Az életrajzokat,
önéletrajzokat nagyon szívesen forgatom. Mások élményei, megélései,
tapasztalatai és nézőpontja által – úgy hiszem – az olvasó is több lehet, fejlődhet,
szélesedhet a világlátása, empátiája, adott esetben nyitottabbá válhat, választ
kaphat bizonyos kérdéseire. Persze, mondhatjuk, hogy ez az irodalom egészére
érvényes megállapítás lehet, én magam nagyon kedvelem, ha az írás személyes
jellegű, ha áthatja a saját igazságérzet, látásmód és egy kicsit a nosztalgia.
Szacsvay László - Vajda Katalin: Féltem, amíg éltem
Corvina Kiadó, 2025, 304 oldal
Csillagérték: 10
Különösen meghitt
élmény olyanok társaságában, a sorait és fotóit böngészni, akik valahogy mindig
is léteztek. A kortalanná váló művészekre gondolok elsősorban, akik tudjátok:
tényleg mintha mindig is léteztek volna, és valószínűleg – a maguk mögött
hagyott jelentős lábnyomok révén: mindig is fognak.









