Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Vannak időszakok, mikor kissé eltávolodom a klasszikus irodalomtól, de mikor ismét kezem ügyébe kerül egy ilyen történet, mindig melengető, hazatérős érzésem van. Persze, olykor ezt az érzést is szokni kell, különösen akkor, ha amerikai vizekre evezek. Számomra legalábbis még mindig kicsit idegenül hat a 19-20. századi tengerentúli irodalom. Edith Wharton regényének élvezeti értékét azonban egy nagyon is modern elgondolás növelte.

Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Athenaeum, 2022 (1920), 624 oldal

Fordította: Kiss Marianne

Csillagérték: 7

A szerzőtől egyébként nem ez volt az első olvasmányom, csaknem tizenkét éve A szerelem nyara volt az első – és azóta utolsó – története, mellyel megismerkedtem. Magára az elbeszélésre ennyi idő távlatából már nem emlékszem kristálytisztán, viszont az akkori rövidke értékelésem és a már említett, modern „élményeim” nyomán egyértelműen Az ártatlanság korára esett a választásom az Athenaeum Érzelmes klasszikusok sorozatából.

A történet a 19. század legvégének Amerikájába – pontosabban New Yorkba – kalauzolja az olvasót. Annak is társadalmi krémje, a klasszikusnak mondható arisztokrácia és az újgazdag feltörekvők világa, társasági eseményei és intrikái vezetik az elbeszélést. A regény – merész húzással – kis túlzással egészen sokkoló, hiszen úriember és úrihölgyek (no és persze kevéssé úri urak és hölgyek) tömkelege korzózik végig már az első fejezeteken, akiknek természetszerűen minden, a családját érintő rangos és rangon aluli történeti beékeléssel próbál bemutatni az elbeszélő. Hogy úgy mondjam, több (de inkább) kevesebb sikerrel. Wharton ráadásul nem légből kapott karaktereket mozgat az operaház vagy a báltermek környékén, ihletői saját életéből és a korszakban is jól ismert személyek, akik a korszak miliőjének meghatározói voltak. 

Edith Wharton

Az eseménysort jobbára egy fiatalember szemszögéből ismerjük meg. Ő az, aki az események szemtanúja, ő gondolkodik, filozofál vagy éppen pletykákat hall, mindeközben pedig mégis résztvevője az elbeszélésnek. Számomra maga a cselekménysor kevéssé volt érdekfeszítő, ami talán az elbeszélés lassúságából fakad. Gyakorta volt az az érzésem, hogy elveszünk a részletekben, melyek ugyan olykor jelentőséggel bírnak, de sok esetben egyáltalán nem. Ugyan, női szerzőről van szó, én mégis több nőiséget, női látásmódot is el tudtam volna képzelni. Ami miatt mégis meg tudott magának tartani a történet (jó sok hullámvölggyel, persze), az leginkább Az aranykor című sorozatnak köszönhető. Ez az a széria, ami a századvégi New York világát picit közelebb hozta hozzám – abban a tekintetben is, hogy például a híres operaháború valós eseményeinek, kifutásának és szereplőinek e sorozat hatására néztem utána, csakúgy, mint az ekkoriban feltörekvő újgazdag vállalkozók, gyártulajdonosok és a magát klasszikusnak tartó arisztokrácia hierarchikus csatározásának. A feddhetetlenség kérdése, az intrikák, a fű alatti pletykák, a társaságba való bekerülés, a sunyiság vezérli ezeket a történeteket, melyeket – nyilván – Wharton is jó érzékkel vezet végig. 

Olvasás közben persze azon is elgondolkodtam, hogy vajon én szoktam-e hozzá túlságosan, hogy a túl sok információt könnyebben kezelem a képernyőn, mint könyvekben – vagy egyszerűen csak ebben az esetben éreztem magam mégiscsak elveszettnek. Nos, eredményre még nem jutottom, de Az ártatlanság kora talán azok számára okozhat nagyobb olvasói élményt, akik már egy picit otthonosan mozognak az 1800-as évek New Yorkjának utcáin, s akik jól lavíroznak a pletykák és a látszólag lényegtelen civódások közepette.

Blogturné Klub

Az Athenaeum néhány évvel ezelőtt indította útjára az Érzelmes klasszikusok nevű kiadói sorozatát, melyben csodaszép, új borítókkal jelennek meg a népszerű, vagy épp már-már elfeledett, de ma is aktuális klasszikusok. Bloggereink ezt a sorozatot vették górcső alá, és mindannyian ki is választottunk egy érzelmes klasszikust, amelyet bemutatunk nektek a turnénk során. Tartsatok velünk a turnénk során, és ha velünk játszatok, nyerhettek egy szabadon választott kötetet is a sorozatból!

A turné állomásai

03. 25. Utószó – Észak és Dél

03. 27. Kitablar – Kreutzer-szonáta

03. 29. Szembetűnő – Az ártatlanság kora

03. 31. Kitablar – A skarlát betű

04. 02. Ambivalentina – Színház

04. 04. Csak olvass! – Dorian Gray arcképe

04. 06. Könyv és más – A skarlát betű

Nyereményjáték

Nyereményjátékunkban néhány olyan regény nyomába eredünk, amely megjelent az Érzelmes klasszikusok sorozatban. Az állomások mindegyikén találsz egy idézetet, neked pedig csak meg kell írnod a Rafflecopter dobozban, hogy melyik regényből származik.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

„Napról napra új bájt és ismeretlen gyönyörűséget fedezünk fel szerelmesünkben. A lét egy szüntelen vágynak ismétlődő teljesülése, a lélek csak Vesta-szűz, kinek kötelessége felszítani a szerelem szent tüzét.”