Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Vannak időszakok, mikor kissé eltávolodom a klasszikus irodalomtól, de mikor ismét kezem ügyébe kerül egy ilyen történet, mindig melengető, hazatérős érzésem van. Persze, olykor ezt az érzést is szokni kell, különösen akkor, ha amerikai vizekre evezek. Számomra legalábbis még mindig kicsit idegenül hat a 19-20. századi tengerentúli irodalom. Edith Wharton regényének élvezeti értékét azonban egy nagyon is modern elgondolás növelte.

Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Athenaeum, 2022 (1920), 624 oldal

Fordította: Kiss Marianne

Csillagérték: 7

A szerzőtől egyébként nem ez volt az első olvasmányom, csaknem tizenkét éve A szerelem nyara volt az első – és azóta utolsó – története, mellyel megismerkedtem. Magára az elbeszélésre ennyi idő távlatából már nem emlékszem kristálytisztán, viszont az akkori rövidke értékelésem és a már említett, modern „élményeim” nyomán egyértelműen Az ártatlanság korára esett a választásom az Athenaeum Érzelmes klasszikusok sorozatából.

Maja Lunde: A Névhozó

A gyerekek világát számos varázslat szövi körül, melyek sok mindenre adnak mesés választ: ki hozza a karácsonyi ajándékot, ki tölti meg a csizmánkat december hatodikán vagy a nyuszifészket húsvétkor? Mindenre van egy varázslatos válasz, de vajon mikor felejtjük el ezeket? El kell-e felejtenünk?

Maja Lunde: A Névhozó

Cser Kiadó, 2024, 224 oldal

Illusztrálta: Hans Jørgen Sandnes

Fordította: Patat Bence

Csillagérték: 10

El kell-e felejtenünk, mikor a céljainkért vagy kapcsolatainkért teszünk nap nap után? El kell-e felejtenünk, mikor családot alapítunk és amikor gyermeket várunk? Én hiszek benne, hogy nem, s bármennyire is igyekszem a realitás talajára visszarángatni magam (annyira azért nem igyekszem), a döntéseinkben mindig lehet valami meseszerű – ami nem befolyásolja azt, hogy valósággá válnak-e vagy sem. Ebből kifolyólag – ahogy minden mese – A Névhozó sem csak a gyerekeket szólíthatja meg.

Shunmyo Masuno: Hogyan ​engedd el, ami nem fontos

Az elengedés számomra az egyik legnagyobb feladat. Nem minden tekintetben – ez benne a csavar. Vannak dolgok, emberek és kapcsolatok, melyeken szemrebbenés nélkül lépek tovább egyik napról a másikra: a hazugság, az etikátlanság olyan vöröskódok az agyamban, melyek élből kiváltják az elengedést.

Shunmyo Masuno: Hogyan engedd el, ami nem fontos

21. Század Kiadó, 2024, 224 oldal

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Csillagérték: 8

De persze, tudjuk: az élet dolgai nem feketék vagy fehérek (és ez így van jól egyébként), főleg, ha valaki mindent igyekszik minden irányból is megvizsgálni, aztán mindezt a halmazt túlgodolni, esetleg még rá is stresszelni. Azt hiszem, pont emiatt vártam nagy elvárásokkal Shunmyo Masuno könyvét így az év végére.

Hilde Susan Jægtnes: Én alapítottam az Egyesült Államokat

A 20. század előtti amerikai történelem és irodalom – ezt többször leírtam már – valahogy nagyon messze áll tőlem. Hiába tanultam, hiába olvastam, nagyon ritka alkalmak azok, amikor magával tud ragadni, amikor azt érzem, hogy beenged, hogy beengedem. Ennélfogva nem túl sokszor veszem rá magam, hogy amerikai történelmi fikciót válasszak.

Hilde Susan Jægtnes: Én alapítottam az Egyesült Államokat

Cser Kiadó, 2024, 432 oldal

Fordította: Patat Bence

Csillagérték: 8

Mi lehet a távolság oka? Nem a fizikai, persze. Talán a szabadság nagyon szabad értelmezése egy olyan társadalomtól, melynek történelmétől a rabszolgaság nem elválasztható. Talán a felvezetések, ahogy a tanáraim egykor elkezdtek az amerikai történelemről beszélni? Fogalmam sincs. Mindenesetre Hilde Susan Jægtnes könyvének fülszövege elég ígéretesnek tűnt ahhoz, hogy az idei próbát ezzel a kötettel tegyem.

Alföldi Róbert: Főszerepben

Iránytűk a közéletben. Szerintem fontosak. Nem kell, hogy mindenben egyetértsünk (miért nem fókuszálunk eleve arra, ami összeköt? főleg, ha több annál, mint ami elválaszt), nem kell minden percüket követnünk. Egyszerűen elég, ha tudjuk, hogy ott vannak. Hogy még ott vannak. És kimondják. Valahogy biztonságot ad mindez. Alföldi Róbert nekem ilyen. 

Alföldi Róbert: Főszerepben

21. Század Kiadó, 2024, 352 oldal

Csillagérték: 10

Ennélfogva, azért igyekszem követni. Nem mindent, nem mindig és nem is ugyanolyan intenzitással. Szeretem az interjúkat, amiket ad, örülök, hogy láthattam színházban, főszerepben és rendezőként is. Olvastam a Csáki Judittal közös könyveiből kettőt, és most egy picit másféle szerepben is megismerhettem. 

 

Linda Elovitz Marshall: A lány, aki megrajzolta az álmait

Vannak idilli képek, melyek valamiképp megnyugtatnak. Lehet, hogy még sosem jártam arra, de elég az is, ha odaképzelem magam. 

Linda ELovitz Marshall: A lány, aki megrajzolta az álmait

Manó Könyvek, 2024, 32 oldal

Illusztrálta: Ilaria Urbinati

Fordította: Szabó T. Anna

Csillagérték: 10

A hagyományos angol vidék, a hatalmas zöld lankákon elterülő legelők valahogy mindig a múlt és jelen csodálatos elegyének nyugalmát sugározták számomra – tényleg úgy, hogy még sosem jártam ott, de remélem, egyszer eljuthatok oda, s megérezhetem – úgy igazán –, hogy milyen is az: megélni ezt az elegyet. 

Jennifer Aniston: Bozontka falja az életet

Mesekönyvvel a mai napig levehető vagyok a lábamról – ez van. Szeretem a mesés meglepetéseket – ez van. Így aztán kutyakölyköket meghazudtolóan csillogó szemekkel leltem rá a Manó Könyvek előrendelhető példányai között Jennifer Aniston mesekönyvére.

Jennifer Aniston: Bozontka falja az életet

Manó Könyvek, 2024, 32 oldal

Fordította: Szabó T. Anna

Csillagérték: 10

Kifejezetten tetszik, mikor más hivatások elismert szereplői bukkannak fel szerzőként könyves berkekben. Egyrészt nagyon izgalmasnak gondolom azt a bátorságot, bizonyítási vágyat, vagy szimplán a tehetséget, mellyel a megszokott kereteken kívülre merészkedve bontogatják szárnyaikat. Másfelől pedig – bár korábban voltak efféle kósza gondolataim –, ma már nem gondolom, hogy az írók lépéshátrányba kerülnének, ha (teszem azt) egy színésznő mesekönyvírásba kezd. Oké, persze…azért az értékessel kapcsolatban lenne még hozzáfűzni valóm, viszont Bozontka esetében nem lenne releváns tovább lamentálni ezen.

Rényi Ádám: 20 év!

2024 számomra változást hozott a színházhoz való viszonyomban, ami tulajdonképpen 2023 tavaszán bontakozott ki. A képzés, amire akkor jártam lehetővé tett, hogy egy picit belekóstoljak a színházkritikába. Alapvetően ezt a műfajt távol éreztem magamtól. Lehet, hogy nem is tudom megfogalmazni az okát, mindenesetre a félév végére az egyik legnagyobb kedvencem lett ez a kurzus, rengeteget tanultam a színházról, a színháztörténetről, hogy mire érdemes még (a saját belső megéléseimen kívül) figyelni, mikor megnézek egy előadást és hogy mennyi minden szükségeltetik egy előadás bemutatójához.

Rényi Ádám: 20 év!

21. Század Kiadó, 2024, 230 oldal

Csillagérték: 10

Ebből fakadóan pedig idén – ugyan még mindig nem annyiszor, mint szeretnék – jóval több előadásra jutottam el, mint azelőtt. A legjobb barátommal még egy listát is összeállítottunk, hogy kik azok a színészek, melyek azok a darabok, akiket és amiket színpadon szeretnénk látni. A legtöbb persze a fővárosban van, de nagy élmény volt számomra, hogy a hosszú idő után feltámasztott Országos Színházi Találkozó révén Kaposváron is volt alkalmam vendégelőadást megnézni.

Stefanie Neeb: Coming Home For Christmas

Minden évben elhatározom, hogy a következő adventi időszakot lelassulva, meghitt készülődésben töltöm – de persze, általában már akkor tudom, hogy nem így lesz. Nem vagyok hektikus alkat, ami a pörgést vagy tömegben töltött órákat illeti (mert ettől azért zömében mindig igyekszem távol maradni) és az sem jellemző rám, hogy év végén feszültebb vagy türelmetlenebb legyek (előbbi úgyis ott van egész évben, nem feltétlenül lenne élők közé való azt még fokozni).

Stefanie Neeb: Coming Home For Christmas

Menő Könyvek, 2024, 328 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 7

Persze, vannak állandó velejárói a december elejének, a kézműveskedés és az adventi vásárokra való készülődés a tetőfokára hág és persze mindig igyekszem olyan olvasmányokat választani, melyek az ünnepi hangulatra hangolnak. A meséket, a szépirodalmat vagy a romantikusokat különösen kedvelem ilyenkor, idén pedig egy ifjúsági limonádéval is bepróbálkoztam.

Miklya Luzsányi Mónika: Ezerszer Júlia

Szendrey Júlia az eddig (általam) ismert egyik legizgalmasabb nőalakja a 19. századi magyar történelemnek. Többször jegyeztem már meg, de biztos vagyok benne, hogy olyan országokban, ahol foglalkoznak nőügyekkel, már többször filmre vitték volna az életét, bravúros szereposztással, értékelhető formátumban.

Miklya Luzsányi Mónika: Ezerszer Júlia

Athenaeum, 2024, 288 oldal

Csillagérték: 9

Mindaddig viszont, az átütő életrajzi regényre várunk. Vagy vártunk eddig? A Szendrey Júlia-kutatások (élükön Gyimesi Emese munkáival) mára olyan ismeretanyag birtokába juttat(hat)nak mindenkit (értve ezalatt a szépírókat is, természetesen), mely által egy nagyívű, mindenféle részletre kiterjedő regényes életrajz alkotható. Egyértelmű volt, hogy Miklya Luzsányi Mónika regényével meg kell ismerkednem.

James Norbury: Kövesd a Holdat!

Hol is kezdjem? Az elmúlt csaknem másfél évtizedben, amit a kiemelkedően aktív olvasói létemnek nevezhetünk, vannak olyan szerzők, akiket feltétel nélkül kedvelek olvasni. Nem érdekel a fülszöveg, nem érdekel a borító, egyszerűen tőle akarok olvasni. Hogy ez ízlés, stílus, zsáner vagy bármi kérdése, teljesen mindegy. Leginkább ugyanis az érdekel, hogy hat rám – és hogy hogyan hat rám.

James Norbury: Kövesd a Holdat

21. Század Kiadó, 2024, 176 oldal

Fordította: Laik Eszter

Csillagérték: 10, legfelső polc

Azt is megtanultam, hogy e szerzők nagy részére nem tudatos keresgélés, nem a bestseller-listák fürkészése nyomán fogok rábukkanni (talán ez minden, de legalábbis sok minden mással is így van az életben) és arra is, hogy vannak könyvek, amik egyszerűen csak jókor találnak meg, egy könyv még nem garancia arra, hogy a szerzővel is egymásra találtunk. A másodiknál azért már esélyesebb. Ennek nyomán pedig: James Norbury olyan szerző, akit feltétel nélkül kedvelek.

Iglódi Csaba: Az ígéret szép szó

Nem lehet elég 19. századi történelmi regény az olvasmányaim között. Lehet az fiktív vagy valós, esetleg a fikció és valóság elegye, családregény, ifjúsági vagy kaland, mindig nagy örömmel és izgalommal vetem magam a lapok közé. Különösen, ha magyar történetről van szó. Bár a szívem mindig a reformkorért fog dobogni igazán, nagyon kedvelem a dualizmusba kalauzoló elbeszéléseket is.

Iglódi Csaba: Az ígéret szép szó

Sorozat: Késmárki Bertalan kalandjai (1)

Athenaeum, 2024, 288 oldal

Csillagérték: 7

Mindkét esetben meg szoktam jegyezni, hogy ez a két korszak még mindig kifogyhatatlannak tűnik (tudom, persze – az összes többi is, de hadd legyek részrehajló), kincseket rejt – de mi történt a két korszak között? Ha a reformkori vagy dualizmus kori történeteket keveslem, mi van az 1860-as évek elejével? Iglódi Csaba regénye már csak a korszakválasztás miatt is plusz fűszert ígért.

Andreas H. Schmachtl: Karácsony Alma Magdival, Snöfriddel és barátaikkal

Andreas H. Schmachtl világával idén ismerkedtem meg Snöfrid kapcsán. Nem csupán a meglehetősen szűkszavú cuki, szőrös állatka és kalandjai ragadtak (és rántottak) magukkal, hanem mindaz a miliő, amit a szerző mint meseíróként és mint illusztrátorként felhúzott köré. Azt gondolom, ha valaki gyerekeknek ír, van felelőssége abban, hogy olyan biztonságos hátteret nyújt, melyet a fiatal olvasók hamar be tudnak lakni, el tudnak benne mélyedni.

Andreas H. Schmachtl: Karácsony Alma Magdival, Snöfriddel és barátaikkal

Manó Könyvek, 2024, 224 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 9

Nem utolsó sorban, szerintem a fentiek szükségeltetnek az olvasóvá neveléshez is. Egy vicces, kiszólogatós sztori, amivel a szövegezésnek, az illusztrációknak, technikai megvalósításnak is köszönhetően könnyedén haladhatunk, nagyon megkapó tud lenni a gyerekek számára (is). Ha pedig egy szerző karácsonyi (vagy bármilyen tematika köré épülő) meseválogatást ad közzé, minden más története számára is nagy esélyt tud adni. 

Helena Kraljič: A karácsonyi titok

Nem vagyok egyedül azzal, hogy az adventi időszakban, a karácsony közeledtével az olvasmánylistám is új színeket és fényeket kap, melyet a karácsony meghittsége ölel körbe. Szinte teljesen mindegy, hogy milyen műfajról vagy zsánerről van szó, a karácsonyi téma előkerül, s általában segít is az ünnepre való ráhangolódásban.

Helena Kraljič: A karácsonyi titok

Manó Könyvek, 2024, 24 oldal

Fordította: Csapody-Szabó Noel

Csillagérték: 9

Az idei első karácsonyi történet egy mese, ráadásul egy olyan szerző tollából, akitől idén már olvastam egy nagyon cuki, teliholdas kalandot. Helena Kraljič A telihold titka című könyve egyszerű történetvezetésével és Jane Chapman otthonosan idilli illusztrációival ragadott magával.

Carlo Collodi: Pinokkió kalandjai

A mesék világa – különösen, ha a mesetörténeti (van ilyen?) szempontból vizsgálódunk, szerintem legalább annyira sok tanulságot, világlátást képes nyújtani, mint egy-egy jól ismert történet. Legalábbis, minél több mesét olvasok különböző korokból vagy korszakokból, valahogy mindig erre lyukadok ki. Talán érdemes lenne jobban beleásnom magam. Talán így is fogok tenni.

Carlo Collodi: Pinokkió kalandjai

Móra Könyvkiadó, 2024, 168 oldal

Illusztrálta: Szert-Szabó Dorottya

Fordította: Rónay György

Csillagérték: 7

De gondoljunk csak bele! Nagyon sok mesét, amit eredetinek és hagyományosnak ismerünk, tulajdonképpen egy rémtörténet újrafogalmazása. Hány és hány mesét nem tartunk már elég korszerűnek, vélünk félelmetesnek, vagy – egyesek legalábbis – bélyegeznek meg és tesznek tiltólistára! Ebbe most ne is menjünk bele.

Elizabeth Lim (szerk.): 16 sorsfordító történet

Ha jól sejtem, az elmúlt bő másfél év tanulságaiból kiindulva, nem nagyon kell bizonygatnom, hogy a Disney-átiratok, folytatások és újragondolások új komfortzónaként jelentek meg az olvasmánylistámon. A Manó Könyvek gondozásában megjelent Gonosztevők és Sorsfordító történetek sorozat három-három részét olvastam – kicsit későn bekapcsolódva a szériákba. De jobb későn, ugye…

Elizabeth Lim (szerk.): 16 sorsfordító történet

Manó Könyvek, 2024, 640 oldal

Fordította: Widder Zsuzsa

Csillagérték: 8

Azt is mindig megjegyzem, hogy ezekben a sztorikban nem feltétlenül azt keresem, hogy tetszenek, egyszerűen laikus megfigyelőként – sőt, inkább érdeklődőként követem, ki hogyan és mennyire mer vagy tud hozzányúlni az ismert mesékhez. S mint ilyen, sok esetben nem szerzek maradandó olvasói élményt. De valahogy…mintha nem ez lenne a lényeg. Azt még keresem.

Ruff Orsolya: A titokzatos budapesti térkép

Érdekes, hogy ugyan nagyon kevés könyvsorozatba kezdek bele, viszont azok döntő többsége, melyek mellett végül kitartok, ifjúsági regény – és természetesen: történelmi. Orczy Mimi az első oldalaktól kezdve berántott maga mellé, azóta pedig ott vagyok mellette Londonban, Párizsban – és most éppen Budapesten.

Ruff Orsolya: A titokzatos budapesti térkép

Sorozat: Orczy Mimi kalandjai (3)

Menő Könyvek, 2024, 264 oldal

Csillagérték: 9

Persze, egy kedvelt sorozat legújabb részét szerintem hasonlóan nagy izgalom az olvasónak is fellapoznia, mint a szerzőnek kiadnia a kezei közül. Mielőtt belekezdek a történetbe, végigsimítok a könyvborítón, fújok egyet és egy picit mindig elmélázom. A mostani rész előtt például azon, hogy a BBC már biztosan lecsapott volna a történetre (ha angol), és Mimi kalandjai felvennék a versenyt Enola Holmeséval. Ki tudja…de kezdjünk végre bele!

Kertész Erzsébet: Titkos házasság

Kertész Erzsébet könyvei széles palettát fednek le, ami a női életutakat érinti. Olvashatunk nagy elsőkről, mint Hugonnai Vilma, szerelemes asszonyokról, akik zord körülmények között is megállják a helyüket, mint Szendrey Júlia vagy Jósika Júlia. Az eddigiekben csak magyar személyek történetei körül ismerkedtem a Kertész-életműből, s most is egy ilyen nőre esett a választásom.

Kertész Erzsébet: Titkos házasság

Móra Könyvkiadó, 2014, 304 oldal

Illusztrálta: Békés Rozi

Csillagérték: 8

A fentiek mellett azért is kedvelem a szerző lányregényeit, mert hősnőit az árnyékból emeli ki és teszi őket valóban saját életük központi elemévé. Hogy a főbb történetvezetési pontok és azok megegyeztethetősége a szerzői életúttal mennyiben kristályosodnak ki könyvről könyvre bennem, arról talán majd máskor. Mielőtt nagyon elkanyarodnék a Titkos házasságtól, ismerjük meg Mauks Ilonát.

Lucy Maud Montgomery: Anne a szigetről

Az Anne Shirley-vel való emlékeimet az Anne-sorozat második része kapcsán hosszasan fejtegettem. A bevillanások, a hasonlóságok a Váratlan utazással és olykor Laura Ingalls Wilder sorozatával nagyban segítették a megismerkedésemet Anne-nel még úgy is, hogy az első részre végül nem kerítettem sort.

Lucy Maud Montgomery: Anne a szigetről

Manó Könyvek, 2024, 294 oldal

Fordította: Ruff Orsolya

Csillagérték: 8

S ugyan az Anne Avonlea-ben nem sodort magával annyira, mint amennyire előzetesen bíztam benne, úgy gondoltam, a harmadik résszel teszek egy próbát, hiszen alapvetően minden adott volt ahhoz, hogy megkedveljem a szériát. Mi van, ha a második rész olvasásakor csak épp a ráhangolódás nem volt sikeres. Nos, úgy tűnik, jól döntöttem.

Király Anikó: A bazilika titka

Több okból is vártam, hogy a várólistámon A bazilika titka kerüljön sorra. Egyrészt, Király Anikó tavaly egészen elbűvölt A balatoni sellővel. Szerettem, hogy egy hagyományos ifjúsági történetet olvashatok, szépen megalapozott és bemutatott történelmi korszakban elhelyezve. A 19. század romantikája és a balatoni táj, néhány erős lánykarakter, megfűszerezve egy kis humorral, mi kell még?

Király Anikó: A bazilika titka

Sorozat: Az Éjféli Rémmondó (1)

Menő Könyvek, 2024, 336 oldal

Csillagérték: 8

A másik indok pedig, hogy A bazilika titka – bár szintén a 19. században járunk és szintén ifjúsági regényről van szó – egyáltalán nem hagyományos, és közel sem tartozik a komfortzónámhoz: fantasy. Mindenesetre, rábíztam magam a szerzőre és kíváncsian vártam, hogy alakul ez a találkozás.