Polcz Alaine: Álomnapló

Picit értetlenül állok Polcz Alaine: Álomnapló című könyvének elolvasása után - többek között ez az oka annak is, hogy már több, mint egy hete befejeztem, és még egy szót sem tudtam írni róla. Mert ez a könyv így nem sok. Mondhatni: vajmi kevés.

Polcz Alaine: Álomnapló
Megjelenés: 2012.
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Téma, műfaj: napló, pszichológia
Oldalszám: 168 oldal
Csillagérték: 5

Fülszöveg:
Polcz Alaine szerette az álmokat. Hitt bennük. Sőt, értette is az álmok nyelvét. Minden meg nem fejtett egy álom egy felbontatlan levél - idézte a Talmudot egyik könyvében. Szívesen hivatkozott Freud ismert mondására, hogy az álom via regia, királyi út a tudattalanhoz. Terápiájában is számtalanszor épített rá, és felhasználta a gyógyíthatatlan beteg gyermekeknél, a felnőtteknél is. Mit üzen az élet? Mit üzen a tudattalanom? - tette fel gyakran a kérdést önmagának is. Őt olvasva, az ő álmain keresztül mi is közelebb kerülünk az álmok világához, a saját álmainkhoz, és így önmagunk megértéséhez.

A Dal 2015 - második középdöntő

Múlt heti előrejelzésem valóra vált: az első középdöntő mezőnye jóval erősebb volt, mint a másodiké. Ezt a meglátást látszik alátámasztani a pontszámok aránya és mértéke is a múlt hetihez képest (mind a zsűri, mind a közönség értékelését tekintve). Az igazi verseny gyakorlatilag csak a negyedik produkció környékén indult, ami - annak fényében, hogy összesen kilenc dalt hallhattunk - viszonylag késeinek tűnt számomra. Kicsit csalódott vagyok, mert ennél valamivel jobb produkciókra számítottam, és előrebocsátom: meg volnék lepve, ha az e heti döntőbe jutók közül kerülne ki a végső győztes, aki idén képviseli hazánkat Bécsben. Persze, mint mindig, ebben a műsorban is voltak üdítő produkciók (nem mindig a továbbjutóké), de először is lássuk, kikkel bővült a döntősök névsora!

Opposite Book Tag

Az első, Day&Night Book Tag után hozok egy újabbat is, melynek két oka van: az egyik az, hogy a visszajelzések alapján szerettétek azt a bejegyzést, a másik ok pedig az, hogy én pedig szerettem megírni és válaszolgatni a kérdésekre. A mostani, Ellentétek Book Tagjére a Könyves Kuckón találtam rá, és - mint minden mást - ezt a kérdéssort is az én kis világomhoz igazítva állítottam össze :)

Magánykönyvtáram első, és (jelenleg) utolsó példánya:

Nehéz kérdés, mármint ami az elsőt illeti. Valószínűleg egy mesekönyv volt, a még olvasni-nem-tudó korszakomból (onnan is vannak persze kedvenceim, melyeket olyan jól megtanultam kívülről, hogy a könyvet lapozva akár el is hihettem, hogy tulajdonképp olvasok). A könyvekért való rajongásom, és egy saját kis könyvtár létrehozásának a gondolata igazából az egyetemi tanulmányaim kezdetével, vagyis 2010 őszével vonható párhuzamba. Emlékeim - és képes bizonyítékaim - szerint, akkor sem egy könyvet vásároltam egyszerre (mint ahogy ez a tendencia azóta is érvényes), hanem többet. Így talán Kemény Zsigmondot tudnám kiemelni, mert akkoriban két könyvét (Ködképek a kedély láthatárán és A rajongók) is megvettem, és Kemény elég meghatározó volt abban is, hogy a 19. század vált az egyik kedvenc időszakommá, irodalmi és történelmi téren egyaránt. Legutóbb kedden gyarapodott a polc, két kötettel: Allison Winn Scotch: Talált vágyak osztálya és Joanna Trollope: Értelem & érzelem című könyveivel.

A múzsa naplója: Gyarmati Fanni

Mikor 2014. február 15-én arra a hírre ébredtem, hogy Radnóti Miklós özvegye, hagyatékának és emlékének ápolója, Gyarmati Fanni életének 102. évében elhunyt, amellett természetesen, hogy elszomorodtam, egy egészen fura érzés töltött el: annak vitathatatlanul megnyugtató tudata, hogy Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni együtt vannak.

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Jaffa Kiadó, 2014, 1274 oldal

Csillagérték: 10

Fifi néni hosszú életet élt. Sokat várt a találkozásra, mely hiszem, hogy megvalósult. Életének egyértelműen legmeghatározóbb korszakáról naplót vezetett, s még élete során rendelkezett arról, hogy ez az írás csak halála után kerülhet olvasói kézbe. Ezt a döntést érthetőnek találtam, annál is inkább, mert Fifi néni kerülte a nyilvánosságot, s mindössze két ízben adott interjút. Most, hogy a napló megjelenésétől egészen február második hetéig olvastam a naplót, már biztosan tudom: Gyarmati Fanni igazán bölcs asszony volt! Lassan haladtam a naplóval, nagyon lassan, mégis sokszor gyorsnak éreztem a tempót...még most is rengeteg kérdés és gondolat kavarog a fejemben. A teljesség igénye nélkül emelnék ki néhány általam fontosnak vélt részletet.

A Dal 2015 - első középdöntő

Picit féltem az első középdöntőtől, mert a névsor (és az elődöntős produkciók) alapján jóval erősebbnek éreztem az első középdöntőt a másodiknál. Végeredményben - noha voltak felvont szemöldökkel tudomásul vett pontszámok - háromnegyed részt elégedett vagyok a továbbjutókkal. Bár a műsorvezetés terén még mindig akad sepregetni való. Ezúton javaslom - szívem minden szeretetével - Tatár Csillának, hogy a súgópapírra csak annyi szöveget tegyen, amennyit az adott felszólalásban el kell mondania, akkor talán a szavazás elindításakor nem buggyannak ki olyan mondatok, mint a "mostantól egy percük van szavazni", melyből azután már törvényszerűen következik, hogy az "egy számról összesen húsz érvényes szavazatot tudnak leadni" mondatocska is teljesen másképp fog hangzani - nekünk, szőkéknek néha nehezen megy a matek. Bár Levente szerint is egy sms-ről húsz szavazatot tudunk küldeni. Nem tudom, valahogy idén még mindig nem éreztem ennek szükségét. De lássuk, mi történt a döntőbe jutásért zajló első megmérettetésen!

Elif Shafak: Szerelem

Szerelem. Nem is tudom, hogy lehet-e ennél közhelyesebb címet adni egy regénynek. Annyira sokszor és olyan felesleges helyzetekben használjuk a "szeretlek" szót, hogy lassan teljesen hitelét veszti...mindaddig, míg meg nem töltjük tartalommal és érzelemmel, nem is marad más, csak egy szó a sok között. Vagy tán még annál is kevesebb. Merész húzás tehát ezt a címet adni. De, mint mondtam, amint a szó tartalmat és értelmet nyer, másképp áll a dolog...

Elif Shafak: Szerelem
Eredeti megjelenés: 2009.
Hazai megjelenés: 2011.
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Fordította: Nagy Marietta, Sipos Kata
Téma, műfaj: romantikus regény
Oldalszám: 474 oldal
Csillagérték: 9

Fülszöveg:
Ella negyvenéves, jómódú, a sorsával tökéletesen elégedett amerikai háziasszony, aki férje és három gyermeke kiszolgálásának szenteli életét, és még azt se nagyon bánja, hogy a férje rendszeresen megcsalja. Egy napon a nagylányával folytatott vita után rádöbben, hogy tulajdonképpen boldogtalan, és nagyon hiányzik a szerelem az életében. Mivel gyermekei már nem igénylik állandó figyelmét, távmunkát vállal egy neves könyvkiadónál. Első feladatául egy ismeretlen szerző könyvének értékelését kapja.
A történet a XIII. századi Anatóliában játszódik, és regényes formában beszéli el Rumi, a híres muszlim hittudós és misztikus költő életét, aki gyökeres átalakuláson megy át, amikor megismerkedik egy furcsa vándordervissel, a különleges képességeket birtokló tebrizi Semsszel. Ella félve közelít a számára idegen regénybeli világhoz, hamarosan azonban magával ragadja a cselekmény, és lenyűgözi a szúfi miszticizmus. Ahogy e-mailben levelezni kezd a szerzővel, és ráébred, hogy kettejük találkozása ugyanolyan sorszerű és elsöprő erejű, mint Rumié és Semszé. Ebből a szerelemből és Rumi verseiből merít erőt, hogy a konvenciók börtönéből kitörve hátat fordítson házasságnak, gyerekeknek, biztonságnak, és testben-lélekben egyaránt nagy utazásra induljon egy különleges férfi oldalán.

Amélie Nothomb: Hódolattal esengve

A Jumimoto cég egy olyan kis világ, ahol nem jó, ha tudsz valamit és nem jó, ha örülsz is annak, hogy tudod. Ne kamatoztasd, ne tudd, sőt, lehetőség szerint, titkold is el - fogd be a szád, és ne gondolkozz! - ez eddig annyira nem tűnik Japán sajátjának. Amélie Nothomb: Hódolattal esengve kötete azonban ennél valamivel többet fed fel. Japán társadalmát kezdetben felülről szemléli (mint Japánban született belga nő) majd ahogy bekerül a Jumimotóhoz, a szamárlétrán való lefelé  (!) lépkedésével arányosan merül el mélyebben az egyes társadalmi problémák ecsetelésében.

Amélie Nothomb: Hódolattal esengve
Eredeti megjelenés: 1999.
Hazai megjelenés: 2000.
Kiadó: Sík Kiadó
Fordította: Bognár Norbert
Téma, műfaj: japán kultúra, regény
Oldalszám: 104 oldal
Csillagérték: 8

Fülszöveg:
A könyv 1999-ben elnyerte a Francia Akadémia Nagydíját. A történet elbeszélőjét felveszik a Jumimoto világcég központjába tolmácsnak, de csak irodai munkákat végeztetnek vele. A belga lányt egyedül az vigasztalja a megaláztatásokért, hogy közvetlen főnöke, a szépséges Fubuki megértő és barátságos iránta...Valaki hideg gyűlölettel megpróbálja elűzni a vállalatról, mielőtt kitölthetné egyéves szerződését...Erről az egy évről, egy különös párviadalról szól a francia-belga írónő életrajzi regénye.

A Dal 2015 - harmadik elődöntő

Ha múlt héten nem voltam kritikus és szőrszálhasogató, akkor a harmadik elődöntő kapcsán pláne nem lehetek az. Utólag is hatalmas piros pont a műsort összeállítóknak, hogy így, ebben a sorrendben osztották be a produkciókat. (Jajj, és piros pont a szerkesztőknek: két hét alatt sikerült fejlődni, és a mai adásban a "kiváló" visszakapta "i"-jét, s nem "kíválóként" szerepelt a képernyőn, köszönöm-köszönöm! - ezt mindenképp szerettem volna megjegyezni zárójelben ;) ) Tehát: megszenvedtük az első elődöntőt, amiért a második elődöntő volt a jutalom, s ez az egész kiteljesedett a harmadikban. A második és harmadik elődöntőből egy nagyon jó műsort lehetne összegyúrni. Egyébként. De ez csak egy személyes megjegyzés. De, mielőtt belebonyolódnék a számokba és összegyúrásokba, lássuk, mit emelnék ki a harmadik, utolsó elődöntőből!

Erin Butler: Mr. Darcy nyomában

Egész kellemes dolog lenne megint tizenhatnak lenni (no, nem úgy, mint a Megint 17 című filmben). Ha lehetne egy tanévet újraélni eddigi iskolai pályafutásomból, akkor tutibiztos, hogy tizedikEs lennék (az E direkt E). Erin Butler 2014-ben megjelent ifjúsági regénye, a Mr. Darcy nyomában főhősnője is épp ebben a korban jár. Lizát sok mindenben találtam szerencsésnek (s sok mindenben nagyon szerencsétlennek), de alapvetően nem az a leányzó, akit ne lehetne kedvelni.

Erin Butler: Mr. Darcy nyomában
Hazai megjelenés: 2014.
Kiadó: Studium Plusz
Téma, műfaj: ifjúsági, romantikus
Oldalszám: 288 oldal
Csillagérték: 7

Fülszöveg:
A 16 éves Liza Johnson igazi Jane Austen-rajongó: lábán Pemberley-zokni, táskájában az imádott írónő összes műve egy kötetben, és olyan régiesen beszél, mintha maga is az egyik Austen-regényből lépett volna ki. Addigi, látszólag nyugodtnak és örök szinglinek tűnő élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik a színen Mr. Tökéletes, aki akár Mr. Darcy inkarnációja is lehet(ne), de ott van még a legjobb barátnő, Janie expasija is, és a képbe még egy szexi angol srác is bekavar, aki akcentussal csókolózik...
Liza elég rendesen bajba kerül, anyai tanács híján és jobb ötlete nem lévén, Jane Austenhoz és karaktereihez fordul segítségért - elvégre ki ismerné náluk jobban a flörtölés és szív rejtelmeit...Kérdés, hogy a kétszáz éve még remekül működő szokások átültethetőek-e napjainkba, és hogy Lizának is az a sors jut-e, mint névrokonának, Eliza Bennetnek: megtalálja-e a saját Mr. Darcyját...

Bepiszkítva vagy megtisztítva?

„Hol végződik a megfontolás, és hol kezdődik a kapzsiság?” – teszi fel a kérdést Jane Austen a Büszkeség és balítélet-ben. Nos, 195 évvel az írónő halála után - azt hiszem - megkaptuk a választ: valahol itt.*

*E bejegyzésem eredetileg 2012 nyarán jelent meg, egy azóta megszűnt blogon.

Egy angol kiadó napjainkig közönségkedvenc és elismert műveket kíván átírni. Mit is beszélek? Dehogy írja át! Hiszen csak „érthetőbbé” teszi az olvasóközönségnek e remekeket. E-könyv formájában, a Titkos klasszikusok sorozatban kívánja leleplezni többek között Elizabeth Bennet és Mr. Darcy, Heathcliff és Catherine Earnshaw, sőt Sherlock Holmes és Dr. Watson hálószobatitkait…Lássuk, miről van szó pontosan! Hogy képben legyünk, utánajártam az ötletet adó Ötven árnyalat-trilógiának. Nem tartom magam egy olvasatlan embernek, de megvallom őszintén, míg erről a „könyvfelforgatásról” nem hallottam, mindaddig a trilógiáról sem.*

*Azóta természetesen már elolvastam.

A Dal 2015 - második elődöntő

Nem leszek kritikus, nem leszek szőrszálhasogató, és A Dal második elődöntőjéről már jóval kevésbé reményvesztetten fogok írni. Annál is inkább, mert - ugyan ezen a héten is sikerült számomra érthetetlen daloknak színpadon mutatkozni - az e heti műsor már megütött egyfajta szintet, és sokkal több pozitív hozzáállásra okot adó előadót és dalt is hallhattam. A mostani bejegyzést nem nyújtom el annyira, mint az első elődöntőről szólót, s csak azokat a dalokat ragadom ki, melyek valamiképp megfogtak. 

A Szécsi-ikrekkel már a tehetségkutató óta "tisztázatlan" a viszonyom. Alapvetően a hang kontra személyiség és a dal kontra előadás tekintetében botlom állandó ellentmondásokba velük kapcsolatban. A hang jó, egyedi, viszont a személyiség totál zárt, így módot sem adnak rá, hogy megkedveljem őket. A dal jó - legalábbis a rádióváltozat, de élőben valami mindig elviszi az egészet, amitől elbizonytalanodom, hogy tényleg jók-e. A tavalyi versenydaluk, a Born to fly ugyan hozzám valamivel közelebb állt, mint az idei, de remélem, hogy a 2016-os versenyen is ott lesznek majd, és sikerül kicsit jobban megmutatni magukat. Hajrá!