Egy jegyzőkönyv az élet

A tetteinkkel, a bűneinkkel való kollektív szembenézés nehéz feladat – talán ehhez napjainkban sem kell különösebben hosszú magyarázatot adni. Ki lesz a bűnbak, ha már nincs ki mögé állni? Nehéz elfogadni, hogy elődeink, a politikánk a korábbi évszázadokban (is) sunyi, megalkuvó módon áldozta be azokat, akik az adott rendszerben a legesendőbbek voltak, vagy éppen azzá váltak. 

Fred R. Bleakley: Az Auschwitz-jegyzőkönyv

21. Század Kiadó, 2024, 254 oldal

Fordította: Fejérvári Boldizsár

Csillagérték: 8

Szembenéztünk-e valaha azzal, hogy az 1940-es években hány ezer ember életét áldozta be a politika? Egy ideológiát, egy embert vakon követve. A hibáit látva, azonban elhomályosítva az érdekek (lehettek azok politikaiak, anyagiak, személyesek) által. Vagy kerestünk mást, akire mutogathatunk? Siratunk-e inkább korábbi igazságtalanságokat? Féltjük-e kitalált árnyaktól a biztonságunkat? Egy ideológiát, egy embert vakon követve.

Mese mindenki Bálint gazdájáról

Az egyik korábbi bejegyzésemben már írtam arról, hogy vannak történelmi személyiségek, akiknek a nevét valahogy belénk ivódva ismerjük: nem tudjuk, honnan, kitől és mikor hallottuk, egyszerűen ismerjük és kész. Még akkor is, ha nem feltétlenül tudjuk, hogy pontosan milyen területen hagyott maradandót az utókorra.

Kertész Edina: A fiú, aki kertész akart lenni

Naphegy Kiadó, 2022, 48 oldal

Illusztrálta: Kőszeghy Csilla

Csillagérték: 9

Bálint Györggyel valamivel másabb a helyzet. Mintha mindig is tudtam volna, ki ő. Nem kellett senkinek mesélnie róla, hiszen gyerekkoromban ott volt a tévében: Bálint gazda. Az idősödő bácsi, aki kertgondozásról, növényekről beszél teljes szakszerűséggel, nekem mint gyereknek is érthető nyelven. Többek között, ezért is szerettem volna a róla szóló mesével zárni az egyhónapos életrajzi mesesorozat turnét.

Ha kitartasz, bármit elérhetsz

A Naphegy Kiadó életrajzi mesesorozatának kiválósága, hogy nem csupán olyan személyekkel ismerteti meg a fiatal olvasókat, akik egy-két évszázaddal ezelőtt tették le névjegyüket a magyar történelem valamely szegmensében, hanem olyanokkal is, akikkel akár még ma is találkozhatunk.

Tarr Ferenc: A lány, aki kutató akart lenni

Naphegy Kiadó, 2022, 48 oldal

Illusztrálta: Szabó-Nyulász Melinda

Csillagérték: 10

Ha az emberről már életében mesekönyvet írnak, szerintem hihetetlenül klassz dolog. Nem csupán a fenti szempontok miatt – jelesül, hogy az olvasó akár még figyelemmel is követheti a főhős karrierjét, vagy találkozhat vele, hanem annak szempontjából, akiről a mese szól. A lány, aki kutató akart lenni 2022-es megjelenése óta a főhősnő munkáját már Nobel-díj is koronázza. Talán ez az egyetlen példaértékű elismerés, ami hiányzik Tarr Ferenc mesekönyvéből.

Édes kényeztetés keserű mellékízzel

Szeretem a 20. század közepéről szóló történeteket. Lehet romantikus, életrajzi, háborús vagy dokumentumregény, magyar vagy világirodalmi elbeszélés, jöhet. Ez azért talán levés újdonságot jelentett a blog rendszeres olvasóinak, viszont magyarázatot ad A csokoládémester pakkba emelésére.

Jan Moran: A csokoládémester

Next21 Kiadó, 2023, 448 oldal

Fordította: Endreffy Kata

Csillagérték: 8

Jan Moran regényének fő cselekménye ugyan valamivel a második világháborút követően játszódik, nagyon fontos szerepet játszik benne a világégés hátországának világa, az a zűrzavar, ami 1945 után a kétpólusú világ rendjének megszilárdulásakor, sokszor a felszín alatt lappangott.

Aki megismertette a világgal Tibetet

A Naphegy Kiadó Életrajzi mesesorozatában kalandozhatunk a tudományok, a kultúra, az irodalom, az orvoslás, a sport vagy éppen a kertészet világában, a sorozat soron következő történetében pedig jócskán elhagyjuk a történelmi Magyarország határait.

Boldizsár Ildikó: A fiú, aki felfedező akart lenni

Naphegy Kiadó, 2021, 48 oldal

Illusztrálta: Maros Krisztina

Csillagérték: 8

Boldizsár Ildikó mesekönyve egy olyan jelentős utazóról és felfedezőről szól, akinek a neve kikerülhetetlen, ha közterekről vagy iskolákról van szó. De ki rejtőzik a Kőrösi Csoma Sándor név mögött? A fiú, aki felfedező akart lenni ennek igyekszik utánajárni.

Labirintusokba veszve

2024 egyik nagy felfedezése számomra, hogy a böngészők világa felnőttként – és egyedül lapozgatva a feladatokat is – izgalmas és lebilincselő élmény. Az előző hónapban már bemutattam a blogon Martin Handford böngészőjét, februárban viszont eggyel, mit eggyel: rögtön hárommal emeltem a tétet a Naphegy Kiadó jóvoltából.

Chihirio Maruyama: Pierre, a labirintusnyomozó 1-3.

Naphegy Kiadó, 2024

Fordította: Varró Zsuzsa

Csillagérték: 9

A Pierre, a labirintusnyomozó böngészősorozat egy hihetetlenül esztétikus és nagyívű kiadványsorozat, mellyel – nagy örömömre – több társammal is blogturnéra indultunk. A szokásoktól eltérően, nem külön bejegyzésekben írok a könyvekről, hanem egyben (bár a Tesz-vesz város turnénál erre már tettem kísérletet, ami egészen nagy sikert aratott nálatok is). Szóval, öveket bekapcsolni, szemüvegeket felvenni, irány a labirintusok világa!

Pástra az álmokért!

Ha még nem volt rá példa, legyél te a példa! Ha akadályokat gördítenek eléd, győzd le őket! A nők számára a 19-20. század – s persze bizonyos tekintetben még az ezredfordulót követő időszak is – a példaállítás, a bizonyítás, a lehetetlen lehetségessé tételének nagy korszaka. Legyen szó irodalomról, zenéről, tudományról, politikáról vagy sportról, az „elsők” ezekben az években törtek utat saját álmaik beteljesítéséhez.

Kertész Edina: A lány, aki olimpiát nyert

Naphegy Kiadó, 2022, 48 oldal

Illusztrálta: Szendrey Gabriella

Csillagérték: 9

De sokkal többről van itt szó: nemcsak magukat helyezték el és írták be az adott terület történelemkönyvébe, hanem minden egyes utánuk következő – vagy éppen velük együtt tartó – nőt. Persze, a következőnek és az azt követőnek sem volt sokkal könnyebb a dolga, de minél többen követték egymást ugyanazon úton, annál inkább megerősödött és vált értékesebbé a legelső úttörő fáradságos munkája. Én valahogy így képzelem.

Az ember a sorok mögött

Naplórajongó vagyok. Írni éppúgy szeretem, mint olvasni. Esetemben nyilván a női és/vagy a reformkori visz mindent, de szeretek kalandozni térben és időben, s megismerni úgy és olyan vetületben a sorok íróját, amit sok esetben nem ad vissza semmi más.

Alan Rickman: Őrülten, mélyen

Kossuth Kiadó, 2023, 570 oldal

Fordította: Németh Dorottya

Csillagérték: 8

Mindemellett kár volna titkolni, hogy a napló – bármilyen személyes és bármennyire nem közönség számára írták – ugyanúgy nem képes teljes egészében megismertetni a szerzőt az olvasóval, mintha végigkövetjük a pályafutását vagy épp barátságban állunk vele. Hát, még messzi laikusként. Persze, nem tudhatom – csak benyomásaim és tapasztalataim lehetnek arról –, hogy a fenti állítás mindenkire érvényes-e, de egy olyan összetett, töprengő személyiség esetében, mint amilyen Alan Rickman lehetett, szerintem érvényes.

A Szépség és a Szörnyeteg krimije

A Disney-mesékre való ráfüggésem idén is folytatódik, újabb és újabb átiratokat, újrameséléseket és újragondolásokat megismerve kortárs szerzők tollából, és az e szempontból kedvenc kiadóim jóvoltából. 

Liz Braswell: A vén idő mesél

Sorozat: Sorsfordító történetek

Manó Könyvek, 2024, 528

Fordította: Molnár Júlia Dóra

Csillagérték: 8

Liz Braswell Sorsfordító történetek sorozatának eddig egyetlen részével ismerkedtem meg. A kis hableány újragondolása végül nem igazán sikerült megbarátkoznom, viszont ez egyrészt nem tántorított el attól, hogy megismerjem a sorozat egy újabb részét, másfelől ebben a részben volt valami előzetes elképzelésem, hogy mit várhatok a történettől.

Álomépítő polihisztor

A Naphegy Kiadó mesés életrajzi turnéja előtt egyértelmű volt, hogy mindegyik mesekönyvről külön bejegyzésben szeretnék írni, bár a konkrét turnészervezés előtt picit elbizonytalanodtam. Vajon, mindegyik meséről – és annak hőséről – fogok tudni érdemben is írni?

Boldizsár Ildikó: A fiú, aki Varjúvárról álmodott

Naphegy Kiadó, 2020, 48 oldal

Illusztrálta: Bertóthy Ágnes

Csillagérték: 10

Főleg azoknak a történeteknek a kapcsán merült ez fel bennem, akiknek központi figurái valamilyen oknál fogva az eddigiekben az én reflektorfényemből kiestek. Persze, a nevüket és részben a tevékenykedésüket is ismerem, de például Kós Károly rendkívül sokrétű munkájáról, tudásáról és műveltségéről talán ennyire behatóan nem találkoztam, mint amennyire A fiú, aki Varjúvárról álmodott mentén végül picit tüzetesebben utánajártam.

Mese a mesélőről

Régi tervem és vágyam teljesül ebben a hónapban gyerekkönyv-fronton. A Naphegy Kiadó gondozásában megjelent (és részemről további folytatásokra váró) mesekönyv-sorozata az óvodás-kisiskolás korosztálynak mutatja be történelmünk kiemelkedő alakjainak életét, mesés-illusztrált formában. 

Kertész Edina: A lány, aki szavakkal varázsolt

Naphegy Kiadó, 2020, 48 oldal

Illusztrálta: Takács Viktória

Csillagérték: 9

Az első kötetet, mely Hugonnai Vilmát emelte fókuszba, még a megjelenés évében volt szerencsém olvasni (és azóta a tanulmányaim, részben pedig a kutatásaim során is hasznosítani tudtam), s írtam is róla. A projekt, hogy a sorozat többi részével is megismerkedjek tehát lényegében azóta lógott a levegőben. Nagy öröm számomra, hogy a blogturnés lányokkal egy nagyszabású turné keretén belül szemlézhetem a kiadványokat. Szám szerint hatot, Szabó Magdával kezdve a sort.

Felelősség vs. felnőttlét

Felnőni…felnőttként viselkedni nem éppen az élet legegyértelműbb és legkönnyebb dolga. Egyáltalán: mit jelent felnőttként viselkedni? Mit jelent a felelősségvállalás? Aki felnőtt, már képes felelősséget vállalni? S mi van a felelősségteljes gyerekekkel? Aki képes felelősséget vállalni a tetteiért, az élete minden terepén felelősségteljesen viselkedik?

Sarah Turner: Stepping up - Beth felnő

Next21, 2023, 384 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Csillagérték: 8

A fenti kérdések talán valamivel mélyebbek, mint amennyinek megválaszolását egy szórakoztató regénytől elvárhatnánk, mindazonáltal Sarah Turner regényének fülszövege és – mint utóbb kiderült – maga a regény is ezeket a kérdéseket kapargatja.

A telihold nyomában

Nos. Nem tudom, mi történt az elmúlt időszakban, de úgy tűnik, a Manó Könyvekkel együtt én is ráfüggtem a teliholdas-mackós témára a mesekönyvek terén, ugyanis két és fél hónapon belül immár a második ilyen tematikájú könyvet lapozgatom a kiadó kötetei közül.

Helena Kraljič: A telihold titka

Manó Könyvek, 2024, 24 oldal

Illusztrálta: Jane Chapman

Fordította: Csapody-Szabó Noel

Csillagérték: 8

A medve, az angyal és a telihold című mesekönyv után 2024 elején megérkezett A telihold titka, én pedig valahogy ugyanúgy megbabonázódtam a borító és a fülszöveg által, mint az előbb jelzett kiadvány esetében – ennélfogva pedig (sajnos, vagy sem) elkerülhetetlen, hogy egy picit össze is vessem a történetket. Lássuk!

Könyvszállítás romantikával

Milyen történettel lehet megfogni egy szabadúszó könyvmolyt, aki épp csak egy habkönnyű (oké: és romantikus) kikapcsolódás miatt emelne le egy kötetet a polcról? Nyilván, szóljon könyvekről! Jobban belegondolva: A könyvtündérek klubja minden további összetevőt tartalmaz, hogy az olvasó a lehető legkomfortosabban érezze magát onnan kezdve, hogy a szeme megakad a borítón, a címen vagy a fülszövegen, egészen a boldog befejezésig. Ráadásul, terjedelme sem haladja meg a kritikus kétszáz oldalt.

Thomas Monstasser: A könyvtündérek klubja

Animus Kiadó, 2023, 192 oldal

Fordította: Péntek Eszter

Csillagérték: 6

A következő bővített mondatban – amit nevezzünk a könyvről szóló véleményemnek – igyekszem kifejteni, hogy mennyire ültem fel mindannak, amit a könyv látatlanban kínált, avagy: sikerült-e beteljesítenie a hozzá fűzött reményeimet.

Milliónyi történet egy böngészőben - miközben mindenki Vilit keresi

Az olvasóvá nevelés kérdésköre – történelmi és jelenkori vetületben is – az egyik legkedvesebb témáim közé tartozik. Mi vesz rá gyermeket vagy felnőttet, hogy leemeljen egy könyvet a polcról? Milyen műfajjal vagy témával érdemes próbálkozni? Hogyan fejleszthet mindenféle egyéb készséget és képességet az olvasás? Avagy: miért hasznos gyermeknek és szülőnek is egy könyv társaságában eltöltött minőségi idő?

Martin Hanford: Hová tűnt Vili?

Manó Könyvek, 2024, 24 oldal

Fordította: Csapody-Szabó Noel

Csillagérték: 10

A Manó Könyvek gondozásában egy igazán szórakoztató böngészőt vehetünk a kezünkbe, mely garantáltan leköti a gyerekek és a felnőttek figyelmét, s – ami talán még izgalmasabb ebben az egészben – a felnőttek semmiféle előnyt nem élveznek a feladatok teljesítése közben. Bizony!

Egy kiállítás transzgenerációs képei

Van-e ideális időpont a múlt titkainak felderítésére? Kell-e erőltetnünk, vagy megérkezik magától? Létezik-e optimális intervalluma egy életszakaszban vagy állapotban való megrekedésnek? Mi van, ha sosem döbbenünk rá, hogy megrekedtünk? Létezik-e a valóságban a „jókor jó helyen”? Hogyan tudjuk összerakni a családi múlt kirakósait, ha nincs, aki segítene benne?

Bauer Barbara: Vörös posztó

Jaffa Kiadó, 2023, 300 oldal

Csillagérték: 7

Kérdés kérdés hátán – de valahogy megnyugtató számomra, hogy néhányra azért valahol legbelül tudom, vagy legalábbis sejteni vélem a választ. A szórakoztató irodalom és a szépirodalom (gyanítom, hogy a divatos vagy éppen napjainkban népszerűbbé váló pszichológiai irányzatoknak köszönhetően) pedig mind gyakrabban teszi fel ezeket a kérdéseket – s keresi a válaszokat a transzgenerációs trauma feldolgozásának segítségével. Mindenféle vetületben.

Havi mérleg a végtelennek tűnő januárról

Nem tudom, ki hogy van vele: szerintem január nagyjából és minimum hatvan napból állt. Úgy tűnt, az év első hónapja sosem akar véget érni, s hiába igyekeztem tartalmasan eltölteni (és szerintem nagyrészt sikerült is), ha visszagondolok, mi történt 2024 első napjaiban, olyan, mintha hónapokkal ezelőttre próbálnék visszagondolni. Február beköszöntével viszont valami különös nyugalom járja át a szívem újra (a napfény még kicsit várat magára). Ha már ilyen sűrűre sikerült a január, gondoltam vonok egy mérleget – és beszámolok arról a sok mindenről, ami a szemetek előtt és a háttérben zajlott az elmúlt harmincegy napban. Bőven van miről írnom, de nem kerekítem tovább, jöjjön, aminek jönnie kell.