Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

A második Janikovszky-kötet végére érve, már csak egy kérdésem maradt: miért nem olvastam eddig az írónő tárcáit? Valószínűleg most, születésének századik évfordulóján jött el az idő, hogy igazán rátaláljak a világára. A humorára, a természetből fakadó gondolatiságára, a mindenki megszólító prózájára.

Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!

Trend Kiadó, 2024, 152 oldal

Illusztrálta: Réber László

Csillagérték: 9

A Mosolyogni tessék! – hasonlóan az előző, tőle olvasott tárcakötethez – szintén a címe miatt került a júniusi pakkomba, viszont ezt a kiadványt talán már-már a régi ismerőssel való találkozás izgalmával telve lapoztam fel. Még akkor is, ha az előző találkozás éppen csak huszonnégy órával azelőtt történt.

Janikovszky Éva: De szép ez az élet!

Hosszú évekbe telt, mire le mertem írni, hogy nem kedvelem a novellákat, s mire erre a felismerésre jutottam, kezembe akadt néhány kortárs novelláskötet, ami kifejezetten rácáfolt a sok időn keresztül magamban érlelt gondolatra. A tárcákkal más a helyzet. Közelebb érzem magamhoz őket, mert érzésem szerint – ha hitelesek – sokkal közelebb engednek a szerzőhöz, mint bárki – beleértve a közlőt – gondolná. 

Janikovszky Éva: De szép ez az élet!

Trend Kiadó, 2024, 128 oldal

Illusztrálta: Réber László

Csillagérték: 9 

Janikovszky Éva kötetének esetében – bevallom – előzetesen nem is néztem utána, milyen történetekre számíthatok. Szerettem volna a szerzőtől olvasni, és ennél megkapóbb címmel – De szép ez az élet! – nem is emelhettem volna le könyvet a polcról. Kicsit azért meghökkentem, mikor megláttam, hogy a rövid terjedelem mögött nem egy összefüggő történet áll. Aztán ugyanezzel a lendülettel fújtam is egy nagyot: tárcák!

Jeanne Willis: Micimackó meg én

Micimackóval kapcsolatban a legtöbbünknek szerintem van valamiféle kapcsolata. Milne meséjének adaptációja, a Micimackó keletkezéstörténete és annak filmre vitele, a Disney által felpörgetett Micimackó-márka, a megannyi plüss és mesekönyv mindenkiben élményt és emlékeket idéz fel.

Jeanne Willis: Micimackó meg én

Móra Könyvkiadó, 2024, 40 oldal

Fordította: Szlukovényi Katalin

Illusztrálta: Mark Burgess

Csillagérték: 5

S persze azt a kívánalmat is, hogy egy picit belássunk a kulisszák mögé: emiatt érdekli a közönséget – legyenek ők olvasók vagy nézők –, hogy milyen apa lehetett A.A. Milne: vajon tényleg egy eszményi apaképre bukkanunk, aki mesét ír a fiának? S emiatt születhetnek a történetnek különféle továbbgondolásai is.

A.A. Milne: Micimackó

Szeretem azokat a történeteket, mesehősöket, karaktereket vagy embereket, akik és amik „mindig is voltak”. A. A. Milne Micimackója számomra pont ilyen, része az egyetemes emlékezetnek, az irodalomnak és a kultúrának. 

A.A. Milne: Micimackó

Móra Könyvkiadó, 2024, 234 oldal

Fordította: Karinthy Frigyes

Illusztrálta: E.H. Shepard

Csillagérték: 9

Úgy hiszem, nincs olyan gyermek, aki az elmúlt száz évben ne találkozott volna a csacsi, öreg medvével, Karinthy Frigyes zseniális munkája révén pedig egészen bravúros fordításban olvashatjuk a Százholdas Pagony lakóinak kalandjait.

Varga Viola: Barangoló a Dunakanyarban és a Balaton-felvidéken

Az elmúlt években több alkalommal is volt lehetőségem múzeumpedagógusok konferenciaelőadásait meghallgatni az általuk alkalmazott, összeállított és kifejlesztett múzeumpedagógiai módszerekről, programokról és innovációkról, melyek elsődleges célja, hogy a legkisebbeket bevonják a játékos ismeretszerzés lehetőségeibe.

Varga Viola: Barangoló a Dunakanyarban

Móra Könyvkiadó, 2025, 48 oldal

Rajzolta: Nemes Anita

Csillagérték: 8

Varga Viola: Barangoló a Balaton-felvidéken

Móra könyvkiadó, 2024, 48 oldal

Razolta: Nemes Anita

Csillagérték: 8

Könyvtáros és muzeológus kollégákkal való beszélgetéseim során pedig sokszor arról számolnak be, hogy a pici gyerekek mennyivel fegyelmezettebbek, mindazonáltal fogékonyabbak és érdeklődőbbek egy tárlatvezetésen vagy egyéb programokon. Mindig örülök, ha megosztják ezeket a tapasztalataikat, hiszen általában tanárhallgatókkal szoktuk meglátogatni a helyi múzeumokat, és számukra is fontos információ, hogy érdemes majd a saját pályájukon is lehetőséget teremteni az ilyen jellegű ismeretszerzési/adási lehetőségekre. Nem feltétlenül csak egy osztálykirándulás során. De akár akkor is.

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi és Pöttöm

Szeretek új mesesorozatokkal, mesehősökkel megismerkedni, így nagyon örültem a Móra Kiadó ajánlásának, hogy szervezzünk Kicsi Miminek egy blogturnét. 

Tamás Zsuzsa: Kicsi Mimi és Pöttöm

Sorozat: Kicsi Mimi

Naphegy Kiadó, 2024, 48 oldal

Illusztrálta: Horváth Ildi

Csillagérték: 8

Tamás Zsuzsa tollából eddig nyolc Kicsi Mimi-könyv került a könyvesboltokba. Ezek a történetek (minden könyv két rövid, összefüggő mesét tartalmaz) elsősorban az óvodás korosztálynak szólnak, a szerző azonban gondolt a kisiskolásokra is. A Mimi sorozatról a turné következő bejegyzésében fogok írni. A Kicsi Mimi szériából a Kicsi Mimi és Pöttömre esett a választásom – leginkább a cuki címe miatt egyébként. A történetek kronológiájának akkor még nem igazán néztem utána, de a mesekönyvet fellapozva fel sem merült bennem, hogy ezzel probléma lenne. Ha tervezitek, hogy megismertetitek a gyerekekkel a gülüszemű nyuszicsaládot, érdemes a korábbi kiadásokkal kezdeni. 

Mörk Leonóra: Cukrászbolt a narancsfához

Mörk Leonóra történeteivel 2024-ben kezdtem megismerkedni, s mind A Hellinger-Madonna, mind pedig A papagájos ablak egészen magával ragadó élmény volt számomra, mely felvillantotta, hogy bármennyire is vannak ambivalens érzéseim a német történelemmel és irodalommal kapcsolatban, vannak olyan vetületei is, melyek magukba szippantanak.

Mörk Leonóra: Cukrászbolt a narancsfához

Jaffa, 2024, 240 oldal

Csillagérték: 8

Ugyan az olvasmányélményeket követően elhatároztam, hogy ismét előveszem Goethe műveit, végül hamarabb kerítettem sort egy újabb Mörk-történetre. A Cukrászbolt a narancsfához az előző két könyv margójára kapott egyszerű, de nagyszerű borítót.

Janecskó Kata: Nők a hálóban

Nők a hálóban. Janecskó Kata könyvének címe olyannyira sokrétű és sokatmondó, mely már alapvetően elgondolkodtató arról, hogy mi is az a sok minden, ami körülvesz minket – és ami veszélyeket rejthet az online és az offline térben egyaránt. Nőként, emberként, társadalmi lényként a világban, az online és az offline térben mozogva.

Janecskó Kata: Nők a hálóban

21. Század Kiadó, 2024, 304 oldal

Csillagérték: 9

A világháló könnyed elérhetősége számtalan lehetőséget rejt, de ezekkel a lehetőségekkel – ahogy általában mindennel megesik – nem csak élni, visszaélni is lehet, és rendszerint szoktak is. A csalók, a szélhámosok, azok a szervezetek, melyek erre „szakosodtak”. Az áldozatok gyenge pontjai pedig könnyen feltérképezhetők, melyek egyik záloga részben szintén az online tér felerősödésének és egyik nem túl kellemes hozadékának, az elszigetelődésnek is betudható.

Kertész Erzsi: Öröklét

Az Öröklét már hónapok óta kering körülöttem. Mármint a könyv. Ezért a nagy kezdőbetű. Picit kapirgálta a képzeletem a megjelenéskor, aztán szemeztem vele a Könyvfesztiválon, végül, mikor már sokadjára keresztezték egymást útjaink, elcsábultam. Tudjátok, vannak azok a könyvek, melyek megmagyarázhatatlanul és váratlanul olykor feltűnnek. Van, mikor tényleg van egymással dolgunk, a történetnek és olvasónak. És van, amikor nincs.

Kertész Erzsi: Öröklét

Trend Kiadó, 2024, 368 oldal

Csillagérték: 7

Az olvasást követően talán még mindig nem tudom, teljes bizonyossággal állítani, hogy az a találkozás szükséges vagy elkerülendő lett volna. Elkerülendő talán nem, mindenesetre megtörtént és nem bánom. Nem minden jel jel. Vagy hogy is mondják.

Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

A kézműveskedésnek nagyon sok mindent köszönhetek. Ha egy picit el akarok merülni az alkotás örömében – az olyan alkotáséban, melynek gyakorlatilag azonnal láthatom, a kezemben tarthatom az eredményét –, előkészítem a festéket, a szalvétát, a gipszet vagy a kerámiaport és nekilátok. Amellett, hogy nem csak üldögéléssel töltöm el a „túlgondolós időmet”, kikapcsol és feltölt. Persze, néha bosszankodni is lehet rajta, mikor elkenődik a festék, letörik az öntés, nem illeszkednek a minták, vagy egyáltalán nem megvalósítható, amit kigondoltam.

Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

Athenaeum, 2024, 208 oldal

Fordította: Németh Nikoletta

Csillagérték: 7

Ilyenkor más utakat keresek, újrafestek – és igen, meg kell tanulni kidobni is azt, aminek már nem vesszük (esztétikai, gyakorlati) hasznát. Számomra még mindig ez a legnehezebb. Kezdetben igyekeztem mindent ki- és megjavítani, valamilyen formában újrafelhasználni, de idővel rá kellett jönnöm, hogy ez nem mindig lehetséges. És nem is mindig szükséges. És már tudjátok: ez nem csak a kézműveskedésről szól.

Kertész Ákos: Makra

Az életünk medre gyakran egészen apró döntések mentén képes más irányt vetni. Tizenévesen gyakran töprengtem az élet értelmén, az utunk folyásán – mi máson, ugye (és ez miért változott volna azóta, ugye 2.0). Egy kedves barátom akkoriban vázolt egy képet, mely azóta is gyakran eszembe jut. Sétálgatsz a városban, gurul előtted egy labda. De mi van, ha a labda hirtelen letér az útról, és egy kapualjban eltűnik? Utánamész? Vagy elfogadod, hogy nem gurul tovább előtted?

Kertész Ákos: Makra

Trend Kiadó, 2024, 248 oldal

Csillagérték: 9

Az a helyzet, hogy szerintem mindkét esetben a saját utunkat járjuk. Ha önazonosak, magunkkal szemben őszinték vagyunk. Lehet, hogy a kapualjban egy új lehetőség vár. De lehet, hogy ez (vagy egy másik) lehetőség ugyanúgy rád talál (vagy te találsz rá), ha nem térsz le a labda után. Hiszek abban, hogy akivel vagy amivel dolgod van, még összehoz az út. 

Nemes Nagy Ágnes: A titkos út; Az aranyecset és más mesék

Egy picit messziről fogok kezdeni – mint ahogyan az nem áll tőlem túlságosan távol. A mesterképzésen írt szakdolgozatomban a magyar irodalomtanítás női szempontjairól írtam. Ehhez megvizsgáltam az akkor érvényen alaptantervet, kerettantervet és két tankönyvet is. Nem meglepő módon, nem igazán találtam bennük női tartalmakat.

Nemes Nagy Ágnes: A titkos út

Móra Könyvkiadó, 2023, 96 oldal

Illusztrálta: Szabó Imola Julianna

Csillagérték: 9

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset és más mesék

Móra Könyvkiadó, 2024, 104 oldal

Illusztrálta: Szabó Imola Julianna

Csillagérték: 9

Az akkori Nemzeti Alaptanterv a 97 megismerésre ajánlott szerző között három írónőt említett meg, közülük egy a kerettantervig már nem jutott el. A kerettantervben két magyar női szerző, Szabó Magda és Nemes Nagy Ágnes szerepelt. Legnagyobb megdöbbenésemre, a Nemes Nagy Ágnessel foglalkozó tankönyvi lecke a „legférfiasabb költőnő” címet viselte. Hát, így juthat be valaki a gimnáziumi törzsanyagba.

Fekete István: Hú

Nem ez volt az első alkalom (és reményem szerint, nem is az utolsó, mikor egy szerzői életmű több darabját rövid időn belül, sorjában olvasom. Teljesen új élményt és megfigyelési lehetőségeket kínál ez a belső olvasói utazás, amit már akár Szabó Magda, akár Kertész Erzsébet történeteit sorjázva figyeltem meg.

Fekete István: Hú

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

Nem arról van szó természetesen, hogy „nagyüzemben” vágtázok végig az életművön (az előző példákban sem ez történt), hanem lehetőségem nyílik rá, hogy egy hónap alatt kicsit többet kapjak abból, ami adott esetben az addigiakban nem történt meg. Fekete István négy könyve kapcsán is ez történt velem.

Fekete István: Csí és más elbeszélések

Az olvasói utamban újabb és újabb felismerésekkel találkozom, és ezeket egyre bátrabban vállalom és mondom ki. Korábban nem gondoltam, hogy mondhatom azt, hogy a klasszikus és magasan jegyzett műfajokra illik azt mondani, hogy nem szeretem. Most. Éppen. Aztán lehet, hogy évek múltán mást sem fogok olvasni. Nem tudhatom, és ez valahol teljesen rendben van.

Fekete István: Csí és más elbeszélések

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

A novellákkal hasonló a helyzet, viszont Fekete István Csí és más elbeszélések kötete felé pontosan ez húzott. A Tüskevár és a Vuk mentén nagyon kíváncsi voltam azokra a természetábrázolásokra, leírásokra, melyek számomra talán egy-egy novella keretein belül még hatásosabbak lehetnek.

Bródy János: A dal ugyanaz marad

Gyerekkorunkban sokféle mondókát, verset és dalt tanulunk meg. Ezek a mondatok és dallamok gyakorta emlékképekként raktározódnak el a lelkünk egy fiókjában, melyet felnőttként olykor teljesen váratlanul és véletlenül húzunk ki. Nem is azt kerestük…aztán valahogy rájövünk: mégis ott rejtőzik a válasz.

Bródy János: A dal ugyanaz marad

Móra Könyvkiadó, 2024, 72 oldal

Csillagérték: 10

A versekkel elég hullámzó a viszonyom, a dalszövegek között pedig mintha egyre ritkábban találnánk olyat is, melyek mondanak is valamit, nem csak beszélnek. De vannak kivételek. És vannak olyan kivételek is, mikor a vers és a dalszöveg kézen fogják egymást és tanítanak valamit. Valamit az élet nagy dolgairól.

Fekete István: Tüskevár

Fekete István történetei észrevétlenül ivódnak az olvasmányműveltségünkbe – ez az, amit két könyv sorjában olvasása után megállapítottam. Persze, talán a két legismertebbel kezdtem. Vuk és Tüskevár. A gyermekkor és az ifjúkor. S hogy mindjárt egy beismeréssel kezdjek: „ifjúként” egyáltalán nem szerettem a Tüskevárt.

Fekete István: Tüskevár

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 9

Tutajos, Matula bácsi és a többiek kalandjait nem igazán éreztem magamhoz közel. Fiúkról szóltak, velük történhettek izgalmas vagy suta dolgok, miközben én apukámmal jártam pecázni, a dédi papához a górén játszani vagy a papámmal traktorozni. Ne értsetek félre, szerintem nem voltam „fiús lány”, de nem éreztem és soha nem is éreztették velem kicsiként, hogy a hagyományosan fiús dolgokhoz nekem semmi közöm.

Annabel Abbs: Az ízek költészete

A 19. században különösen nehéz volt annak a dolga, aki nőként olyan pályán szeretett volna érvényesülni, ami az otthona falain kívül esett. Korábban persze szinte szó szerint elképzelhetetlen. Nem volt ez másként azzal sem, aki az irodalom oly területeire tévedt, melyet kizárólag férfiak uraltak. 

Annabel Abbs: Az ízek költészete

Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 400 oldal

Fordította: Réti Blanka

Csillagérték: 7

A 19. század elején jórészt az sem volt mindegy, hogy a nők mit olvashatnak, nemhogy mit írhatnak, így mikor Miss Eliza költőként keresi fel egy neves könyvkiadó tulajdonosát, hamar kiadják az útját. Verset? Még mit nem! Talán szakácskönyvet!

Katherine Applegate: Egy vidra naplója

A vidrás történetekről – illetve azok hiányáról az olvasmánylistámon – tavaly hosszabban is írtam A vidrák éneke kapcsán. Noha az a történet nem igazán ragadott magával, biztos voltam benne, hogy a vidrákban sokkal több van mesék egyszerű mellékszereplőinél.

Katherine Applegate: Egy vidra naplója

Maxim Könyvkiadó, 2024, 288 oldal

Fordította: Ladányi-Turóczi Csilla

Csillagérték: 8

Nyugi, nem indítottam, „Vidrákat főhősnek!” kampányt vagy ilyesmi, egyszerűen csak úgy hiszem, hogy annyira sok, szép és érdekes élőlény vesz minket körül még úgy, ha nem utazunk egzotikus tájakra, hogy vétek (lenne) nem bemutatni őket a gyerekeknek egy-egy (vagy több) mese által. Miért a maciké az állandó fókusz? 

Miriam Margolyes: És ez mind igaz

Szeretem a memoárokat. Az egyéni életút, világlátás, a történelem vagy épp a jelen hatása az egyén tapasztalataira és megéléseire éppolyan jelentős tanulságul szolgálhat az olvasónak, mint a nagy egész, a háborúk és politikai csatározások ismerete. Sőt!

Miriam Margolyes: És ez mind igaz

Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 480 oldal

Fordította: Sziklai István

Csillagérték: 8

Épp ezért állok mindig nehezen ellen annak, hogy a memoárok újabb és újabb darabjával ismerkedjek meg, legyenek azok több tíz, vagy száz évvel ezelőtt lejegyzettek, vagy kortárs szerzőtől származóak. Olykor még az sem érdekes, hogy van-e bármiféle háttérismeretem a sorok írójáról. Miriam Margolyesről ugyan tudtam, kicsoda – de a szerepeinek egy részén kívül nem sok mindent tudtam az életéről.

Szentgyörgyi Barbara: Azt tényleg megeszed?

Az év végén, az új év elején sokan vonnak mérleget (szó szerint és átvitt értelemben is) az elmúlt évvel, időszakkal kapcsolatban, tesznek újévi fogadalmat vagy tűznek ki a következő december 31-re elérendő célokat. Én alapvetően ilyen vagyok, de mégsem. Inkább időszakokban gondolkozom, mint években (bár sokszor e kettő pontosan fedi egymást). S annak ellenére, hogy nem hiszek az egyik napról a másikra való változásban, az év utolsó és első napját mindig valamiféle reménnyel a szívemben várom.

Szentgyörgyi Barbara: Azt tényleg megeszed?

Kulcslyuk Kiadó, 2024, 475 oldal

Csillagérték: 9

A változások szerintem alap- és ideális esetben nem egyik napról a másikra következnek be. S általában, folyamatosan fejlődünk és tanulunk, átgondoljuk, mi az, ami nekünk (a testünknek és a lelkünknek) jót tesz, vagy előrevezető. 2024 utolsó napján például rövid időn belül többször és más-más helyen botlottam abba, hogy „ne felejtsd el kidobni a szemetet”. Ennek nyomán egy hirtelen lendülettel cselekedtem, de nem gondolom, hogy ennek ne lenne gyászfolyamata.