2015. február 15., vasárnap

A múzsa naplója: Gyarmati Fanni

Mikor 2014. február 15-én arra a hírre ébredtem, hogy Radnóti Miklós özvegye, hagyatékának és emlékének ápolója, Gyarmati Fanni életének 102. évében elhunyt, amellett természetesen, hogy elszomorodtam, egy egészen fura érzés töltött el: annak vitathatatlanul megnyugtató tudata, hogy Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni együtt vannak.

"Talán-talán, ha meghalunk, még összefonódhatunk elválaszthatatlanul, igen? 
Így van-e, vagy csak szép, vigasztaló mese együgyűeknek?" 


Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
Megjelenés: 2014.
Kiadó: Jaffa Könyvkiadó
Téma, műfaj: napló
Megrendelhető: ITT
Oldalszám: 1274 oldal
Csillagérték: 9

Fülszöveg:
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni gyorsírásos naplójában örökítette meg házasságának éveit. A napló magánéletének dokumentuma, teljes nyíltsággal beszél minden problémájáról. Az első bejegyzéseket 1935-ben egy fiatal, huszonhárom éves nő vetette papírra, aki éppen házasságra készült szerelmével. Az utolsó lapokat 1946-ban egy még mindig nagyon fiatal, mindössze harmincnégy éves asszony írta, aki akkor tudta meg, hogy két évvel korábban megözvegyült, férjét 1944-ben megölték. Ezután még hét évtizedet élt. Úgy őrizte Radnóti Miklós emlékét, hogy hallgatásával vette körül.

Fifi néni hosszú életet élt. Sokat várt a találkozásra, mely hiszem, hogy megvalósult. Életének egyértelműen legmeghatározóbb korszakáról naplót vezetett, s még élete során rendelkezett arról, hogy ez az írás csak halála után kerülhet olvasói kézbe. Ezt a döntést érthetőnek találtam, annál is inkább, mert Fifi néni kerülte a nyilvánosságot, s mindössze két ízben adott interjút. Most, hogy a napló megjelenésétől egészen február második hetéig olvastam a naplót, már biztosan tudom: Gyarmati Fanni igazán bölcs asszony volt! Lassan haladtam a naplóval, nagyon lassan, mégis sokszor gyorsnak éreztem a tempót...még most is rengeteg kérdés és gondolat kavarog a fejemben. A teljesség igénye nélkül emelnék ki néhány általam fontosnak vélt részletet.


"Olyan gyerekek vagyunk. Este Laciéknál vacsoráztunk, és Laci nagy bőkezűen megajándékoz ezzel a könyvvel. Mik kéri feljegyzésekre, de a pontos dátum csábít a naplóírásra. Végül is ez lesz belőle. Én kapom a megbízást vezetésére."

Nem tudom, lehet-e egy szóval illetni majd' 1300 oldalnyi szöveget (mely olvasóbarátabb kiadásban akár 2000 oldalig is szökhetett volna), de ha muszáj lenne, akkor azt mondanám: Gyarmati Fanni naplója ízig-vérig női napló - ennek minden pozitív és negatív vonzatával. Mindig kérdőjeles, hogy egy naplót tekinthetünk-e történelmi forrásnak vagy irodalmi alkotásnak. Én azt gondolom, hogy megfelelő forráskritikával kezelve egy napló nagyon fontos forrás lehet, és akár tudatos szerkesztésű, akár nem: olvasmányélménynek sem utolsó. A napló szubjektív műfaj - persze, hogy az! Gyarmati Fanni nem véletlenül őrizte a naplóban foglalt gondolatait több, mint fél évszázadon keresztül. Teljesen egyértelmű és elfogadható, hogy a naplóban szereplő személyek, történelmi események, élethelyzetek mind a saját szemszögéből kerülnek bemutatásra, bárkiről és bármiről is legyen szó. Minden irodalmi és történelmi személy bemutatására nagyon kíváncsi voltam, sok esetben megmosolyogtam, sok esetben nem értettem, sok esetben egyetértettem - ami, persze fura.

Érdekes és tanulságos volt továbbá az egyes helyzetekre való reflexiók nyomon követése, és elő-előbukkanása a naplóban: abortuszok, halálesetek, nagy találkozások, háború, megcsalás, karrier...és a Kedves elvesztése...

"Minden nap múlása öröm is, hogy közelebb jutunk egymáshoz, és félelem, hogy ezt is elvesztettük, ezt is egymás nélkül éltük meg."

Bár a napló egészére jellemző, hogy nagyon hullámzó, az első egy-két év különösképp az. Épp ezért, kicsit el is bizonytalanodtam, mikor nekikezdtem az olvasásnak. Aggodalmak, problémák - sok esetben érthetetlen bolhából elefánt gondok kreálása, bizonytalanság, vágyakozás. Talán már érted, miért haladtam olyan lassan. Gyarmati Fanni néhány mondaton belül képes bejárni a mennyet és a poklot.
Mindez pedig a házasság, az összeköltözés öröme után tovább mélyül. Radnótihoz fűződő szerelme azonban mindig megnyugtatóan hatott: az igaz szerelem, a kedvesért való féltő szeretet mellett eltörpültek a mindennapok problémái.


"Jaj, milyen csodálatos dolog az, ha így kifordul sarkaiból egy női élet, és átkanyarodik egy másik vágányra, az én-ből az ő-be. Minden erő egy másik lénybe zuhog át, minden kedv, tevékenység, tehetség egy másikat épít fel. Csodálatos és nagyszerű, ha meg is lehet valósítani hiánytalanul." 

Gyarmati Fanni a nőiség rengeteg színét megmutatja, felfedi a naplóban. Az asszony, aki mindenét férjének szentelte, az asszony, aki házassága alatt öt abortuszon esett át, és nem tört össze, az asszony, aki férje hűtlenségét irigylésre méltó higgadtsággal kezelte, és aki küzdött házasságáért, szerelméért, az asszony, aki gondoskodott szeretteiről. A lány, aki a napló elején lázadó fruska, a napló végén gondoskodó gyermek. A barátnő, aki aggódik barátaiért, segíti őket. A nő, aki kényesen figyeli testének változásait, aki tabuk nélkül beszél testéről és vágyairól, aki véleményt formál, képzi magát, dolgozik és áldozatokat vállal. A társasági ember, aki tájékozott a művészetek és a világ dolgaiban, aki belső utazásra viszi a vele tartókat. Aki méltósággal viseli az örömöket és sikereket, de a kudarcokat és a fájdalmat is. Az egész napló nagyon igaz, nagyon tanulságos, nagyon valódi...és nagyon élő.

"De könnyű is volna megállni, hogy ne tekintsek hátra, 
mikor tudom, hogy ez az ára a találkozásnak. 
Mikor lesz az a találkozás?"

2 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, nagyon sajnálom - eddig nem érkezett ilyen visszajelzés, nagyon köszönöm! A tavaszi oldalmegjelenítésnél figyelni fogok erre.

      Törlés