2025. február 12., szerda

Nemes Nagy Ágnes: A titkos út; Az aranyecset és más mesék

Egy picit messziről fogok kezdeni – mint ahogyan az nem áll tőlem túlságosan távol. A mesterképzésen írt szakdolgozatomban a magyar irodalomtanítás női szempontjairól írtam. Ehhez megvizsgáltam az akkor érvényen alaptantervet, kerettantervet és két tankönyvet is. Nem meglepő módon, nem igazán találtam bennük női tartalmakat.


Nemes Nagy Ágnes: A titkos út
Móra Könyvkiadó, 2023, 96 oldal
Illusztrálta: Szabó Imola Julianna
Csillagérték: 9


Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset és más mesék
Móra Könyvkiadó, 2024, 104 oldal
Illusztrálta: Szabó Imola Julianna
Csillagérték: 9

Az akkori Nemzeti Alaptanterv a 97 megismerésre ajánlott szerző között három írónőt említett meg, közülük egy a kerettantervig már nem jutott el. A kerettantervben két magyar női szerző, Szabó Magda és Nemes Nagy Ágnes szerepelt. Legnagyobb megdöbbenésemre, a Nemes Nagy Ágnessel foglalkozó tankönyvi lecke a „legférfiasabb költőnő” címet viselte. Hát, így juthat be valaki a gimnáziumi törzsanyagba.

2025. február 11., kedd

Fekete István: Hú

Nem ez volt az első alkalom (és reményem szerint, nem is az utolsó, mikor egy szerzői életmű több darabját rövid időn belül, sorjában olvasom. Teljesen új élményt és megfigyelési lehetőségeket kínál ez a belső olvasói utazás, amit már akár Szabó Magda, akár Kertész Erzsébet történeteit sorjázva figyeltem meg.

Fekete István: Hú
Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal
Csillagérték: 8

Nem arról van szó természetesen, hogy „nagyüzemben” vágtázok végig az életművön (az előző példákban sem ez történt), hanem lehetőségem nyílik rá, hogy egy hónap alatt kicsit többet kapjak abból, ami adott esetben az addigiakban nem történt meg. Fekete István négy könyve kapcsán is ez történt velem.

2025. február 6., csütörtök

Fekete István: Csí és más elbeszélések

Az olvasói utamban újabb és újabb felismerésekkel találkozom, és ezeket egyre bátrabban vállalom és mondom ki. Korábban nem gondoltam, hogy mondhatom azt, hogy a klasszikus és magasan jegyzett műfajokra illik azt mondani, hogy nem szeretem. Most. Éppen. Aztán lehet, hogy évek múltán mást sem fogok olvasni. Nem tudhatom, és ez valahol teljesen rendben van.

Fekete István: Csí és más elbeszélések
Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal
Csillagérték: 8

A novellákkal hasonló a helyzet, viszont Fekete István Csí és más elbeszélések kötete felé pontosan ez húzott. A Tüskevár és a Vuk mentén nagyon kíváncsi voltam azokra a természetábrázolásokra, leírásokra, melyek számomra talán egy-egy novella keretein belül még hatásosabbak lehetnek.

2025. február 5., szerda

Bródy János: A dal ugyanaz marad

Gyerekkorunkban sokféle mondókát, verset és dalt tanulunk meg. Ezek a mondatok és dallamok gyakorta emlékképekként raktározódnak el a lelkünk egy fiókjában, melyet felnőttként olykor teljesen váratlanul és véletlenül húzunk ki. Nem is azt kerestük…aztán valahogy rájövünk: mégis ott rejtőzik a válasz.

Bródy János: A dal ugyanaz marad
Móra Könyvkiadó, 2024, 72 oldal
Csillagérték: 10

A versekkel elég hullámzó a viszonyom, a dalszövegek között pedig mintha egyre ritkábban találnánk olyat is, melyek mondanak is valamit, nem csak beszélnek. De vannak kivételek. És vannak olyan kivételek is, mikor a vers és a dalszöveg kézen fogják egymást és tanítanak valamit. Valamit az élet nagy dolgairól.

2025. február 2., vasárnap

Fekete István: Tüskevár

Fekete István történetei észrevétlenül ivódnak az olvasmányműveltségünkbe – ez az, amit két könyv sorjában olvasása után megállapítottam. Persze, talán a két legismertebbel kezdtem. Vuk és Tüskevár. A gyermekkor és az ifjúkor. S hogy mindjárt egy beismeréssel kezdjek: „ifjúként” egyáltalán nem szerettem a Tüskevárt.

Fekete István: Tüskevár
Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal
Csillagérték: 9

Tutajos, Matula bácsi és a többiek kalandjait nem igazán éreztem magamhoz közel. Fiúkról szóltak, velük történhettek izgalmas vagy suta dolgok, miközben én apukámmal jártam pecázni, a dédi papához a górén játszani vagy a papámmal traktorozni. Ne értsetek félre, szerintem nem voltam „fiús lány”, de nem éreztem és soha nem is éreztették velem kicsiként, hogy a hagyományosan fiús dolgokhoz nekem semmi közöm.

2025. január 27., hétfő

Annabel Abbs: Az ízek költészete

A 19. században különösen nehéz volt annak a dolga, aki nőként olyan pályán szeretett volna érvényesülni, ami az otthona falain kívül esett. Korábban persze szinte szó szerint elképzelhetetlen. Nem volt ez másként azzal sem, aki az irodalom oly területeire tévedt, melyet kizárólag férfiak uraltak. 

Annabel Abbs: Az ízek költészete
Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 400 oldal
Fordította: Réti Blanka
Csillagérték: 7

A 19. század elején jórészt az sem volt mindegy, hogy a nők mit olvashatnak, nemhogy mit írhatnak, így mikor Miss Eliza költőként keresi fel egy neves könyvkiadó tulajdonosát, hamar kiadják az útját. Verset? Még mit nem! Talán szakácskönyvet!

2025. január 26., vasárnap

Fekete István: Vuk

Fekete István a magyar irodalom egyik megkerülhetetlen alakja, művei közül több, mint ötven éve több is szerepel a kötelező olvasmányok listáján – ami gyakorlatilag garantálja, hogy több generáció is fel tudjon idézni néhány jelenetet, szereplőt vagy beszédes állatnevet a műveiből. 

Fekete István: Vuk
Móra Könyvkiadó, 2022, 118 oldal
Illusztrálta: Balogh Péter
Csillagérték: 8

S ha még valaki oly „szemfüles” is, hogy egy könyvét se olvasta soha, a Vuk talán olyan egyetemes rajzfilm, melyet aztán tényleg senki emberfia ki nem tud kerülni. A fürge róka lábak idestova 44 éve csengnek ismerősen füleinknek, noha maga a történet sokkal korábbra, 1965-re tekint vissza. Már, ami az első kiadást illeti, ugyanis a kis róka története már 1940-ben napvilágot látott.

2025. január 24., péntek

Katherine Applegate: Egy vidra naplója

A vidrás történetekről – illetve azok hiányáról az olvasmánylistámon – tavaly hosszabban is írtam A vidrák éneke kapcsán. Noha az a történet nem igazán ragadott magával, biztos voltam benne, hogy a vidrákban sokkal több van mesék egyszerű mellékszereplőinél.

Katherine Applegate: Egy vidra naplója
Maxim Könyvkiadó, 2024, 288 oldal
Fordította: Ladányi-Turóczi Csilla
Csillagérték: 8

Nyugi, nem indítottam, „Vidrákat főhősnek!” kampányt vagy ilyesmi, egyszerűen csak úgy hiszem, hogy annyira sok, szép és érdekes élőlény vesz minket körül még úgy, ha nem utazunk egzotikus tájakra, hogy vétek (lenne) nem bemutatni őket a gyerekeknek egy-egy (vagy több) mese által. Miért a maciké az állandó fókusz? 

2025. január 22., szerda

Miriam Margolyes: És ez mind igaz

Szeretem a memoárokat. Az egyéni életút, világlátás, a történelem vagy épp a jelen hatása az egyén tapasztalataira és megéléseire éppolyan jelentős tanulságul szolgálhat az olvasónak, mint a nagy egész, a háborúk és politikai csatározások ismerete. Sőt!

Miriam Margolyes: És ez mind igaz
Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 480 oldal
Fordította: Sziklai István
Csillagérték: 8

Épp ezért állok mindig nehezen ellen annak, hogy a memoárok újabb és újabb darabjával ismerkedjek meg, legyenek azok több tíz, vagy száz évvel ezelőtt lejegyzettek, vagy kortárs szerzőtől származóak. Olykor még az sem érdekes, hogy van-e bármiféle háttérismeretem a sorok írójáról. Miriam Margolyesről ugyan tudtam, kicsoda – de a szerepeinek egy részén kívül nem sok mindent tudtam az életéről.

2025. január 10., péntek

Szentgyörgyi Barbara: Azt tényleg megeszed?

Az év végén, az új év elején sokan vonnak mérleget (szó szerint és átvitt értelemben is) az elmúlt évvel, időszakkal kapcsolatban, tesznek újévi fogadalmat vagy tűznek ki a következő december 31-re elérendő célokat. Én alapvetően ilyen vagyok, de mégsem. Inkább időszakokban gondolkozom, mint években (bár sokszor e kettő pontosan fedi egymást). S annak ellenére, hogy nem hiszek az egyik napról a másikra való változásban, az év utolsó és első napját mindig valamiféle reménnyel a szívemben várom.

Szentgyörgyi Barbara: Azt tényleg megeszed?
Kulcslyuk Kiadó, 2024, 475 oldal
Csillagérték: 9

A változások szerintem alap- és ideális esetben nem egyik napról a másikra következnek be. S általában, folyamatosan fejlődünk és tanulunk, átgondoljuk, mi az, ami nekünk (a testünknek és a lelkünknek) jót tesz, vagy előrevezető. 2024 utolsó napján például rövid időn belül többször és más-más helyen botlottam abba, hogy „ne felejtsd el kidobni a szemetet”. Ennek nyomán egy hirtelen lendülettel cselekedtem, de nem gondolom, hogy ennek ne lenne gyászfolyamata. 

2025. január 8., szerda

Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor

A minap szembejött velem egy gondolat – Tóth Erzsébet Fanni oldalán –, miszerint az emberiségnek még sosem állt rendelkezésére az önsegítő, önismereti és pszichológiai könyvek olyan széles tárháza, mint amekkora a jelen emberének – vagyis nekünk. A poszt szövege különösen megragadott, mert (egyrészt) épp akkor találkoztam vele, mikor a Megsebzett gyermekkor bevezetőjén gondolkodtam, másfelől pedig, mert nagyon is egyezett a szöveg íve azzal, amit én is gondolok erről az egészről.

Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor
Kulcslyuk Kiadó, 2024, 213 oldal
Csillagérték: 10

Jelesül, hogy gyakorlatilag mindenkinek módjában áll, ha nem is terápiába járni, de olyan könyvet leemelni a polcról, ami számára gondolatébresztő, tanácsokat ad, segíti az önreflexiót, feltárhat traumákat – de legalábbis elindulhat egy olyan úton, ami a fejlődéshez vezethet, ami által tanulhat nem csupán magáról, hanem a világ folyásáról, hogy mi hogyan befolyásolhatja az emberi működést. Szóval: tanulhat róla és általa, de vajon miért nem tanul belőle a nagy egész?

2025. január 4., szombat

Buda László: Mit üzen az életed?

Nem mondanám egyik évemre sem, hogy kifejezetten az önelemzés éve lett volna. Nem. Már csak azért sem, mert folyamatosan önelemzek. Az önismereti kérdések, a saját magam felfedezése, az önmagam és a környezetem túlgondolása gyakorlatilag a velemjárói (ha van ilyen szó).

Buda László: Mit üzen az életed?
Kulcslyuk Kiadó, 2024, 366 oldal
Csillagérték: 8

Az önismereti, pszichológiai könyvek olvasása így nem kifejezetten állnak messze tőlem (igen, tudom, már csak azon a bizonyos ajtón kéne végre bekopogtatnom). Volt időszak, nem is olyan régen, mikor úgy éreztem, megcsömörlöttem ezeknek a könyveknek az olvasásában. Kicsit azt éreztem, bűnbakot keresek. Még ha az a bűnbak én magam vagyok.