2015. február 1., vasárnap

A Dal 2015 - második elődöntő

Nem leszek kritikus, nem leszek szőrszálhasogató, és A Dal második elődöntőjéről már jóval kevésbé reményvesztetten fogok írni. Annál is inkább, mert - ugyan ezen a héten is sikerült számomra érthetetlen daloknak színpadon mutatkozni - az e heti műsor már megütött egyfajta szintet, és sokkal több pozitív hozzáállásra okot adó előadót és dalt is hallhattam. A mostani bejegyzést nem nyújtom el annyira, mint az első elődöntőről szólót, s csak azokat a dalokat ragadom ki, melyek valamiképp megfogtak. 

A Szécsi-ikrekkel már a tehetségkutató óta "tisztázatlan" a viszonyom. Alapvetően a hang kontra személyiség és a dal kontra előadás tekintetében botlom állandó ellentmondásokba velük kapcsolatban. A hang jó, egyedi, viszont a személyiség totál zárt, így módot sem adnak rá, hogy megkedveljem őket. A dal jó - legalábbis a rádióváltozat, de élőben valami mindig elviszi az egészet, amitől elbizonytalanodom, hogy tényleg jók-e. A tavalyi versenydaluk, a Born to fly ugyan hozzám valamivel közelebb állt, mint az idei, de remélem, hogy a 2016-os versenyen is ott lesznek majd, és sikerül kicsit jobban megmutatni magukat. Hajrá!




A produkciók között volt néhány meglepetés számomra, az egyik a Leander Rising. Ugyan a zsűri kiemelte a dalszöveg sutaságait - a kritika abszolút jogos is volt, de nekem valamiért ettől függetlenül is elég ütősnek tűnt az előadás. És, mivel a szabályok engedik, hogy a dalokba ebben a szakaszban még belenyúlhassanak az előadók, kíváncsi lettem volna a javított szövegre. Végül, a csapat vigaszágra került, és kiesett. Sebaj, megismertük őket :)


És, ha már a meglepetéseknél tartunk...Szabó Ádám volt a másik, aki pozitív meglepetést okozott. Az előhallgatások alapján egyáltalán nem tetszett a Give me your love, elég felejthetőnek tartottam, de ez tipikusan az a szám, melynek abszolút szüksége van egy erős karakterre, aki előadja. Megkapta. Ráadásul a legmagasabb pontszámmal jutott tovább a középdöntőbe.


...és akit egyszerűen csak imádok: Éliás Gyula! Az ember, aki olyan betonbiztosan énekel, és annyira átjön, annyira őszinte, egyszerűen nem tudom nem kedvelni. A Dal előtt is ismertem a munkásságát, de az igazi áttörést a 2013-as műsorban érte el nálam. Akkori versenydala, a Mindhalálig várni rád az egyik kedvencem volt (olyannyira, hogy jó néhány szavazatot nyomtam is rá). Jó volt hallani, hogy azóta ismét sínen van az élete, és jó volt hallani, mikor a zsűri az ő nevét mondta ki mint továbbjutó. 



A továbbjutókról egy-egy mondatban:
A legtöbb pontot, ahogy írtam is fentebb, Szabó Ádám: Give me your love című dala kapta. Azt gondolom, még egy kis meló, és helye van a döntőben.

Kicsit igazságtalannak is tartom, hogy nem írtam kicsit bővebben a második helyen továbbjutó Oláh Gergő: Tükör előtt című daláról. Pedig csupán az történt, hogy Gergő nem okozott meglepetést,  nem okozott csalódást: megbízható és profi, öröm hallgatni. Élőben is, egyébként :)

A harmadik továbbjutó: Ív: Fire. Az előhallgatások alatt ez a dal a szűk elithez tartozott, élőben viszont nem ütött akkorát, mint vártam. Talán legközelebb :)

A negyedik helyen szintén egy olyan dal jutott tovább, melyet a kedvenceim közé válogattam a műsor előtt, Pankastic!: Kicsi a világ..., és most örülök, hogy hallhatom még legalább egyszer.

Az ötödik helyen pontegyenlőség alakult ki, s a zsűri döntése alapján (nagyon helyesen) a már említett Éliás Gyula: Run to you című száma jutott tovább.

A közönség szavazatai alapján pedig a New Level Empire: Homelights című dala menetelhet tovább, ami - bár kicsit kerekebbnek érzem a tavalyi versenydalnál - egyelőre nekem nem olyan megkapó, de azt hiszem, ez csak idő kérdése :)

Jövő héten folyt. köv. ;)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése