Paulette Jiles: A kapitány küldetése
Libri Könyvkiadó, 2019, 212 oldal
Azt hiszem, ha vannak olyan regények,
melyek a filmvásznon ígéretesebbnek tűnnek, mint a könyv lapjain, akkor A
kapitány küldetése – számomra legalábbis – mindenképpen ilyen. A kötetet a
meggyőző fülszöveg, és a vitathatatlanul csodálatos borító iránti azonnali rokonszenv miatt
választottam. Nagyon kedvelem az olyan „háttértörténeteket”, melyek nem egy
adott korszak meghatározó eseményét járják körbe, nem a szokásos szemszögből
közelítenek azokhoz, hanem egy-egy emberi történetre fókuszálnak. Paulette
Jilles elbeszélése, már a fülszöveg alapján is, pontosan ezt a lehetőséget csillantotta fel.
 |
| @szembetuno_blog |
A western és az indiánregények szele
mindezidáig kevéssé érintett meg, a 19. század második felének és a
századforduló amerikai irodalma pedig szintén csak kevés kivétellel tudott
magába szippantani. Jórészt akkor is úgy, ha valamiféle filmélményem kötődött
hozzá, vagy nagyon erőteljesen volt benne jelen a nőtörténeti szál. Laura
Ingalls Wilder történeteit például szeretem, de még az ő írásai se vettek rá,
hogy az egész regényfolyamot végigolvassam. Van valamiféle baljós vontatottság
ezekben a történetekben, melyek másféle hozzáállást kívánnak az olvasótól.
Ugyan Paulette Jilles regénye kortárs, s csak a korszak témáját illetően 19.
századi, mégis pontosan ugyanezeket a jegyeket éreztem olvasás közben, az
elbeszélés ugyanazzal a teherrel nehezedett rám. Ezt tovább hangsúlyozta, hogy
a dialógusokat a szövegbe ágyazottan, tagolás nélkül oldotta meg a szerző. S
lássuk be, egy vontatott szövegben igen nagy felüdülés tud lenni egy párbeszéd
szépen megszerkesztett feltűnése – mi van, ha még ezt a kis oázist is elveszik?
"Az élet nem biztonságos, és semmi sem
teheti azzá,
sem a divatos ruhák, sem a bankszámlák.
Az emberi életben a
bátorság a legfőbb erő."
 |
| @szembetuno_blog |
Maga a történet egyébként valóban
izgalmas – lehetett volna. Egy idős, egykori katona, Jefferson Kid kapitány és
a kajova indiánok fogságából szabaduló kislány, Johanna kalandjait beszéli el a
regény a polgárháborút követő években. A kapitány abból tartja fenn magát, hogy
híreket olvas fel a texasiaknak. Egy ilyen alkalommal kérik fel, hogy a
kiszabadított Johannát kísérje el családjához. Kid kapitány tisztában van vele,
hogy valószínűleg ez lesz az utolsó küldetése, mint ahogy azzal is, hogy nem
szabad túl közel engednie magához a kislányt. Az utazás, az őket ért kalandok
és izgalmak mellett a regény kettejük szeretetkapcsolatának alakulását, fejlődését is
bemutatja, ez áll a kötet fókuszában. Sajnos, érzésem szerint ebből az
utazásból arányait tekintve sokkal kevesebbet kaptunk, mint amennyit a történet és a lelkem elbírt volna. Az elbeszélő inkább a természeti képekre fektetett
hangsúlyt, ami alapvetően nem gond, ha annak van valamiféle mögöttes tartalma
és nem esik túlzásba. Így kicsit a kötelező olvasmányok között találtam magam,
melyekben a szerző oldalakon keresztül ecseteli a függöny színét. Ez amiatt is
egészen nagy pazarlásnak tűnik, hiszen maga a könyv alig haladja meg a 200
oldalt. A hosszas leírások és a szövegszerkesztés miatt viszont olykor
végeláthatatlannak tűnt a történet.
"Talán mindenki hírvivő ebben az életben.
Azért kell életben maradnunk, hogy továbbadjuk a híreket.
Talán csak egyetlen üzenetünk van, amit születésünkkor kapunk,
és sose tudhatjuk pontosan, mi is az.
Lehet, hogy semmi közünk hozzá, de vinnünk kell, hordoznunk,
egész életünkben, és a végén átadni annak, akit illet, feltöretlen pecséttel."
A kapitány küldetése tehát egy picit "csalódáskeltő" volt számomra. Főként amiatt, mert úgy érzem, hogyha a szerző nem
műfaji kliséket, zsánereket követett volna, sokkal izgalmasabb lehetett volna a történet - mind a cselekmény, mind pedig az érzelmi kapcsok bemutatása terén. Persze, mint
a bejegyzés elején említettem, nem vagyok kifejezett kedvelője a témának és a
műfajnak, de szerintem nem lett volna nehéz dolga, hogy megfogjon. Most nem
sikerült, s talán a műfaj kedvelői olvasmányként is kedvelik majd a sztorit. Én
mindenesetre mindenképpen szeretném az adaptációt is megismerni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése