"Az 1775-ös év
kemény telet hozott. November 11-én a természetbúvár Gilbert White azt a
megfigyelést tette, hogy hampshire-i falucskája, Selborne körül a fák már
csaknem az összes levelüket lehullatták. „A fák kezdenek mezítelenre vetkőzni” –
jegyezte be naplójába. Tizenöt mérföldre onnan, a dombvidék Steventon nevű
falujában, miközben az utolsó levelek is lehulltak, hetedik gyermeke születését
várta nap mint nap a lelkész felesége. Harminchat éves volt, és tizenegy éve
asszony. Négy erős kis lurkó szaladgált a lelkész házában meg hátul a gazdasági
udvarban és a melléképületek körül a nagy kertben, melyet a szántóföld, illetve
az erdőség határolt. A legnagyobb fiú tízéves korában már jelét adta
tanulékonyságának; éppúgy szerette a könyveket, mint az édesapja; az egyetlen
kislány, Cassy pedig folyton csacsogott, miközben követte az anyját mindenhová
bent is, meg kint is; a tehenekhez, a csirkékhez és a kacsákhoz. Cassy
januárban lesz hároméves. A házban a családfő szobáján kívül ritkán volt teljes
a nyugalom. Teltek a novemberi napok, beköszöntöttek az esők, és a fiúk
beszorultak a házba; a hónap végén már délután háromkor sötét volt odabent, és
sietni kellett az étkezéssel is, ha nem akartak még gyertyát gyújtani. De a
baba csak nem jelentkezett.”
Hogyan
is indítsam a blogom? Úgy, ahogy egy jó könyvtől szigorúan elvárnám? Az első szavaktól
kezdve magvas gondolatokkal szórakoztasson, kapcsolja ki a külvilágot, és
ragadjon magával?
Ugyan!
Én
nem vagyok író.
Csak
talán. Egy picit.
Úgy,
ahogy mindenki más.
De
akkor hogy kezdjem?
Illenék
bemutatkozni, ha jól sejtem. Talán valahogy így: „Kedves Olvasó, Patrícia
vagyok, tizenéves koromban megpróbálkoztam az újságírással, rövid ideig blogoltam
is itt-ott, aztán meguntam, mert nem lehetett teljesen az enyém. Ez most az
lesz. Teljesen és egészében. És persze a Tiéd is, ha olvasod, ha egy picit
befogadod. A Tiéd is lehet, és ez benne a nagyszerű!”
Igen-igen,
alakulgat.
Aztán
kellene valami jó név. Hm. Lássuk csak! Szeretnék írni arról, ami foglalkoztat
(másról hogyan is írhatnék), hogy milyen impulzusok érnek, hogyan gondolkodom
egyes témákban, hogy látok bizonyos dolgokat. Ide tartozhat akár egy Eurovíziós
dalverseny, vagy bármilyen sportesemény, melyben – úgy érzem – „érintett” vagyok:
itt elsősorban a magyar sikersportokra gondolok, illetve a teniszre (értsd:
Roger Federer). Tehát, minden, amit látok és meglátok, és amit érdemesnek is
tartok megmutatni. SZEM! – ez volna a blog „naplósabb” része.
Imádok
olvasni, és egyre inkább megrögzött könyvgyűjtővé avanzsálok. Figyelem a
könyves akciókat, nagyon szeretek antikváriumokban vásárolni, és a könyvtári
selejtezős eseményeken is igyekszem megjelenni. Idén jó néhány kötethez
sikerült nagyon jó áron hozzájutnom, és akad néhány száz évnél is idősebb
példány a könyvtáramban (ezekről is lesz szó a későbbiekben). De persze, nem
csupán beszerzem a könyveket, el is olvasom őket. Különösképp a XIX. századi
klasszikusokat, illetve századfordulós és XX. század első felében írt szövegeket,
no és persze naplókat bújok szívesen, de az utóbbi időben egyre több kortárs kötet
is kezembe akadt. Szeretem megfogalmazni az olvasói élményeimet. Nem
kritizálni. Értékelni. A saját értékrendem szerint. Hogy feltenném-e a kötetet
a „legfelső polcra” (itt sorakoznak a kedvencek), vagy jó helyen van a
legalsóban is. BETŰ! – ez lesz a blog könyves blokkja.
Az
olvasás (na jó, és persze egyetemi tanulmányaim) világította meg számomra, hogy
milyen keveset tudok a nőtörténetről, a női irodalom kibontakozásáról, a
nőnevelésről. Úgy érzem, ez a varázslatos világ, melybe apró ablakokon már
sikerült betekintést nyernem, teljesen kimarad az oktatásból, s elég félelmetes
belegondolni, hogy nőként is nagyon kevés dolgot tudok saját „történelmemről.” De
igyekszem behozni a lemaradásom. Lassan több nőirodalmat olvasok, mint
nem-nőit. És teljesen odavagyok érte. Tehát, a harmadik komponens mindenképpen:
a NŐ! – félreértés ne essék, ez nem a feminista blokk. Na jó, talán egy picit
igen.
SZEM-BETŰ-NŐ!
Azt hiszem, meg is volnék.
Nos,
valahogy ilyen kis szösszenetek előzték meg e blog létrejöttét.
Mindig
is szerettem volna egy saját kis „internetes kuckót” magamnak, melyet
megoszthatok az éppen erre járóval. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek,
aki valamilyen formában bíztatott abban, hogy érdemes lenne a Szembetűnő oldalt
életre hívni! Bízom benne, hogy aki betér hozzám, találni fog magának kedvére
való olvasnivalót. Természetesen minden építőjellegű kritikát és ötleteket
(akár témákra vonatkozóan is) szívesen fogadok. Hiszen még kezdő vagyok.
Na,
jó – na, jó. Eddig megvagyok. De melyik napon kezdődjön el ez az egész?
Áh,
egyértelmű!
„Eljött a december
is megfázásokkal, lázas betegségekkel. Kemény fagy lett, a kacsaúsztatókra
jégpáncél borult, elég vastag ahhoz, hogy a fiúk csúszkálhassanak rajta, majd
16-án White ezt jegyezte föl: „Köd, majd napsütés, csodálatos nap!”
Ez a december 16-a
volt Jane Austen születésének napja.”
Szeretettel,
Patrícia
Dőlt
betűs idézetek:
Claire
Tomalin: Jane Austen élete. Európa könyvkiadó. Budapest, 2010. 13-14. oldal