Lucy Maud Montgomery: Anne és a Széljárta Fűzfa-lak

Azt hiszem, a sorozat negyedik része után (melyből hármat olvastam), lassan megállapíthatjuk, hogy valami láthatatlan kapocs húz Lucy Maud Montgomery hősnője és újabb kalandjainak megismerése irányába. A kezdeti döcögős kapcsolatot a második résznél végül egy jóval kellemesebb élmény követte a harmadik részben, s a Menő Könyvek jóvoltából máris itt van a negyedik rész.

Lucy Maud Montgomery: Anne és a Széljárta Fűzfa-lak

Sorozat: Anne (4)

Manó Könyvek, 2025, 313 oldal

Fordította: Ruff Orsolya

Csillagérték: 8

Az Anne és a Széljárta Fűzfa-lak olvasói élményeit tekintve sokkal közelebb áll a harmadik rész benyomásaihoz, mindazonáltal egy csomó olyan szituációt, élethelyzetet vázol (vagy éppen nem vázol), ami hiányérzetet és kérdések sorát vetette fel bennem.

Ahogyan azt már megszokhattuk, az elbeszélő ott veszi fel Anne történetének fonalát, ahol az előző részben letette. Az immár diplomás, vöröshajú kisasszony egy hosszú vonatút végén teljesen új közegbe érkezik, hogy átvegye a summerside-i iskola vezetését. Persze, már maga az utazás sem telt pirulás vagy kellemetlen helyzet nélkül, s magának az új lakhelynek a megtalálása is számos fejtörést és problémát okozott, Anne végül Kate néni és Locsifecsi néni, valamint házvezetőnőjük, Rebecca Dew otthonában, annak is toronyszobájában talált ideiglenes otthonra.

Az események, kihívások és problémák hada persze csak ezután veszi kezdetét, hiszen – mint minden, a közösségbe érkező új, s ráadásul kiemelt szerepet betöltő személy esetén – a közösség számos próbatétel elé állítja a fiatal, diplomás tanárnőt. Nem elegendő a jószándék minden morzsájával megismerni a tanulókat és családjukat, az erőviszonyokat is szükséges felmérni. A summerside-i közösségben például meghatározó a Pringle-család, mely sok fejtörést okoz Anne-nek, nemkülönben néhány kolléganője. Ahogy azonban telik-múlik az idő – Anne összesen három évet tölt az iskolában – főhősnőnk egyre inkább megtalálja helyét, belefolyik a közösség életébe, s annak szervező erejévé válik. Mindeközben pedig mindenről tájékoztatja vőlegényét, Gilbertet. Maga a regény egyébként átmenet a lineáris elbeszélés és a levélregény között, hiszen a történet nagy részét, Anne élményeit a Gilbertnek címzett levelek nyomán követhetjük figyelemmel.

Amellett, hogy a regény egészen olvasmányos, bennem lényeges hiányként lebegett mindvégig, hogy Anne belső világát valahogy nem igazán tükrözik a levelek. Egy fiatal nő, aki ilyen hosszan távol van élete párjától biztosan foglalkoztatta kettejük jövője, a tervezgetés, az ezeken való elmélázás, mely azonban kevésbé jelenik meg a levelekben (persze, vannak jelzések, hogy bizonyos részek kimaradtak, de az azért mégsem ugyanolyan). A további észrevételeim is tulajdonképpen ebből fakadnak: Gilberttől nagyjából semmilyen visszajelzés nem érkezik, vagyis Anne levelei szinte sosem reflektálnak arra, hogy Gilbert miről számolt be neki az előző üzenetváltás során, így néha elkapott az az érzés, mintha igazából ezek az üzenetek sosem kerültek volna elküldésre. Ugyancsak Anne belső világáról tereli el a fókuszt a szereplők sokasága, akiket ebben a történetben megismerhetünk. Sokuknak konkrét „funkciót” sem szánt a szerző, így tényleg csak kitöltő szereppel rendelkeznek – bár jó néhányuk életébe Anne előszeretettel kotnyeleskedik bele, hol belső pedagógiai érzékkel, hol valamilyen megmagyarázhatatlan okból. Mindazonáltal a rosszindulat egyáltalán nem jelenik meg, inkább sok esetben továbbra is a gyermeki naivitás dominál. Ezt meg persze nem feltétlenül kell sutba dobni csak amiatt, mert történetesen valaki felnőtt nővé válik.

Különösen tetszett, hogy a leveleket Anne megérkezésétől egészen a három évvel későbbi eltávozásáig követhetjük figyelemmel. A szereplőkapcsolatok közül nagyon kedveltem Anne és Rebecca Dew baráti viszonyának alakulását, illetve e temetőben tett felfedező látogatást Miss Valentine-nel. Érdekes volt megismerkedni Anne ezen három évével, nagyon kedvelem azokat a bűbájos neveket, melyeket az írónő kitalált a helyszíneknek, a Széljárta Fűzfa-lak pedig abszolút ezek sorába emelkedik. Még mindig valami vonz, hogy a sorozat többi részével is megismerkedjek.

Blogturné Klub

A Manó Könyvek gondozásában megjelent az Anne sorozat folytatása, vagyis az Anne ​és a Széljárta Fűzfa-Lak című kötet. Anne Shirley élete gyökeres fordulatot vesz, amikor maga mögött hagyja az egyetemet és a summerside-i iskola igazgatónője lesz. Új barátok és új kihívások várnak rá. Legyünk társai Anne-nek élete egy újabb szakaszán. Ha pedig nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv. 

A turné állomásai

06.20. Zakkant olvas

06.22. Szembetűnő

06.24. Könyv és más

06.25. Csak olvass!

Nyereményjáték

Ebben a játékban most a szerző, Lucy Maud Montgomery életére és munkásságára koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy kérdést. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a jó válasz. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Mi annak a televíziós sorozatnak a címe, amelyet ugyan nem Lucy Maud Montgomery írt, mégis az ő munkássága ihletett?

a Rafflecopter giveaway