Joan Aiken: Visszatérés a mansfieldi kastélyba

Jane Austen regényeinek számtalan továbbgondolása és folytatása született a 20-21. században. Néhány egészen ígéretes, és akad jó adag kevésbé szerencsés próbálkozás is. Joan Aiken: Visszatérés a mansfieldi kastélyba c. regénye már a fülszöveg első sorával kételyeket szült bennem a történetet illetően...

Joan Aiken: Visszatérés a mansfieldi kastélyba
Hazai megjelenés: 2007.
Kiadó: Lazi Könyvkiadó
Fordította: Kiss Marianne
Téma, műfaj: Austen-folytatás
Terjedelem: 200 oldal
Csillagérték: 5

Fülszöveg:

A ​Jane Austen-féle romantikus történetek kedvelőinek ajánljuk Joan Aiken regényét. A mai angol szerző, aki a nagy előd több művének újragondolására, kiegészítésére vállalkozott már, az Emma (Jane Fairfax) után ezúttal A mansfieldi kastély eseményeit szövi tovább. Austen egyik legvitatottabb és legmodernebb regényét – amelyet joggal tekintenek a gyarmatosító főúri Anglia lélektani alapokon nyugvó társadalomkritikájának – egy korábbi mellékszereplő, a szegényebb sorból érkezett unokatestvér, Susan Price szemszögéből meséli tovább a szerző. A családfő, Sir Thomas Bertram hirtelen halála új helyzetet teremt a Mansfield Parkban. A megváltozott körülmények talán a család jobbkeze és általános lelki támasza, Susan számára okozzák a legtöbb fejtörést, akire nővére, Fanny távozásával váratlan feladatok is hárulnak. A felbolydulást csak fokozza, hogy a család régi ellenségei, az immár halálos beteg Mary Crawford és megnyerő fivére is visszatér ifjúkoruk tisztességet és szépséget jelképező helyszínére. A véletlenek és tragédiák egymásutánja számos álság leleplezéséhez, és több szereplő érzelmi kiteljesedéséhez vezet. Vagy talán nem is egészen a véletlen alakítja az eseményeket…? Joan Aiken szerencsésen rátalált arra a hangra, amely méltó Jane Austen regényének folytatására. Alakjait csendes derűvel és iróniával ábrázolja, fő- és mellékszereplői árnyaltan megrajzolt, emlékezetes figurái élvezetes olvasmánnyá teszik a művet.

Miss Austen bánata

Sokat sejtető címmel jelent meg életrajzi film Jane Austen utolsó éveiről 2008-ban Gwyneth Hughes forgatókönyve alapján Jeremy Lovering rendezésében. Szarkasztikus humor, irónia ás őszinteség egy csepp keserűséggel és fájdalommal…egyszóval, szinte minden, ami Jane Austen. Nem volt egyszerű összeszedni a gondolataimat a filmről, és azt hiszem, nem is sikerült teljesen.

Miss Austen bánata

Bemutató: 2008.

Forgatókönyvíró: Gwyneth Hughes

Rendező: Jeremy Lovering

Főszereplők: Olivia Williams, Samuel Roukin, Greta Scacchi, Imogen Poots, Hugh Bonneville, Phillyda Law

Leírás:

A 40. születésnapja felé közelítő Jane Austen látszólag boldog hajadonként él, regényei hősnőihez hasonlóan szellemes és bájos hölgy. Mégis, mikor ifjú unokahúga, Fanny megkéri, hogy segítsen neki a potenciális férjjelöltjei között válogatni, Jane magabiztos higgadtsága megrendül, ahogy visszatekint múltjára, az ő egykori lehetséges jövendőbelijeire, és a meghozott döntéseire.

Claire Tomalin: Jane Austen élete

Milyen lett volna Jane Austen korában élni? Milyen lett volna ismerni őt? Egyáltalán: hogy nézett ki pontosan? – hiszen ezt sem tudjuk biztosan. Azt hiszem, nincs olyan Austen-rajongó, aki ne gondolkozott volna el ezen legalább egyszer. Én némileg sokszor megteszem ezt, de tudom, hogy vannak nálam sokkal elvetemültebbek. Claire Tomalin könyve is Jane Austen életébe kalauzol minket…

Claire Tomalin: Jane Austen élete

Eredeti megjelenés: 1997.

Hazai megjelenés: 2010.

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Fordította: Sipos Katalin

Téma, műfaj: életrajz

Terjedelem: 598 oldal

Csillagérték: 9

Fülszöveg:

Jane ​Austen a világ kedvenc regényírója. Könyvei újra és újra megjelennek, mindegyik legalább öt folytatást és utánérzést szült, megfilmesítik őket, már az életéről is készült romantikus film – mindenhol beléje botlunk. Hat regény, kétkönyvnyi fiatalkori, gyakran befejezetlen írás, két regénykezdet, egy kötetnyi (megrostált és megcsonkított) levél maradt utána összesen, mikor negyvenegy évesen meghalt. „Drága húgomnak nem volt eseménydús az élete”, írta bátyja, Henry Austen. Claire Tomalin, a leghíresebb angol irodalmi biográfus, ebből a nagyon szerény anyagból írt életrajzot. George Austen tiszteletesnek és feleségének, Cassandra Leigh-nek nyolc gyermeke született, hat fiú és két lány – közülük a fiatalabb kapta a Jane nevet. Szegények voltak, de intelligensek, tehetségesek, törekvőek, „az érdem szerelmesei”. A családban esténként regényeket olvastak fel, és ha az idősebb fiúk otthon voltak egyetemi tanulmányaik szünetében, a környékbeli barátokkal színdarabokat állítottak színre a nagy pajtában. Az édesanya szívesen és könnyedén verselt, a legidősebb fiú, James, folyóiratot alapított, amelyet újság- és könyvkereskedőknél meg lehetett vásárolni – nem csoda, hogy a kislány már tinédzserként novellákat és regénykezdeményeket írt. Nemcsak Jane Austen „eseménytelen életét” ismerhetjük meg ebből a könyvből – és természetesen sokkal több minden történt vele, mint a fenti ájtatos mondatból hihetnénk –, hanem a kort, a szűkebb és tágabb Austen családot, a szomszédokat, a kiadókat, sőt még Anglia régenshercegét is. De hogy neki mi köze lehetett a vidéki paplányhoz, azt csak ebből az életrajzból tudhatjuk meg.

Büszkeség és balítélet után szabadon...

Egy könyv. Megannyi feldolgozás. Jane Austen Büszkeség és balítélete nem csupán az adaptációk terén rendelkezik lassan átláthatatlan filmmennyiséggel, de a könyves folytatásokban is. Az utókor nem elégszik meg Lizzy és Mr. Darcy frigyével, kíváncsian vetik magukat képzeletük tengerébe, hogy kibogozzák a főszereplők és a családtagok jövőjének alakulását. Akadnak olyan szerzők is, akik több Austen-történet folytatásával is megpróbálkoztak már, de természetesen nem maradhatnak el a modern átdolgozások és újragondolások sem. Ebben a bejegyzésben a folytatások és továbbgondolások közül állítottam össze egy csokrot (kommentben szívesen fogadom további ajánlataitokat, tippeteket).

Marco Materazzi: Mit mondtam Zidane-nak?

2006. július 9. a foci kedvelőinek, meg úgy általában a sportág történelmének kitörölhetetlen emléke marad. A világbajnokság döntőjének 110. percében (melyet Franciaország és Olaszország válogatottja játszott, s végül ez utóbbi nyert) Zinedine Zidane szóváltást követően lefejelte Marco Materazzit. Az olasz könyvet írt az esetről…

Marco Materazzi: Mit mondtam Zidane-nak?

Hazai megjelenés: 2006.

Kiadó: Partvonal Kiadó

Fordította: Bíró Júlia

Oldalszám: 112 oldal

Csillagérték: 2

Fülszöveg:

2006. július 9., Berlin. A Labdarúgó Világbajnokság döntőjében Olaszország és Franciaország játszik egymás ellen. Már csak néhány perc van hátra a hosszabbításig, amikor a francia csapat kapitánya, Zinédine Zidane mellkason fejeli Marco Materazzit. Attól a perctől kezdve a világ közvéleményét erőteljesen foglalkoztatja, vajon mi váltotta ki ezt az elképesztő reakciót. Mit mondhatott Materazzi Zidane-nak? Milyen titkokat rejtenek Materazzi furcsa tetoválásai? A világ apraja-nagyja várja a választ. A találgatások tömegére okot adó kérdésekre maga Materazzi ad csattanós választ ebben a könyvben. Marco Materazzi 1973. augusztus 19-én született Leccében. Kezdetben a Perugia és az Everton (Anglia) játékosa volt, 2001-ben igazolt át az Interhez. Kombinatív játékstílusáért társaitól a Mátrix becenevet kapta.

Julia Barrett: A harmadik nővér

Az Értelem és érzelem – talán méltatlanul – kevés szerepet kapó leányzóját, Margaret Dashwoodot helyezte fókuszba Julia Barrett: A harmadik nővér című könyve, mely a Lazi Könyvkiadó gondozásában 2001-ben jelent meg hazánkban.

Julia Barrett: A hamradik nővér

Eredeti megjelenés: 1996.

Hazai megjelenés: 2001.

Kiadó: Lazi Könyvkiadó

Fordította: Arbanász Ildikó

Téma, műfaj: Austen-folytatás

Terjedelem: 252 oldal

Csillagérték: 7

Fülszöveg:

A harmadik nővér folytatása Jane Austen nagy sikerű regényének, az Értelem és érzelemnek. Az immár tizenhét éves Margaret a legifjabb Mrs. Henry Dashwood három lánya közül. Irányító atyai kéz és örökség nélkül ő is belép a vidéki társadalom szűkös világába. Annak idején tanúja volt Marianne nővére lobogó érzelmeinek, vad vallomásainak és kiábrándulásának a szerelemből, és látta, hogyan szenved Elinor, aki olyan férfit szeretett, akit szava más nőhöz kötött. Lehetséges-e, hogy épp Margaret kerülje el a nehézségeket, amíg megtalálja a szerelmet? Mindez kiderül ebből a mesterien szövődő történetből, amely méltó módon állít emléket az egyik legkedveltebb angol regényírónak.

Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Böszörményi Gyula, a  Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzője a a science fiction nagy kedvelője és művelője. Mindezt bizonyítja a Mindörökké várni című kötet, ami az író csodálatos novelláit gyűjtötte egy csokorba. Éld át velünk az élményt, ismerd meg a novellákat, ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egy példányát.

Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Megjelenés: 2017. nyár

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Téma, műfaj: science fiction

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 304 oldal

Csillagérték: -

Fülszöveg:

„A magány, amit érzett, szavakkal leírhatatlan volt. Szerencsére nem is kívánta tőle senki, hogy megfogalmazza a kínt, ami egészen apróra préselte a lényét. Ült az ezüstös csillogású, fagyba dermedt metánhullám peremén és a fekete eget bámulta.” Böszörményi Gyuláról, a mára klasszikussá vált Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzőjéről kevesen tudják, hogy a science fiction nagy kedvelője és művelője. A szerző 2016-ban az Isȧ, por ës homou című novellájáért megkapta a hazai SF-irodalom legrangosabb kitüntetését, a Zsoldos Péter-díjat. Kiadónk ezen alkalomból jelenteti meg Böszörményi Gyula első science fiction novellagyűjteményét. Bölcsesség, szellem, mély érzések. Olvassa mindenki, még ha azt hiszi is, hogy nem szereti a sci-fit. Te is, kedves Olvasó! Meg fogsz lepődni.

Váróterem - 2017. július

A Könyvhét után picit megcsappant a friss megjelenések száma - mármint, ami a személyes érdeklődésembe tartozó könyveket illeti: de csak semmi pánik! Egyrészt, még mindig el vagyok havazva az elmaradásaimmal (olvasás terén ugyan kevésbé, de a felhalmozódott és még meg nem írt értékelések terén annál inkább), másrészt a kiadók beharangozói a második féléves megjelenésekkel kapcsolatban nem is engednek okot a csüggedésre. Júliusra is sikerült négy újdonságot összegyűjtenem. Újabb Sparks-regény kap klassz új borítót és belekóstolhatunk a krimi-thriller műfajába is egy egészen elképesztőnek ígérkező történetben. Lássuk!

Nina Willner: 40 ősz

2017 tavaszán a Maxim Könyvkiadó gondozásában jelent meg Nina Willner családregénye, a 40 ősz. A számomra inkább dokumentumregény jelleget öltő könyvről írtam - épp Helmut Kohl, a Németország újraegyesítésében kulcsszerepet játszó politikus búcsúztatásának napján.

Nina Willner: 40 ősz

Eredeti megjelenés: 2016.

Hazai megjelenés: 2017.

Kiadó: Maxim Könyvkiadó

Fordította: Kocsis Anikó

Téma, műfaj: dokumentumregény, memoár

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 392 oldal

Csillagérték: 6

Fülszöveg:

Ez ​a memoárkötet egy keletnémet család megindító története: a világháborútól kezdve a vasfüggöny (és a berlini fal) leomlásáig kísérhetjük végig a sokgyerekes pedagóguscsalád viszontagságos sorsát. A mesélő nem akárki: egyrészt a család Nyugatra szökött gyermekének Amerikában született lánya, másrészt az első amerikai nő, akiből hírszerző tiszt lett Berlinben, aki átjárhatott a várost – meg a szovjet és az amerikai zónát – végzetesen megosztó határvonalon, ahol sok kétségbeesett menekülő lelte halálát. A szerző német precizitással feldolgozott dokumentumokra és személyes beszámolókra építi fel a két szálon futó történetet. Az egyik szálon a népes keletnémet família hányattatásait és megalkuvásait, sikereit és kudarcait, nehéz hétköznapjait követhetjük nyomon, a másikon olyan mélységben ismerhetjük meg az egyre inkább bezáruló és börtönként funkcionáló Német Demokratikus Köztársaság működését a besúgói terrorhálózat kiépítésétől a hétvégi telkek éhínséget megelőző kiosztásán át a komédiába fulladó végjátékig, amilyen mélységbe a szocializmus idején nem volt módunk betekinteni nekünk, magyaroknak. Ezen felül még a hidegháború globális kihatású eseményei is beleszövődnek ebbe az érdekfeszítő, informatívan olvasmányos, fotókkal gazdagon illusztrált visszaemlékezésbe.

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Margaret Atwood 1985-ben megjelent disztópiája számos színházi és filmes feldolgozás után idén ismét rendezői kezekbe került. A szolgálólány meséje - a sorozat apropóján is - új külsővel jelent meg nemrégiben a Jelenkor Kiadó gondozásában. Miben rejlik a történet sikere? Milyen mesét tár elénk a Szolgálólány? A Blogturné Klub hat bloggere most arra vállalkozik, hogy bemutassa Nektek a könyvet, Gileád állam működését és eszméit. Tartsatok velünk, s a turné végén megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv egyikét!

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

Eredeti megjelenés: 1985.

Hazai megjelenés: 2017. (2006.)

Kiadó: Jelenkor Kiadó

Fordította: Mohácsi Enikő

Téma, műfaj: disztópia, női sors

Megrendelhető: ITT

Terjedelem: 480 oldal

Csillagérték: 10

Fülszöveg:

Fredé hasznos asszony, a jövő letéteményese. Olyasmire képes, amire csupán a nők töredéke: gyermeket szülni. Gileád állama különös figyelmet fordít arra, hogy ő és társai megértsék, a szülés életük egyetlen célja és értelme. A vallási fundamentalista alapokon kormányzott ország átnevelőközpontokban készíti fel a termékeny nőket, hogy aztán az uralkodó elithez tartozó családokhoz kerülve két éven belül teherbe essenek a ház urától – a féltékeny, ám gyermekre vágyó Feleségek irigy pillantásaitól kísérve. Fredé a Parancsnok házában igyekszik belesimulni a hétköznapokba, megfelelni a dogmatikus vallási előírásoknak és mindenekelőtt megfoganni. Ha eltévelyedik, felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre a Nemnők közé hullákat égetni. A Parancsnok azonban egy este a szobájába hívatja, a szigorú tiltás ellenére teljesen egyedül, amire Fredé akkor sem mondhatna nemet, ha akarna. Margaret Atwood disztópiája megrázó vízió egy olyan világról, ahol a nők egyetlen szerepe, hogy a vallás, az állam és a szaporodás szolgálatában állnak. A szerző „ellenjóslat”-nak nevezte regényét, mondván, ha ez a jövő részletesen leírható, talán nem fog bekövetkezni. A mára klasszikussá vált kultuszregényt 1986-ban Booker-díjra jelölték, 1987-ben pedig megnyerte az első Arthur C. Clarke-díjat; több mint negyven nyelvre lefordították, és számos filmes és színházi feldolgozás után 2017-ben tévésorozatot is bemutattak belőle.