René Goscinny: A főnökviadal

A Móra Könyvkiadó jóvoltából fél évvel ezelőtt három részt mutathattam be a blogon az Asterix és Obelix képregénysorozatból (Asterix, a Gall; Asterix Britanniában és Asterix az olimpián). Ezeknek a kapcsán jártam picit jobban utána a szériának, és találtam számos érdekességre.

René Goscinny: A főnökviadal

Sorozat: Asterix (7)

Móra Könyvkiadó, 2025, 64 oldal

Fordította: Bayer Antal

Illusztrálta: Albert Uderzo

Csillagérték: 10

Valahogy talán úgy voltam vele, hogy Asterix és Obelix „mindig is voltak”, így ez a gyors kutatás számos „wow” és „aha” élménnyel gazdagított, mely sort most egy különleges különkiadás gördít tovább, hiszen A főnökviadal nem csupán a sorozat hetedik darabkájának újrakiadása a Netflixes sorozat apropóján, hanem számos – eddig soha nem látott – adalékkal is szolgál a képregény kedvelői számára.

Mat Youkee: Negyven nap a dzsungel fogságában

2023 júniusában egy Cessna kisrepülőgép zuhant le az Amazonas-menti erdőben, fedélzetén hét emberrel. A repülő merőlegesen csapódott be a földbe, szinte esélyt sem adva arra, hogy a lombkorona alól könnyedén észrevehető legyen a magasból. A gépen utazó három felnőtt azonnal életét vesztette, egyikük gyermekei – szem szerint négyen – azonban épségben úszták meg a becsapódást.

Mat Youkee: Negyven nap a dzsungel fogságában

Corvina, 2025, 240 oldal

Fordította: Lázár Júlia

Csillagérték: 9

Mat Youkee könyve egy igaz történet felgöngyölítésébe enged betekintést a Negyven nap a dzsungel fogságában című könyvben. Bár egész Kolumbiát megrázta a négy gyermek túlélése, az felderítésükért folytatott összefogás, én a könyv kapcsán találkoztam ezzel a történettel. Nem is nagyon volt kérdés, hogy szeretném megismerni.

Liz Moore: Az erdő istene

Az utóbbi időszakban viszonylag ritkán választok hosszabb, négyszáz oldalnál hosszabb könyvet – pedig általában mindig azt gondolom, hogy egy jó történetnél teljesen mindegy a terjedelem, de valahogy a kiégés ellen most ezt tartom célravezetőnek. Liz Moore könyvével azért tettem kivételt, mert felkeltette az érdeklődésem a fülszöveg.

Liz Moore: Az erdő istene

21. Század Kiadó, 2025, 512 oldal

Fordította: Gömöri Péter

Csillagérték: 6

A történet az 1970-es évekbe invitált, egy erdei nyári táborba, ahol rejtélyes módon nyoma vész egy tizenhárom éves leányzónak, Barbarának. Ez már önmagában is izgalmasnak tűnt számomra, a csavar azonban abban rejlett, hogy ugyaninnen tűnt el Barbara bátyja, Maci is – bő tíz évvel korábban. Egy rejtélyes, dermesztő nyomozás a nyári kánikulában? Egy próbát megér!

Böszörményi Gyula: Emberke színe

Talán az Ambrózy báró esetei után – mely kihozta belőlem a sorozatfüggő rajongót – nem különösebben kell bizonygatnom, hogy Böszörményi Gyula világának színeit mindig előszeretettel ismergetem, fejtegetem. Az ő „kíséretében” merészkedtem olyan zsánerek felé is, melyek irányába korábban nem indultam (és maradt is a kirándulások talaján, de legalább tapasztalattal az olvasói hátizsákomban). 

Böszörményi Gyula: Emberke színe

Móra Könyvkiadó, 2025, 24 oldal

Illusztrálta: Káposztás Judit

Csillagérték: 9

Még számtalan történet van, amit nem olvastam tőle – legutóbb (bár már ennek is másfél éve) például Lopotnyik férkőzött a szívem közelébe, s annak feldobott hangulatát felidézve örültem meg egy újabb gyerekeknek szóló történet újrakiadásának láttán Gyula bátyó tollából. Az Emberke színe 2009-ben jelent meg, a Móra azonban új illusztrációval ismét elhozta az olvasóknak.

Ann Patchett: A Holland Ház

A tavalyi Tom Lake-élményem után nagyon vártam, hogy a 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozata újabb Ann Patchett-történettel gazdagodjon. Ennélfogva, mikor megláttam az új könyv megjelenését, a fülszöveget el sem olvastam, A Holland Házat azonnal kiválasztottam a tavaszi pakkomba, s izgatottan vártam a szerzővel való ismerkedésem újabb állomását.

Ann Patchett: A Holland Ház

21. Század Kiadó, 2025, 352 oldal

Fordította: Lévai Márta

Csillagérték: 8

A Tom Lake alapján, lassú folyású, inkább a belső megélést segítő regényre számítottam, mely impulzusokat, délibábos emlékképeket hív elő. Egy picit ezt az érzetet keltette bennem a borító is, mely – minden előzetes benyomás ellenére – nem egy elfeledett holland festő elfeledett festménye, hanem kifejezetten a regényhez, napjainkban készült alkotás. 

Alison Espach: Induljon a nászmenet

Alison Espach regényéhez a fülszövege vonzott. Túl sok elem volt benne, ami érdekelt, de főként az a szarkazmus, amit ígért – hiszen, ha már egy picit elakadtunk, azt próbáljuk meg valahogy előnyünkre fordítani, de legalábbis kellő derűvel kezelni. Igen, ez nehéz feladat. Leírni és tanácsolni sokkal egyszerűbb.

Alison Espach: Induljon a nászmenet

Athenaeum, 2025, 496 oldal

Fordította: Szieberth Ádám

Csillagérték: 6

Az, hogy milyen egy adott könyv nemzetközi megítélése, kevés esetben szokott befolyásolni, nem jellemző, hogy előzetesen követem a tetszésindexeket, de legalábbis elhanyagolható, hogy ez hányszor foglalkoztatott vagy befolyásolt a következő olvasmányom megválasztásakor. Lényeg, a lényeg: az Induljon a nászmenet elég nagy meglepetést okozott.

Rahul Jandial: Miért álmodunk?

Az álmoknak különleges szerepe van az életünkben. Mindenki álmodik, de nem minden álomra emlékezünk. Az is érdekes, hogy néha – bár nem emlékszünk, mi zajlott az álmainkban éjszaka, mégis – az egész napunkra rányomhatja a hangulatát az éji kép. 

Rahul Jandial: Miért álmodunk?

21. Század Kiadó, 2025, 302 oldal

Fordította: Novák Gábor

Csillagérték: 8

Az álmokkal így persze nem csak éjjel találkozhatunk és nem csak akkor, mikor alszunk. Sőt, még olvashatunk is róla. A költészet, a próza évszázadok óta szól róla, a pszichológia is foglalkozik vele, s akkor ez ezotériáról már ne is szóljunk. De hogyan „jelennek meg” az álmok? És mit üzennek?

Mörk Leonóra: Cukrászbolt a narancsfához

Mörk Leonóra történeteivel 2024-ben kezdtem megismerkedni, s mind A Hellinger-Madonna, mind pedig A papagájos ablak egészen magával ragadó élmény volt számomra, mely felvillantotta, hogy bármennyire is vannak ambivalens érzéseim a német történelemmel és irodalommal kapcsolatban, vannak olyan vetületei is, melyek magukba szippantanak.

Mörk Leonóra: Cukrászbolt a narancsfához

Jaffa, 2024, 240 oldal

Csillagérték: 8

Ugyan az olvasmányélményeket követően elhatároztam, hogy ismét előveszem Goethe műveit, végül hamarabb kerítettem sort egy újabb Mörk-történetre. A Cukrászbolt a narancsfához az előző két könyv margójára kapott egyszerű, de nagyszerű borítót.

Daisy Wood: A windsori kastély könyvtárosa

Daisy Woodtól épp egy éve olvastam az első történetet – lehet, hogy új áprilisi szokásom lesz – persze, ha a kiadó is így tervezi –, hogy a tavasz közepén elidőzzek a szerző legújabb könyve társaságában. A Párizs elfeledett könyvesboltja kapcsán egy csomó tuti sikerreceptet megfogalmaztam, amivel Wood tökéletesen meg tudja fogni az olvasót.

Daisy Wood: A windsori kastély könyvtárosa

21. Század Kiadó, 2025, 350 oldal

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Csillagérték: 8

Az a helyzet, hogy továbbra is ezen a nyomvonalon haladunk. Könyvek, Windsor és az 1940-es évek rejtélyei megint olyan kompozíció – ideértve a borítót is – amivel nem tudtam mást kezdeni, mint az olvasmánylistámra válogatni. Talán egy változást tudnék kiemelni: mintha Wood jobban írna.

David Nicholls: Ön itt áll

Bizonyos szerzők tollából azért merek második vagy harmadik történetet is leemelni a polcról, mert az első olvasmányomban tőlük valami olyan különlegeset adtak (magukból) az adott műfajhoz, ami maradandó élményt nyújtott számomra. 

David Nicholls: Ön itt áll

General Press Kiadó, 2025, 392 oldal

Fordította: Szieberth Ádám

Csillagérték: 8

David Nicholls az Egy nap kapcsán ajándékozott meg ezzel az élménnyel. Bár a (mozifilmes! – és itt most ki sem fejteném a sorozattal kapcsolatos csalódottságom) adaptációból szereztem hírt a regény létezéséről, tulajdonképpen a film utáni nap elolvastam a könyvet is. A történetet a „modern klasszikus” jelzővel illették, amivel tökéletesen egyetértettem, így mikor – tizenegy évvel az első Nicholls-élményem után – a legújabbat lapoztam fel, végigszaladt egy nyugodt mosoly az arcomon, mikor a sztori egy Austen-idézettel indított. 

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

A könyv és olvasó ideális találkozása mindig örömteli pillanat. Legalábbis számomra mindig plusz élményfaktort jelent, mikor egymásra találunk egy elbeszéléssel. Édes Anna történetét nagy vonalakban ismertem csak, valahogy az elmúlt évtizedekben nem vettem rá magam, hogy tényleg elolvassam.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Animus Könyvek, 2025 (1926), 248 oldal

Kiadói sorozat: Könyvkincsek (1)

Csillagérték: 10

Az első ideális pont a kettőnk találkozásában minden bizonnyal az, hogy az Animus Kiadó új kiadói sorozatát, a Könyvkincseket Kosztolányi regénye nyitja, méghozzá egy számomra annyira lenyűgöző kiadásban, ami első látásra megszólított. Ezért több szempontból is nagyon hálás vagyok a kiadónak!

Janecskó Kata: Nők a hálóban

Nők a hálóban. Janecskó Kata könyvének címe olyannyira sokrétű és sokatmondó, mely már alapvetően elgondolkodtató arról, hogy mi is az a sok minden, ami körülvesz minket – és ami veszélyeket rejthet az online és az offline térben egyaránt. Nőként, emberként, társadalmi lényként a világban, az online és az offline térben mozogva.

Janecskó Kata: Nők a hálóban

21. Század Kiadó, 2024, 304 oldal

Csillagérték: 9

A világháló könnyed elérhetősége számtalan lehetőséget rejt, de ezekkel a lehetőségekkel – ahogy általában mindennel megesik – nem csak élni, visszaélni is lehet, és rendszerint szoktak is. A csalók, a szélhámosok, azok a szervezetek, melyek erre „szakosodtak”. Az áldozatok gyenge pontjai pedig könnyen feltérképezhetők, melyek egyik záloga részben szintén az online tér felerősödésének és egyik nem túl kellemes hozadékának, az elszigetelődésnek is betudható.

Vadadi Adrienn: Emlékfestés

Vadadi Adrienn könyve – ugyan 2023-ban jelent meg – a kiadó ajánlására jutott el hozzám. Bár nem tudom, hogy lehetséges-e még figyelemmel követni a legfrissebb és a saját érdeklődésemmel megegyező könyveket, ha valami új színt is vinnék az olvasmányélményeim közé és új szerzőket ismernék meg. Tehát a két évvel ezelőtti megjelenés egyrészt nem túl releváns, másfelől meg nagyon örültem, hogy a kiadó nem csak a frissek közül mazsolázott, mert nem valószínű, hogy mostanában rábukkantam volna erre a könyvre.

Vadadi Adrienn: Emlékfestés

Athenaeum, 2023, 192 oldal

Csillagérték: 8

…ami persze könnyen magához tudja édesgetni az olvasót, hiszen meseszép borítót, hangzatos címet és egy figyelemfelkeltő fülszöveget is kapott. A harmincasok elakadásai nemcsak pszichológiai és irodalmi témaként helytállóak, hanem elég sok esetben a valóságban is. Noa történetével pedig egy ilyet vázol a szerző.

Serena Valentino: A végzet lángja

Serena Valentino immár tizedik alkalommal rántja be az olvasót a Disney-mesék gonosztevőinek történetébe, melyek közül magam a negyedik könyvet ismertem meg, ezúttal Hádésszal a főszerepben.

Serena Valentino: A végzet lángja

Sorozat: Gonosztevők (10)

Manó Könyvek, 2025, 192 oldal

Fordította: Halmai Gergely

Csillagérték: 6

Elég kevés olyan klasszikus, vagy klasszikussá vált Disney-mese van, melyhez érzelmileg nem kötődöm, vagy egy-egy szófordulata ne égett volna be a szóhasználatomba, mindazonáltal a Herkules talán magasan az, melyből teljesen random kezdek el idézni vagy énekelni, ráadásul ez az egyik olyan mese, mely a gyermekkoromban jelent meg, s vált a Disney-mesék megkerülhetetlen történetévé.

Kate Atkinson: Szent lányok

Az utóbbi időben – legalább hetente egy-egy alkalommal – odatévedek a Döglött akták című sorozat (nem tudom, hányadik) ismétlésére. Alapvetően filmen és sorozatban nem igazán részesítem előnyben a nyomozós krimitörténeteket vagy a népszerű nyomozók eseteit. Bár persze, ismerem őket, de ez inkább egyfajta általános műveltség, mintsem konkrét követés. Ez a sorozat viszont nem a jelenben kutakodik, hanem a múlt eseteinek ered nyomába, ami számomra valamivel érdekesebb.

Kate Atkinson: Szent lányok

Trend Kiadó, 2025, 320 oldal

Fordította: Sepsi László

Csillagérték: 8

Ha már a műfaj irányába vetem a tekintetem, a krimit és a thrillert inkább olvasni szeretem. Remek nyomozók és nyomozónők bukkannak fel a palettán, akik által a szerzők nem csupán a gyakorlott olvasók számára kínálnak lehetőséget a rejtélyes szálak felderítésére, hanem az olyan, olykor-olykor a műfaj vízére evezőknek is, mint én. Kate Atkinson sorozatkezdő története pedig szerintem több szempontból is nekem való csemege volt, s itt utalnék vissza az előbbi felütésre: itt ugyanis a régmúlt esetei kerülnek felszínre.

Kertész Erzsi: Öröklét

Az Öröklét már hónapok óta kering körülöttem. Mármint a könyv. Ezért a nagy kezdőbetű. Picit kapirgálta a képzeletem a megjelenéskor, aztán szemeztem vele a Könyvfesztiválon, végül, mikor már sokadjára keresztezték egymást útjaink, elcsábultam. Tudjátok, vannak azok a könyvek, melyek megmagyarázhatatlanul és váratlanul olykor feltűnnek. Van, mikor tényleg van egymással dolgunk, a történetnek és olvasónak. És van, amikor nincs.

Kertész Erzsi: Öröklét

Trend Kiadó, 2024, 368 oldal

Csillagérték: 7

Az olvasást követően talán még mindig nem tudom, teljes bizonyossággal állítani, hogy az a találkozás szükséges vagy elkerülendő lett volna. Elkerülendő talán nem, mindenesetre megtörtént és nem bánom. Nem minden jel jel. Vagy hogy is mondják.

Kiss A. Kriszta: A fiú, aki mindent el akart mesélni

Húszas éveim elején egy egyetemi kurzuson vicceskedve arról beszélgettünk, hogy az olvasó és Jókai Mór kapcsolata egy emberöltő három szakaszára osztható. Kezdetben szereti a nagy mesemondó történeteit, később kicsit furán tekint arra az önmagára, aki kedvelte Jókai műveit, végül mégiscsak visszatér hozzá és ismét örömét leli bennük. 

Kiss A. Kriszta: A fiú, aki mindent el akart mesélni

Kiadói sorozat: A lány/A fiú, aki...

Naphegy Kiadó, 2025, 40 oldal

Fordította: Takács Viktória

Csillagérték: 9

Nos, azt nem tudom, hogy ez általánosságban mennyire fedheti a valóságot – bár a közhelyeknek általában szokott lenni igazságtartalma –, engem annyira megragadott ez az észrevétel, hogy tíz évvel később is ezzel kezdek egy Jókairól szóló mesekönyvbemutatást, mely Jókai Mór születésének 200. évfordulóján igazi csemegének ígérkezett.

Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Vannak időszakok, mikor kissé eltávolodom a klasszikus irodalomtól, de mikor ismét kezem ügyébe kerül egy ilyen történet, mindig melengető, hazatérős érzésem van. Persze, olykor ezt az érzést is szokni kell, különösen akkor, ha amerikai vizekre evezek. Számomra legalábbis még mindig kicsit idegenül hat a 19-20. századi tengerentúli irodalom. Edith Wharton regényének élvezeti értékét azonban egy nagyon is modern elgondolás növelte.

Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Athenaeum, 2022 (1920), 624 oldal

Fordította: Kiss Marianne

Csillagérték: 7

A szerzőtől egyébként nem ez volt az első olvasmányom, csaknem tizenkét éve A szerelem nyara volt az első – és azóta utolsó – története, mellyel megismerkedtem. Magára az elbeszélésre ennyi idő távlatából már nem emlékszem kristálytisztán, viszont az akkori rövidke értékelésem és a már említett, modern „élményeim” nyomán egyértelműen Az ártatlanság korára esett a választásom az Athenaeum Érzelmes klasszikusok sorozatából.

Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

A kézműveskedésnek nagyon sok mindent köszönhetek. Ha egy picit el akarok merülni az alkotás örömében – az olyan alkotáséban, melynek gyakorlatilag azonnal láthatom, a kezemben tarthatom az eredményét –, előkészítem a festéket, a szalvétát, a gipszet vagy a kerámiaport és nekilátok. Amellett, hogy nem csak üldögéléssel töltöm el a „túlgondolós időmet”, kikapcsol és feltölt. Persze, néha bosszankodni is lehet rajta, mikor elkenődik a festék, letörik az öntés, nem illeszkednek a minták, vagy egyáltalán nem megvalósítható, amit kigondoltam.

Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

Athenaeum, 2024, 208 oldal

Fordította: Németh Nikoletta

Csillagérték: 7

Ilyenkor más utakat keresek, újrafestek – és igen, meg kell tanulni kidobni is azt, aminek már nem vesszük (esztétikai, gyakorlati) hasznát. Számomra még mindig ez a legnehezebb. Kezdetben igyekeztem mindent ki- és megjavítani, valamilyen formában újrafelhasználni, de idővel rá kellett jönnöm, hogy ez nem mindig lehetséges. És nem is mindig szükséges. És már tudjátok: ez nem csak a kézműveskedésről szól.

Andreas H. Schmachtl: Teljesen ​hihetetlen utazás a Köd-szigetekre

Hm. Ami pedig annyit jelent, hogy szinte pontosan egy éve egy fatális véletlennek – és a bloggertársaim felém tanúsított bizalmának – köszönhetően ismerkedtem meg Snöfriddel, és általam egy ismerősnek ható, szórakoztató és bájos szerzői világgal. Nem volt tervben, hogy Andreas H. Schmachtl könyvét olvassam, de olykor olyan hozadéka is van, ha túlvállalod magad az olvasmányok terén: gyöngyszemre bukkansz.

Andreas H. Schmachtl: Teljesen ​hihetetlen utazás a Köd-szigetekre

Sorozat: Snöfrid Virágvölgyből (2)

Manó Könyvek, 2025, 236 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 9

Hm. Ami annyit jelent, hogy ennek megfelelően teljesen egyértelmű volt, hogy amint megérkezik a kis hódszerű lény következő kalandja, akkor szeretnék vele tartani. Most épp egy teljesen hihetetlen utazáson ügyködtünk együtt Snöfriddel, újdonsült barátaival – és azokkal, akik mindebben igyekeztek meggátolni minket.

Bella Swift: A kiskutya, aki szülinapos akart lenni

Mitől jó és mitől működik egy gyerekeknek szóló mesesorozat? Nehéz megfogni. Téma, szereplők, stílus és a kalandok mind befolyásolóak. Ha Bella Swift kiskutyás történeteire gondolok, engem elsősorban a hagyományos elbeszélés és történetvezetés fogott meg. Talán ennek tudható be, hogy a széria immár harmadik kötetére csaptam le a Manó Könyvek újdonságai között.

Bella Swift: A kiskutya, aki szülinapos akart lenni

Sorozat: A kiskutya, aki...(11)

Manó Könyvek, 2025, 160 oldal

Fordította: Boczán Bea

Csillagérték: 9

Mindezekkel együtt nem árt némi tanulság sem: a méhecskés mesekönyvben a természetről tudhattunk meg egy csomó adalékot, a boszorkányosban arról, hogy vannak gyerekek, akik zárkózottabbak – mindazonáltal ez nem jelenti, hogy ne lenne szükségük barátra. A szülinapos, legújabb rész számomra az összetartásról és a megbecsülésről szól.

Kertész Ákos: Makra

Az életünk medre gyakran egészen apró döntések mentén képes más irányt vetni. Tizenévesen gyakran töprengtem az élet értelmén, az utunk folyásán – mi máson, ugye (és ez miért változott volna azóta, ugye 2.0). Egy kedves barátom akkoriban vázolt egy képet, mely azóta is gyakran eszembe jut. Sétálgatsz a városban, gurul előtted egy labda. De mi van, ha a labda hirtelen letér az útról, és egy kapualjban eltűnik? Utánamész? Vagy elfogadod, hogy nem gurul tovább előtted?

Kertész Ákos: Makra

Trend Kiadó, 2024, 248 oldal

Csillagérték: 9

Az a helyzet, hogy szerintem mindkét esetben a saját utunkat járjuk. Ha önazonosak, magunkkal szemben őszinték vagyunk. Lehet, hogy a kapualjban egy új lehetőség vár. De lehet, hogy ez (vagy egy másik) lehetőség ugyanúgy rád talál (vagy te találsz rá), ha nem térsz le a labda után. Hiszek abban, hogy akivel vagy amivel dolgod van, még összehoz az út. 

Nemes Nagy Ágnes: A titkos út; Az aranyecset és más mesék

Egy picit messziről fogok kezdeni – mint ahogyan az nem áll tőlem túlságosan távol. A mesterképzésen írt szakdolgozatomban a magyar irodalomtanítás női szempontjairól írtam. Ehhez megvizsgáltam az akkor érvényen alaptantervet, kerettantervet és két tankönyvet is. Nem meglepő módon, nem igazán találtam bennük női tartalmakat.

Nemes Nagy Ágnes: A titkos út

Móra Könyvkiadó, 2023, 96 oldal

Illusztrálta: Szabó Imola Julianna

Csillagérték: 9

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset és más mesék

Móra Könyvkiadó, 2024, 104 oldal

Illusztrálta: Szabó Imola Julianna

Csillagérték: 9

Az akkori Nemzeti Alaptanterv a 97 megismerésre ajánlott szerző között három írónőt említett meg, közülük egy a kerettantervig már nem jutott el. A kerettantervben két magyar női szerző, Szabó Magda és Nemes Nagy Ágnes szerepelt. Legnagyobb megdöbbenésemre, a Nemes Nagy Ágnessel foglalkozó tankönyvi lecke a „legférfiasabb költőnő” címet viselte. Hát, így juthat be valaki a gimnáziumi törzsanyagba.

Fekete István: Hú

Nem ez volt az első alkalom (és reményem szerint, nem is az utolsó, mikor egy szerzői életmű több darabját rövid időn belül, sorjában olvasom. Teljesen új élményt és megfigyelési lehetőségeket kínál ez a belső olvasói utazás, amit már akár Szabó Magda, akár Kertész Erzsébet történeteit sorjázva figyeltem meg.

Fekete István: Hú

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

Nem arról van szó természetesen, hogy „nagyüzemben” vágtázok végig az életművön (az előző példákban sem ez történt), hanem lehetőségem nyílik rá, hogy egy hónap alatt kicsit többet kapjak abból, ami adott esetben az addigiakban nem történt meg. Fekete István négy könyve kapcsán is ez történt velem.

Fekete István: Csí és más elbeszélések

Az olvasói utamban újabb és újabb felismerésekkel találkozom, és ezeket egyre bátrabban vállalom és mondom ki. Korábban nem gondoltam, hogy mondhatom azt, hogy a klasszikus és magasan jegyzett műfajokra illik azt mondani, hogy nem szeretem. Most. Éppen. Aztán lehet, hogy évek múltán mást sem fogok olvasni. Nem tudhatom, és ez valahol teljesen rendben van.

Fekete István: Csí és más elbeszélések

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

A novellákkal hasonló a helyzet, viszont Fekete István Csí és más elbeszélések kötete felé pontosan ez húzott. A Tüskevár és a Vuk mentén nagyon kíváncsi voltam azokra a természetábrázolásokra, leírásokra, melyek számomra talán egy-egy novella keretein belül még hatásosabbak lehetnek.

Bródy János: A dal ugyanaz marad

Gyerekkorunkban sokféle mondókát, verset és dalt tanulunk meg. Ezek a mondatok és dallamok gyakorta emlékképekként raktározódnak el a lelkünk egy fiókjában, melyet felnőttként olykor teljesen váratlanul és véletlenül húzunk ki. Nem is azt kerestük…aztán valahogy rájövünk: mégis ott rejtőzik a válasz.

Bródy János: A dal ugyanaz marad

Móra Könyvkiadó, 2024, 72 oldal

Csillagérték: 10

A versekkel elég hullámzó a viszonyom, a dalszövegek között pedig mintha egyre ritkábban találnánk olyat is, melyek mondanak is valamit, nem csak beszélnek. De vannak kivételek. És vannak olyan kivételek is, mikor a vers és a dalszöveg kézen fogják egymást és tanítanak valamit. Valamit az élet nagy dolgairól.

Fekete István: Tüskevár

Fekete István történetei észrevétlenül ivódnak az olvasmányműveltségünkbe – ez az, amit két könyv sorjában olvasása után megállapítottam. Persze, talán a két legismertebbel kezdtem. Vuk és Tüskevár. A gyermekkor és az ifjúkor. S hogy mindjárt egy beismeréssel kezdjek: „ifjúként” egyáltalán nem szerettem a Tüskevárt.

Fekete István: Tüskevár

Móra Könyvkiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 9

Tutajos, Matula bácsi és a többiek kalandjait nem igazán éreztem magamhoz közel. Fiúkról szóltak, velük történhettek izgalmas vagy suta dolgok, miközben én apukámmal jártam pecázni, a dédi papához a górén játszani vagy a papámmal traktorozni. Ne értsetek félre, szerintem nem voltam „fiús lány”, de nem éreztem és soha nem is éreztették velem kicsiként, hogy a hagyományosan fiús dolgokhoz nekem semmi közöm.

Annabel Abbs: Az ízek költészete

A 19. században különösen nehéz volt annak a dolga, aki nőként olyan pályán szeretett volna érvényesülni, ami az otthona falain kívül esett. Korábban persze szinte szó szerint elképzelhetetlen. Nem volt ez másként azzal sem, aki az irodalom oly területeire tévedt, melyet kizárólag férfiak uraltak. 

Annabel Abbs: Az ízek költészete

Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 400 oldal

Fordította: Réti Blanka

Csillagérték: 7

A 19. század elején jórészt az sem volt mindegy, hogy a nők mit olvashatnak, nemhogy mit írhatnak, így mikor Miss Eliza költőként keresi fel egy neves könyvkiadó tulajdonosát, hamar kiadják az útját. Verset? Még mit nem! Talán szakácskönyvet!

Fekete István: Vuk

Fekete István a magyar irodalom egyik megkerülhetetlen alakja, művei közül több, mint ötven éve több is szerepel a kötelező olvasmányok listáján – ami gyakorlatilag garantálja, hogy több generáció is fel tudjon idézni néhány jelenetet, szereplőt vagy beszédes állatnevet a műveiből. 

Fekete István: Vuk

Móra Könyvkiadó, 2022, 118 oldal

Illusztrálta: Balogh Péter

Csillagérték: 8

S ha még valaki oly „szemfüles” is, hogy egy könyvét se olvasta soha, a Vuk talán olyan egyetemes rajzfilm, melyet aztán tényleg senki emberfia ki nem tud kerülni. A fürge róka lábak idestova 44 éve csengnek ismerősen füleinknek, noha maga a történet sokkal korábbra, 1965-re tekint vissza. Már, ami az első kiadást illeti, ugyanis a kis róka története már 1940-ben napvilágot látott.

Katherine Applegate: Egy vidra naplója

A vidrás történetekről – illetve azok hiányáról az olvasmánylistámon – tavaly hosszabban is írtam A vidrák éneke kapcsán. Noha az a történet nem igazán ragadott magával, biztos voltam benne, hogy a vidrákban sokkal több van mesék egyszerű mellékszereplőinél.

Katherine Applegate: Egy vidra naplója

Maxim Könyvkiadó, 2024, 288 oldal

Fordította: Ladányi-Turóczi Csilla

Csillagérték: 8

Nyugi, nem indítottam, „Vidrákat főhősnek!” kampányt vagy ilyesmi, egyszerűen csak úgy hiszem, hogy annyira sok, szép és érdekes élőlény vesz minket körül még úgy, ha nem utazunk egzotikus tájakra, hogy vétek (lenne) nem bemutatni őket a gyerekeknek egy-egy (vagy több) mese által. Miért a maciké az állandó fókusz? 

Miriam Margolyes: És ez mind igaz

Szeretem a memoárokat. Az egyéni életút, világlátás, a történelem vagy épp a jelen hatása az egyén tapasztalataira és megéléseire éppolyan jelentős tanulságul szolgálhat az olvasónak, mint a nagy egész, a háborúk és politikai csatározások ismerete. Sőt!

Miriam Margolyes: És ez mind igaz

Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 480 oldal

Fordította: Sziklai István

Csillagérték: 8

Épp ezért állok mindig nehezen ellen annak, hogy a memoárok újabb és újabb darabjával ismerkedjek meg, legyenek azok több tíz, vagy száz évvel ezelőtt lejegyzettek, vagy kortárs szerzőtől származóak. Olykor még az sem érdekes, hogy van-e bármiféle háttérismeretem a sorok írójáról. Miriam Margolyesről ugyan tudtam, kicsoda – de a szerepeinek egy részén kívül nem sok mindent tudtam az életéről.

Szentgyörgyi Barbara: Azt tényleg megeszed?

Az év végén, az új év elején sokan vonnak mérleget (szó szerint és átvitt értelemben is) az elmúlt évvel, időszakkal kapcsolatban, tesznek újévi fogadalmat vagy tűznek ki a következő december 31-re elérendő célokat. Én alapvetően ilyen vagyok, de mégsem. Inkább időszakokban gondolkozom, mint években (bár sokszor e kettő pontosan fedi egymást). S annak ellenére, hogy nem hiszek az egyik napról a másikra való változásban, az év utolsó és első napját mindig valamiféle reménnyel a szívemben várom.

Szentgyörgyi Barbara: Azt tényleg megeszed?

Kulcslyuk Kiadó, 2024, 475 oldal

Csillagérték: 9

A változások szerintem alap- és ideális esetben nem egyik napról a másikra következnek be. S általában, folyamatosan fejlődünk és tanulunk, átgondoljuk, mi az, ami nekünk (a testünknek és a lelkünknek) jót tesz, vagy előrevezető. 2024 utolsó napján például rövid időn belül többször és más-más helyen botlottam abba, hogy „ne felejtsd el kidobni a szemetet”. Ennek nyomán egy hirtelen lendülettel cselekedtem, de nem gondolom, hogy ennek ne lenne gyászfolyamata.