Csepelyi Adrienn: Nagymamám magyaráz

Balzsam a léleknek. Az otthon melege. Gyermekkorom bársonnyal bélelt világa. A tücsökciripelős nyarak unalma. Az unalom lehet megnyugtató, biztonságos – és szükséges velejárója a mindennapjainknak. Szinte szüntelen keresem, néha rátalálok, s akkor nagyon vigyázok rá. Ez a fajta unalom nem jelenti azt, hogy nem történik semmi. Ülünk dédipapával a szőlő alatt egy padon, vasárnaponként náluk játszom a górén. Bogár kutyát messziről elkerültem, a kukoricacsövek közül lesek le rá. Komisz. Pedig biztos nem bántana. Benyitok a gangra, csend van…de közben annyi minden történik. Minden, ami lényeges ilyenkor történik. Ebben a csendes unalomban.

Csepelyi Adrienn: Nagymamám magyaráz

21. Század Kiadó, 2025, 464 oldal

Csillagérték: 10

Csepelyi Adrienn könyvét nem lehet úgy olvasni, hogy ne hívjon elő olyan emlékeket, amiket már ott és akkor – akármennyire is gyerek voltál – ne helyeztél volna el szíved különleges kis fiókjába. Ha ezt kihúzod, visszaröppensz az időben, s ott vagy azok körében, akik meghatározták az életed. Akik szeretettükkel, a maguk saját történetével, esendőségükkel és emberségükkel körülöleltek. Hogy az ország épp melyik szegletében születtél, e szempontból talán nem meghatározó, s ez talán a kötet legnagyobb varázsa. Csepelyi Adrienn könyve úgy univerzális, hogy közben a szabolcs-szatmári jegyeket viseli magán, a terület nyelvjárását, kultúráját, gasztronómiáját, jellegzetességeit. S mégis: úgy viseli magán a szabolcs-szatmári jegyeket, a terület nyelvjárását, kultúráját, gasztronómiáját, jellegzetességeit, hogy közben mégis univerzális. 

A Nagymamám magyaráz megjelenését gondos előkészületek előzték meg, melyet előszó helyett olvashatunk a könyv bevezető fejezetében. Csepelyi Adrienn munkáját többgenerációnyi felmenő, hangfelvételek, Laik Eszter szerkesztő, Gacsányi-Bába Barbara nyelvtörténész adjunktus, Takács Andrea korrektor és Szalai Mimi illusztrátor is segítette. De érezzük, ugye, hogy itt ennél sokkal többről van szó? Megelevenedő élettörténetek, megélések, tapasztalatok, melyek családtagokon, könyvkészítőkön át bolyonganak, keringenek, érlelődnek, hogy aztán az olvasóban is folytatódjék a továbbörökítés. Sokféle szempontból megragadható egy ilyen könyv. Számomra a legfontosabb és legüdvözlendőbb: a forrás. Mert hallunk nagy csatákról, uralkodókról, politikusokról és törvényekről, háborúkról, kapcsolunk hozzájuk helyszíneket és évszámokat számolatlanul a történelemórákon, de azt gondolom, a megértéshez ez vajmi kevés mindaddig, míg nem látjuk: ezek a sokszor „elmúltnak tűnt” dolgok, adatok személyes élettörténetekben, a saját életünkben vertek gyökeret. Élnek, velünk élnek, tanulhatunk tőlük és belőlük. Megszakíthatunk sémákat és vihetjük tovább, ami összetart. 

A kötet kilenc nagyobb egységből áll. Az elsőben a könyv előkészületeiről, az említett hangfelvételekről tudósítanak, s ugyancsak itt találjuk az olvasói segédletet. Hiszen a nagymamák – legyenek rokonok vagy fogadottak – leiratokban magyaráznak. Noha kezdetben azt gondoltam, ez némiképp lassítja majd a haladást, végül tévedtem (izgalmas, hogy noha számos különbséget fedeztem fel, néha fel sem tűnt az eltérő nyelvhasználat – vitt az elbeszélés?). A következő hét fejezetben a nagymamák tematikus egységek mentén magyaráznak, melynek nyomán feltárulnak a 20. század szatmári mindennapjai. Nem volt olyan fejezete a könyvnek, ami ne gondolkodtatott volna el, amit ne azonosítottam volna a saját családi történeteimmel – még ha a minták szintjén is. A gyerekség nélküli gyermekkor mélyen megindító, a saját déd- és nagyszüleim elbeszéléseit idézi. A kemény munka és a szeretet(tség) kivívása közötti párhuzam nyomokban talán ma is velünk élnek. Az 1970-es évek árvize (aranyvize?) volt viszont talán az a földrajzilag is speciális fejezet, ami új információkat is közölt. Úgy hiszem, hogy erre a szerző is ráérzett, hiszen a folyószabályozásokat – ezek biológiai, földrajzi, élettani következményeivel – rendkívül alaposan járta körbe (a Kölcsey Antónia naplóidézettel külön öröm volt találkozni e vetületben is). A záró fejezet némiképp eltér a többitől, a gasztronómia veszi át a főszerepet – bár természetesen, a nagymamák itt is magyaráznak. Érdekes receptekre bukkantam ebben az egységben (és a korábban szóba került ételek elkészítésére is fény derül). Külön klassz elgondolás, hogy a modern konyha megoldásai is megjelennek a receptekben.

Említettem a fejezet eleji felvezetést. Ez ugyancsak végigkíséri a könyv egészét, több funkciót is betöltve. Egyrészt megágyaz a következő tematikus egységnek, egyféle ráhangolódásként értelmezhetjük. Másfelől viszont feltűnik egy új generáció (nagymamageneráció?), aki reflektál, aki összehasonlít, aki csatlakozik, át- és újraértékel, s persze: magyaráz. Párbeszédbe elegyedik az elődökkel, rávilágít a változásokra. E szempontból az első néhány (főként talán a második és harmadik fejezet) éles kontrasztot vetít, s nagyon jó elgondolásnak tartom, hogy a gyermekkor és az ünnepek egymást követik a könyvben. De visszatérve a felvezetésekhez. Talán itt térnék ki arra, hogy a könyvválasztásom sem a szerző személyéhez, sem a #nagymamámmagyaráz trendhez nem köthető, mert eddig egyiket sem követtem. Csepelyi Adriennt néhány interjúban, műsorban láttam, illetve szívesen olvastam a cikkeit, ha rájuk bukkantam. A kötet megjelenését látva viszont azt éreztem, elérkezett az idő a megismerkedésre. S azt érzem, hogy nagyon jól időzítettem. Nem vagyunk földik, nem keresztezték egymást útjaink, de innen Baranyából is az volt a megélésem, hogy míg a nagymamák történetei kapcsán a nagyszüleimmel, s részben a dédszüleimmel való párhuzamokra leltem, Adrienn fiatalabbkori visszaemlékezéseiben a saját emlékeimet is láttam. Nyilván itt nem (csak) konkrétumokra gondolok, inkább belső megélésekre. S ezek számomra még sokkal többet adtak az egyébként is magával ragadó olvasói élményhez. 

Az tehát, hogy valamivel lassabban haladtam a könyvvel – a kezdeti elgondolásaimmal ellentétben – nem a leiratok miatt történt, hanem a saját nosztalgiám, a tematikus fejezetek, az elbeszélés mélysége és sokrétűsége miatt. Annak okán, hogy beülhettem egy időgépbe, ami emlékeket, élményeket hozott vissza egy biztos és biztonságos korból (ami felnőttként lehet, hogy ugyancsak nem volt olyan felhőtlen, mint amilyennek én magam megéltem). A szatmári családi szokások, szavajárások és a legendáriumba került események mentén felidézett olyanokat (nyilván sokszor teljesen másokat, mint amilyeneket a könyvben olvastam), amelyek mosolyt csaltak az arcomra. Köszönet ezért a könyvért mindenkinek, aki részt vett az elkészültében, s köszönet mindenkinek, aki engedi magát lelassulni az időhöz, ami az igazán fontos pillanatokat tartogatja. 

Blogturné Klub

Csepelyi Adrienn új könyve igazán hiánypótló és fontos alkotás. Családi történetek gyűjteménye, mely magába foglalja több generáció életeseményeit és megéléseit, és közben nosztalgikus utazásra hívja az olvasót a múltba.  Tartsatok bloggereinkkel és a 21. Század Kiadó jóvoltából esélyetek lesz nyerni egy példányt a könyvből!

A turné állomásai

10.27. Pandalány olvas

10.31. Szembetűnő

11.04. KönyvParfé

Nyereményjáték

Játékunk során Csepelyi Adrienn írónővel kapcsolatban teszünk fel nektek kérdéseket, a helyes válaszokat az űrlap megfelelő sorába kell beírnotok. Sok sikert mindenkinek!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Mi Adrienn podcast műsorának címe?