Rácz Ráchel: Időtlen

A Boook Kiadó gondozásában 2018 végén jelent meg Rácz Ráchel: Időtlen című könyve. A történelmi fantasy 1900-tól napjainkig mutat be egy szerelmi háromszöget. Amitől különleges ez a kötet, hogy az irodalmi forgatókönyv műfaját eleveníti fel, vagyis filmregény, amely az Y generáció gondolkodására reflektál. 

Rácz Ráchel: Időtlen

Boook Kiadó, 2018, 116 oldal

Rácz Ráchel: Időtlen c. könyve leginkább az izgalmas koncepció miatt vonzott. Három ember, egy nő és két férfi, no meg egy szerelmi háromszög, mely a 20. századon átsuhanva a társadalmi érintkezés és a szerelmi kapcsolatok változását prezentálja úgy, hogy szereplőinket mindeközben csaknem ugyanazon életciklusukban ismerhetjük meg. Nem öregszenek tehát. Sőt, mi több: kortalanok.

David Nicholls: Egy nap

Van-e a 19. századi szerzők romantikusaihoz - legalább hangulatában - hasonló 21. századi történet? A szó legnemesebb értelmében, persze. Sokáig nem találkoztam vele, mondjuk úgy 2014-ig, mikor megismerkedtem Em és Dex történetével. David Nicholls regénye a Cartaphils gondozásában és Földváry Kinga fordításában 2010-ben jelent meg hazánkban.

David Nicholls: Egy nap

Cartaphilus, 2010, 506 oldal

Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem? - teszi fel az örök kérdést Karinthy. Nincs új a nap alatt - folytathatnánk egy másik idézettel. De mielőtt elvesznék a szóvirágok erdejében, ismerkedjünk meg David Nicholls: Egy nap című romantikusával, mely nagyjában-egészében éppen a férfi-női barátság kérdését járja körbe.

Julie Klassen: A társalkodónő titka

A General Press kiadó gondozásában és Fügedi Tímea fordításában 2019-ben jelent meg hazánkban Julie Klassen legújabb, eredetileg 2015-ben kiadott regénye, A társalkodónő titka. Az írónő nagy kedvelőjeként, természetesen ez a történet sem maradhatott ki az olvasmányaim közül.

Julie Klassen: A társalkodónő titka

General Press Kiadó, 2019, 360 oldal

Julie Klassent a blog rendszeres olvasóinak nem kell bemutatnom, hiszen a szerző összes magyarul megjelent könyvéről olvashattok a Szembetűnőn. Klassent A táncmester kapcsán ismertem meg. Hihetetlenül tetszett az az Austeni világ, amit megteremtett az oldalakon, rajongásom okán pedig – a kiadó kedves felajánlása révén – az addig megjelent könyveivel is megismerkedhettem. 

Érkezik a Hatalmas kis hazugságok második évada!

@reesewitherspoon

A könyvadaptációkat ugyan nagyon kedvelem, de mint tudjátok, sorozatfüggőnek és/vagy sorozatrajongónak a legkisebb mértékben sem tartom magam. Épp ezért volt számomra is meglepetés, mikor a Liane Moriarty regényéből forgatott sorozat magába szippantott. A hétrészes (mint azóta kiderült) első évadot már megszámlálhatatlanul sokszor újranéztem, viszont minden bizonnyal az első alkalom volt a legmegrázóbb. Egy adaptáció kapcsán mindig arra vagyok a legkíváncsibb - a szereplőkön és a karaktermegformálásukon kívül, természetesen -, hogy maga a történet, a cselekményfolyam milyen hatással van rám a könyvhöz képest. A Hatalmas kis hazugságok esetében pedig az volt a legmegdöbbentőbb, hogy ugyanott "ütött" igazán, mint ahol a könyv. A történet ismeretében talán a film kevésbé volt megrázó ebből a szempontból, de Moriarty műve alaposan "felkészített". A sorozat forgatásáról már 2018-ban is kaphattunk információkat (így tudtuk meg, hogy Meryl Streep is a színészgárdát erősíti majd), a napokban azonban végre kiderült, hogy még meddig kell várnunk a második évadra: júniusban jön a folytatás!

Őszintén (?) Robbie-val

A Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg 2018 végén Chris Heath Robbie Williams - Csak őszintén... című életrajzi portrékönyve. A bejegyzésben arról is szó esik, miért tartottam fontosnak megismerkedni ezzel a kötettel...:)

Chris Heath: Robbie Williams - Csak őszintén...
Kossuth Könyvkiadó, 2018, 518 oldal

Fordította: Nagy Boldizsár

Csillagérték: 8

Robbie Williamst a 2005-ös Live8-en láttam először fellépni. Eleve ámulattal néztem azt a koncert-cunamit, ami egész délután/este áradt a tévéből. Akkor tizennégy voltam, és még sosem láttam előtte ilyet. Persze, a fellépők zöméről tudtam, kicsoda – bár jó néhány kedvencet ezen a napon szedtem össze. Nagy valószínűséggel az olasz kapcsoláson fellépő Laura Pausini zenéjét sem ismertem volna meg a Live8 nélkül. Aztán elérkezett az este, és színpadra lépett Robbie, akiről nyilván már korábban is hallottam. 

Mary Alice Monroe: Déli karácsony

A General Press Kiadó gondozásában és Chovanecz-Molnár Éva fordításában 2018 októberében jelent meg Mary Alice Monroe Nyári emlékek sorozatának legújabb része, a Déli karácsony. A könyv a McClellan család szívmelengető történetét meséli el, amely karácsony idején játszódik. 

Mary Alice Monroe: Déli karácsony

General Press Kiadó, 2018, 308 oldal

Mary Alice Monroe régi vendége a blognak, hiszen a Nyári emlékek sorozat első három részéről is olvashattatok itt, itt és itt. A harmadik rész után úgy hittem, hogy a szerző trilógiaként tekintett a három testvér, Dora, Carson és Harper történetére. Így picit meg is lepett, mikor megjelent a Nyári emlékek negyedik része – olyannyira, hogy ki is maradt az olvasmányaim közül, mire észbe kaptam, már meg is érkezett a Déli karácsony.

Legjobb olvasmányok díjátadója 2018.

2018-ban annyi és olyan sokféle dolog történt, amit nehéz lenne röviden összefoglalni. Szokás mondani, hogy "ha valaki ezt mondja nekem pár éve, biztos kinevetem...", és velem is nagyon sok tekintetben történtek ilyenek, elsősorban az egyetemi életemben (kutatói pályámon?). Ha például nekem szegezik az alap/mesterképzés idején, hogy szeretni fogom az egyetemet, nyilván nem hiszem el, viszont a doktori képzésben pont ez történik. Szeretem, amit csinálok, és szeretem, ami körülvesz. Ehhez mindenképpen kellenek olyan fantasztikus emberek, akik egyrészt már korábban is mellettem álltak, és kellenek azok az új barátok és ismeretségek, akiket a PhD-nek köszönhetek. 2018-ban a júniusi komplex vizsga és az az utáni időszak kicsit megtorpantotta az olvasmánylistám bővülését és a blog aktivitását is, ha nem is közvetlenül, de közvetetten mindenképp. Persze, egy csomó szakirodalommal viszont bővítette, amit alapvetően nem bánok, mert rengeteg hasznos ismerettel gazdagodtam, még ha nem is a neveléstörténet terén, de ott is hasznosíthatóan.

Visszapillantás - január

@szembetuno_blog

Na jó, emlékeim szerint, ilyen még nem volt a blogon, viszont most próbát teszünk ezzel a rovattal - max. egy hónap után hamvába hal ez az ötlet, ki tudja? Ha zanzásítani akarnám a januárt, akkor sem lenne egyszerű dolgom. Maradjunk annyiban, hogy 2019 elég hullámzóan és hektikusan vette kezdetét - és néha az ilyesmit jó leírni, még akkor is, ha a hullámok sokszor inkább mélyek voltak, és a hektikusság sem igazán az a pozitív felpörgető hatással bírt. Hajni még a hónap első felében említette, hogy egy asztrológus szerint a január jelentős része inkább negatív és/vagy eseménytelen. Néztem is nagyokat, hogy ezt épp Hajni mondja, persze azonnal hozzátette, hogy ő nem igazán van otthon az asztrológiában (én sem), de meglátjuk. Nos, az az igazság, hogy január 30-án mindketten fantasztikus hírt kaptunk, így talán végre beindul valami új és izgalmas. De erről majd akkor, ha már tényleg valósággá válik. Az olvasmányaim és az elmaradt értékelések terén pedig...úgy hiszem, negatív rekordot döntöttem. Nem akarok vaktában ígérgetni, hogy na akkor most aztán annyi energiát gyűjtöttem, hogy mindent két nap alatt be fogok pótolni, mert fogalmam sincs, hogy ennek a blogolásban kicsit megcsömörlött időszaknak mikor lesz vége, de őszintén bízom benne, hogy ismét "visszatérek"...no, és abban is, hogy velem tartotok ezen az úton is.