Margaret
Atwood neve számomra garancia a jó szórakozáshoz. Teljesen be tudnak
szippantani a nagyregényei, a finoman kidolgozott történetszálai – és az, hogy
ezeket kezdetben összegubancoltan kapom meg tőle, s mintegy ködös erdőben
botorkálva, a gubancköteget a kezemben tartva valahogy mégis sikerül
kikecmeregni a napfényes tisztásra. Az írónő történetei általában egésznapos
elfoglaltságot jelentenek számomra, jó előre kiválasztom az alkalmat, mikor
bekuckózva végig tudom egy-egy könyvét olvasni.
Margaret Atwood: Pénelopeia
Jelenkor Kiadó, 2023 (2005), 192 oldal
Fordította: Géher István
Csillagérték: 10
Úgyhogy
igencsak meglepődtem, mikor kezembe vettem a Pénelopeiát – már a kiadói oldalon
is kikerekedtek a szemeim, hogy mindössze 196 oldalról van szó. Meggyőződésem
volt, hogy elírás, de nem! Lássuk, mennyiben más – ha más – egy rövidebb
lélegzetű történet a szerzőtől és (lelövöm a poént) miért szerettem olyan
nagyon Pénelopé történetét.