2015. február 23., hétfő

Álomnapló

Picit értetlenül állok Polcz Alaine: Álomnapló című könyvének elolvasása után - többek között ez az oka annak is, hogy már több, mint egy hete befejeztem, és még egy szót sem tudtam írni róla. Mert ez a könyv így nem sok. Mondhatni: vajmi kevés.


Polcz Alaine: Álomnapló
Megjelenés: 2012.
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Téma, műfaj: napló, pszichológia
Oldalszám: 168 oldal
Csillagérték: 5

Fülszöveg:
Polcz Alaine szerette az álmokat. Hitt bennük. Sőt, értette is az álmok nyelvét. Minden meg nem fejtett egy álom egy felbontatlan levél - idézte a Talmudot egyik könyvében. Szívesen hivatkozott Freud ismert mondására, hogy az álom via regia, királyi út a tudattalanhoz. Terápiájában is számtalanszor épített rá, és felhasználta a gyógyíthatatlan beteg gyermekeknél, a felnőtteknél is. Mit üzen az élet? Mit üzen a tudattalanom? - tette fel gyakran a kérdést önmagának is. Őt olvasva, az ő álmain keresztül mi is közelebb kerülünk az álmok világához, a saját álmainkhoz, és így önmagunk megértéséhez.



Már az előszót olvasva is voltak kételyeim azzal kapcsolatosan, hogy biztos jó könyvet választottam-e. Tudniillik, a könyv szerkesztésében és végső kiadásában Polcz Alaine már nem tudott részt venni. Persze, akadnak olyan könyvek és gondolatok, melyek képesek működni anélkül is, hogy a konkrét szerző dolgozott volna vele (a kiadással), de - úgy érzem - ez ebben az esetben nem így van. Benne van Polcz Alaine (ez vitathatatlan), de mégis nagyon hiányzik belőle.

Az álomnaplóban (meglepő módon) álmainkat jegyezzük fel. Nem mindet: melyekre emlékszünk. De folyamodhatunk olyan technikákhoz is, melyek segítségével tudatosan is emlékezetünkbe véshetjük az éjjeli "látogatókat" - ennek mikéntjét az Álomnapló hátsó oldalain találjuk (egyelőre nem éreztem szükségét, hogy kipróbáljam). Polcz Alaine (ahogy az előszóban olvashatjuk) szerette az álmokat és hitt bennük, terápiáin is alkalmazta azok elemzését.

És pont ez hiányzik nekem ebből a kötetből: hogy megértsem. Mert valami különbözőség azért mégiscsak feszül álom és valóság között. Egy naplót képes vagyok értelmezni, de egy álomnaplóval már nem igazán tudok mit kezdeni, ha nem értem a jelentésüket és nem ismerem az élethelyzeteket, melyek az adott álmot "szül(het)ték". Pedig igazán erre vágytam: hogy megérthessem. És pont ezt nem kaptam meg a könyvtől.

"Minden meg nem fejtett álom egy felbontatlan levél." - a Talmud-idézet kétségtelenül igaz. S ha már a könyvet nem igazán tudtam továbbgondolni, magát az álomnaplót azért igen. Mármint, hogy vezetném-e. Alapvetően is álmodozó típus vagyok, és sokszor tudok megragadni egy ideában, így azt hiszem, elég veszélyes vállalkozás lenne, ha napló mellett külön álomnaplót is vezetnék. Sok felbontatlan levelem van - talán, mert tudom, hogy azokban szomorú üzenetek várnak. Egy-egy álom nagy kihatással van a mindennapjaimra. Néha jobb őket visszatenni, és leragasztani a borítékot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése