2025. február 6., csütörtök

Fekete István: Csí és más elbeszélések

Az olvasói utamban újabb és újabb felismerésekkel találkozom, és ezeket egyre bátrabban vállalom és mondom ki. Korábban nem gondoltam, hogy mondhatom azt, hogy a klasszikus és magasan jegyzett műfajokra illik azt mondani, hogy nem szeretem. Most. Éppen. Aztán lehet, hogy évek múltán mást sem fogok olvasni. Nem tudhatom, és ez valahol teljesen rendben van.

Fekete István: Csí és más elbeszélések
Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal
Csillagérték: 8

A novellákkal hasonló a helyzet, viszont Fekete István Csí és más elbeszélések kötete felé pontosan ez húzott. A Tüskevár és a Vuk mentén nagyon kíváncsi voltam azokra a természetábrázolásokra, leírásokra, melyek számomra talán egy-egy novella keretein belül még hatásosabbak lehetnek.

2025. február 5., szerda

Bródy János: A dal ugyanaz marad

Gyerekkorunkban sokféle mondókát, verset és dalt tanulunk meg. Ezek a mondatok és dallamok gyakorta emlékképekként raktározódnak el a lelkünk egy fiókjában, melyet felnőttként olykor teljesen váratlanul és véletlenül húzunk ki. Nem is azt kerestük…aztán valahogy rájövünk: mégis ott rejtőzik a válasz.

Bródy János: A dal ugyanaz marad
Móra Könyvkiadó, 2024, 72 oldal
Csillagérték: 10

A versekkel elég hullámzó a viszonyom, a dalszövegek között pedig mintha egyre ritkábban találnánk olyat is, melyek mondanak is valamit, nem csak beszélnek. De vannak kivételek. És vannak olyan kivételek is, mikor a vers és a dalszöveg kézen fogják egymást és tanítanak valamit. Valamit az élet nagy dolgairól.

2025. február 2., vasárnap

Fekete István: Tüskevár

Fekete István történetei észrevétlenül ivódnak az olvasmányműveltségünkbe – ez az, amit két könyv sorjában olvasása után megállapítottam. Persze, talán a két legismertebbel kezdtem. Vuk és Tüskevár. A gyermekkor és az ifjúkor. S hogy mindjárt egy beismeréssel kezdjek: „ifjúként” egyáltalán nem szerettem a Tüskevárt.

Fekete István: Tüskevár
Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal
Csillagérték: 9

Tutajos, Matula bácsi és a többiek kalandjait nem igazán éreztem magamhoz közel. Fiúkról szóltak, velük történhettek izgalmas vagy suta dolgok, miközben én apukámmal jártam pecázni, a dédi papához a górén játszani vagy a papámmal traktorozni. Ne értsetek félre, szerintem nem voltam „fiús lány”, de nem éreztem és soha nem is éreztették velem kicsiként, hogy a hagyományosan fiús dolgokhoz nekem semmi közöm.

2025. január 27., hétfő

Annabel Abbs: Az ízek költészete

A 19. században különösen nehéz volt annak a dolga, aki nőként olyan pályán szeretett volna érvényesülni, ami az otthona falain kívül esett. Korábban persze szinte szó szerint elképzelhetetlen. Nem volt ez másként azzal sem, aki az irodalom oly területeire tévedt, melyet kizárólag férfiak uraltak. 

Annabel Abbs: Az ízek költészete
Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 400 oldal
Fordította: Réti Blanka
Csillagérték: 7

A 19. század elején jórészt az sem volt mindegy, hogy a nők mit olvashatnak, nemhogy mit írhatnak, így mikor Miss Eliza költőként keresi fel egy neves könyvkiadó tulajdonosát, hamar kiadják az útját. Verset? Még mit nem! Talán szakácskönyvet!

2025. január 26., vasárnap

Fekete István: Vuk

Fekete István a magyar irodalom egyik megkerülhetetlen alakja, művei közül több, mint ötven éve több is szerepel a kötelező olvasmányok listáján – ami gyakorlatilag garantálja, hogy több generáció is fel tudjon idézni néhány jelenetet, szereplőt vagy beszédes állatnevet a műveiből. 

Fekete István: Vuk
Móra Könyvkiadó, 2022, 118 oldal
Illusztrálta: Balogh Péter
Csillagérték: 8

S ha még valaki oly „szemfüles” is, hogy egy könyvét se olvasta soha, a Vuk talán olyan egyetemes rajzfilm, melyet aztán tényleg senki emberfia ki nem tud kerülni. A fürge róka lábak idestova 44 éve csengnek ismerősen füleinknek, noha maga a történet sokkal korábbra, 1965-re tekint vissza. Már, ami az első kiadást illeti, ugyanis a kis róka története már 1940-ben napvilágot látott.

2025. január 24., péntek

Katherine Applegate: Egy vidra naplója

A vidrás történetekről – illetve azok hiányáról az olvasmánylistámon – tavaly hosszabban is írtam A vidrák éneke kapcsán. Noha az a történet nem igazán ragadott magával, biztos voltam benne, hogy a vidrákban sokkal több van mesék egyszerű mellékszereplőinél.

Katherine Applegate: Egy vidra naplója
Maxim Könyvkiadó, 2024, 288 oldal
Fordította: Ladányi-Turóczi Csilla
Csillagérték: 8

Nyugi, nem indítottam, „Vidrákat főhősnek!” kampányt vagy ilyesmi, egyszerűen csak úgy hiszem, hogy annyira sok, szép és érdekes élőlény vesz minket körül még úgy, ha nem utazunk egzotikus tájakra, hogy vétek (lenne) nem bemutatni őket a gyerekeknek egy-egy (vagy több) mese által. Miért a maciké az állandó fókusz? 

2025. január 22., szerda

Miriam Margolyes: És ez mind igaz

Szeretem a memoárokat. Az egyéni életút, világlátás, a történelem vagy épp a jelen hatása az egyén tapasztalataira és megéléseire éppolyan jelentős tanulságul szolgálhat az olvasónak, mint a nagy egész, a háborúk és politikai csatározások ismerete. Sőt!

Miriam Margolyes: És ez mind igaz
Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 480 oldal
Fordította: Sziklai István
Csillagérték: 8

Épp ezért állok mindig nehezen ellen annak, hogy a memoárok újabb és újabb darabjával ismerkedjek meg, legyenek azok több tíz, vagy száz évvel ezelőtt lejegyzettek, vagy kortárs szerzőtől származóak. Olykor még az sem érdekes, hogy van-e bármiféle háttérismeretem a sorok írójáról. Miriam Margolyesről ugyan tudtam, kicsoda – de a szerepeinek egy részén kívül nem sok mindent tudtam az életéről.