utazóról és felfedezőről szól, akinek a neve kikerülhetetlen, ha közterekről vagy iskolákról van szó. De ki rejtőzik a Kőrösi Csoma Sándor név mögött? A fiú, aki felfedező akart lenni ennek igyekszik utánajárni.

Labirintusokba veszve

2024 egyik nagy felfedezése számomra, hogy a böngészők világa felnőttként – és egyedül lapozgatva a feladatokat is – izgalmas és lebilincselő élmény. Az előző hónapban már bemutattam a blogon Martin Handford böngészőjét, februárban viszont eggyel, mit eggyel: rögtön hárommal emeltem a tétet a Naphegy Kiadó jóvoltából.

Chihirio Maruyama: Pierre, a labirintusnyomozó 1-3.

Naphegy Kiadó, 2024

Fordította: Varró Zsuzsa

Csillagérték: 9

A Pierre, a labirintusnyomozó böngészősorozat egy hihetetlenül esztétikus és nagyívű kiadványsorozat, mellyel – nagy örömömre – több társammal is blogturnéra indultunk. A szokásoktól eltérően, nem külön bejegyzésekben írok a könyvekről, hanem egyben (bár a Tesz-vesz város turnénál erre már tettem kísérletet, ami egészen nagy sikert aratott nálatok is). Szóval, öveket bekapcsolni, szemüvegeket felvenni, irány a labirintusok világa!

Pástra az álmokért!

Ha még nem volt rá példa, legyél te a példa! Ha akadályokat gördítenek eléd, győzd le őket! A nők számára a 19-20. század – s persze bizonyos tekintetben még az ezredfordulót követő időszak is – a példaállítás, a bizonyítás, a lehetetlen lehetségessé tételének nagy korszaka. Legyen szó irodalomról, zenéről, tudományról, politikáról vagy sportról, az „elsők” ezekben az években törtek utat saját álmaik beteljesítéséhez.

Kertész Edina: A lány, aki olimpiát nyert

Naphegy Kiadó, 2022, 48 oldal

Illusztrálta: Szendrey Gabriella

Csillagérték: 9

De sokkal többről van itt szó: nemcsak magukat helyezték el és írták be az adott terület történelemkönyvébe, hanem minden egyes utánuk következő – vagy éppen velük együtt tartó – nőt. Persze, a következőnek és az azt követőnek sem volt sokkal könnyebb a dolga, de minél többen követték egymást ugyanazon úton, annál inkább megerősödött és vált értékesebbé a legelső úttörő fáradságos munkája. Én valahogy így képzelem.

Az ember a sorok mögött

Naplórajongó vagyok. Írni éppúgy szeretem, mint olvasni. Esetemben nyilván a női és/vagy a reformkori visz mindent, de szeretek kalandozni térben és időben, s megismerni úgy és olyan vetületben a sorok íróját, amit sok esetben nem ad vissza semmi más.

Alan Rickman: Őrülten, mélyen

Kossuth Kiadó, 2023, 570 oldal

Fordította: Németh Dorottya

Csillagérték: 8

Mindemellett kár volna titkolni, hogy a napló – bármilyen személyes és bármennyire nem közönség számára írták – ugyanúgy nem képes teljes egészében megismertetni a szerzőt az olvasóval, mintha végigkövetjük a pályafutását vagy épp barátságban állunk vele. Hát, még messzi laikusként. Persze, nem tudhatom – csak benyomásaim és tapasztalataim lehetnek arról –, hogy a fenti állítás mindenkire érvényes-e, de egy olyan összetett, töprengő személyiség esetében, mint amilyen Alan Rickman lehetett, szerintem érvényes.

A Szépség és a Szörnyeteg krimije

A Disney-mesékre való ráfüggésem idén is folytatódik, újabb és újabb átiratokat, újrameséléseket és újragondolásokat megismerve kortárs szerzők tollából, és az e szempontból kedvenc kiadóim jóvoltából. 

Liz Braswell: A vén idő mesél

Sorozat: Sorsfordító történetek

Manó Könyvek, 2024, 528

Fordította: Molnár Júlia Dóra

Csillagérték: 8

Liz Braswell Sorsfordító történetek sorozatának eddig egyetlen részével ismerkedtem meg. A kis hableány újragondolása végül nem igazán sikerült megbarátkoznom, viszont ez egyrészt nem tántorított el attól, hogy megismerjem a sorozat egy újabb részét, másfelől ebben a részben volt valami előzetes elképzelésem, hogy mit várhatok a történettől.

Álomépítő polihisztor

A Naphegy Kiadó mesés életrajzi turnéja előtt egyértelmű volt, hogy mindegyik mesekönyvről külön bejegyzésben szeretnék írni, bár a konkrét turnészervezés előtt picit elbizonytalanodtam. Vajon, mindegyik meséről – és annak hőséről – fogok tudni érdemben is írni?

Boldizsár Ildikó: A fiú, aki Varjúvárról álmodott

Naphegy Kiadó, 2020, 48 oldal

Illusztrálta: Bertóthy Ágnes

Csillagérték: 10

Főleg azoknak a történeteknek a kapcsán merült ez fel bennem, akiknek központi figurái valamilyen oknál fogva az eddigiekben az én reflektorfényemből kiestek. Persze, a nevüket és részben a tevékenykedésüket is ismerem, de például Kós Károly rendkívül sokrétű munkájáról, tudásáról és műveltségéről talán ennyire behatóan nem találkoztam, mint amennyire A fiú, aki Varjúvárról álmodott mentén végül picit tüzetesebben utánajártam.

Mese a mesélőről

Régi tervem és vágyam teljesül ebben a hónapban gyerekkönyv-fronton. A Naphegy Kiadó gondozásában megjelent (és részemről további folytatásokra váró) mesekönyv-sorozata az óvodás-kisiskolás korosztálynak mutatja be történelmünk kiemelkedő alakjainak életét, mesés-illusztrált formában. 

Kertész Edina: A lány, aki szavakkal varázsolt

Naphegy Kiadó, 2020, 48 oldal

Illusztrálta: Takács Viktória

Csillagérték: 9

Az első kötetet, mely Hugonnai Vilmát emelte fókuszba, még a megjelenés évében volt szerencsém olvasni (és azóta a tanulmányaim, részben pedig a kutatásaim során is hasznosítani tudtam), s írtam is róla. A projekt, hogy a sorozat többi részével is megismerkedjek tehát lényegében azóta lógott a levegőben. Nagy öröm számomra, hogy a blogturnés lányokkal egy nagyszabású turné keretén belül szemlézhetem a kiadványokat. Szám szerint hatot, Szabó Magdával kezdve a sort.

Felelősség vs. felnőttlét

Felnőni…felnőttként viselkedni nem éppen az élet legegyértelműbb és legkönnyebb dolga. Egyáltalán: mit jelent felnőttként viselkedni? Mit jelent a felelősségvállalás? Aki felnőtt, már képes felelősséget vállalni? S mi van a felelősségteljes gyerekekkel? Aki képes felelősséget vállalni a tetteiért, az élete minden terepén felelősségteljesen viselkedik?

Sarah Turner: Stepping up - Beth felnő

Next21, 2023, 384 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Csillagérték: 8

A fenti kérdések talán valamivel mélyebbek, mint amennyinek megválaszolását egy szórakoztató regénytől elvárhatnánk, mindazonáltal Sarah Turner regényének fülszövege és – mint utóbb kiderült – maga a regény is ezeket a kérdéseket kapargatja.

A telihold nyomában

Nos. Nem tudom, mi történt az elmúlt időszakban, de úgy tűnik, a Manó Könyvekkel együtt én is ráfüggtem a teliholdas-mackós témára a mesekönyvek terén, ugyanis két és fél hónapon belül immár a második ilyen tematikájú könyvet lapozgatom a kiadó kötetei közül.

Helena Kraljič: A telihold titka

Manó Könyvek, 2024, 24 oldal

Illusztrálta: Jane Chapman

Fordította: Csapody-Szabó Noel

Csillagérték: 8

A medve, az angyal és a telihold című mesekönyv után 2024 elején megérkezett A telihold titka, én pedig valahogy ugyanúgy megbabonázódtam a borító és a fülszöveg által, mint az előbb jelzett kiadvány esetében – ennélfogva pedig (sajnos, vagy sem) elkerülhetetlen, hogy egy picit össze is vessem a történetket. Lássuk!

Könyvszállítás romantikával

Milyen történettel lehet megfogni egy szabadúszó könyvmolyt, aki épp csak egy habkönnyű (oké: és romantikus) kikapcsolódás miatt emelne le egy kötetet a polcról? Nyilván, szóljon könyvekről! Jobban belegondolva: A könyvtündérek klubja minden további összetevőt tartalmaz, hogy az olvasó a lehető legkomfortosabban érezze magát onnan kezdve, hogy a szeme megakad a borítón, a címen vagy a fülszövegen, egészen a boldog befejezésig. Ráadásul, terjedelme sem haladja meg a kritikus kétszáz oldalt.

Thomas Monstasser: A könyvtündérek klubja

Animus Kiadó, 2023, 192 oldal

Fordította: Péntek Eszter

Csillagérték: 6

A következő bővített mondatban – amit nevezzünk a könyvről szóló véleményemnek – igyekszem kifejteni, hogy mennyire ültem fel mindannak, amit a könyv látatlanban kínált, avagy: sikerült-e beteljesítenie a hozzá fűzött reményeimet.

Milliónyi történet egy böngészőben - miközben mindenki Vilit keresi

Az olvasóvá nevelés kérdésköre – történelmi és jelenkori vetületben is – az egyik legkedvesebb témáim közé tartozik. Mi vesz rá gyermeket vagy felnőttet, hogy leemeljen egy könyvet a polcról? Milyen műfajjal vagy témával érdemes próbálkozni? Hogyan fejleszthet mindenféle egyéb készséget és képességet az olvasás? Avagy: miért hasznos gyermeknek és szülőnek is egy könyv társaságában eltöltött minőségi idő?

Martin Hanford: Hová tűnt Vili?

Manó Könyvek, 2024, 24 oldal

Fordította: Csapody-Szabó Noel

Csillagérték: 10

A Manó Könyvek gondozásában egy igazán szórakoztató böngészőt vehetünk a kezünkbe, mely garantáltan leköti a gyerekek és a felnőttek figyelmét, s – ami talán még izgalmasabb ebben az egészben – a felnőttek semmiféle előnyt nem élveznek a feladatok teljesítése közben. Bizony!

Egy kiállítás transzgenerációs képei

Van-e ideális időpont a múlt titkainak felderítésére? Kell-e erőltetnünk, vagy megérkezik magától? Létezik-e optimális intervalluma egy életszakaszban vagy állapotban való megrekedésnek? Mi van, ha sosem döbbenünk rá, hogy megrekedtünk? Létezik-e a valóságban a „jókor jó helyen”? Hogyan tudjuk összerakni a családi múlt kirakósait, ha nincs, aki segítene benne?

Bauer Barbara: Vörös posztó

Jaffa Kiadó, 2023, 300 oldal

Csillagérték: 7

Kérdés kérdés hátán – de valahogy megnyugtató számomra, hogy néhányra azért valahol legbelül tudom, vagy legalábbis sejteni vélem a választ. A szórakoztató irodalom és a szépirodalom (gyanítom, hogy a divatos vagy éppen napjainkban népszerűbbé váló pszichológiai irányzatoknak köszönhetően) pedig mind gyakrabban teszi fel ezeket a kérdéseket – s keresi a válaszokat a transzgenerációs trauma feldolgozásának segítségével. Mindenféle vetületben.

Havi mérleg a végtelennek tűnő januárról

Nem tudom, ki hogy van vele: szerintem január nagyjából és minimum hatvan napból állt. Úgy tűnt, az év első hónapja sosem akar véget érni, s hiába igyekeztem tartalmasan eltölteni (és szerintem nagyrészt sikerült is), ha visszagondolok, mi történt 2024 első napjaiban, olyan, mintha hónapokkal ezelőttre próbálnék visszagondolni. Február beköszöntével viszont valami különös nyugalom járja át a szívem újra (a napfény még kicsit várat magára). Ha már ilyen sűrűre sikerült a január, gondoltam vonok egy mérleget – és beszámolok arról a sok mindenről, ami a szemetek előtt és a háttérben zajlott az elmúlt harmincegy napban. Bőven van miről írnom, de nem kerekítem tovább, jöjjön, aminek jönnie kell.

Művelődéstörténeti barangolás a könyvespolcok között

Papirusz. Mikor megláttam a Magnólia Kiadó kínálatában ezt a könyvet, teljesen a könyvmoly és a kutató énem is egyszerre villanyozódott fel. Hogy melyik jobban, azt nehezen tudnám visszafejteni, de talán nem is lényeges. A lényeg, hogy itt van egy terjedelmes könyv a könyvekről. Kihagyhatatlan!

Irene Vallejo: Papirusz

Magnólia, 2023, 544 oldal

Fordította: Boda Benjamin Gábor

Csillagérték: 9

Az alcím azt ígéri, hogy az ókori világ könyveinek történetével ismerteti meg az olvasót, de – talán egy picit saját magamból is kiindulva – az volt az előzetes feltevésem, hogy nem csupán ennyiről lesz szó a kötetben. S ezt nem amiatt írom, mintha az ókori könyvek története ne érdemelhetne egy csaknem hatszáz oldalas kiadványt, sőt!

Illemleckék Tesz-vesz városban

Január a Tesz-vesz város sorozat hónapja volt a blogon és az olvasmánylistámon is. A Blogturné Klub bloggerei között még tavaly év végén merült fel a turné ötlete, én pedig azonnal csatlakoztam a kezdeményezéshez. Két bejegyzéssel korábban írtam arról, hogy milyen emlékeim voltak a sorozatról (ennek kapcsán is leginkább a tévés meseszériáról), így több szempontból is kíváncsi voltam, hogy igazából milyen kikapcsolódást vagy mankót nyújthat a(z eredeti) könyves változat a gyerekeknek. 

Richard Scarry: Ahogy illik

Móra Könyvkiadó, 2021, 32 oldal

Fordította: Réz András

Csillagérték: 8

A könyveket válogatva, egyrészt meglepődtem azon, hogy milyen sok része van a hazai választékban is Cicó és társai történeteinek, másrészt pedig az is meglepetés volt, hogy ilyen jól lehet ezeket tematizálni is ezeket, akár téma, akár konkrét korcsoport mentén. Az első bejegyzésben olyan könyvekről írtam, melyek univerzálisan bármikor bevethetők a kicsik körében, ha megismertetnénk őket Tesz-vesz várossal. A másodikban már specializáltan az iskolakezdés izgalma és megpróbáltatásai kerültek a középpontba.

Richard Scarry: Légy jól nevelt!

Móra Könyvkiadó, 2022, 46 oldal

Fordította: Réz András

Csillagérték: 7

Az utolsó bejegyzést pedig a gyerekek és felnőttek világát behálózó szabályok, illemszabályok köré fontam, melyhez két könyvet választottam. Az Ahogy illik a Tesz-vesz város illemkönyveként aposztrofált mesekönyv, a Légy jól nevelt! pedig – az eddig megismert formuláktól kissé eltérően – járja körül a társadalmi viselkedés mibenlétét a mindennapokban.