Több érdekes megfigyelést
is tettem, mielőtt nekiláttam volna az élménybeszámolóm megírására. Az első,
hogy sokkal régebben (már legalább tizenhat éve) olvastam utoljára Thomas
Manntól – és mint kiderült, nem azokat a könyveit és nem is annyit, mint
amennyire emlékeztem. Egyrészt többet, másfelől van, amit már egyáltalán nem
tudok visszaidézni.
Thomas Mann: Halál Velencében
Athenaeum, 2026, 144 oldal
Fordította: Lányi Viktor
Csillagérték: 7
Az egyik ilyen könyvet
például az „érdekes” jelzővel illettem (mire jók a 2000-es évek végi Moly értékelései,
ugye), több mondaton keresztül ismételgettem ezt a szót, mindenféle kontextusba
ágyazva, s végül arra jutottam, hogy valószínűleg a Halál Velencében is ezt a
jelzőt fogja kapni – tizennyolc évvel az említett könyv olvasását követően.

