Legyél gyerek Micimackóval!

A Micimackó szerintem az egyik olyan mese, amit mindenki ismer és mindenki nézte, olvasta is kiskorában. Ez persze nem feltétlenül vonzotta egyenesen magával azt, hogy mindenki kedvelte is volna. Én például sokáig nem bírtam elviselni Nyuszit, de nem hiszem (persze, egész bátran cáfoljatok meg), hogy van olyan, akinek ne dobbanna meg a gyermeki szíve valahol legbelül, mikor Micimackó Mikó István hangján megszólal a képernyőn. 

 

Játék és mese – Micimackó

KolibriKiadó, 2023, 11 oldal

Fordította: Seri Márton

Csillagérték: 9

A. A. Milne mackója megkerülhetetlen figurája mindannyiunk gyerekkorának – és talán nem is csak a leggondtalanabbnak tartott korszakunkban van vele kapcsolatunk. Emlékszem például, hogy egészen kiskorom óta követtem a Százholdas Pagony lakóinak kalandjait és noha világ életemben imádtam a plüssöket, Micimackó, Tigris és Füles a húszas éveimben csatlakoztak a kis kompániámhoz.

Ez majdnem szerelem volt

Egy korábbi olvasmányom, az Aranykanál kapcsán (mely szintén a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg) már írtam a valóság show-kkal való kapcsolatomról. Nagyon ritkán nézek ilyen műsort (a Netflixes Vak szerelem kivétel volt ez alól, de a harmadik szériáját már annak sem követtem). Ez talán valahol összefüggésben van azzal is, hogy ha a realityk világa érdekel, elég felpattintani a Tiktokot vagy lényegében bármely közösségi felületet, és már helyben is vagyunk: a felhasználó a producer, aki igyekszik feltérképezni, hogy a lájkokért cserébe mennyire kell kivetkőznie önmagából.

Christina Lauren: Az igazszerelem-kísérlet

21. Század Kiadó, 2023, 428 oldal

Fordította: Lévai Márta

Csillagérték: 5

Oké, kissé sarkos vagyok. Néha megesik. Ugyanígy jár el a történetben felbukkanó producer is, aki egy randiműsor mentén vélekedik hasonlóképp. Profit mindenáron. Az igazszerelem-kísérletre több dolog miatt is böktem rá, mindegyik a romantikus regények kikapcsolódásának reményében fogalmazódott meg bennem.

A miniszörnyek valódi arca

Gyerekkoromban kedveltem az enciklopédikus jellegű könyveimet (nyugalom, gyerkőcként nem így neveztem őket). Bármikor és bármelyik lapon felüthettem, s biztosan találtam benne olyan izgalmas érdekességet, amire kerek szemmel rácsodálkozhattam és persze azzal a lendülettel szaladhattam (azért ne túlozzunk) a szüleimhez, hogy tudták-e azt, amit én éppen most felfedeztem az enciklopédiám lapjain.

Nick Crumpton: Minden, amit a miniszörnyekről tudtál, hamis

Móra Könyvkiadó, 2023, 64 oldal

Fordította: Török Ábel

Illusztrálta: Gavin Scott

Csillagérték: 8

Ez a fajta lelkesedésem egyébként azóta sem csitult, s ha a reformkori kapcsolati rendszerekben valami új információra és kapocsra bukkanok, szerintem ugyanezzel a csillogó szempárral kezdek őrült keresésbe, hogy vajon erről írt-e már valaki. S azt hiszem, ez az oka annak is, hogy most is ugyanezzel a motivált lelkesedéssel böktem rá, majd lapoztam fel Nick Crumpton könyvét.

A család ott van, ahol szeretnek

Mindig megírom, ha egy könyvet nem saját indíttatásból, hanem bloggertársak ajánlása mentén olvasok, tehát jöjjön a nagy beismerés: A méhek titkos életét a Könyv és más Zsuzsijának egyik kommentje alapján választottam az olvasmánylistára. És jó, jöjjön még egy spoiler is rögtön a bejegyzés elejére: milyen jól tettem, hogy így tettem. Sue Monk Kidd könyve nem az a tipikusan azonnal a lábadról ledöntő olvasmány, inkább az a fajta, ami szép lassan kúszik be a bőröd alá, és kedvesen ringat és visz magával. 

Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

21. Század Kiadó, 2023, 318 oldal

Fordította: Barta Judit

Csillagérték: 9

Pedig a regény egyáltalán nem lágy témákat érint. De mindjárt részletesebben is kifejtem, mit értek ezalatt. S addig azért azt is idebiggyesztem, hogy a könyv már a megérkezésekor elvarázsolt. Csodálatos köntösben jelent ugyanis meg, ráadásul a külső borítója különlegesen dupla; ilyen példánya még egészen biztosan nincs a kis könyvtáramnak.

Újra klassz csapatban, avagy boldog 10. születésnapot, Blogturné Klub!

A kerek mérföldkövek elérése általában arra sarkallja az embert, hogy visszaemlékezzen az addig megtett útra – és felvázolja a következő terveket. Tíz évig működtetni – ráadásul sikerrel működtetni olyan fórumot a folyamatosan változó közösségi médiában és a bloggervilágban, mely az olvasás népszerűsítését tűzi zászlajára, egészen elképesztő teljesítmény. Nem hiszem, hogy igazán át tudom érezni a Blogturné Klub megálmodóinak büszkeségét, de napról napra olvasva az alapítók, a régi és újabb tagok bejegyzéseit, annyit elmondhatok, hogy mindennek az egésznek egy picit is az alkotó része lenni mindenképpen meghatározó élmény. A születésnap kapcsán vissza kellett keresnem (ez már a korral jár), hogy ebből a tíz évből mennyi időt töltöttem a csapat tagjaként. Bár őszintén szólva, kevésbé hittem a szememnek a régi bejegyzéseimet pásztázva. 2015 tavaszán csatlakozhattam ugyanis a bloggerek klubjához, mely akkor két és fél éves volt. Nem ismertem a blogturné működését, az akkor pár hónapja működő blogommal még maximálisan kezdőnek számítottam. Belecsöppentem egy könyvmoly számára álomszerű helyzetbe, aminek persze mindenféle szabályai is voltak, s én igyekeztem ehhez alkalmazkodni. A harmadik születésnapi turnéban már aktívkodhattam, s egészen 2019 nyaráig turnéztam egy olyan csapattal, melynek a hiányát csak akkor értettem és éreztem meg igazán, mikor visszatérhettem a soraiba. Közhelynek hat? Ám legyen…azért maradjatok vonalban, elmagyarázom. 2019 májusában írtam a csapatnak a távozásomról (ezt a posztot szintén most, a bejegyzést írva elevenítettem fel), és mindenki elképesztő kedves és elfogadó volt a döntésemet, és támogató a további terveimet és az esetleges későbbi visszatérésemet illetően. „Szerintem mi itt leszünk, ha úgy alakulna, hogy visszatérsz.”

Csudi, a pacsirta meséi bátorságról és összetartásról

Ha így folytatom, a legfrissebb gyermek- és ifjúsági irodalomból olyan impozáns könyvgyűjteményem lesz év végére, mintha csak én magam is az elsőszámú célközönség soraiba tartoznék. Lelövöm a poént: látva az év további megjelenés alatt álló kiadványait, könnyen valóra válhat a felvetésem. De mit lehet tenni. 

 

Alex Donovici: A lehetetlen csak egy szó

Sorozat: Csudi, a pacsirta

Móra Könyvkiadó 2023, 96 oldal

Fordította: Koszta Gabriella

Illusztrálta: Stela Damaschin-Popa

Csillagérték: 9

Könnyen fürdőzik az ember lánya abban, hogy a legkisebbektől a kiskamaszokig széles palettán jelennek meg olyan mesék és történetek, melyeket harminc pluszosan is simán olvas. Nosztalgia? Előrelátás? Vagy csak önfeledt kikapcsolódás? Nincs válaszom, s talán nem is szükséges. Nyár vége felé egy hihetetlenül cuki mesekönyv érkezett a Móra Könyvkiadótól, mely ráadásul sorozatindító kötete is a Csudi, a pacsirta mesekönyv-sorozatnak. A kötet egyértelműen a címe miatt hívta fel magára a figyelmem, a csudit – sokatokhoz hasonlóan – előszeretettel használom a csodálatos becézéseként, szóval egyértelmű volt, hogy meg kell ismernem egy csodálatos pacsirta kalandjait. Meg persze arra is kíváncsi voltam, milyen történet rejtőzik az üzenet mögött: a lehetetlen csak egy szó.

Nőként nőkkel a nőkért érdek nélkül

Mikor ráböktem Heather Marshall könyvére a Libri újdonságai között, egyáltalán nem sejtettem, hogy ennyire nehéz olvasmány lesz, hogy ennyire nehéz lesz róla írni, hogy ennyi időt vesz igénybe, hogy átgondoljam előre a bejegyzésem a könyvről. Igazából, kétszer fogtam hozzá a könyv olvasásához. Először azt éreztem, hogy nagyon nem tudunk egymásra hangolódni a történettel, aztán a második nekifutásra túl jól is sikerült az összecsiszolódás. 

Heather Marshall: Jane nyomában

Libri Könyvkiadó, 2023, 466 oldal

Fordította: Bosnyák Gabriella

Csillagérték: 10

Most sem hiszem egyébként, hogy felkészültem rá. S gyanítom, nem is fogom tudni visszaadni mindezt a hosszú lamentálási folyamatot, ami az olvasottak és a gondolataim megfogalmazása közben zajlik, zajlott bennem. Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem érzem magam közvetlenül érintettnek a könyv témáját illetően. De valahol persze mégis. Úgyhogy mély levegő, és közben egy hatalmas köszönet, hogy kivártátok ezt az írást is.

Ha valaki hősnőnek született

Korábban volt egy elképzelésem, hogy Jane Austen regényeiről nem fogok írni. A munkássága, az adaptációk, a szereplők és a témák más kérdés: de a konkrét könyvek – a hat befejezett történet – valahogy érintetlen maradt előttem e szempontból. Egészen mostanáig. Volt már néhány újraolvasásom – a Büszkeség és balítéletet idegen nyelven is olvastam és megismerkedtem vele az újrafordítás kapcsán.

Jane Austen: A klastrom titka

Menő Könyvek, 2023, 296 oldal

Fordította: Borbás Mária

Csillagérték: 10

A Menő Könyvek csodaszép kiadványsorozata még a „blogtalan” időszakban is megragadta a figyelmem, így nagy örömmel vállalkoztam rá, hogy tizenegy év után ismét elolvassam Austen első regényét, A klastrom titkát. Mindeközben pedig sikerült elhatározásra jutnom arra nézvést is, hogy szép lassan beszerzem a sorozat további részeit, és újraolvasom az életművet.