Kertész Erzsi: Öröklét

Az Öröklét már hónapok óta kering körülöttem. Mármint a könyv. Ezért a nagy kezdőbetű. Picit kapirgálta a képzeletem a megjelenéskor, aztán szemeztem vele a Könyvfesztiválon, végül, mikor már sokadjára keresztezték egymást útjaink, elcsábultam. Tudjátok, vannak azok a könyvek, melyek megmagyarázhatatlanul és váratlanul olykor feltűnnek. Van, mikor tényleg van egymással dolgunk, a történetnek és olvasónak. És van, amikor nincs.

Kertész Erzsi: Öröklét

Trend Kiadó, 2024, 368 oldal

Csillagérték: 7

Az olvasást követően talán még mindig nem tudom, teljes bizonyossággal állítani, hogy az a találkozás szükséges vagy elkerülendő lett volna. Elkerülendő talán nem, mindenesetre megtörtént és nem bánom. Nem minden jel jel. Vagy hogy is mondják.

A történet nyitóképében valaki elkezd az olvasóhoz beszélni. Szinte az első szavaitól kezdve tudható, hogy valamiféle pszichológiai beszélgetésen, terápiás alkalmon járhatunk épp, ahol az olvasó hirtelen pszichológussá avanzsált. Az csak szépen lassan – ahogy a páciens elbeszélései nyomán az olvasó körbevezeti tekintetét – kristályosodik ki, hogy nem egy szimpla terápiás hely ez, hanem egy börtön. A rab pedig a bűncselekmény körülményeit fejti ki egységről egységre, karakterről karakterre, láncszemről láncszemre. Egy olyan bűncselekményét, ami talán nem is az – és ha jól figyelünk, az elbeszélés végére éppen annyi kérdésünk lesz, mint az elbeszélés elején. Csak mások. 

Kertész Erzsi könyvei közül ez volt az első felnőtteknek szóló olvasmányom, és mindent egybevetve, már a kezdőképtől kezdve meglepett az a szuggesztív vonzás/környezet, ami szinte az egész történeten keresztül maga mellett tartott. Nem feltétlenül mindig ugyanazzal az intenzitással. Ennek elsősorban az az oka, hogy bár szeretek kiadós kirándulásokat tenni a krimi, a pszichothriller vagy az enyhén pszichopata karakterek világában, mikor maga a főszereplő – aki jelen esetben Fília – konkrétan és egyenesen hozzám és nekem beszél, elég megerőltető. Az első képek utáni kontextuskitapogatózást követően két olyan alak ugrott be a korábbi olvasmányélményeim közül, akiket hasonlóan megerőltető volt hallgatni. Az egyik Sándor Erik, Mártonffy András pszichopata főszereplője, a másik pedig Angie Cruz főszereplője, Cara Romero – aki egyébként se nem pszichopata, se nem egy pszichothriller főszereplője. Előbbi tökéletesen tudatában van azzal, hogy mit, kivel és miért művel, másikuk pedig nem képes a maga komplexitásában szemlélni az életét. Az egyikük nem akar, a másikuk pedig nem tud nézőpontot váltani – és az Öröklét olvasása közben ez a két megközelítés billegett előttem a Fília által megrajzolt esemény- és karakterleírás nyomán. 

Az elbeszélés ereje számomra a lebegtetésben rejlett. A sok esetben sci-fivel felérő mellékszál (ami tulajdonképpen a főszál is lehet), nem különösebben ragadott magával, inkább a pszichológiai beszélgetések, a terápia manipulatív jellege, mintsem tartalma váltott ki belőlem (ellen)érzéseket. Egyáltalán nem bántam meg, hogy végül megismerkedtem a történettel. Az elbeszélés lendületes, a fő karakter érdekes és szuggesztív, Kertész Erzsi pedig számomra jobban működik felnőttkönyves szerzőként. A plusz adalék, amitől igazán átütő lett volna számomra a történet, kimaradt. Bár őszintén szólva, nem teljesen tudom felfejteni, hogy mi lehetett volna ez. Annyi bizonyos, hogy az első pillanattól, Fília kommunikációs stratégiaválasztásától kezdve biztos voltam benne, hogy le fog fárasztani, mert a való életben is iszonyatosan megterhelő számomra az a fajta személyiség, aki erőszakosan nyomulva, élete minden apró mozzanatát kényszerűen el akarja mesélni, mert sok esetben elkezdek azon gondolkodni, hogy mi az, amit igazából el akar mondani (illetve mi az, amit titkol, amit a sok beszédnek sok az alja fellépésével leplezni próbál). De ez így rendben is volt, abszolút a műfaj sajátja, amire fel voltam készülve. Így állunk tehát. Gondolatokkal, kérdésekkel tele. Az öröklétben. 

Blogturné Klub

A Trend Kiadó jóvoltából ezúttal egy nagyon izgalmas és egyedi pszichológiai krimit vehettünk kézbe, aminek a főszereplője, Fília a börtönben ülve meséli el, mi is történt vele. A kirakósok darabról darabra állnak össze, tarts ezúttal három bloggerünkkel, rakd ki velünk a teljes képet, és a turné végén te is nyerhetsz egy példányt a könyvből.

A turné állomásai

04. 01. Spirit Bliss Sárga könyves út

04. 03. Szembetűnő

04. 05. Könyv és más

Nyereményjáték

A történet részben kémregény, a feladatotok ezúttal az, hogy beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére azoknak a film- vagy sorozatkaraktereknek a nevét, akikről fotót találtok a blogjainkon. Fontos, hogy az adott filmben játszott karakter nevére vagyunk kíváncsiak, nem a színészére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány: