2020. július 19., vasárnap

Kate Morton: Felszáll a köd


Izgalmas sztori egy izgalmas korszakból. Ezt sejtette Kate Morton sorozatindító regénye, a Felszáll a köd. Az eredetileg 2007-ben napvilágot látott regény a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában és Borbás Mária fordításában jelent meg 2015-ben.

Kate Morton: Felszáll a köd
Könyvmolyképző Kiadó, 2015, 598 oldal


„A rivertoniak már oly régen halottak! Engem elfonnyasztott a kor, de ők örökre fiatalok, szépek maradnak. Na tessék. Már megint érzelgős és romantikus vagyok. Hiszen nem fiatalok és nem is szépek. Halottak. Eltemetett halottak. Semmi. Merő koholmányok, azoknak az emlékezetében rebbennek meg, akiket ismertek valamikor. De persze sohasem hal meg az, aki emlékeinkben él.”

2020. július 16., csütörtök

Andre Agassi: Open


A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, szinte az eredeti megjelenéssel egy időben, 2010-ben jelent meg hazánkban Szabados Tamás fordításában Andre Agassi önéletrajzi könyve, az Open, ami már címében is igencsak kétértelmű, s izgalmas, a tenisz világának rejtelmeibe is invitáló olvasmányt sejtet.

Andre Agassi: Open
Könyvmolyképző Kiadó, 2018, 536 oldal

Andre Agassi abban a korszakban játszott, mikor én még csak nem is gondoltam arra, hogy valaha érdekelni fog a tenisz, és rajongója leszek a sportágnak nézőként. Persze, Agassi nevét ettől függetlenül is hallottam, ismertem, s jól emlékszem arra a forró nyári napra, mikor a Balaton-parton egy külföldi strandoló az Opent olvasta. Már akkor nyomban eldöntöttem, hogy ez a könyv tök menő, s hogy egyszer én is megismerkedem a kötettel, amiről már a magyar megjelenés előtt is olyan sok jót hallottam. Semmi közöm nem volt a teniszhez, most sincs túl sok a lelkes, bár egyre passzívabb "szurkolóságon" kívül, de ott a parton valami nagyon megkapót találtam az Openben.

2020. július 13., hétfő

Sophie Collins: Kahlo

A Bookline Könyvek egy egészen izgalmas sorozatot indított útjára 2019-ben az Info+Grafika szériával, melynek első két debütáló kötete Albert Einstein és Frida Kahlo életét és munkásságát veszi górcső alá. Lelkes Frida-kedvelőként nem sokáig hezitáltam a könyv beszerzésén, ami egy egészen klassz, modern és újszerű megvilágításban vezeti végig az olvasót a mexikói festőnő élettörténetén.

Sophie Collins: Kahlo
Bookline Könyvek, 2019, 96 oldal
Csillagérték: 9

Fridával – magyar nyelven is – számos könyvben találkozhatunk, legyen az memoár, vagy épp fiktív elemekkel tűzdelt regényes életrajz, művészeti, művészettörténeti album (ezekből ide kattintva találsz válogatást). A 20. század egyik legjelentősebb festője nem csupán a művészettörténészek számára fed fel izgalmas témákat és művészi megoldásokat, a nőtörténet vagy épp a mikrotörténelem iránt érdeklődők számára is emblematikus szereplője az 1900-as éveknek, aki azon nem túl számos művész közé tartozik, akik a popkultúra részévé is váltak, s az ezredfordulót követően ugyanolyan népszerűek (ha nem népszerűbbek), mint saját korukban.

2020. május 24., vasárnap

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek


A Libri Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2019-ben Szentesi Éva harmadik könyve, Pedig olyan szépen éltek címmel. Ez volt az első (könyves) olvasmányom a szerzőtől, noha a Hamvaimból című kötete is régóta várólistás. Azóta azt a könyvet is sikerült beszereznem, sőt, még az ősz folyamán egy közönségtalálkozón is részt vettem Pécsett. Élmény volt személyesen is ott lenni ezen a beszélgetésen, ahol sok-sok egyéb mellett például arról is szó esett, hogy ki az író, kit nevezünk írónak – és persze, hogy maguk a beszélgetőtársak (Szentesi Éva és Péterfy-Novák Éva) annak tartják-e magukat.

Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek
Libri Könyvkiadó, 2019, 188 oldal

Nem akarom azzal a közhellyel kezdeni, hogy nem akarom azzal a közhellyel kezdeni, hogy Szentesi Éva írásai nem ismeretlenek előttem. Lényegében a WMN születése óta követem Szentesi ott jelentkező írásait, nem feltétlenül mindig ugyanazzal az intenzitással, érdeklődéssel vagy egyetértéssel, de azért a Pedig olyan szépen éltek fellapozása előtt is nagyjából képben voltam azzal, hogy mire számíthatok. Persze, egy hosszabb történetfolyamot megalkotni és megismerni mindig egy picit (vagy nagyon) más hatást kelt és (legalább részben) másfajta eszközöket igényel, így volt bennem valamiféle izgalom is azzal kapcsolatban, hogy vajon a szerző meg fog-e lepni.

2020. május 14., csütörtök

Paulette Jiles: A kapitány küldetése


2019-ben jelent meg a Libri Könyvkiadó gondozásában és Getto Katalin fordításában Paulette Jiles regénye, A kapitány küldetése. A regényből, Tom Hanks főszereplésével forgatnak adaptációt. Részben ez is vonzott a kötet felé. S - persze - még néhány egyéb indok is.

Paulette Jiles: A kapitány küldetése
Libri Könyvkiadó, 2019, 212 oldal

Azt hiszem, ha vannak olyan regények, melyek a filmvásznon ígéretesebbnek tűnnek, mint a könyv lapjain, akkor A kapitány küldetése – számomra legalábbis – mindenképpen ilyen. A kötetet a meggyőző fülszöveg, és a vitathatatlanul csodálatos borító iránti azonnali rokonszenv miatt választottam. Nagyon kedvelem az olyan „háttértörténeteket”, melyek nem egy adott korszak meghatározó eseményét járják körbe, nem a szokásos szemszögből közelítenek azokhoz, hanem egy-egy emberi történetre fókuszálnak. Paulette Jilles elbeszélése, már a fülszöveg alapján is, pontosan ezt a lehetőséget csillantotta fel.

2020. május 5., kedd

Bernhard Schlink: A felolvasó


"Életünk rétegei oly szorosan rakódnak egymásra, hogy a későbbiben mindig a korábbira bukkanunk, nem olyanra, mint ami már elmúlt és elintéződött, hanem ami még létezik és élő és eleven."

Bernhard Schlink: A felolvasó
Ulpius-ház, 2008, 220 oldal

Bernhard Schlink történetével sok évvel ezelőtt ismerkedtem meg, bár A felolvasó először nem olvasmányélményként, hanem filmélményként okozott katarzist. A regény eredetileg 1995-ben jelent meg, 2008-ban pedig olyan nagyszerű adaptációt forgattak belőle, melynek női főszerepéért Kate Winslet végre bezsebelhette az Oscar-díjat is. A mozi bemutatását követően az Ulpius-ház filmes borítóval újra kiadta a regényt, ezt szereztem be és olvastam el végül, Rátkai Ferenc fordításában. 

2020. március 11., szerda

Rubin Eszter: Árnyékkert


A Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg Rubin Eszter harmadik regénye, az Árnyékkert. A szerzőtől nem ez az első olvasmányom (a Barheszről írt gondolataimat ide kattintva olvashatjátok), s mivel mindkét korábbi könyvet nagyon szerettem (a Bagelről még nem írtam, de még idén pótolni fogom), így nagy örömmel vetettem magam a sorok közé, s egy olyan történetet találtam a misztikus borító mögött, amit igen-igen nehéz szavakba önteni.

Rubin Eszter: Árnyékkert
Jaffa Kiadó, 2019, 344 oldal

Érdekes kerettörténetbe csöppenünk – gondolhatjuk a könyvet fellapozva.  S ez a félmondat talán az egyik kulcsa a történetnek, számomra legalábbis mindenképpen. Annyit talán rögtön az elején érdemes leszögezni: ez a regény fordulatról fordulatra bebizonyítja az olvasónak, hogy bármit is gondoljon, bármin is morfondírozzon, bármely szereplő álláspontját is próbálja mérlegelni vagy megérteni, a következő pillanatban az elbeszélő úgy tereli a cselekményszálakat, olyan jellemét mutatja meg karaktereinek és olyan élethelyzeteket teremt, ami rögtön felülírja korábbi elképzeléseinket.

2020. március 3., kedd

Kerry Lonsdale: Minden, amit eltitkoltunk

Kiadói adatlap, megrendelés
A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában 2018-ban jelent meg Kerry Lonsdale „Minden” című sorozatának első része, a Minden, amit eltitkoltunk. A romantikus limonádék kedvelőinek nem kis örömére, ugyanis a történetben elég sok minden megtalálható, amit ez a zsáner nyújtani tud.

Kerry Lonsdale: Minden, amit eltitkoltunk
Könyvmolyképző Kiadó, 2018, 360 oldal

Már pontosan nem is emlékeztem, miért esett a választásom erre a kötetre, mikor ráböktem a kiadó kínálatában. Jó sokáig vártam is aztán az olvasással, mert 2018-ban elég sok mellényúlásom volt, főleg a KMK kiadványai közül – Emily Bleeker: Miután meghaltam c. könyve után pedig gyakorlatilag semmi olyanra nem vágytam a kiadótól, ami számomra nem volt bejáratott. Aztán végül mégis rávettem magam, hogy megismerjem Aimee és James kalandos, tragikus szerelmi történetét. Előrevetítem, hogy nem bukkantam a romantikus chick litek/limonádék kiemelkedő művére, viszont egy picit mégiscsak el tudott rabolni a hétköznapokból. 

2020. február 18., kedd

Az olvasás évtizede


Hello
Az elmúlt napokban, hetekben nagyon sok olyan bejegyzéssel és cikkel találkoztam, melyek az évtized legjobb könyveit, olvasmányait taglalták, akár irodalmi, akár olvasói szempontból. Hosszan gondolkoztam azon, állítsak-e össze egy ilyen listát magam is, de valahogy kevéssé tudtam eddig rávenni magam. Aztán egyik este kezembe vettem a telefonom, és csak úgy elkezdtem pötyögni a jegyzettömbbe. Még sosem csináltam ilyet, egyszerűen csak jöttek a szavak meg a gondolatok. Mikor a végére értem a mondanivalómnak, meglepetten futottam végig, hogy mennyit írtam, és hogy milyen - eddig talán magamnak sem egyértelműen kimondott/megfogalmazott - emlékek, mondatok bukkantak elő. Mivel nagyon szeretek korábbi évszázadok naplóival, memoárjaival foglalkozni, egészen fura élmény volt megtapasztalni saját magamon, hogy egy "visszaemlékezés" olykor mennyire másként hat, mint a (többé-kevésbé) rendszeresen vezetett napló, s hogy a jó és hasznos élmények milyen könnyen felülírják  kevésbé jókat. A lényeg: úgy döntöttem, hogy ezt az írást teszem közzé, mint a 2010-es évekre való (egyik) visszatekintésem.

2020. január 7., kedd

Legjobb olvasmányok díjátadója 2019.

Szinte hihetetlen, de ez már az ötödik "gála", amit az éves olvasmányaim számára írok a Szembetűnőn. Minden évben nagyon izgalmas vállalkozás sorra venni, milyen könyvek, történetek és szerzők formáltak az elmúlt 365 napban. Igaz, 2019 talán nem az olvasás éve volt számomra (a Moly adatai szerint 53 könyvet olvastam, ami picivel lépte át a 14 ezer oldalt), viszont azt gondolom, hogy az olvasással töltött időt jó könyvekre fordítottam. Mivel ősszel gyakorlatilag alig tudtam szépirodalom vagy szórakoztató irodalom társaságában kikapcsolódni, decemberben volt, hogy két-három könyvnek is a végére jártam egy nap, mert már annyira hiányzott ez a bekuckózás. Ennek köszönhetően persze egy csomó olvasmányomról (még) nem született bejegyzés, így a mostani gálán sem tudok hivatkozni ezekre. De sebaj, mert az emlékeket és az élményeket - reményeim szerint - majd így is át tudom adni, és - ahogy a Restart bejegyzésben írtam is - nagy-nagy szükségem volt, hogy egy picit eltávolodjak a blogolástól. Ami még 2019-hez olvasási szempontból hozzátartozik, hogy talán kevésbé színes műfaji palettáról válogattam, mint az elmúlt években, ebből adódóan kevesebb kategóriát is tudtam indítani, mint a korábbiakban. Hogy e szempontból hogyan alakul majd 2020, az persze a jövő zenéje...most fókuszáljunk a 2019-es kedvenceimre. Jó szórakozást!