Merida, a Disney Marty McFly-a

Minden alkalommal, mikor egy klasszikus történet folytatásával, újragondolásával vagy valamiféle átiratával találkozom, gyakorta elkap az a fajta kíváncsiság vagy vágy, hogy bárcsak egy időre kikapcsolhatnám az eredeti történettel kapcsolatos emlékeimet, benyomásaimat – és úgy általában: az egészet, hogy valaha is ismertem (oké, lehet, hogy ez nem csak olvasói szempontból fordul meg a fejemben, de ebbe most ne menjünk bele…).

Farrah Rochon: Szállnék már

Sorozat: Sorsfordító történetek

Manó Könyvek, 2024, 424 oldal

Fordította: Nagy Linda

Csillagérték: 8

Vajon másképp gondolkodnék az átiratról? Más élményt adna? Jobban meg tudnám ítélni, hogy maga a történet olvasmányos, izgalmas? Így hát, mikor megláttam, hogy a Sorsfordító történetek következő része Merida, a bátor átirata lesz, felcsillant egyfajta reménysugár. A Disney-meséket viszonylag jól ismerem (főleg a klasszikusokat), viszont vannak üresjárataim. Merida éppen az! Persze, ha felmutatod a képét, fel fogom ismerni. De a mesét még nem láttam. Eljött az én időm!

Ismerkedés a felcseperedő Anne Shirley-vel

Lucy Maud Montgomery neve hallatán általában gyermekkorom egyik kedvenc sorozatára, a Váratlan utazásra szoktam asszociálni – bár, hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, hogy honnan és mikor ivódott belém a szerző és a sorozat közötti kapcsolat. Az 1990-es évek sorozata az írónő több történetét adaptálja, felhasználva egyes elemeket az Anne-sorozatból is.

Lucy Maud Montgomery: Anne Avonlea-ben

Manó Könyvek, 2024, 360 oldal

Fordította: Ruff Orsolya

Csillagérték: 8

Anne Shirley pedig ismerősen csengő névként derengett fel az emlékezetemben. Nincs konkrét élményem vagy benyomásom a karakterével kapcsolatban, a regényszériából készült sorozatok is kimaradtak számomra mindeddig. Ennélfogva pedig igazán megörültem, hogy a Manó Könyvek – jó szokásához hűen – új külsővel és új fordításban adja ki ismét az Anne-sorozatot, így felidézve bennem is a Váratlan utazás, vagy épp a Laura Ingalls Wilder nevéhez fűződő A farm, ahol élünk sorozat világát.

Kalandok az 1910-es évek Budapestjén

Kertész Edina meséi nem ismeretlenek előttem, hiszen A lány, aki…./A fiú, aki… sorozatban több mesekönyvét is olvastam. Megkedveltem ezeket a kiadványokat, a mesékkel és az illusztrációkkal együtt, mert egyrészt méltó emléket állítanak a főhősüknek, másrészt kiváló példaként szolgálhatnak a gyerekek számára.

Kertész Edina: A fotográfuslány

Manó Könyvek, 2024, 224 oldal

Csillagérték: 9

A fotográfuslányt tehát egyrészt azért vártam különös izgatottsággal, mert kíváncsi voltam, hogy a szerző egy terjedelmesebb ifjúsági regényben miként működik, másfelől pedig a Manó Könyvek Új Kedvencek sorozata szintén különleges helyet foglal el a szívemben. Egyszerűen odavagyok azért, hogy a kiadó egy ilyen klassz sorozatban enged teret egy, az ifjúsági irodalomból szerintem nagyon is hiányzó láncszemnek, az ifjúsági történelmi kalandregényeknek...

Érzelmek háborúja egy gyűlölt korban

Azt hiszem, valahogy úgy van, hogy mindenkinek az a legnehezebb korszak, amelyben éppen él. Azt látja a legsötétebbnek, a legutálatosabbnak, a legkilátástalanabbnak. Persze, sok minden függ a társadalmi, politikai környezettől, mint ahogy az egyéni megélésektől, s persze attól, hogy mindezeket mennyire hagyjuk a részünkké válni. Van-e lehetőségünk kívül rekeszteni őket.

Florian Illies: Szerelem a gyűlölet korában

Park Könyvkiadó, 2023, 416 oldal

Fordította: Fodor Zsuzsa

Csillagérték: 8

Nem tudom elégszer kinagyítani, hogy mennyire fontos ilyenkor (is) a történeti tudás. A körülöttünk lévő világ ismerete, mechanizmusainak megértése nagyban függ attól, hogy mennyire tudjuk összehasonlítani a jelenlegi helyzetünket egy korábbi történelmi koréval. Mikor azt mondjuk, nehéz manapság párt találni, mennyivel könnyebb volt régen – vajon belegondolunk, hogy tényleg így volt-e? Mennyire volt egyszerű két világháború között közös jövőt vizionálni két embernek?

Betemetlen fjordok

Teljesen a véletlennek köszönhető, hogy az izlandi irodalommal, s azon belül is (már ha ez elválasztható úgy, hogy csak tőle olvastam), Jón Kalman Stefánsson történeteivel abban az évben kezdek ismerkedni, mikor az unokatesóm és a családja ezen a számomra mindig is valamiféle misztikummal körbevettként elképzelt országba költözött.

Jón Kalman Stefánsson: Árkok az esőben

Jelenkor Kiadó, 2024, 180 oldal

Fordította: Egyed Veronika

Csillagérték: 7

A Hiányod maga a sötétség megmagyarázhatatlanul vonzott be a szerző világába, még akkor is, ha – szokásomtól eltérően – hosszú heteken át haladtam csupán a történettel. A Jelenkor Kiadó a nyár beköszöntére a szerző első, 1996-ban megjelent prózakötetét hozta el a magyar olvasók számára, így külön élményt sejtetett maga mögött, hogy Stefánsson legfrissebb regénye után rögtön a legelsővel folytatom. A két kötet között eredeti megjelenése között egyébként huszonnégy év telt el.

Ültess fát - és értsd meg jól

Tulajdonképpen szerintem úgy igazán viszonylag későn jöttem rá, hogy mennyire szeretem a fákat. Pedig végigkísérnek. A természet biztos pontjai az életemben. A jól mászható fűz az óvoda udvarán, a lengedező, fehér törzsű nyír az iskoláén. A kedvenc almafáim a kertben, a szintén jól mászható az egyik mama kertjében. A lugasba futó, alatta csak hajolva közlekedhető nyári körte a másik mamáéban. A bükk, amiről a szülőfalum a nevét kapta (bükkös erdő alja).

Peter Wohlleben: Értsük meg a fákat

Park Könyvkiadó, 2024, 220 oldal

Fordította: Malyáta Eszter

Illusztrálta: Margret Schneevoigt

Szakmai lektor: Iványi Ákos

Csillagérték: 8

Az azóta kivágott jegenyék a kert alatt, s melyek mindig a klasszikus balatoni utak hangulatát idézik. A fenyők az allén, a platánok a parton. Dédipapa körtefái, melyekből még mindig van az udvarban. A papa meggyfája a hobbikertben. A diófa a földesút kanyarjában. A gesztenyék, melyekről termést gyűjtünk. És igen, ott van a két hatalmas hárs, melyek egybeolvadva több, mint száz éve állnak a házunk előtt. 

Új szokások a küszöbön

Azt tartják, hogy minden új szokás kialakulásához, beépüléséhez huszonegy nap szükséges. Ennyi idő alatt szökik a napi rutinunkba egy-egy tevékenység. Az „azt tartják” kijelentések persze pont arra jók, hogy valaki megcáfolja őket. A fenti állítást mások úgy tartják, nem teljesen fedi a valóságot.

Michael Mosley: Csak egy apróság

Libri Könyvkiadó, 2024, 220 oldal

Fordította: Gyárfás Vera

Csillagérték: 8

Én is cáfolnám. Volt olyan tevékenység, amivel kapcsolatban úgy terveztem, bevezetem a mindennapi rutinomba, hiszen mindössze huszonegy nap, és máris a részemmé válik. Mennyire szuper! Bizony, kitaláltátok: alig vártam, hogy leteljes a huszonegyedik nap, és a huszonkettediken már nem csináltam. Szerintem huszonegy napnál azért többre van szükség. És nem feltétlenül az intervallumra gondolok, inkább valamiféle belső motivációra.