Maja Lunde: A Névhozó

A gyerekek világát számos varázslat szövi körül, melyek sok mindenre adnak mesés választ: ki hozza a karácsonyi ajándékot, ki tölti meg a csizmánkat december hatodikán vagy a nyuszifészket húsvétkor? Mindenre van egy varázslatos válasz, de vajon mikor felejtjük el ezeket? El kell-e felejtenünk?

Maja Lunde: A Névhozó

Cser Kiadó, 2024, 224 oldal

Illusztrálta: Hans Jørgen Sandnes

Fordította: Patat Bence

Csillagérték: 10

El kell-e felejtenünk, mikor a céljainkért vagy kapcsolatainkért teszünk nap nap után? El kell-e felejtenünk, mikor családot alapítunk és amikor gyermeket várunk? Én hiszek benne, hogy nem, s bármennyire is igyekszem a realitás talajára visszarángatni magam (annyira azért nem igyekszem), a döntéseinkben mindig lehet valami meseszerű – ami nem befolyásolja azt, hogy valósággá válnak-e vagy sem. Ebből kifolyólag – ahogy minden mese – A Névhozó sem csak a gyerekeket szólíthatja meg.

Shunmyo Masuno: Hogyan ​engedd el, ami nem fontos

Az elengedés számomra az egyik legnagyobb feladat. Nem minden tekintetben – ez benne a csavar. Vannak dolgok, emberek és kapcsolatok, melyeken szemrebbenés nélkül lépek tovább egyik napról a másikra: a hazugság, az etikátlanság olyan vöröskódok az agyamban, melyek élből kiváltják az elengedést.

Shunmyo Masuno: Hogyan engedd el, ami nem fontos

21. Század Kiadó, 2024, 224 oldal

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Csillagérték: 8

De persze, tudjuk: az élet dolgai nem feketék vagy fehérek (és ez így van jól egyébként), főleg, ha valaki mindent igyekszik minden irányból is megvizsgálni, aztán mindezt a halmazt túlgodolni, esetleg még rá is stresszelni. Azt hiszem, pont emiatt vártam nagy elvárásokkal Shunmyo Masuno könyvét így az év végére.

Hilde Susan Jægtnes: Én alapítottam az Egyesült Államokat

A 20. század előtti amerikai történelem és irodalom – ezt többször leírtam már – valahogy nagyon messze áll tőlem. Hiába tanultam, hiába olvastam, nagyon ritka alkalmak azok, amikor magával tud ragadni, amikor azt érzem, hogy beenged, hogy beengedem. Ennélfogva nem túl sokszor veszem rá magam, hogy amerikai történelmi fikciót válasszak.

Hilde Susan Jægtnes: Én alapítottam az Egyesült Államokat

Cser Kiadó, 2024, 432 oldal

Fordította: Patat Bence

Csillagérték: 8

Mi lehet a távolság oka? Nem a fizikai, persze. Talán a szabadság nagyon szabad értelmezése egy olyan társadalomtól, melynek történelmétől a rabszolgaság nem elválasztható. Talán a felvezetések, ahogy a tanáraim egykor elkezdtek az amerikai történelemről beszélni? Fogalmam sincs. Mindenesetre Hilde Susan Jægtnes könyvének fülszövege elég ígéretesnek tűnt ahhoz, hogy az idei próbát ezzel a kötettel tegyem.

Alföldi Róbert: Főszerepben

Iránytűk a közéletben. Szerintem fontosak. Nem kell, hogy mindenben egyetértsünk (miért nem fókuszálunk eleve arra, ami összeköt? főleg, ha több annál, mint ami elválaszt), nem kell minden percüket követnünk. Egyszerűen elég, ha tudjuk, hogy ott vannak. Hogy még ott vannak. És kimondják. Valahogy biztonságot ad mindez. Alföldi Róbert nekem ilyen. 

Alföldi Róbert: Főszerepben

21. Század Kiadó, 2024, 352 oldal

Csillagérték: 10

Ennélfogva, azért igyekszem követni. Nem mindent, nem mindig és nem is ugyanolyan intenzitással. Szeretem az interjúkat, amiket ad, örülök, hogy láthattam színházban, főszerepben és rendezőként is. Olvastam a Csáki Judittal közös könyveiből kettőt, és most egy picit másféle szerepben is megismerhettem. 

 

Linda Elovitz Marshall: A lány, aki megrajzolta az álmait

Vannak idilli képek, melyek valamiképp megnyugtatnak. Lehet, hogy még sosem jártam arra, de elég az is, ha odaképzelem magam. 

Linda ELovitz Marshall: A lány, aki megrajzolta az álmait

Manó Könyvek, 2024, 32 oldal

Illusztrálta: Ilaria Urbinati

Fordította: Szabó T. Anna

Csillagérték: 10

A hagyományos angol vidék, a hatalmas zöld lankákon elterülő legelők valahogy mindig a múlt és jelen csodálatos elegyének nyugalmát sugározták számomra – tényleg úgy, hogy még sosem jártam ott, de remélem, egyszer eljuthatok oda, s megérezhetem – úgy igazán –, hogy milyen is az: megélni ezt az elegyet. 

Jennifer Aniston: Bozontka falja az életet

Mesekönyvvel a mai napig levehető vagyok a lábamról – ez van. Szeretem a mesés meglepetéseket – ez van. Így aztán kutyakölyköket meghazudtolóan csillogó szemekkel leltem rá a Manó Könyvek előrendelhető példányai között Jennifer Aniston mesekönyvére.

Jennifer Aniston: Bozontka falja az életet

Manó Könyvek, 2024, 32 oldal

Fordította: Szabó T. Anna

Csillagérték: 10

Kifejezetten tetszik, mikor más hivatások elismert szereplői bukkannak fel szerzőként könyves berkekben. Egyrészt nagyon izgalmasnak gondolom azt a bátorságot, bizonyítási vágyat, vagy szimplán a tehetséget, mellyel a megszokott kereteken kívülre merészkedve bontogatják szárnyaikat. Másfelől pedig – bár korábban voltak efféle kósza gondolataim –, ma már nem gondolom, hogy az írók lépéshátrányba kerülnének, ha (teszem azt) egy színésznő mesekönyvírásba kezd. Oké, persze…azért az értékessel kapcsolatban lenne még hozzáfűzni valóm, viszont Bozontka esetében nem lenne releváns tovább lamentálni ezen.

Rényi Ádám: 20 év!

2024 számomra változást hozott a színházhoz való viszonyomban, ami tulajdonképpen 2023 tavaszán bontakozott ki. A képzés, amire akkor jártam lehetővé tett, hogy egy picit belekóstoljak a színházkritikába. Alapvetően ezt a műfajt távol éreztem magamtól. Lehet, hogy nem is tudom megfogalmazni az okát, mindenesetre a félév végére az egyik legnagyobb kedvencem lett ez a kurzus, rengeteget tanultam a színházról, a színháztörténetről, hogy mire érdemes még (a saját belső megéléseimen kívül) figyelni, mikor megnézek egy előadást és hogy mennyi minden szükségeltetik egy előadás bemutatójához.

Rényi Ádám: 20 év!

21. Század Kiadó, 2024, 230 oldal

Csillagérték: 10

Ebből fakadóan pedig idén – ugyan még mindig nem annyiszor, mint szeretnék – jóval több előadásra jutottam el, mint azelőtt. A legjobb barátommal még egy listát is összeállítottunk, hogy kik azok a színészek, melyek azok a darabok, akiket és amiket színpadon szeretnénk látni. A legtöbb persze a fővárosban van, de nagy élmény volt számomra, hogy a hosszú idő után feltámasztott Országos Színházi Találkozó révén Kaposváron is volt alkalmam vendégelőadást megnézni.

Stefanie Neeb: Coming Home For Christmas

Minden évben elhatározom, hogy a következő adventi időszakot lelassulva, meghitt készülődésben töltöm – de persze, általában már akkor tudom, hogy nem így lesz. Nem vagyok hektikus alkat, ami a pörgést vagy tömegben töltött órákat illeti (mert ettől azért zömében mindig igyekszem távol maradni) és az sem jellemző rám, hogy év végén feszültebb vagy türelmetlenebb legyek (előbbi úgyis ott van egész évben, nem feltétlenül lenne élők közé való azt még fokozni).

Stefanie Neeb: Coming Home For Christmas

Menő Könyvek, 2024, 328 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 7

Persze, vannak állandó velejárói a december elejének, a kézműveskedés és az adventi vásárokra való készülődés a tetőfokára hág és persze mindig igyekszem olyan olvasmányokat választani, melyek az ünnepi hangulatra hangolnak. A meséket, a szépirodalmat vagy a romantikusokat különösen kedvelem ilyenkor, idén pedig egy ifjúsági limonádéval is bepróbálkoztam.

Miklya Luzsányi Mónika: Ezerszer Júlia

Szendrey Júlia az eddig (általam) ismert egyik legizgalmasabb nőalakja a 19. századi magyar történelemnek. Többször jegyeztem már meg, de biztos vagyok benne, hogy olyan országokban, ahol foglalkoznak nőügyekkel, már többször filmre vitték volna az életét, bravúros szereposztással, értékelhető formátumban.

Miklya Luzsányi Mónika: Ezerszer Júlia

Athenaeum, 2024, 288 oldal

Csillagérték: 9

Mindaddig viszont, az átütő életrajzi regényre várunk. Vagy vártunk eddig? A Szendrey Júlia-kutatások (élükön Gyimesi Emese munkáival) mára olyan ismeretanyag birtokába juttat(hat)nak mindenkit (értve ezalatt a szépírókat is, természetesen), mely által egy nagyívű, mindenféle részletre kiterjedő regényes életrajz alkotható. Egyértelmű volt, hogy Miklya Luzsányi Mónika regényével meg kell ismerkednem.

James Norbury: Kövesd a Holdat!

Hol is kezdjem? Az elmúlt csaknem másfél évtizedben, amit a kiemelkedően aktív olvasói létemnek nevezhetünk, vannak olyan szerzők, akiket feltétel nélkül kedvelek olvasni. Nem érdekel a fülszöveg, nem érdekel a borító, egyszerűen tőle akarok olvasni. Hogy ez ízlés, stílus, zsáner vagy bármi kérdése, teljesen mindegy. Leginkább ugyanis az érdekel, hogy hat rám – és hogy hogyan hat rám.

James Norbury: Kövesd a Holdat

21. Század Kiadó, 2024, 176 oldal

Fordította: Laik Eszter

Csillagérték: 10, legfelső polc

Azt is megtanultam, hogy e szerzők nagy részére nem tudatos keresgélés, nem a bestseller-listák fürkészése nyomán fogok rábukkanni (talán ez minden, de legalábbis sok minden mással is így van az életben) és arra is, hogy vannak könyvek, amik egyszerűen csak jókor találnak meg, egy könyv még nem garancia arra, hogy a szerzővel is egymásra találtunk. A másodiknál azért már esélyesebb. Ennek nyomán pedig: James Norbury olyan szerző, akit feltétel nélkül kedvelek.

Iglódi Csaba: Az ígéret szép szó

Nem lehet elég 19. századi történelmi regény az olvasmányaim között. Lehet az fiktív vagy valós, esetleg a fikció és valóság elegye, családregény, ifjúsági vagy kaland, mindig nagy örömmel és izgalommal vetem magam a lapok közé. Különösen, ha magyar történetről van szó. Bár a szívem mindig a reformkorért fog dobogni igazán, nagyon kedvelem a dualizmusba kalauzoló elbeszéléseket is.

Iglódi Csaba: Az ígéret szép szó

Sorozat: Késmárki Bertalan kalandjai (1)

Athenaeum, 2024, 288 oldal

Csillagérték: 7

Mindkét esetben meg szoktam jegyezni, hogy ez a két korszak még mindig kifogyhatatlannak tűnik (tudom, persze – az összes többi is, de hadd legyek részrehajló), kincseket rejt – de mi történt a két korszak között? Ha a reformkori vagy dualizmus kori történeteket keveslem, mi van az 1860-as évek elejével? Iglódi Csaba regénye már csak a korszakválasztás miatt is plusz fűszert ígért.

Andreas H. Schmachtl: Karácsony Alma Magdival, Snöfriddel és barátaikkal

Andreas H. Schmachtl világával idén ismerkedtem meg Snöfrid kapcsán. Nem csupán a meglehetősen szűkszavú cuki, szőrös állatka és kalandjai ragadtak (és rántottak) magukkal, hanem mindaz a miliő, amit a szerző mint meseíróként és mint illusztrátorként felhúzott köré. Azt gondolom, ha valaki gyerekeknek ír, van felelőssége abban, hogy olyan biztonságos hátteret nyújt, melyet a fiatal olvasók hamar be tudnak lakni, el tudnak benne mélyedni.

Andreas H. Schmachtl: Karácsony Alma Magdival, Snöfriddel és barátaikkal

Manó Könyvek, 2024, 224 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 9

Nem utolsó sorban, szerintem a fentiek szükségeltetnek az olvasóvá neveléshez is. Egy vicces, kiszólogatós sztori, amivel a szövegezésnek, az illusztrációknak, technikai megvalósításnak is köszönhetően könnyedén haladhatunk, nagyon megkapó tud lenni a gyerekek számára (is). Ha pedig egy szerző karácsonyi (vagy bármilyen tematika köré épülő) meseválogatást ad közzé, minden más története számára is nagy esélyt tud adni.