Christopher Clarey: A harcos

A történelem egészét tekintve az egyes évszázadok gyakorta nem konkrét évszámokhoz kötődnek. A 19. századot hosszú 19. századnak szokás nevezni, mely a francia forradalomtól egészen az első világháborúig tartott, a 20. század egyes megközelítések szerint II. Erzsébet születésétől haláláig datálható. Szerintem, saját életünkben is találunk hasonló példát. Az én húszas éveimet például nagyban meghatározta a tenisz követése…

Christopher Clarey: A harcos

21. Század Kiadó, 2025, 400 oldal

Fordította: Novák Gábor

Csillagérték: 10

…különösen két kiemelkedő férfi sportoló pályafutása és a párharcuk. S higgyétek el, sem 2007 magasságában, sem 2022-ben nem voltam huszonéves. Mégis, valahogy azon a 2022. szeptemberi éjszakán átléptem a harmincas éveimbe, ami egy picit azért 2024-ig még vissza-visszakacsingatott. 

Ruff Orsolya: A végezetes vonatút

Jártunk már Londonban, Párizsban és Budapesten, oldottunk meg vele rejtélyeket és maradtak nyitott kérdések. Végigszánkáztunk a történelmi városok korzóin és megismertünk elfeledett helyeket, szokásokat vagy történelmi személyeket. Orczy Mimi 19. századi utazása a kontinensen át, bűntények után kutatva (szerencsére) még nem áll meg. A negyedik rész elején éppen Erdély felé vesszük az irányt.

Ruff Orsolya: A végzetes vonatút

Sorozat: Orczy Mimi kalandjai (4)

Manó Könyvek, 2025, 288 oldal

Csillagérték: 9

Ruff Orsolya fondorlatos, éles eszű nyomozókisasszonya az első rész óta töretlen figyelmem élvezi, s noha nem minden esete ragad ugyanolyan intenzitással magával, újfent örültem, hogy egy vonatra válthattam jegyet vele. Ezúttal egy végzetes vonatútra. 

Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül, szabadon

Olybá tűnik, hogy minden évre jut egy történet Sue Monk Kidd tollából, ami újabb és újabb színeit engedi felfedezni az írónő világának. A méhek titkos élete lehengerlő és emlékezetes elbeszélése után A sellő legendája egy teljesen más perspektívát vázolt az emberi kapcsolatok színes és széles palettájáról.

Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül, szabadon

21. Század Kiadó, 2025, 408 oldal

Fordította: Csonka Ágnes

Csillagérték: 7

Teljesen biztos voltam benne, hogy a Szárnyak nélkül, szabadon az emberi, rokoni és baráti kapcsolatok egy új nézőpontját fogja felvázolni, a kérdés inkább az volt, hogy mindezt hogyan fogja működtetni a szerző ebben a környezetben, s hogy én mennyire tudok ebbe bevonódni.

Madarász Éva: Veronika kisasszony

Az elmúlt néhány hétben kevésbé tudok koncentrálni az olvasásra. Mindig keresem az okokat, ha nehézséggel szembesülök, így tettem most is: túlvállalás, olvasási válság (teljesen természetes), túl sok egyéb inger, fókuszváltás. Egy magyartanári felvételi közben arról beszélgettünk a napokban, hogy az olvasás válsága (globálisan), hogy egyre kevésbé tudunk lelassulni és/vagy elmerülni a szövegben.

Madarász Éva: Veronika kisasszony

Menő Könyvek, 2025, 312 oldal

Csillagérték: 10

Kicsit én is ezt tapasztalom magamon ezen a tavaszon (és nyárkezdeten), pedig alapvetően nem találkoztam kifejezetten rossz vagy unalmas olvasmányokkal. Valószínűleg egy áttörésre várok/vártam, ami új lendülettel tölt fel. S ezt az áttörést most egy olyan történet hozta el számomra, amitől nem vártam volna.

Corinne Giampaglia: Erik és az ezüst csillag

Akadnak olyan kérdések az életünkben, melyek végigkísérnek minket, minden életszakaszunkban újrafogalmazhatjuk őket, esetleg a dolgok folyásától változtatnak útvonalat vagy nyernek új értelmet. Az egyik ilyen, ami talán már egészen kicsiként felmerülhet bennünk (talán leginkább a „miért”-korszakunkban), hogy miért is vagyunk itt a Földön, mi a küldetésünk.

Corinne Giampaglia: Erik és az ezüst csillag

Manó Könyvek, 2025, 40 oldal

Fordította: Todero Anna

Csillagérték: 8

Corinne Giampaglia kis mesehőse, Erik meséje hasonló alapról indít – és egészen különleges utat jár be a nyári szellők édes ölelésében. A mese végére pedig talán az is kiderül, hogy az önmagunkhoz vezető úton sokszor egyáltalán nem vagyunk egyedül, sőt!

Lucy Maud Montgomery: Anne és a Széljárta Fűzfa-lak

Azt hiszem, a sorozat negyedik része után (melyből hármat olvastam), lassan megállapíthatjuk, hogy valami láthatatlan kapocs húz Lucy Maud Montgomery hősnője és újabb kalandjainak megismerése irányába. A kezdeti döcögős kapcsolatot a második résznél végül egy jóval kellemesebb élmény követte a harmadik részben, s a Menő Könyvek jóvoltából máris itt van a negyedik rész.

Lucy Maud Montgomery: Anne és a Széljárta Fűzfa-lak

Sorozat: Anne (4)

Manó Könyvek, 2025, 313 oldal

Fordította: Ruff Orsolya

Csillagérték: 8

Az Anne és a Széljárta Fűzfa-lak olvasói élményeit tekintve sokkal közelebb áll a harmadik rész benyomásaihoz, mindazonáltal egy csomó olyan szituációt, élethelyzetet vázol (vagy éppen nem vázol), ami hiányérzetet és kérdések sorát vetette fel bennem.

Gladys McGarey: A jól megélt élet

Szeretem megfigyelni az embereket. Magamat is szeretem megfigyelni, hogy bizonyos emberek hogyan hatnak rám. Számomra fontos, hogy olyan kapcsolatokat építsek ki, melyben biztonságban érzem magam. Ezalatt pedig szinte mindent értek: az önkifejezés szabadságát, az őszinteséget és a hitelességet, az elfogadást, a türelmet, a kapcsolódást, a támogatást, a felemelést. Mindkét irányba.

Gladys McGarey: A jól megélt élet

Kulcslyuk Kiadó, 2025, 267 oldal

Csillagérték: 9

Persze, nem minden kapcsolat állandó. Vannak, akik néhány hétig, hónapig vagy évig az életünk részei – olyanok is, akikhez csak egy-egy pillanatra kapcsolódunk. Az idős, tapasztalt személyekkel való beszélgetés, vagy az ő hallgatásuk mindig meghatározó élmény. Olyasvalamit adhatnak, ami bennünk is megvan, de ők már tudják. Talán ez indított Gladys McGarey könyvének fellapozására.

Krekó Kata, Vibók Ildi: A hősnő útja

A Kulcslyuk Kiadó könyveinek blogturnéjához mindig szívesen csatlakozom, mert az elmúlt években számos olyan kötetet olvastam a kiadványaik közül, melyek szélesítették a látóteremet, elgondolkodtattak, kikapcsoltak, vagy épp hasznos tanácsokkal láttak el egy-egy elakadás vagy probléma, megélés kapcsán.  

Krekó Kata, Vibók Ildi: A hősnő útja

Kulcslyuk Kiadó, 2025, 243 oldal

Csillagérték: 8

Közérthetően tárgyalt pszichológiai témákról egyébként is szeretek olvasni, bár a transzgenerációs traumák és a sémák kapcsán volt egy kis megcsömörlésem. Idén viszont újult erővel, nagyon klassz könyvekre böktem rá, s most ezt a sort folytatta Krekó Kata és Vibók Ildi könyve is.

P. Szathmáry István: Bánatos férfiak kézikönyve

Mindig az első mondat a legnehezebb. Hogy aztán lehet-e még belőle jó történet? Kezdhetünk-e új sztoriba, vagy hagyjunk fel az egésszel, amit úgy nevezünk: írás? Nos, ez már más kérdés. P. Szathmáry István első regénye egy olyan főhős képét vizionálta számomra a fülszöveg alapján – és még az első néhány oldalt követően is –, aki küzd ezekkel a dilemmákkal. Később pedig volt jobb dolga is, hogy ezen morfondírozzon.

P. Szathmáry István: Bánatos férfiak kézikönyve

Cser Kiadó, 2025, 342 oldal

Csillagérték: 8

Hullámzó a bátorságom az elsőkönyves szerzők könyveinek – rögtön a megjelenést követő – olvasása kapcsán, viszont a Cser Kiadó megjelenéseit szemezgetve az elmúlt időszakban több olyan történethez is szerencsém volt, ami most eloszlatta az esetleges aggodalmaimat. Végül kissé vegyes, de alapvetően érdekes élményekkel gazdagodtam a könyv utolsó lapjára érve.

Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Nagyjából tíz évvel ezelőtt egy pécsi könyvtár felszámolásakor nyílt lehetőségem arra, hogy a Krúdy-életmű számos darabkájára jutányos áron szert tegyek, de bevallom – noha már akkor is várólistás volt a szerzővel való megismerkedésem –, A vörös postakocsi volt az első olvasmányom Krúdy Gyulától.

Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Kiadói sorozat: Könyvkincsek

Animus Kiadó, 2025 (1913), 208 oldal

Csillagérték: 7

…pedig minden bizonnyal ő is azon írók közé tartozik, akiknek a műveit, de legalábbis főhőseit – mint az írói alteregóként megjelenő Szindbádot – a legtöbben ismerjük. Még akkor is, ha „személyesen” még nem találkoztunk vele. 

Liane Moriarty: Az alma nem esik messze

Azoknál a könyveknél, ahol ez abszolút jellemző, mindig leírom? vannak szerzők, akik esetében tökéletesen elég információ a várólistára kerüléshez, hogy új könyvük jelenik meg. A fülszöveg, a téma nem annyira izgat (persze, nyilván az is fontos és valamilyen szinten várt is), mindinkább az, hogy a szerző megközelítésében, elbeszélésében olvashassak.

Liane Moriarty: Az alma nem esik messze

General Press Kiadó, 2025, 480 oldal

Fordította: Fügedi Tímea

Csillagérték: 8

Liane Moriarty esetében már régóta váratott magára ez az alkalom. A Hatalmas kis hazugságokkal az írónő levett a lábamról: nem csupán olvasni szerettem a könyvet, de az adaptáció – bármilyen furán hangzik – komfortsorozatom lett. Ennélfogva nagy reményekkel fogtam bele a második Moriarty-olvasmányomba.

Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy

Számtalan olyan regény és történet van, melyek ugyan az általános műveltség részét képezik – de legalábbis hallottunk már róla, adott esetben ismeretlenül is ismerjük –, az eddigiekben nem kerítettem sort rá. Ebből adódóan talán kevéssé meglepő, hogy mikor útjára indul egy klasszikusokat felvonultató kiadói sorozat, örömmel szegődöm nem csupán ezek népszerűsítése, de az olvasói élmény megszerzése mellé is.

Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy

Kiadói sorozat: Érzelmes klasszikusok

Athenaeum, 2025 (1848), 318 oldal

Fordította: Csergő Hunor

Csillagérték: 8

Az Athenaeum Érzelmes klasszikusok sorozata is ilyen, hiszen – amellett, hogy néhány megjelent kötetét már korábban olvastam – olyan kiadványokat ajánl az olvasók figyelmébe, melyek segítségével örökérvényű üzeneteket szerezhetünk, s különféle érzelmi hullámvasutakat járhatunk be.

Lázár Ervin: Egy kis lalala

Lázár Ervin történeteivel – azt hiszem, sokunkhoz hasonlóan – még gyerekkoromban találkoztam. Az első legerősebb emlékem valahova a kisiskolás éveimhez kötődnek, mikor a kaposvári színházban A Négyszögletű Kerek Erdő című előadást néztük meg. Emlékszem, annyira szórakoztatott, hogy még hetek múlva is meséltem Dömdödöm, Mikkamakka, Vacskamati és a többiek történetét.

Lázár Ervin: Egy kis lalala

Trend Kiadó, 2025, 160 oldal

Csillagérték: 7

Talán emiatt is választottam a tavaszi olvasmányaim közé a szerző felnőtteknek szóló novelláskötetét, mely ebben a formában első ízben jelent a Trend Kiadó gondozásában. A kötet címadója, az Egy kis lalala valahogy azon nyomban azt a játékosságot idézte fel bennem, melyet a sok évvel ezelőtti színházi előadás után magammal vittem.

René Goscinny: A főnökviadal

A Móra Könyvkiadó jóvoltából fél évvel ezelőtt három részt mutathattam be a blogon az Asterix és Obelix képregénysorozatból (Asterix, a Gall; Asterix Britanniában és Asterix az olimpián). Ezeknek a kapcsán jártam picit jobban utána a szériának, és találtam számos érdekességre.

René Goscinny: A főnökviadal

Sorozat: Asterix (7)

Móra Könyvkiadó, 2025, 64 oldal

Fordította: Bayer Antal

Illusztrálta: Albert Uderzo

Csillagérték: 10

Valahogy talán úgy voltam vele, hogy Asterix és Obelix „mindig is voltak”, így ez a gyors kutatás számos „wow” és „aha” élménnyel gazdagított, mely sort most egy különleges különkiadás gördít tovább, hiszen A főnökviadal nem csupán a sorozat hetedik darabkájának újrakiadása a Netflixes sorozat apropóján, hanem számos – eddig soha nem látott – adalékkal is szolgál a képregény kedvelői számára.

Mat Youkee: Negyven nap a dzsungel fogságában

2023 júniusában egy Cessna kisrepülőgép zuhant le az Amazonas-menti erdőben, fedélzetén hét emberrel. A repülő merőlegesen csapódott be a földbe, szinte esélyt sem adva arra, hogy a lombkorona alól könnyedén észrevehető legyen a magasból. A gépen utazó három felnőtt azonnal életét vesztette, egyikük gyermekei – szám szerint négyen – azonban épségben úszták meg a becsapódást.

Mat Youkee: Negyven nap a dzsungel fogságában

Corvina, 2025, 240 oldal

Fordította: Lázár Júlia

Csillagérték: 9

Mat Youkee egy igaz történet felgöngyölítésébe enged betekintést a Negyven nap a dzsungel fogságában című könyvben. Bár egész Kolumbiát megrázta a négy gyermek túlélése, az felderítésükért folytatott összefogás, én a könyv kapcsán találkoztam ezzel a történettel. Nem is nagyon volt kérdés, hogy szeretném megismerni.

Liz Moore: Az erdő istene

Az utóbbi időszakban viszonylag ritkán választok hosszabb, négyszáz oldalnál hosszabb könyvet – pedig általában mindig azt gondolom, hogy egy jó történetnél teljesen mindegy a terjedelem, de valahogy a kiégés ellen most ezt tartom célravezetőnek. Liz Moore könyvével azért tettem kivételt, mert felkeltette az érdeklődésem a fülszöveg.

Liz Moore: Az erdő istene

21. Század Kiadó, 2025, 512 oldal

Fordította: Gömöri Péter

Csillagérték: 6

A történet az 1970-es évekbe invitált, egy erdei nyári táborba, ahol rejtélyes módon nyoma vész egy tizenhárom éves leányzónak, Barbarának. Ez már önmagában is izgalmasnak tűnt számomra, a csavar azonban abban rejlett, hogy ugyaninnen tűnt el Barbara bátyja, Maci is – bő tíz évvel korábban. Egy rejtélyes, dermesztő nyomozás a nyári kánikulában? Egy próbát megér!

Böszörményi Gyula: Emberke színe

Talán az Ambrózy báró esetei után – mely kihozta belőlem a sorozatfüggő rajongót – nem különösebben kell bizonygatnom, hogy Böszörményi Gyula világának színeit mindig előszeretettel ismergetem, fejtegetem. Az ő „kíséretében” merészkedtem olyan zsánerek felé is, melyek irányába korábban nem indultam (és maradt is a kirándulások talaján, de legalább tapasztalattal az olvasói hátizsákomban). 

Böszörményi Gyula: Emberke színe

Móra Könyvkiadó, 2025, 24 oldal

Illusztrálta: Káposztás Judit

Csillagérték: 9

Még számtalan történet van, amit nem olvastam tőle – legutóbb (bár már ennek is másfél éve) például Lopotnyik férkőzött a szívem közelébe, s annak feldobott hangulatát felidézve örültem meg egy újabb gyerekeknek szóló történet újrakiadásának láttán Gyula bátyó tollából. Az Emberke színe 2009-ben jelent meg, a Móra azonban új illusztrációval ismét elhozta az olvasóknak.

Ann Patchett: A Holland Ház

A tavalyi Tom Lake-élményem után nagyon vártam, hogy a 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozata újabb Ann Patchett-történettel gazdagodjon. Ennélfogva, mikor megláttam az új könyv megjelenését, a fülszöveget el sem olvastam, A Holland Házat azonnal kiválasztottam a tavaszi pakkomba, s izgatottan vártam a szerzővel való ismerkedésem újabb állomását.

Ann Patchett: A Holland Ház

21. Század Kiadó, 2025, 352 oldal

Fordította: Lévai Márta

Csillagérték: 8

A Tom Lake alapján, lassú folyású, inkább a belső megélést segítő regényre számítottam, mely impulzusokat, délibábos emlékképeket hív elő. Egy picit ezt az érzetet keltette bennem a borító is, mely – minden előzetes benyomás ellenére – nem egy elfeledett holland festő elfeledett festménye, hanem kifejezetten a regényhez, napjainkban készült alkotás. 

Alison Espach: Induljon a nászmenet

Alison Espach regényéhez a fülszövege vonzott. Túl sok elem volt benne, ami érdekelt, de főként az a szarkazmus, amit ígért – hiszen, ha már egy picit elakadtunk, azt próbáljuk meg valahogy előnyünkre fordítani, de legalábbis kellő derűvel kezelni. Igen, ez nehéz feladat. Leírni és tanácsolni sokkal egyszerűbb.

Alison Espach: Induljon a nászmenet

Athenaeum, 2025, 496 oldal

Fordította: Szieberth Ádám

Csillagérték: 6

Az, hogy milyen egy adott könyv nemzetközi megítélése, kevés esetben szokott befolyásolni, nem jellemző, hogy előzetesen követem a tetszésindexeket, de legalábbis elhanyagolható, hogy ez hányszor foglalkoztatott vagy befolyásolt a következő olvasmányom megválasztásakor. Lényeg, a lényeg: az Induljon a nászmenet elég nagy meglepetést okozott.

Rahul Jandial: Miért álmodunk?

Az álmoknak különleges szerepe van az életünkben. Mindenki álmodik, de nem minden álomra emlékezünk. Az is érdekes, hogy néha – bár nem emlékszünk, mi zajlott az álmainkban éjszaka, mégis – az egész napunkra rányomhatja a hangulatát az éji kép. 

Rahul Jandial: Miért álmodunk?

21. Század Kiadó, 2025, 302 oldal

Fordította: Novák Gábor

Csillagérték: 8

Az álmokkal így persze nem csak éjjel találkozhatunk és nem csak akkor, mikor alszunk. Sőt, még olvashatunk is róla. A költészet, a próza évszázadok óta szól róla, a pszichológia is foglalkozik vele, s akkor ez ezotériáról már ne is szóljunk. De hogyan „jelennek meg” az álmok? És mit üzennek?

Mörk Leonóra: Cukrászbolt a narancsfához

Mörk Leonóra történeteivel 2024-ben kezdtem megismerkedni, s mind A Hellinger-Madonna, mind pedig A papagájos ablak egészen magával ragadó élmény volt számomra, mely felvillantotta, hogy bármennyire is vannak ambivalens érzéseim a német történelemmel és irodalommal kapcsolatban, vannak olyan vetületei is, melyek magukba szippantanak.

Mörk Leonóra: Cukrászbolt a narancsfához

Jaffa, 2024, 240 oldal

Csillagérték: 8

Ugyan az olvasmányélményeket követően elhatároztam, hogy ismét előveszem Goethe műveit, végül hamarabb kerítettem sort egy újabb Mörk-történetre. A Cukrászbolt a narancsfához az előző két könyv margójára kapott egyszerű, de nagyszerű borítót.

Daisy Wood: A windsori kastély könyvtárosa

Daisy Woodtól épp egy éve olvastam az első történetet – lehet, hogy új áprilisi szokásom lesz – persze, ha a kiadó is így tervezi –, hogy a tavasz közepén elidőzzek a szerző legújabb könyve társaságában. A Párizs elfeledett könyvesboltja kapcsán egy csomó tuti sikerreceptet megfogalmaztam, amivel Wood tökéletesen meg tudja fogni az olvasót.

Daisy Wood: A windsori kastély könyvtárosa

21. Század Kiadó, 2025, 350 oldal

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Csillagérték: 8

Az a helyzet, hogy továbbra is ezen a nyomvonalon haladunk. Könyvek, Windsor és az 1940-es évek rejtélyei megint olyan kompozíció – ideértve a borítót is – amivel nem tudtam mást kezdeni, mint az olvasmánylistámra válogatni. Talán egy változást tudnék kiemelni: mintha Wood jobban írna.

David Nicholls: Ön itt áll

Bizonyos szerzők tollából azért merek második vagy harmadik történetet is leemelni a polcról, mert az első olvasmányomban tőlük valami olyan különlegeset adtak (magukból) az adott műfajhoz, ami maradandó élményt nyújtott számomra. 

David Nicholls: Ön itt áll

General Press Kiadó, 2025, 392 oldal

Fordította: Szieberth Ádám

Csillagérték: 8

David Nicholls az Egy nap kapcsán ajándékozott meg ezzel az élménnyel. Bár a (mozifilmes! – és itt most ki sem fejteném a sorozattal kapcsolatos csalódottságom) adaptációból szereztem hírt a regény létezéséről, tulajdonképpen a film utáni nap elolvastam a könyvet is. A történetet a „modern klasszikus” jelzővel illették, amivel tökéletesen egyetértettem, így mikor – tizenegy évvel az első Nicholls-élményem után – a legújabbat lapoztam fel, végigszaladt egy nyugodt mosoly az arcomon, mikor a sztori egy Austen-idézettel indított. 

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

A könyv és olvasó ideális találkozása mindig örömteli pillanat. Legalábbis számomra mindig plusz élményfaktort jelent, mikor egymásra találunk egy elbeszéléssel. Édes Anna történetét nagy vonalakban ismertem csak, valahogy az elmúlt évtizedekben nem vettem rá magam, hogy tényleg elolvassam.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Animus Könyvek, 2025 (1926), 248 oldal

Kiadói sorozat: Könyvkincsek (1)

Csillagérték: 10

Az első ideális pont a kettőnk találkozásában minden bizonnyal az, hogy az Animus Kiadó új kiadói sorozatát, a Könyvkincseket Kosztolányi regénye nyitja, méghozzá egy számomra annyira lenyűgöző kiadásban, ami első látásra megszólított. Ezért több szempontból is nagyon hálás vagyok a kiadónak!

Janecskó Kata: Nők a hálóban

Nők a hálóban. Janecskó Kata könyvének címe olyannyira sokrétű és sokatmondó, mely már alapvetően elgondolkodtató arról, hogy mi is az a sok minden, ami körülvesz minket – és ami veszélyeket rejthet az online és az offline térben egyaránt. Nőként, emberként, társadalmi lényként a világban, az online és az offline térben mozogva.

Janecskó Kata: Nők a hálóban

21. Század Kiadó, 2024, 304 oldal

Csillagérték: 9

A világháló könnyed elérhetősége számtalan lehetőséget rejt, de ezekkel a lehetőségekkel – ahogy általában mindennel megesik – nem csak élni, visszaélni is lehet, és rendszerint szoktak is. A csalók, a szélhámosok, azok a szervezetek, melyek erre „szakosodtak”. Az áldozatok gyenge pontjai pedig könnyen feltérképezhetők, melyek egyik záloga részben szintén az online tér felerősödésének és egyik nem túl kellemes hozadékának, az elszigetelődésnek is betudható.

Vadadi Adrienn: Emlékfestés

Vadadi Adrienn könyve – ugyan 2023-ban jelent meg – a kiadó ajánlására jutott el hozzám. Bár nem tudom, hogy lehetséges-e még figyelemmel követni a legfrissebb és a saját érdeklődésemmel megegyező könyveket, ha valami új színt is vinnék az olvasmányélményeim közé és új szerzőket ismernék meg. Tehát a két évvel ezelőtti megjelenés egyrészt nem túl releváns, másfelől meg nagyon örültem, hogy a kiadó nem csak a frissek közül mazsolázott, mert nem valószínű, hogy mostanában rábukkantam volna erre a könyvre.

Vadadi Adrienn: Emlékfestés

Athenaeum, 2023, 192 oldal

Csillagérték: 8

…ami persze könnyen magához tudja édesgetni az olvasót, hiszen meseszép borítót, hangzatos címet és egy figyelemfelkeltő fülszöveget is kapott. A harmincasok elakadásai nemcsak pszichológiai és irodalmi témaként helytállóak, hanem elég sok esetben a valóságban is. Noa történetével pedig egy ilyet vázol a szerző.

Serena Valentino: A végzet lángja

Serena Valentino immár tizedik alkalommal rántja be az olvasót a Disney-mesék gonosztevőinek történetébe, melyek közül magam a negyedik könyvet ismertem meg, ezúttal Hádésszal a főszerepben.

Serena Valentino: A végzet lángja

Sorozat: Gonosztevők (10)

Manó Könyvek, 2025, 192 oldal

Fordította: Halmai Gergely

Csillagérték: 6

Elég kevés olyan klasszikus, vagy klasszikussá vált Disney-mese van, melyhez érzelmileg nem kötődöm, vagy egy-egy szófordulata ne égett volna be a szóhasználatomba, mindazonáltal a Herkules talán magasan az, melyből teljesen random kezdek el idézni vagy énekelni, ráadásul ez az egyik olyan mese, mely a gyermekkoromban jelent meg, s vált a Disney-mesék megkerülhetetlen történetévé.

Kate Atkinson: Szent lányok

Az utóbbi időben – legalább hetente egy-egy alkalommal – odatévedek a Döglött akták című sorozat (nem tudom, hányadik) ismétlésére. Alapvetően filmen és sorozatban nem igazán részesítem előnyben a nyomozós krimitörténeteket vagy a népszerű nyomozók eseteit. Bár persze, ismerem őket, de ez inkább egyfajta általános műveltség, mintsem konkrét követés. Ez a sorozat viszont nem a jelenben kutakodik, hanem a múlt eseteinek ered nyomába, ami számomra valamivel érdekesebb.

Kate Atkinson: Szent lányok

Trend Kiadó, 2025, 320 oldal

Fordította: Sepsi László

Csillagérték: 8

Ha már a műfaj irányába vetem a tekintetem, a krimit és a thrillert inkább olvasni szeretem. Remek nyomozók és nyomozónők bukkannak fel a palettán, akik által a szerzők nem csupán a gyakorlott olvasók számára kínálnak lehetőséget a rejtélyes szálak felderítésére, hanem az olyan, olykor-olykor a műfaj vízére evezőknek is, mint én. Kate Atkinson sorozatkezdő története pedig szerintem több szempontból is nekem való csemege volt, s itt utalnék vissza az előbbi felütésre: itt ugyanis a régmúlt esetei kerülnek felszínre.

Kertész Erzsi: Öröklét

Az Öröklét már hónapok óta kering körülöttem. Mármint a könyv. Ezért a nagy kezdőbetű. Picit kapirgálta a képzeletem a megjelenéskor, aztán szemeztem vele a Könyvfesztiválon, végül, mikor már sokadjára keresztezték egymást útjaink, elcsábultam. Tudjátok, vannak azok a könyvek, melyek megmagyarázhatatlanul és váratlanul olykor feltűnnek. Van, mikor tényleg van egymással dolgunk, a történetnek és olvasónak. És van, amikor nincs.

Kertész Erzsi: Öröklét

Trend Kiadó, 2024, 368 oldal

Csillagérték: 7

Az olvasást követően talán még mindig nem tudom, teljes bizonyossággal állítani, hogy az a találkozás szükséges vagy elkerülendő lett volna. Elkerülendő talán nem, mindenesetre megtörtént és nem bánom. Nem minden jel jel. Vagy hogy is mondják.

Kiss A. Kriszta: A fiú, aki mindent el akart mesélni

Húszas éveim elején egy egyetemi kurzuson vicceskedve arról beszélgettünk, hogy az olvasó és Jókai Mór kapcsolata egy emberöltő három szakaszára osztható. Kezdetben szereti a nagy mesemondó történeteit, később kicsit furán tekint arra az önmagára, aki kedvelte Jókai műveit, végül mégiscsak visszatér hozzá és ismét örömét leli bennük. 

Kiss A. Kriszta: A fiú, aki mindent el akart mesélni

Kiadói sorozat: A lány/A fiú, aki...

Naphegy Kiadó, 2025, 40 oldal

Fordította: Takács Viktória

Csillagérték: 9

Nos, azt nem tudom, hogy ez általánosságban mennyire fedheti a valóságot – bár a közhelyeknek általában szokott lenni igazságtartalma –, engem annyira megragadott ez az észrevétel, hogy tíz évvel később is ezzel kezdek egy Jókairól szóló mesekönyvbemutatást, mely Jókai Mór születésének 200. évfordulóján igazi csemegének ígérkezett.

Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Vannak időszakok, mikor kissé eltávolodom a klasszikus irodalomtól, de mikor ismét kezem ügyébe kerül egy ilyen történet, mindig melengető, hazatérős érzésem van. Persze, olykor ezt az érzést is szokni kell, különösen akkor, ha amerikai vizekre evezek. Számomra legalábbis még mindig kicsit idegenül hat a 19-20. századi tengerentúli irodalom. Edith Wharton regényének élvezeti értékét azonban egy nagyon is modern elgondolás növelte.

Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Athenaeum, 2022 (1920), 624 oldal

Fordította: Kiss Marianne

Csillagérték: 7

A szerzőtől egyébként nem ez volt az első olvasmányom, csaknem tizenkét éve A szerelem nyara volt az első – és azóta utolsó – története, mellyel megismerkedtem. Magára az elbeszélésre ennyi idő távlatából már nem emlékszem kristálytisztán, viszont az akkori rövidke értékelésem és a már említett, modern „élményeim” nyomán egyértelműen Az ártatlanság korára esett a választásom az Athenaeum Érzelmes klasszikusok sorozatából.

Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

A kézműveskedésnek nagyon sok mindent köszönhetek. Ha egy picit el akarok merülni az alkotás örömében – az olyan alkotáséban, melynek gyakorlatilag azonnal láthatom, a kezemben tarthatom az eredményét –, előkészítem a festéket, a szalvétát, a gipszet vagy a kerámiaport és nekilátok. Amellett, hogy nem csak üldögéléssel töltöm el a „túlgondolós időmet”, kikapcsol és feltölt. Persze, néha bosszankodni is lehet rajta, mikor elkenődik a festék, letörik az öntés, nem illeszkednek a minták, vagy egyáltalán nem megvalósítható, amit kigondoltam.

Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

Athenaeum, 2024, 208 oldal

Fordította: Németh Nikoletta

Csillagérték: 7

Ilyenkor más utakat keresek, újrafestek – és igen, meg kell tanulni kidobni is azt, aminek már nem vesszük (esztétikai, gyakorlati) hasznát. Számomra még mindig ez a legnehezebb. Kezdetben igyekeztem mindent ki- és megjavítani, valamilyen formában újrafelhasználni, de idővel rá kellett jönnöm, hogy ez nem mindig lehetséges. És nem is mindig szükséges. És már tudjátok: ez nem csak a kézműveskedésről szól.

Andreas H. Schmachtl: Teljesen ​hihetetlen utazás a Köd-szigetekre

Hm. Ami pedig annyit jelent, hogy szinte pontosan egy éve egy fatális véletlennek – és a bloggertársaim felém tanúsított bizalmának – köszönhetően ismerkedtem meg Snöfriddel, és általam egy ismerősnek ható, szórakoztató és bájos szerzői világgal. Nem volt tervben, hogy Andreas H. Schmachtl könyvét olvassam, de olykor olyan hozadéka is van, ha túlvállalod magad az olvasmányok terén: gyöngyszemre bukkansz.

Andreas H. Schmachtl: Teljesen ​hihetetlen utazás a Köd-szigetekre

Sorozat: Snöfrid Virágvölgyből (2)

Manó Könyvek, 2025, 236 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 9

Hm. Ami annyit jelent, hogy ennek megfelelően teljesen egyértelmű volt, hogy amint megérkezik a kis hódszerű lény következő kalandja, akkor szeretnék vele tartani. Most épp egy teljesen hihetetlen utazáson ügyködtünk együtt Snöfriddel, újdonsült barátaival – és azokkal, akik mindebben igyekeztek meggátolni minket.

Bella Swift: A kiskutya, aki szülinapos akart lenni

Mitől jó és mitől működik egy gyerekeknek szóló mesesorozat? Nehéz megfogni. Téma, szereplők, stílus és a kalandok mind befolyásolóak. Ha Bella Swift kiskutyás történeteire gondolok, engem elsősorban a hagyományos elbeszélés és történetvezetés fogott meg. Talán ennek tudható be, hogy a széria immár harmadik kötetére csaptam le a Manó Könyvek újdonságai között.

Bella Swift: A kiskutya, aki szülinapos akart lenni

Sorozat: A kiskutya, aki...(11)

Manó Könyvek, 2025, 160 oldal

Fordította: Boczán Bea

Csillagérték: 9

Mindezekkel együtt nem árt némi tanulság sem: a méhecskés mesekönyvben a természetről tudhattunk meg egy csomó adalékot, a boszorkányosban arról, hogy vannak gyerekek, akik zárkózottabbak – mindazonáltal ez nem jelenti, hogy ne lenne szükségük barátra. A szülinapos, legújabb rész számomra az összetartásról és a megbecsülésről szól.