Mörk Leonóra: Cukrászbolt a narancsfához

Mörk Leonóra történeteivel 2024-ben kezdtem megismerkedni, s mind A Hellinger-Madonna, mind pedig A papagájos ablak egészen magával ragadó élmény volt számomra, mely felvillantotta, hogy bármennyire is vannak ambivalens érzéseim a német történelemmel és irodalommal kapcsolatban, vannak olyan vetületei is, melyek magukba szippantanak.

Mörk Leonóra: Cukrászbolt a narancsfához

Jaffa, 2024, 240 oldal

Csillagérték: 8

Ugyan az olvasmányélményeket követően elhatároztam, hogy ismét előveszem Goethe műveit, végül hamarabb kerítettem sort egy újabb Mörk-történetre. A Cukrászbolt a narancsfához az előző két könyv margójára kapott egyszerű, de nagyszerű borítót.

Mörk Leonóra: A papagájos ablak

Barangolások a Luther-úton. A korábbi évszázadokban talán fel sem merült széles körben, manapság pedig sokan olyan luxusként tekintenek rá, ami nem mindenkinek adatik meg. Részben igazuk van. Az elvonulás, a lelkünk ápolása, a továbblépés átgondolása, a közhelyesen felgyorsult világnak emlegetett mindennapokban olyan sikk, mely mintha csak keveseké lehetne. Sokszor pedig akkor vesszük észre, mennyire meg kellett volna állnunk, mikor már minden mellett elrohantunk. Vagy minden elrohant mellettünk?

Mörk Leonóra: A papagájos ablak

Jaffa Kiadó, 2024, 288 oldal

Csillagérték: 9

Nagyon aktuális élethelyzetben találtam rá Mörk Leonóra könyvére, mely új és csodaszép borítóval jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában. Mikor az elmúlt lassan fél évemre nézek, áldásként tekintek arra a lelassulásra, arra a kilépésre, melyben részem lehet. 

Bauer Barbara: Vörös posztó

Van-e ideális időpont a múlt titkainak felderítésére? Kell-e erőltetnünk, vagy megérkezik magától? Létezik-e optimális intervalluma egy életszakaszban vagy állapotban való megrekedésnek? Mi van, ha sosem döbbenünk rá, hogy megrekedtünk? Létezik-e a valóságban a „jókor jó helyen”? Hogyan tudjuk összerakni a családi múlt kirakósait, ha nincs, aki segítene benne?

Bauer Barbara: Vörös posztó

Jaffa Kiadó, 2023, 300 oldal

Csillagérték: 7

Kérdés kérdés hátán – de valahogy megnyugtató számomra, hogy néhányra azért valahol legbelül tudom, vagy legalábbis sejteni vélem a választ. A szórakoztató irodalom és a szépirodalom (gyanítom, hogy a divatos vagy éppen napjainkban népszerűbbé váló pszichológiai irányzatoknak köszönhetően) pedig mind gyakrabban teszi fel ezeket a kérdéseket – s keresi a válaszokat a transzgenerációs trauma feldolgozásának segítségével. Mindenféle vetületben.

Mörk Leonóra: A Hellinger-Madonna

„Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség” – hallottam sokszor és máig is a Rákosi-korszak népjóléti miniszterétől, Ratkó Annától származó szállóigét. Nem állítanám, hogy valaha is értettem ezt a kijelentést: a korom, az ismereteim és az évek során megismert, hozzám közelebb vagy távolabb álló női sorsokat tekintve pedig még kevésbé tudok azonosulni vele. Messzire vezetne ez a gondolatmenet, így néhány keresetlen kérdéssel ütném fel ezt a bejegyzést.

Mörk Leonóra: A Hellinger-Madonna

Jaffa Kiadó, 2023, 320 oldal

Csillagérték: 9

Mi van azokkal a nőkkel, akik nem ilyen irányelvek mentén élnek? Mi van, ha nem szeretnének ilyen elvek mentén élni? S mi van, ha szeretnének, de nem tudnak? Mi van a traumatizált nőkkel és mi van az ő utódaikkal? Van összefüggés a két generációval előtti fiatal lányt ért erőszaktevés és a 21. századi fiatal nő párkapcsolati válságai között? Mi van az eltitkolt családi örökséggel? Olyan könnyen és felszínesen mondogatunk oda, hogy tulajdonképpen csak a lényeg veszik el. 

Hulej Emese: Unoka a Gerbeaud-házból

A reformkor az az időszaka a magyar történelemnek, amiért oda és vissza vagyok – minden érdekel a korszakkal kapcsolatban –, de ha választhatnék, hazánk történetének mely évtizedében tennék egy (kiadós) sétát, akkor az minden bizonnyal a boldog békeidők lenne. A virágzó századfordulós Budapest és a vidék, melyben már nőként is adódhatott volna alkalmam – a korábbiakhoz képest – szabadabban létezni.

Hulej Emese: Unoka a Gerbeaud-házból

Jaffa Kiadó, 2023, 230 oldal

Csillagérték: 9

Budapest, a vibráló és lüktető, európai léptékű nagyváros virágzott ebben az időszakban, számos patinás családi vállalkozás vetette meg ekkor itt a lábát, vagy éppen élte virágkorát ekkoriban. Közülük az egyikre, a Gerbeaud családra vetül a figyelem Hulej Emese életrajzi könyvében, mely a legendás cukrász, Gerbeaud Emil unokájának életét emeli fókuszba, nem kihagyva a nagypapa tevékenységét.

Rubin Eszter: Árnyékkert

A Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg Rubin Eszter harmadik regénye, az Árnyékkert. A szerzőtől nem ez az első olvasmányom (a Barheszről írt gondolataimat ide kattintva olvashatjátok), s mivel mindkét korábbi könyvet nagyon szerettem (a Bagelről még nem írtam, de még idén pótolni fogom), így nagy örömmel vetettem magam a sorok közé, s egy olyan történetet találtam a misztikus borító mögött, amit igen-igen nehéz szavakba önteni.

Rubin Eszter: Árnyékkert

Jaffa Kiadó, 2019, 344 oldal

Érdekes kerettörténetbe csöppenünk – gondolhatjuk a könyvet fellapozva.  S ez a félmondat talán az egyik kulcsa a történetnek, számomra legalábbis mindenképpen. Annyit talán rögtön az elején érdemes leszögezni: ez a regény fordulatról fordulatra bebizonyítja az olvasónak, hogy bármit is gondoljon, bármin is morfondírozzon, bármely szereplő álláspontját is próbálja mérlegelni vagy megérteni, a következő pillanatban az elbeszélő úgy tereli a cselekményszálakat, olyan jellemét mutatja meg karaktereinek és olyan élethelyzeteket teremt, ami rögtön felülírja korábbi elképzeléseinket.

A múzsa naplója: Gyarmati Fanni

Mikor 2014. február 15-én arra a hírre ébredtem, hogy Radnóti Miklós özvegye, hagyatékának és emlékének ápolója, Gyarmati Fanni életének 102. évében elhunyt, amellett természetesen, hogy elszomorodtam, egy egészen fura érzés töltött el: annak vitathatatlanul megnyugtató tudata, hogy Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni együtt vannak.

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló

Jaffa Kiadó, 2014, 1274 oldal

Csillagérték: 10

Fifi néni hosszú életet élt. Sokat várt a találkozásra, mely hiszem, hogy megvalósult. Életének egyértelműen legmeghatározóbb korszakáról naplót vezetett, s még élete során rendelkezett arról, hogy ez az írás csak halála után kerülhet olvasói kézbe. Ezt a döntést érthetőnek találtam, annál is inkább, mert Fifi néni kerülte a nyilvánosságot, s mindössze két ízben adott interjút. Most, hogy a napló megjelenésétől egészen február második hetéig olvastam a naplót, már biztosan tudom: Gyarmati Fanni igazán bölcs asszony volt! Lassan haladtam a naplóval, nagyon lassan, mégis sokszor gyorsnak éreztem a tempót...még most is rengeteg kérdés és gondolat kavarog a fejemben. A teljesség igénye nélkül emelnék ki néhány általam fontosnak vélt részletet.