Mary Alice Monroe: Nyárutó

Három lány, egy nagymama, egy nyár, egy gyerek, három szerelem és egy delfin. Végére ért Mary Alice Monroe trilógiája, a Nyári emlékek. A General Press Kiadó gondozásában megjelent sorozat utolsó láncszeme, a Nyárutó nemrégiben jelent meg.

Mary Alice Monroe: Nyárutó
Sorozat: Nyári emlékek (3)
Kiadói sorozat: Írisz Könyvek
Hazai megjelenés: 2016. augusztus
Kiadó: General Press Kiadó
Fordította: Kolláth Nóra
Téma, műfaj: chick lit
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 428 oldal
Csillagérték: 10

Fülszöveg:

Amikor ​​a nagyanyja meghívja magához Harpert és nővéreit a dél-karolinai tengerparton álló házába, a zárkózott, munkamániás lány csak egy hétvégét akar maradni nála. Ám miután összeveszik zsarnokoskodó anyjával, úgy dönt, az egész nyarat a szigeten tölti. Az új környezetben azonban nagyon elveszettnek érzi magát: sehová sem tartozik igazán, és rádöbben: nem tudja, mit is kezdjen az életével. Ám ahogy telnek-múlnak a napok, a testvéreivel mind jobban egymásra, illetve önmagukra találnak, a nyár végére pedig Harper biztos lesz abban, hogy sorsa a festői szépségű tengerparthoz és a nagyanyja házához köti. Ahhoz azonban, hogy valóra váltsa álmait, sok akadályt kell még leküzdenie. Vajon lesz-e elég ereje, hogy kiálljon magáért, illetve elég bátorsága ahhoz, hogy megnyissa a szívét a családtagjai és egy nem mindennapi férfi előtt, aki mellett igazán boldog lehet? Mary Alice Monroe szívmelengető regényében folytatódik a Nyári emlékek és a Nyári fuvallat című kötetekben megismert három nővér története, amely jól példázza, hogy a feltétel nélküli szeretet megtapasztalása alapjaiban formálhatja át életünket.

Nyár végi hangulat

Személyes kis kapocs fűz ehhez a sorozathoz. Egyrészt nekem, aki teljesen újonc a sorozatolvasásban, különleges volt figyelemmel követni a Muir-lányok történetét, teljesen új élmény volt várni, hogy mikor folytatóik végre a történet, mikor lehetek ismét a lányok társaságában, hogyan alakul a sorsuk. Szerencsére, a General Press Kiadó nem várakoztatta hosszasan olvasóit, és szépen adagolva, egy év alatt már a harmadik rész végére értünk. Ez egyfajta választóvonal a sorozatban, tulajdonképp a Nyári emlékek trilógia vége. Azaz örömmel jelentem, elolvastam életem első trilógiáját! Soha rosszabb kezdést!

"Egy új nap bontogatta szárnyait, mintha csak egy üres lap lenne, 

amit nem kell töltenie szavakkal, gondolatokkal, a saját érzéseivel."

Illusztráció

Muir nagyit Lucille halála után hagytuk egyedül a tornácon. Tulajdonképpen, ahogy kezembe vettem a kötetet máris elfogott az az érzés (a hogyan tovább? érzése), amivel a második részt becsuktam. A nyár lassan a végéhez közeledik, ezzel együtt pedig rohamos léptekkel haladunk a búcsú felé. A lányok ugyan nagyrészt megismerték egymást - talán kialakult bennük a testvéri szeretet is, kalandokban sem volt hiány, de mi lesz velük ősztől? Mi lesz a nagyival? S mi lesz Sea Breeze-zel? Különös, de mintha a második és a harmadik kötet olvasása között egy perc sem telt volna el a való életben sem. Ugyanaz a hangulat, ugyanaz az érzésvilág. Persze, nem kizárt, hogy ehhez az élményhez az is sokat adott, hogy a szeptemberi napsütésben olvastam a könyvet.

A harmadik rész Harper történetét hozza közelebb hozzánk. Ő az a lány, aki anyja könyvkiadójában robotolt, és folyton annak szeszélyei irányították az életét. Anyagiakban sosem szenvedett hiányt, de szeretetben, törődésben és gondoskodásban annál inkább. Az egész sorozat alatt őt éreztem a legtitokzatosabbnak, s még kezdő sorozatosként is tisztában voltam vele, hogy őt ismerhetjük meg a utolsóként. A titokzatosság pedig nem is meglepő, a háttérben valóban egész nyáron különleges dologgal készült, ezzel tulajdonképp megcáfolva azt a bélyeget, amit apjuk sütött a lányokra, s amivel Harper méltó emléket állíthatott a családi nyárról. E titkos szál mellett Harperre is rátalál a szerelem, az előző részben megismert Taylor személyében. De ennyi elég is a cselekményleírásból. A "befejező rész( (bár kiderült, a történet itt még közel sem ért véget) nem szűkölködik fordulatokban, romantikában, meglepetésekben, személyes tragédiákban, vitákban és nyugvópontokban sem. Feltűnik Harper másik nagymamája is, és olyan titkokat fed fel, amiket valahol mélyen talán sejthettünk a sorozat alatt.

Palack

Nehéz nem rangsorolni a sorozat eddigi részeit, bár jobban mérlegelve, mégsem olyan egyértelmű a sorrend - ha van egyáltalán. Mindegyik rész picit másmilyen, egyedi volt, így mindet más miatt szerettem. Az első részben a szereplők megismerése, a kaland kezdete, a problémafelvetés és Palack sztorija játszotta a főszerepet. A második részben már mindenkit ismertem, s mivel az első részben Dora kötötte le leginkább a figyelmem, így örültem, hogy a Nyári fuvallat őt tette fókuszba. A Nyárutó pörgött, fordulatos volt, helyére kerültek a hiányzó láncszemek. De az egész így kompletten, minden egyes részével és lapjával az igazi. Mindhárom részről írok akkor, mikor azt mondom, hogy nagyon tetszett az elbeszélő humora, a karakterek jellemfejlődése, egyedi színt adott ez egésznek a Palack-szál. Amit picit hiányoltam, hogy Nate karakterében rejlő lehetőségeket (egyelőre) nem aknázta ki annyira, bár végig jelen volt, és nagyon finoman még a harmadik részbe is beleszőtte. A nyári epizódok lezárása pedig nyugvópontra helyezte a történetet. Kedves Muir-lányok és Muir nagyi! Örvendek a szerencsének, és köszönöm ezeket a különleges Nyári emlékeket! Bevallom, a regény végéig azt gondoltam, ez itt tényleg a búcsú ideje, de örömmel olvastam a szerző Déli menyegző megjelenésének előkészületéről a kötet végén. A Muir-lányok története tehát tovább folytatódik!


KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK:
Mary Alice Monroe: Nyári emlékek
Mary Alice Monroe: Nyári fuvallat