Kicsi lány, beteljesületlen álmokkal

Noha először csak 2014-ben olvastam, Anne Frank naplója mindig is inkább fogalomként lebegett előttem, mintsem irodalmi alkotásként. Pedig ez a kis könyvecske mind irodalmi alkotásként, mind történelmi forrásként is meghatározó olvasmányélmény volt számomra.

Anne Frank: Anne Frank naplója
Eredeti megjelenés: 1947.
Hazai megjelenés: 2002.
Kiadó: Park Könyvkiadó
Fordította: Bernáth István
Téma, műfaj: holokauszt, napló
Oldalszám: 308 oldal
Csillagérték: 10

Fülszöveg:
Anne Frank 1942. június 12. és 1944. augusztus elseje között vezetett naplót: kezdetben csak magának írogatott, később, amikor megérett benne az elhatározás, hogy híres írónő lesz, elővette régi írásait és módszeresen átírta, javítgatta őket. Az volt a terve, hogy naplója alapján könyvet ír a háborúról, és hű képet fest benne a német megszállás éveiről Hollandiában. Korai halála - nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt vesztette életét a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborban - megakadályozta terve megvalósításában. Anne Frank naplója örök érvényű olvasmány, egyaránt szól az övéihez, hasonló gondokkal küszködő fiatalokhoz, az idősebbekhez, akik szeretnék jobban megérteni őket, és szól mindazokhoz, akik tudni akarják, mi történt a Prinsengracht 263. hátsó traktusában bujkáló családokkal a hitleri megszállás alatt álló Amszterdamban. 

De ki is volt Anne Frank? 

1929. június 12-én Németországban született Otto Heinrich Frank és Edith Holländer második lányaként. Hitler hatalomra jutását követően a család Hollandiába költözött, azonban az ország 1940-es megszállását követően ott sem volt biztonságos többé zsidónak lenni. Anne nővére, Margot 1942 nyarán kapta meg behívóját munkaszolgálatra, ami gyakorlatilag egyet jelentett a deportálással. Otto Frank nem habozott tovább, s cégének egy eldugott épületrészében bujkáltak Amszterdamban - 25 hónapon keresztül, egy másik család társaságában. Ezt a helyet nevezi a naplóban Anne Hátsó traktusnak. Anne 13. születésnapján kezdte naplóját, s 1944. augusztus 1-jéig vezette is azt - megörökítve benne mindennapjait, álmait, vágyait és jövőbeli terveit.

"Remélem, hogy előtted minden titkom feltárhatom, 

ahogy még senki másnak, és azt is, hogy sok mindenben segítségemre leszel.

Anne Frank 1939-ben

A bejegyzések tulajdonképpen fiktív levelek, magához a naplóhoz, illetve ahogy ő nevezi: Kittyhez szólnak. Az oldalak és napok előrehaladtával azonban egyre inkább úgy éreztem: nekem mesél, én vagyok Kitty, velem osztja meg érzéseit, tőlem vár segítséget, és még bizonyítani is akarja, hogy ő bizony igazi, írásra termett leányzó. Anne nagyon érett személyiség, a gyermekkor és a felnőttkor határán, gyermeki és "felnőttes" gondolatokkal.

"...tiszta bolondságnak tartom, hogy felnőtt emberek minden lehetséges apróságon ilyen könnyen és ilyen gyakran összezördüljenek. Eddig azt hittem, hogy veszekedni a gyerekek szoktak, de ezt később kinövik. Olykor persze adódik ok "igazi" veszekedésre, de ezek a szóáradatok nem egyebek közönséges marakodásnál."

A napló utolsó bejegyzése 1944. augusztus 1-jén kelt, a Frank család ekkor már 25 hónapja élt a Hátsó traktusban. Augusztus 4-én azonban minden megváltozott. Valaki (minden gyanú szerint a raktáros) bejelentést tett a rejtőzködők hollétéről, s e nap délelőttjén a nyolc bujkálót és "cinkosaikat" letartóztatták. Először Amszterdamban, majd a holland zsidók gyűjtőtáborában, Westerborkban helyezték el őket, majd 1944 szeptemberében kerültek Auschwitzba. A Frank-nővéreket 1944 október végén szállították a bergen-belseni koncentrációs táborba, ahol tífuszjárvány következtében először Margot, majd néhány nappal később Anne is életét vesztette. A család egyetlen túlélője Otto Frank, aki Auschwitz felszabadítása után visszatért Amszterdamba. Anne naplóját a cég egyik alkalmazottja rejtette el, s olvasatlanul adta át Otto Franknak. Anne apja volt tehát, aki már 1947-ben kiadatta a lánya gondolatait összefogó könyvet (nem a teljes változatot). A napló napjainkban már teljes terjedelemben olvasható, s a kötet alapján a BBC filmet is forgatott.

Az utolsó fotó Anne Frankról

"Meg tudnád nekem mondani, miért rejtegetik az emberek olyan kínos gonddal az énjüket? Miért van az, hogy társaságban mindig másképp viselkedem, mint ahogy illenék? Miért bíznak az emberek oly kevéssé a másikban? Bizonyára megvan az oka, tudom, néha mégis rosszul esik, hogy még a hozzám legközelebb álló emberektől is milyen kevés meghittséget tapasztalok."

A naplót olvasva rengeteg érzés kavargott bennem: félelmetes, hogy mindez megtörténhetett, félelmetes belegondolni, hogy micsoda remek írónő válhatott volna ebből a reményekkel teli, optimista kislányból, ha...És igen, ott van az a bizonyos "ha". Ott van az, hogy miközben a hullámvölgyek utáni lelkes terveit olvastam a jövőre vonatkozóan, elszorult szívvel simogattam meg a lapot: "Jaj, kicsi lány..."

Anne

"Fiatal vagyok, ki tudja, mi rejlik még bennem, fiatal és erős vagyok, itt élek a nagy kaland kellős közepén, nem panaszkodhatom naphosszat, hogy nincs, ami szórakoztasson! Sok jó tulajdonságot örököltem, szerencsés természettel vagyok megáldva, tele vagyok vidámsággal és életerővel.  Napról napra érzem, ahogy gyarapodom, érzem, hogy közeleg a felszabadulás, látom, milyen szép a természet, milyen jók hozzám a körülöttem lévők, és hogy ez a kaland milyen érdekes és szórakoztató! Miért esnék kétségbe?"