Andreas H. Schmachtl: Az óriásfa teljesen fantasztikus titka

Snöfrid immár harmadik alkalommal hümmögte  be magát az olvasmányaim közé – ha szigorúan vesszük, az egy szem karácsonyi kiadással, négyszer – és annak ellenére, hogy az előző kalandjaival is jól elvoltam a társaságában, ez a harmadik számomra valami pluszt is adott az eddigiekhez.

Andreas H. Schmachtl: Az óriásfa teljesen fantasztikus titka

Sorozat: Snöfrid Virágvölgyből (3)

Manó Könyvek, 2025, 224 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 9

Nem szeretnék annyira előreszaladni, így egyet és még egyet hátralépek. Méghozzá amiatt, mert az első két részben élményként elkönyvelt nyelvi megformáltság, játékosság (melynek magyar nyelvre ültetése Szalay Zsuzsanna fordítói munkáját dicséri) és a képi megjelenítés (ami pedig szintén a szerző alkotása) ebben a részben is tökéletesen megjelenik, csakúgy, mint az általam korábban szintén emlegetett ismerősség-érzés. Azt gondolom, talán ez utóbbi terén léptünk előre, és kicsit mintha az otthonosság-érzés került volna előtérbe.

Ami persze elég fura, ha a történetre pillantunk, melyben Snöfrid elhagyni kényszerül a saját otthonát, Virágvölgyet. Az első két kaland kapcsán ugyanis a hely olyannyira közkedveltté vált, hogy az ottlakók példát kívántak statuálni: Virágvölgy ne csak Snöfrid hihetetlen kalandjai nyomán mutasson példát, hanem a terméshozam kapcsán is – ebben pedig Snöfridet mint kabalát kérik fel. Kis hódszerű barátunknak persze nem fűlik a foga ehhez a feladathoz, az időjárás viszontagságai pedig meg is hiúsítják a helyiek elképzeléseit. Ezért persze valakinek felelnie kell: Snöfrid elhagyni kényszerül Virágvölgyet. Hogy távozása ideiglenes vagy végleges, nos…ez még nem derült ki.

A galibát azonban nem ez okozza, hanem a másik virágvölgy snöfrid menekülése. Snöfrid új kisbarátja, Björn társaságában indul, hogy figyelmeztesse Asgrimurt az esetlegesen rá váró veszélyre, azonban ő addigra továbbállt, s egyenesen a mindenki által ismert ismeretlen Hallhatatlan erdő felé indult. Snöfrid és Björn – elsősorban Snöfrid – úgy határoz, hogy megkeresik őt, így kavarodnak egy fordulatoktól egyáltalán nem mentes újabb kalandba, mely nem csupán a kis bagoly, Björn és Snöfrid barátságát erősíti meg, de újabb barátokat is hoz a mesébe, ami felvillantja a lehetőségét annak, hogy a történet majd tovább is folytatódik. De ne szaladjunk megint ennyire előre. Björn és Snöfrid elérik az erdőt, melynek csendje nem csupán titokzatos, hanem valóban csendes. Nem csupán a madarak hangját, a szél susogását nyeli el, de az erdőben közlekedők hangját is. Miben állhat az erdő átka? Snöfrid ezt a titkot fejti fel legelőször, amikor egy félelmetes fordulat nyomán a thulák között találják magukat. 

A valódi feladat és kihívás azonban az óriásfához érve éri őket, ahol egy régi ismerősre is rábukkannak. Hogy hogy jönnek ide a thulák, a korábbról már jól ismert trollok és mi a szerepük az óriásméhecskéknek és az óriásmadaraknak, azt nem mesélem el. Snöfrid eddigi kalandjai közül engem ennek a fordulatossága vitt, sodort magával a leginkább. Az új karakterek közül kettőt szeretnék kiemelni. Az egyikük az irtó cuki Svenni, aki annak ellenére, hogy unikornis – Snöfrid elképzeléseivel ellentétben – nem rózsaszín felhőt pukizik. A másikuk pedig Rosalie, akiről egyelőre keveset tudunk meg, viszont az ő megjelenése – meg persze a többi snöfridé, de most már nem kotyogok el többet – jelzi előre, hogy nem csak nekünk, olvasóknak van igényünk a mesefolyam folytatására, hanem a szerzőnek is. A bejegyzés elején említettem, hogy ez a történet hozta el számomra az otthonosság-érzést, ami ugye amiatt hathat furán, hogy a sztori Virágvölgy elhagyásáról szól. De vajon mindent hátrahagyunk-e, vagy vihetjük-e magunkkal az otthonunkat? Hol lakozik az otthon? Számomra ezért jelentett nagyon sokat, hogy most éreztem talán a leginkább, hogy az elbeszélő nagyobb hangsúlyt fektet a szereplők közötti bizalmi- és szeretetkapcsolatra. Talán ezek a tényezők, a társak és barátok jelzik leginkább, hogy hol is van az otthonunk.

Az óriásfa teljesen fantasztikus titka – a sorozat előző részeihez hasonlatosan – teljesen jó választás felolvasásra és egyéni olvasásra is. A fejezetek szépen épülnek egymásra, így akár naponta is haladhatunk egy-egy epizódot a történettel. Az illusztrációk és a stílus is sok humort tartalmaz, a nyelvi megoldásai klasszak és szerethetők. A történet önmagában is megállja a helyét, mert az elbeszélő – szokásához hűen – sokszor elkalandozik és feleleveníti a korábbi kalandok jellegzetesebb pontjait. Várom Snöfrid és a snöfridek további izgalmas meséit!

Blogturné Klub

Ha hozzánk hasonlóan ti is óriási Snöfrid rajongók vagytok, akkor ez a turné bizony nektek szól. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a sorozat harmadik részére sem. Bár mindannyian tudjuk, hogy Snöfrid nagyon szereti a csendet, de mostanra már le sem tagadhatná, hogy a kalandok bizony a lénye részévé váltak. Ebben a részben egy mesés óriásfát ismerhetünk meg, melynek ágai között különböző fantasztikus lények tanyáznak. De vajon milyen titkok és kalandok várnak Snöfridre ebben a könyvben?  Tartsatok öt bloggerünkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a Manó Könyvek által felajánlott példányt!

A turné állomásai

10.06. Csak olvass!

10.07. Szembetűnő

10.09. KönyvParfé

10.11. Könyv és más 

10.12. Veronika's Reader Feeder

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban Andreas H. Schmachtl könyveiből szemezgettünk. Minden állomáson megtaláljátok egy általa írt könyv fülszövegét nektek pedig nincs más dolgotok, hogy a könyv címét beírjátok a megfelelő helyére.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Snöfrid rettentően szereti a csendet, és rettentően nem szereti a kalandokat. De első küldetése után mégis valami furcsát kezd érezni. A kalandvágy lenne az? Amikor a vadludak útjuk során titokzatos üzenetet hoznak neki, Snöfrid rájön, hogy ismét szükség van egy hősre. Mert egy világ épp elsüllyedni készül! "Hm", mondja, ami bizonyára azt jelenti: "Rendben. Akkor majd én megmentem őket." És mire észbe kap, Snöfrid máris egy új kaland felé vitorlázik. Ám soha nem hitte volna, hogy az útja ilyen viharos,...