Ha a monda vagy a
mítosz szót halljuk, sok esetben asszociálunk globális történetekre,
mondavilágokra vagy épp az ókor ismert történeteire, s talán inkább második
körben futunk rá az egyes népek, nemzetek eredetmondáira vagy korábbi évszázadokhoz
köthető elbeszéléseire.
Lengyel Dénes: Királyok kora
Móra Könyvkiadó, 2025, 240 oldal
Illusztrálta: Czuczor Eszter
Csillagérték: 7
A magyar mondák,
mondavilág talán kisiskolás korunkban kerül a figyelmünk homlokterébe. Saját
emlékeimből legalábbis nagyon erősen dereng, ahogy az olvasókönyvben a csodaszarvasról
vagy épp Attila kalandozásairól olvasunk. Ezt követően – ahogy a popzenében
mondanánk – mixekben és felújított változatokban (avagy a szépirodalomban, a
költészetben) kerültek elém, immár mint tananyag ezek a történetek, a
kalandozások és királyok pedig a történelemórákon. Melyből volt néhány az
eddigi életutamon.
Eddig nem is gondoltam
bele túl mélyen, de talán valahol a mondavilágok megismerésében fedeztem fel a
történelem és irodalom elszakíthatatlan voltát, s – szintén talán – emiatt veszem
sok esetben túl evidensnek, hogy egyik nem feltétlenül értelmezhető a másik
nélkül, illetve: egyik megértése nagyban segíti a másikat. Ahogy Lengyel Dénes mondagyűjteménye
elém került, például rögtön az általános iskolai történelemórák – és az a
bizonyos szótárfüzet, melyben a nagy eseményeket, uralkodókat és az ezekhez
fűződő évszámokat vezettük, korszakokra bontva – jutott eszembe. A vizuális
emlékezet varázslatos! Sokszor még az egyetemi vizsgákon is ez derengett fel,
mikor egy évszám után kutattam a fejemben. Talán a mai napig meg tudnám
mondani, hogy a 13-14. századi évszámok milyen eseményekhez kötötten jelennek
meg a füzet jobb lapján.
Az eddigieket pedig
azért hoztam fel, mert valahogy ez a két momentum – az olvasókönyv és az
évszámos szótárfüzet – emléke segített sok esetben a köteten való átevickélésen,
a régi olvasói élmények felgöngyölítésében. Ennélfogva naiv olvasóként vetettem
magam a magyar mondavilágba. A könyv lineárisan, kronologikus sorrendben,
korszakokra bontva mazsolázgat a mondák közül. Ahogy az alcím jelzi, hetvenhét
magyar mondát sorakoztat fel a kiadvány, a honfoglalás korától Mátyás király
uralkodásáig. Valamivel korábbra is tekinthetünk, hiszen az első fejezetbe a
hun-magyar mondák közül válogatott be hatot a szerző. A csodaszarvas vagy
Attila történetei itt olvashatók. A következő fejezet a 900-as évekbe, a
honfoglalás és a kalandozások idejébe kalauzolnak, érintve a vérszerződést vagy
Lehel kürtjének mondáját. A harmadik nagy egység az Árpád-házi királyok korának
évszázadait veszi végig. Különösen kedveltem a veszprémi Gizella-kápolna eredetéről
szóló mondát. De Szent István mellett Gellért püspök, Szent László és Szent
Margit alakja is megjelenik. Szintén ebben a részben kapott helyet a balatoni
kecskeköröm legendája és felidézhetjük Bánk bán történetét is. A 14. századtól,
az Árpád-ház fiúági kihalását követően a királyokat vegyes házak adták, melyről
kilenc monda tudósít a könyvben. A két záró fejezet a Hunyadiakkal foglalkozik.
Az talán kevéssé meglepő, hogy Mátyás királyról számos monda szól, hiszen a
népmesék világából kiindulva ezek sokaságára is következtethetünk. Az újdonság
erejével talán Hunyadi János mondái hatottak. Ami pedig számomra újra és újra
meglepetést okozott, hogy akadtak olyan szövegek vagy történetek – elsősorban a
korai mondák világából, melyekre alapvetően nem úgy emlékeztem, ahogy Lengyel Dénes
gyűjtésében olvastam.
Picit ambivalens érzéseim
vannak a kiadvánnyal kapcsolatban, mind a megjelenését, mind pedig a
célközönségét tekintve. Szerintem, a kiadói javaslat szerinti kilencéves korban
még egy valamivel nagyobb szerep tulajdonítható a képiségnek, mely a befogadást
megkönnyítené az (immár akár önálló) olvasó számára. Az illusztrációk száma
ehhez képest kevés (minden fejezet elején egy-egy) és számomra lehangoló volt.
Ha kompakt egészként nézem, akkor ebben a formában inkább korábbi évtizedek
kiadványait idézi a kötet. Mindazonáltal maga a tartalom olyan értéket
képvisel, amit pedig érdemes és fontos megismertetni a gyerekekkel – vagy épp
felidéztetni a felnőttekkel, mert mindkét fél számára jó és hasznos kikapcsolódást
nyújthat nemcsak a történeti tudás tágításában, hanem a tájékozódásban, akár a kortárs
(film/művészeti) alkotások megértésében is. Érdekes volt tehát felnőttként is
újralapozni ezeket a mondákat. Olykor talán túl töménynek éreztem a szövegeket
(érdemes lehet lassabban haladni), de a jelentőségük szerintem nem vitatható.
Hozzánk tartoznak. Lengyel Dénesről nem tudtam, hogy Benedek Elek unokája volt,
így különösen kedves élményként raktározom el, hogy – teljesen véletlenül – épp
Benedek Elek születésének évfordulóján, a magyar népmese napján olvastam a
könyvet.
Blogturné Klub
A turné állomásai
10.10. Veronika’s Reader Feeder
10.12. Könyv és más
10.14. Szembetűnő
Nyereményjáték
Mostani játékunk során az egyes állomásokon egy-egy a könyvben is szereplő legendás történelmi alak nevének betűit rejtettük el, a feladat pedig az, hogy kitaláljátok, hogy kit rejtenek a betűk, a helyes megoldást pedig beírjátok a Tally doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése