2015. január 28., szerda

A Dal 2015 - első elődöntő

Az Eurovíziós Dalfesztivál hazai válogatóinak gyakorlatilag mindegyikében elhangzik a bűvös mondat: A Dal nem a hangok versenye, hanem a daloké. Ez abszolút így van. Már csak azért is, mert a hang alapkövetelmény. Ne csúszkáljon, ne bizonytalankodjon, ragadjon magával. Szerintem. Ugyanakkor - az első elődöntő alapján - úgy érzem, kicsit mindkettőnek híján vagyunk idén...

Abszolút Eurovízió-fan vagyok, így az első elődöntő előtt már felállítottam magamban egy szűk kört azon dalok közül, melyeket mindenképp a döntőbe várok. Előfordul persze, hogy az élő előadás kicsit átírja a véleményem. Ez már az első adásban is így volt - pozitív és negatív értelemben egyaránt. Idén egyébként kicsit átalakult a műsor: új zsűritag, új szabályok, új műsorvezetők. Örülök Pierrot-nak, Gundel Takács Gábor viszont hiányzik. A néző mint ötödik zsűritag abszolút jó ötlet, nem látom értelmét azonban az applikációnak - a szavazatokért mindenképp fizetni kell - még akkor is, ha csak alapdíjat. Egyelőre nem éreztem szükségét, hogy letöltsem.

2015. január 27., kedd

Kicsi lány, beteljesületlen álmokkal

Noha először csak 2014-ben olvastam, Anne Frank naplója mindig is inkább fogalomként lebegett előttem, mintsem irodalmi alkotásként. Pedig ez a kis könyvecske mind irodalmi alkotásként, mind történelmi forrásként is meghatározó olvasmányélmény volt számomra.


Anne Frank: Anne Frank naplója
Eredeti megjelenés: 1947.
Hazai megjelenés: 2002.
Kiadó: Park Könyvkiadó
Fordította: Bernáth István
Téma, műfaj: holokauszt, napló
Oldalszám: 308 oldal
Csillagérték: 10

Fülszöveg:
Anne Frank 1942. június 12. és 1944. augusztus elseje között vezetett naplót: kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, elővette régi írásait és módszeresen átírta, javítgatta őket. Az volt a terve, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a német megszállás éveiről Hollandiában. Korai halála - nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt vesztette életét a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborban - megakadályozta terve megvalósításában. Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány, egyaránt szól az övéihez, hasonló gondokkal küszködő fiatalokhoz, az idősebbekhez, akik szeretnék jobban megérteni őket, és szól mindazokhoz, akik tudni akarják, mi történt a Prinsengracht 263. hátsó traktusában bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt álló Amszterdamban. 

2015. január 22., csütörtök

Day & Night Book Tag

Figyelem, kísérlet és premier következik!
Remek dolog ez Moly! Mióta rátaláltam, imádom! A Molyblogolók book tagjeit rendszeresen olvasom, és arra gondoltam, ez lesz az a nap, mikor én is tesztelek egyet. Az ötletet Noémi olvasósarka adta. A Day and Night Book Tag lényege, hogy végigszánkázzunk a D-A-Y-A-N-D-N-I-G-H-T betűkhöz rendelt kérdéseken - lehetőség szerint meg is válaszolva azokat. No, lássuk, mire jutottam!

D - Do you read more in the morning or at night? - Nappal vagy éjszaka olvasol többet?
Napközben sokkal jobban szeretek olvasni - általában délután, vagy kora este. Ennek a magyarázata nagyon egyszerű: ha lefekvés előtt kezdek új történetbe, és nagyon belemerülök, akkor az kihatással van az álmaimra - nem mindig pozitív értelemben. A legutóbbi példa, hogy hajnali háromig olvastam Gyarmati Fanni naplóját, éjjel világháború volt, házkutatásokkal. Ettől függetlenül, gyakran olvasok este is, van, hogy nem tudom letenni a könyvet, míg nem jutok a végére...

A - Are there any books that changed the way you thought about things? - Van olyan könyv, ami megváltoztatta a gondolkodásmódod (valamiről)?
Mindenképp. A legtöbb könyv, amit olvasok, alakít rajtam valamennyit. Ez szerintem természetes folyamat. Ha néhány könyvet konkrétan ki kellene emelnem, akkor az egyik Eleanor H. Porter: Az élet játéka című kötete lenne, ami igazából nem megváltoztatta a gondolkodásmódom, inkább erősítette az alapvető elképzeléseim. A másik Polcz Alaine: Egész lényeddel című könyve, mert nagyon őszinte és természetes - még azokban a témákban is, melyekről nehezen beszélünk. A harmadik pedig nem is egy könyv, inkább egy szerző: Jane Austen, aki alapvetően határozta meg az (irodalmi) érdeklődésem - nem csupán a könyvei által.

2015. január 20., kedd

Majdnem Elinor és Marianne

A Jane Austen-kultusz létezik. Az őt, és műveit kedvelők közül pedig rendszerint akadnak olyanok, akik elég bátrak ahhoz, hogy tollat ragadva, magukat Austen élő másának képzelve fabrikáljanak folytatásokat. Ismerjük, mi a helyzet a folytatásokkal, ugye? Pár évvel később megjelenik egy újabb történet az ismert szereplőkkel, de az már úgysem olyan, nem szeretjük annyira, és már meg is bántuk, hogy vágytunk rá. Akkor képzeljük el, milyen lehet az a folytatás, melyet nem is ugyanaz a szerző publikál, és nem pár, hanem akár 150-200 évvel az eredeti megjelenést követően! Austen hat befejezett regényének elolvasása után magam is kerestem a kapaszkodókat: abban reménykedtem, hogy lesz majd egy olyan regény, melyben kaphatok még egy picit az írónőből. Beláttam, erre felesleges is várnom. Így ma már más mércével mérem az Austen-folytatásokat.


Emma Tennant: Elinor és Marianne
Eredeti megjelenés: 1996.
Hazai megjelenés: 2005.
Kiadó: Palatinus Kiadó
Téma, műfaj: romantikus, levélregény
Oldalszám: 190 oldal
Csillagérték: 9

Fülszöveg:
...és boldogan éltek, míg meg nem haltak - gondolhatná a Nyájas Olvasó, miután elolvasta Jane Austen: Értelem és érzelem című regényét. Igen, így van ez a regényekben, sőt néha még az életben is. Csakhogy kortársunk, Emma Tennant angol írónő a múltat fürkésző szemével belelát Jane Austen gondolataiba, és tovább szövi a Dashwood kisasszonyok - illetve immár Mrs. Elinor Ferrars és húga, Mrs. Marianne Brandon - történetét. Bizony egyiküknek sem jutott olyan békés, nyugodt, csendes vidéki élet, amilyenről leánykorukban ábrándoztak, s amilyet meg is érdemeltek volna sok hányattatásuk után. Ahogyan Jane Austen első ízben formába öntötte a Dashwood-nővérek kalandjait - Elinor és Marianne címen, levelek alakjában -, ugyanúgy folytatja Emma Tennant: a szereplők leveleiben az 1812-es esztendő alig több mint két hónapja során sorsok írnak le száznyolcvan fokos fordulatot, kalandok kelnek és halnak el, tragédiák árnyalják, tragikomikus epizódok teszik mozgalmassá, románcok színesítik a testvérek és körülöttük kavargó szereplők - a derék Brandon ezredes, a jámbor Edward, a csalárd Willoughby, a bohókás Sir John Middleton, s a galád Ferrars család - mindennapjait, köréjük pedig holdudvarként új szereplőket idéz a színre az írónő. Jane Austen alighanem elégedett bólintással nyugtázná kései utóda erőfeszítéseit, és maga is gyengéd, ámbár kissé gunyoros mosollyal szemlélné, hogyan alakul az általa megálmodott szereplők további sorsa.


2015. január 18., vasárnap

A Halál dalol

Egy aprócska tény: holokausztos-nácis témával manapság igen sok mindent el lehet adni. Talán pont emiatt kellene megválogatni az eszközöket - s meghatározni a célt. Mindig is gondban voltam az értékeléssel, ha világháborús témában olvastam. Mert akárhogy is: belegondolva szavaimba, jelzőimbe, elég abszurd dolog azt mondani Anne Frank naplójára, hogy örülök, hogy olvashattam, vagy A felolvasóra azt, hogy igazán megindító történet. A könyvtolvajról sem egyszerű írni. Egészen más okokból.


Szerző: Markus Zusak
Cím: A könyvtolvaj
Eredeti megjelenés: 2005.
Hazai megjelenés: 2010.
Kiadó: Ulpius
Fordította: M. Nagy Miklós
Oldalszám: 598 oldal
Csillagérték: 3
Fülszöveg: 
EGY APRÓ KIS TÉNY: MEG FOGTOK HALNI

1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.
Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.

FONTOS INFORMÁCIÓK
ez a kis történet
egy lányról
egy harmonikásról
néhány fanatikus németről
egy zsidó bokszolóról
és egészen sok lopásról szól.

MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT.

Néhány adat
A könyv eredeti nyelven 2005-ben került boltokba
Markus Zusak 30 éves volt, mikor a The Book Thief megjelent
A könyvtolvajt hazánkban 2010-ben adta ki az Ulpius
 A könyvből filmet is forgattak


2015. január 12., hétfő

Könyvnyereménnyel indul az év

Forrás: Méliusz antikvárium facebook oldala
Mivel tavaly meglehetősen rengeteg könyvet sikerült beszereznem (a "meglehetősen sok" úgy érzem, nem érzékelteti megfelelően a könyvmennyiség mértékét), ezért úgy határoztam, hogy idén számszerűen is vezetni fogom, hogy egy év alatt hány aranytallért költök ebbéli mániámra. Ezekről a "beszerzésekről" be fogok számolni itt a blogon is, ahogy tettem azt 2014 karácsonya előtt is ebben a bejegyzésben. Így mindenki jól jár, hiszen én olcsón vásárolok könyvet, s ezáltal Te, kedves idelátogató is tudni fogod, milyen helyeken érdemes könyvek után keresgélni (és én is szívesen fogadok tippeket, ötleteket).

2015. január 11., vasárnap

Federezres szezonkezdet

Ha tenisz, akkor legkedvencebb időszakom mindig a szezonkezdet. Újult erő, új tervek, új remények, és sok-sok kérdőjel, még több titok. Teret tud-e hódítani az "új generáció", vagy továbbra is a megszokott neveket látjuk év végén a tornagyőztesek névsorában?

Lassan közhely, lassan nincs olyan torna, mikor ne jegyezhetnénk meg: Roger Federer ismét (sport)történelmi tettet hajtott végre. Az idei szezonkezdet azonban kétségtelenül nem is indulhatott volna jobban számára (és nekünk, rajongóknak). 83. tornagyőzelmével egyúttal megnyerte karrierjének 1000. mérkőzését.  A "ezredesek" így immár hárman vannak: Jimmy Connors, Ivan Lendl és Roger Federer. A vasárnapi brisbane-i torna döntőjében Roger Federer - Milos Raonic: 64 67  64.



2015. január 9., péntek

Simone de Beauvoir háromszor

Simone de Beauvoir a modern feminizmus tagadhatatlanul egyik legikonikusabb alakja. Persze, vitázhatunk a feminizmus fogalmáról - manapság mindenki állást foglal feminizmus-ügyben, noha jobbára fogalma sincs, mit is jelent ez pontosan, és hány árnyalata, milyen eszmeisége van tulajdonképpen. Az írónő Beauvoirtól legutóbb az Egy jó házból való úrilány emlékeit olvastam, s akaratlanul is eszembe ötlött két, korábban már olvasott műve, melyeket ebbe a bejegyzésbe is beleszőttem.


Simone de Beauvoir: Egy jó házból való úrilány emlékei
Eredeti megjelenés: 1958
Hazai megjelenés:1961
Kiadó: Magvető Kiadó
Fordította: Nagy Péter
Téma, műfaj: életrajzi regény
Oldalszám: 442 oldal
Csillagérték: 8

Fülszöveg:
'...II. Henrik stílusú ebédlő, bársonyfüggöny papa dolgozószobájában: e szentély bútorai feketére pácolt körtefából voltak: elbújtam az íróasztal alatti fészekben, árnyékba burkolództam: sötét volt, meleg volt, és a szőnyeg vöröse a szemembe sikoltott. Így telt el a kisgyermekkorom. Néztem, tapogattam, védett helyzetben ismerkedtem a világgal' - írja a XX. századi francia irodalom egyik nagyasszonya, Simone de Beauvoir önéletrajzi  visszaemlékezésének elején a kezdetekről. Hogy mit jelent polgárnak lenni, erre tanít ez a könyv. Valóban, mit? Jelent anyagi biztonságot, évszázadok alatt kialakult viselkedési önállóságot, szabadságot és bátorságot, a saját vélemény alkotásának luxusát. Ilyen háttérrel juthatott el a kislány, aki 1908-ban beleszületett a Boulevard Raspail polgári biztonságának és bigott katolicizmusának világába, Sartre társaként a századunkat formáló egyik jelentős szellemi áramlat, az egzisztencializmus nagyjai közé.