Beatrice Hyde-Clare kisasszony második esete

Hogy az előző rész végén vegyem fel a fonalat: a régenskori romantikus krimi kissé addiktív – olyan, mint a mama sütije: még egy szelet jöhet belőle. Lynn Messina kotnyeles vénkisasszonyának újabb kalandjainak folytatására pedig igazán nem kellett sokat várnunk, hiszen alig pár hónappal az Arcátlan kíváncsiság után, megérkezett a széria második része, a Gyalázatos megtévesztés.

Lynn Messina: Gyalázatos megtévesztés

Sorozat: Beatrice Hyde-Clare kisasszony esetei

Pioneer Books, 2024, 320 oldal

Fordította: Kiss Viktória

Csillagérték: 7

Gyanakvó énem villanykörtéje persze ismét felragyogott: hová ez a sietség? Talán csak nem az első rész utáni hype meglovaglása volna a cél? Mindenesetre, annak ellenére, hogy óvatosan bánunk a sorozatokkal (oh, vagy tán mégsem?), gondolkodás nélkül vágtam bele Beatrice Hyde-Clare kisasszony második nyomozásának felderítésébe.

A skarlát betű mögött

Sokszor írok arról, hogy mennyi kultúrát és korszakot szeretek felfedezni az olvasmányaim által. Gyakorta kiemelem a keleti kultúrákat, azoknak a kortárs szépirodalmát, de ugyanúgy érdekesnek találom az amerikai irodalmat is, mely egyébként – számomra nagyon érdekes módon – még mindig valahogy idegenként hat, ha például 19. századi barangolást próbálok benne tenni.

Laurie Lico Albanese: Skarlátszín öltések

Libri Könyvkiadó, 2024, 456 oldal

Fordította: Gázsity Mila

Csillagérték: 8

A skarlát betű talán az egyik olyan – amit egyébként pont tíz évvel ezelőtt olvastam először, s néztem meg ugyanazzal a körrel az adaptációt is –, mely idegensége ellenére mégis úgy fogalmazott meg (bennem) kérdéseket, melyek valamiféle általánosságként mégis közelebb hozták az oly távolinak ható 1800-as évekbeli Amerikát és annak irodalmi ábrázolásmódját. Laurie Lico Albanese pedig azzal a gondolattal játszott el, hogy vajon mi lehetett Hawthorne regényének keletkezéstörténete.

A megfakult (emlék)képek fénye

Ha a Távol-Kelet szépirodalmára vagy szórakoztató irodalmára gondolok, még mindig egyfajta ködfátyolos kép dereng fel előttem. Nem csak térben, de kultúrában is nagyon távolinak érzem ezeket a tájakat, noha természetesen ugyanolyan tisztelettel és kíváncsisággal tekintek rájuk, mint bármely másikra. Időről időre úgy érzem, szükségem van rá, hogy egy-egy lépéssel közelebb kerüljek ezekhez a történetekhez, s az esetek döntő többségében egészen jól sikerül választanom.

Híragi Szanaka: Az elvesztett elmékek lámpása

Libri Könyvkiadó, 2024, 240 oldal

Fordította: Mayer Ingrid

Csillagérték: 9

Nem volt ez másként Híragi Szanaka regénye kapcsán is, és az elsődleges választásom tényleg a japán szerzőségben állt, melyre a fülszöveg kissé melankolikus és izgalmas elegye tett pontot. A Libri-pakkom megérkezésekor, a könyv fizikai megjelenése tovább fokozta a kíváncsiságomat: amilyen kompakt a keményfedeles kötet, annyira vonzott magával a csodálatos borító. De vajon mi lapul alatta?

Beilleszkedni a nem túl újba

Meg ne fulladj egy pohár vízben. A cím, a borító és a fülszöveg egyértelműen adta, hogy Angie Cruz könyve nem hiányozhat az idei olvasmányaim közül. Egy bevándorló nő története, aki huszonhét évvel ezelőtt bántalmazó férje elől próbált szerencsét az Egyesült Államokban.

Angie Cruz: Meg ne fulladj egy pohár vízben

Libri Könyvkiadó, 2024, 220 oldal

Fordította: Mesterházi Mónika

Csillagérték: 7

Meg ne fulladj egy pohár vízben. A cím, a borító és a fülszöveg után a könyv maga kissé más képet festett megáról. Angie Cruz elbeszélése tipikusan az a könyv, amiről több szempontból is nehezen írok, és aminek a konkrét értékelése több szempontból sem teljesen egyértelmű számomra magam előtt.

Mussóra akadva

Az elmúlt egy évben már a harmadik történetre keríthettem sort egyik megmagyarázhatatlanul kedvenc francia szerzőm legfrissebb megjelenései közül, s hát nagy lelkesedésemben kénytelen vagyok lelőni azt az egyszerű igazságot, hogy na most! tértünk vissza igazán ahhoz az élményhez, amiért annyira megszerettem Mussót.

Guillaume Musso: Ments meg!

Park Könyvkiadó, 2024, 330 oldal

Fordította: Gyárfás Vera

Csillagérték: 9

A többesszám nem véletlen, azt gondolom, hogy ehhez szükséges volt egy nagy újra-összetalálkának: a szerzőnek, a történetnek és nekem, s bár alapvetően sem a Mi lesz velem nélküled?, sem az Angélique nem okozott különösebb csalódást, az igazi Mussós elmerülést, melyet sok évvel ezelőtt a Holnap és Az angyal hív okozott, a Ments meg! hozta vissza igazán.