Austen után szabadon

Jane Austen számomra a "legek legje" az irodalomban. Mindössze hat befejezett regénye, levelei(nek egy része) és néhány korai írása maradt az utókorra...s mégis: ha őt olvasom, azt gondolom, az irodalmi társadalomábrázolásban ennél nincs feljebb. Szórakoztató korkritikái egyszerűen magával ragadóak, karakterei olyannyira kidolgozottak, hogy már-már élnek...félelmetes belegondolni, mire lehetett volna még képes, ha az aktuális társadalmi helyzet nem lép fel rosszallóan a nők irodalmi szerepvállalása terén, ha tehetsége még jobban kibontakozhatott volna. Mint ahogy az is egészen elképesztő, hogy mindezek ellenére mégis létrehozott egy ilyen nagyszerű irodalmi hagyatékot.

...e rövid, s elfogultsággal (is) tűzdelt sorok után nem meglepő, hogy számtalan író, írónő vette alapul Austen valamely regényét, s adaptálta azt akár a 20-21. század társadalmára, vagy adott esetben megpróbálkozott egy-egy történet korhű továbbgondolásával. A magam részéről szívesen olvasom ezeket az újra/továbbgondolásokat, ám jó néhány ilyen könyv elolvasása után voltam elégedetlen - voltak természetesen kellemes meglepetések is. Ezen az oldalon összegyűjtöm azon bejegyzéseimet, melyek valamiképp kapcsolódnak Jane Austen irodalmi munkásságához, legyen az Austen-mű, vagy folytatás...A teljes bejegyzéseket a címekre kattintva érhetitek el.

Szeretettel, J.A.


A kötet szerkesztője, fordítója válogatást ad közre a ma is páratlanul népszerű angol író, Jane Austen leveleiből, a könyv igazi irodalmi csemegét kínál Austen olvasói számára. A családi levelezésben szinte egyáltalán nem esik szó a kor világfelforgató nagy eseményeiről (a naplóleoni háborúk, a nagy gyarmatosítók és az ipari forradalom koráról van szó), és az író néhány apró, futtában odavetett mondat kivételével regényeiről, írói munkájáról sem beszél. "Az írás lehetetlennek tűnik, ha az ember feje báránysülttel és rebarbaraadagokkal van tele" - panaszkodik Austen egyik, nővéréhez írott levelében. A "báránysült és a rebarbara " tematika túltengése Austen levelezésében magától értetődőnek látszik annak a sajátos társadalmi, történelmi, illetve szűkebb, családi helyzetnek a fényében, amelyben a levelek írója élt és dolgozott. Jane Austen vidéki pap lányaként született 1775-ben. Pár évvel idősebb Cassandra nővérével együtt fiúk közt nőtt fel a paplakban, hat fiútestvére volt, az apja pedig magániskolát vezetett a környékbeli birtokosok fiai számára. Összetartó, ragaszkodó családban és könyvek között élt, szülei, bátyjai nemcsak megtűrték, de kifejezetten értékelték és részben támogatták húguk írói munkáját, ami abban a korban nem számított megszokottnak.

Majdnem Elinor és Marianne


...és boldogan éltek, míg meg nem haltak - gondolhatná a Nyájas Olvasó, miután elolvasta Jane Austen: Értelem és érzelem című regényét. Igen, így van ez a regényekben, sőt néha még az életben is. Csakhogy kortársunk, Emma Tennant angol írónő a múltat fürkésző szemével belelát Jane Austen gondolataiba, és tovább szövi a Dashwood kisasszonyok - illetve immár Mrs. Elinor Ferrars és húga, Mrs. Marianne Brandon - történetét. Bizony egyiküknek sem jutott olyan békés, nyugodt, csendes vidéki élet, amilyenről leánykorukban ábrándoztak, s amilyet meg is érdemeltek volna sok hányattatásuk után. Ahogyan Jane Austen első ízben formába öntötte a Dashwood-nővérek kalandjait - Elinor és Marianne címen, levelek alakjában -, ugyanúgy folytatja Emma Tennant: a szereplők leveleiben az 1812-es esztendő alig több mint két hónapja során sorsok írnak le száznyolcvan fokos fordulatot, kalandok kelnek és halnak el, tragédiák árnyalják, tragikomikus epizódok teszik mozgalmassá, románcok színesítik a testvérek és körülöttük kavargó szereplők - a derék Brandon ezredes, a jámbor Edward, a csalárd Willoughby, a bohókás Sir John Middleton, s a galád Ferrars család - mindennapjait, köréjük pedig holdudvarként új szereplőket idéz a színre az írónő. Jane Austen alighanem elégedett bólintással nyugtázná kései utóda erőfeszítéseit, és maga is gyengéd, ámbár kissé gunyoros mosollyal szemlélné, hogyan alakul az általa megálmodott szereplők további sorsa.


Nem értem az érzelmet


Két testvér nem is lehetne ennyire más természet. Elinor Dashwood építésznek tanul, erénye a türelem és a megbízhatóság. Lobbanékony húga, Marianne viszont édesanyjukra ütött, ugyanolyan szenvedélyes és kreatív, megtölti a házat drámával, gitárzenével, miközben a zeneművészeti főiskoláról álmodozik. Ám amikor édesapjuk, Henry Dashwood hirtelen meghal, az egész családnak el kell költöznie Norlandből, amely húsz éven át volt szeretett otthonuk. A társadalmi rang biztonsága nélkül értékeiknek komoly próbát kell kiállniuk. Vajon képes lesz Elinor higgadtan, józanul nézni, hogy egy másik lány kivetette a hálóját a férfira, akit ő szeret? Vajon meginog majd Marianne hite az egyetlen igaz szerelemben, amikor megismerkedik a vidék leghelyesebb fiújával, John Willoughbyval? És egy olyan világban, amelyben a közösségi média és az ott hangoztatott vélemények formálják az eseményeket, vajon győzhet a szerelem a konvenciók és a rosszallás fölött? Joanna Trollope szellemesen, a társadalmi témák iránti érzékenységgel új megvilágításba helyezi az Értelem és érzelem cselekményét, és újra elmesél egy csodálatos történetet a felnőtté válásról, a fiatalkori szerelemről és csalódásról, és arról, hogy bizonyos dolgok sosem változnak, különösen akkor, ha pénzről van szó...


A harmadik nővér

A harmadik nővér folytatása Jane Austen nagy sikerű regényének, az Értelem és érzelemnek. Az immár tizenhét éves Margaret a legifjabb Mrs. Henry Dashwood három lánya közül. Irányító atyai kéz és örökség nélkül ő is belép a vidéki társadalom szűkös világába. Annak idején tanúja volt Marianne nővére lobogó érzelmeinek, vad vallomásainak és kiábrándulásának a szerelemből, és látta, hogyan szenved Elinor, aki olyan férfit szeretett, akit szava más nőhöz kötött. Lehetséges-e, hogy épp Margaret kerülje el a nehézségeket, amíg megtalálja a szerelmet? Mindez kiderül ebből a mesterien szövődő történetből, amely méltó módon állít emléket az egyik legkedveltebb angol regényírónak.


A 16 éves Liza Johnson igazi Jane Austen-rajongó: lábán Pemberley-zokni, táskájában az imádott írónő összes műve egy kötetben, és olyan régiesen beszél, mintha maga is az egyik Austen-regényből lépett volna ki. Addigi, látszólag nyugodtnak és örök szinglinek tűnő élete fenekestül felfordul, amikor megjelenik a színen Mr. Tökéletes, aki akár Mr. Darcy inkarnációja is lehet(ne), de ott van még a legjobb barátnő, Janie expasija is, és a képbe még egy szexi angol srác is bekavar, aki akcentussal csókolózik...Liza elég rendesen bajba kerül, anyai tanács híján és jobb ötlete nem lévén, Jane Austenhoz és karaktereihez fordul segítségért - elvégre ki ismerné náluk jobban a flörtölés és szív rejtelmeit...Kérdés, hogy a kétszáz éve még remekül működő szokások átültethetőek-e napjainkba, és hogy Lizának is az a sors jut-e, mint névrokonának, Eliza Bennetnek: megtalálja-e a saját Mr. Darcyját...



A menyegzőnek vége, szedelőzködnek a vendégek. Két boldog ifjú pár búcsúztatja őket: Elizabeth & Mr. Dracy, Jane & Mr. Bingley.
Jane Austen világhírű Büszkeség és balítélet című könyvének történetét gondolta tovább Rebecca Ann Collins. Az ismert és szeretett szereplők közös élete még csak most kezdődik. Szerelem és házasság, pénz és gyerekek - személyes történetük összefonódik a korabeli Anglia politikai és társadalmi változásaival, melyek Pemberley-t sem kerülik el. (...) Rebecca Ann Collins, aki egész életében rajongott Jane Austenért, elsőként a Büszkeség és balítélet című könyvét olvasta tizenkét évesen. Beleszeretett a szereplőkbe, és azóta éveket szentelt kedvenc szerzője életének és munkásságának kutatására és tanulmányozására. Irodalomtanárként és könyvtárosként temérdek információt gyűjtött össze Miss Austenről és koráról, amely Pemberley-ről szóló könyveinek alapja lett. Regényei nagy népszerűségre tettek szert a Jane Austen-rajongók körében.


A Harper Collins kiadó Austen-projektjében népszerű kortárs írók kaptak felkérést arra, hogy modern köntösbe öltöztetbe írják újra Jane Austen csodálatos regényeit. Az első variáció, Joanna Trollope Értelem&érzelem című kötete magyar fordításban 2013-ban jelent meg a Kossuth Kiadó gondozásában. Ezt követi most Val McDermid Northanger Abbeyje, azaz A klastrom titka. Egy nem hétköznapi életre vágyó hétköznapi lány, a tizenhét éves Catherine Car Morland teljes biztonságban élt a falusias Dorsetben, minden vágyott romantika és izgalom nélkül. Amikor módos szomszédjai, az Allen házaspár magukkal hívják az Edinburgh-i Fesztiválra, Cat biztos benne, hogy várja a nagy kaland. Eleinte Edinburgh nem szolgál különösebb izgalmakkal: Susie Allen mániája a vásárlás, Andrew Allené az alternatív színházak fesztiválja. Egy skót tánciskolában azonban Cat új ismerősre tesz szert: Henry Tilney sápadt, sötét szemű úriember, akinek otthona az izgalmas Northanger Abbey. A természetfölöttivel foglalkozó regények rajongója, Bella Thorpe pedig Cat ideális barátnőjének ígérkezik. Csakhogy Bella bátyja, az ellenszenves bankár, John közönséges viselkedésével akadályt gördít Vat Henry iránti egyre fokozódó vonzalma útjába. Szerencsére van kiút. A rideg és tartózkodó Tilney tábornok meghívja Catet Northangerbe Henry fiához és Eleanor lányához. Cat képzelete elszabadul: egy ódon apátság épülete, roskadozó tornyok, titkos termek, kísértetek és Henry! Mi lehetne romantikusabb? Ám Catre nem az vár a skót határ közelében lévő, elszigetelt helyen, amire számított. A regények oldalain túl létező külvilág jóval felkavaróbb, mint a képzelt álomvilág.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése