Szacsvay László - Vajda Katalin: Féltem, amíg éltem

Az életrajzokat, önéletrajzokat nagyon szívesen forgatom. Mások élményei, megélései, tapasztalatai és nézőpontja által – úgy hiszem – az olvasó is több lehet, fejlődhet, szélesedhet a világlátása, empátiája, adott esetben nyitottabbá válhat, választ kaphat bizonyos kérdéseire. Persze, mondhatjuk, hogy ez az irodalom egészére érvényes megállapítás lehet, én magam nagyon kedvelem, ha az írás személyes jellegű, ha áthatja a saját igazságérzet, látásmód és egy kicsit a nosztalgia.

Szacsvay László - Vajda Katalin: Féltem, amíg éltem

Corvina Kiadó, 2025, 304 oldal

Csillagérték: 10

Különösen meghitt élmény olyanok társaságában, a sorait és fotóit böngészni, akik valahogy mindig is léteztek. A kortalanná váló művészekre gondolok elsősorban, akik tudjátok: tényleg mintha mindig is léteztek volna, és valószínűleg – a maguk mögött hagyott jelentős lábnyomok révén: mindig is fognak.

Örömmel vettem hát, hogy a Corvina Kiadó gondozásában Szacsvay László, a Nemzet Színésze visszaemlékező kötete napvilágot látott. Őt is azok között a művészek között tartom számon, akik mindig is voltak. Tudjátok, a Micimackón felnövő nemzedékek – ha közvetve is –, de nagyon hamar találkoztak vele, a hangjával. A memoár az igen hangzatos és sokatmondó Féltem, amíg éltem címet kapta, melyre a szerző és főszereplő visszatérő utalásai adnak választ. A kötet társszerzője Vajda Katalin, s kettejük munkájának gyümölcse egy egészen maradandó élményt okozó elemző-értelmező-nosztalgiázó elbeszélés, mely nem csupán egy emberi életutat, egy hivatást, hanem annak a 20. század második felében való megjelenését, és a színház utóbbi bő ötven évének történetét is egy új, de legalábbis személyesebb megvilágításba helyezi.

A könyvet fellapozva egy alapvetően hagyományos struktúrát követő önéletrajzi visszaemlékezésbe csöppenünk, melyben az elbeszélő szinte azonnal leültet magával szemben egy fotelba és mesélni kezd. Nagyon kedvelem Szacsvay László hangját (talán Nyuszinak köszönhetően egészen jól az emlékezetembe is vésődött, amit egyáltalán nem bánok), így gyakorlatilag tényleg inkább hallottam, ahogy mesél, minthogy a sorokat olvastam volna. Szerettem, hogy egy-egy epizód végén kiszól az elbeszélésből, hol kávét főz, hol valami harapnivalót – egy picit otthagyja az olvasót, de egy anekdotát addig is odatűz a fejezet végére a személyes emlékei közül. Nem tudom azt mondani, hogy ezeket különösen kedveltem, mert azt hiszem, nem nagyon van olyan része a könyvnek, amit ne ugyanazzal a figyelemmel és kíváncsisággal követtem volna végig. 

Mint említettem, a struktúra hagyományos formát követ: gyermekkor, gyerekeskedés, iskolaévek, a színészi mesterség kitanulása és a színházi élet. Főként a Katona. Mindamellett vannak olyan elharapások, kezdetben elhallgatásnak tűnő félmondatok, melyek aztán a kötet második felében kapnak teljes értelmet és külön fejezetet. Benedek Miklós például szinte végig vissza-visszatér a sorok közé, érezhetően hatalmas szeretettel körbeölelve, az utolsó fejezetek közül ugyanakkor egy teljeset is szentel neki és a barátságuknak a szerző. Ugyancsak hasonló történik a magánélet elbeszélésével, melyre jó ideig úgy tűnik: nem enged túl nagy betekintést a színművész. Nem mintha ezzel bármilyen probléma lett volna, mindazonáltal a kissé talán félreértelmezhető vagy kétértelmű elejtések egy, a feleség emlékének szánt fejezetben teljesednek ki. A család és a legjobb barát-kolléga mellett a kutyák is külön fejezetet kapnak, mondanám, hogy ez is különösen kedves volt a szívemnek – de annyi fejezetre írhatnám. Mindazonáltal utóbbi három rész amilyen kedves, olyan fájdalmas is volt, olvasóként is. Megrázóan és felszabadítóan őszinte.

De ez egyébként megint csak igaz a kötet egészére is. Talán a koncentrátum volt e három fejezetben a legerősebb. A színházi élet, a pályakezdet, a nehézségek, a színész világról és a színész kollégákról való emlékbevillanások vagy részletesebb visszaemlékezések visszaidéztek egyfajta nosztalgikus szövegélményt, ami szerintem manapság talán a személyes interjúkban sem igazán jelennek meg. A teljes őszinteség, a saját megélések, tapasztalatok felvállalása, mikor nem azt nézi az elbeszélő, hogy polkorrekt legyen, hogy elmismásoljon véleményeket, eseteket, hanem egyszerűen kimondja őket. Ennélfogva egyébként épp az élüket vesszük el, és már nem is tulajdonítunk neki bulvárértéket. Cseles. Talán pont emiatt lógott ki néhány vargabetűs elejtés, melynek – mint említettem – a memoár második felében mégiscsak választ kapunk. 

Bizonygatnom a fentiek tükrében biztosan nem kell, hogy nagyon tanulságos és jó élmény volt Szacsvay László könyvét olvasni. A sok szövegközi kép mindvégig plusz élményként kísérte az elbeszéléseket, anekdotákat (a záró egységben még egy plusz képmellékletet is találhatunk). A kötet címe, mintegy életszlogen, összhangban van a leírtakkal, de nem éreztem nyomát az álszerénységnek. Egy olyan színész sorait olvashattam, aki betekintést engedett abba, hogy hogyan élte eddigi életét, hogyan alakult a színészi pályája, ki és milyen hatással volt rá. A színházi munka mellett, mely számos külföldi utat is jelent, a filmek és tévéműsorok is megjelennek, talán nem ugyanakkora súllyal. Hogy hiányoltam-e valamit, hogy olvastam volna-e még valamiről? Lehet, hogy tudnék példát említeni, de mindez nem lényeges, mert ez a kötetanyag volt az, amit a szerzőpáros komplexnek érzett, és ebben nem találok hibát. Az elbeszélés zárásaként még abba is betekintést nyerünk, hogyan éli Szacsvay László ma a mindennapjait – mert természetesen, az utolsó lapok egyikén tényleg ott találjuk magunkat vele szemben. Ahogy a legelején elképzeltem, egy fotelban. És mesél. Köszönet érte!

Blogturné Klub

Szacsvay László kiváló színész, akinek történetét az ő elmesélésében és Vajda Katalin átdolgozásában olvashatjuk rengeteg humorral és őszinteséggel. A Féltem, amíg éltem egy korszak lenyomatát is hordozza, amiben a színészet egy egészen más éráját ismerhetjük meg egy laza, barátságos beszélgetés keretein belül. Tartsatok velünk a könyv blogturnéján, és játszatok velünk, mert a turné végén a Corvina kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasó meg is nyeri a kiadványt!

A turné állomásai

10.06. Hagyjatok! Olvasok! (extra)

10.08. Szembetűnő

10.10. Hagyjatok! Olvasok!

Nyereményjáték

A Féltem, amíg éltem című könyvben megismerkedhetünk Szacsvay László történetével, de jó pár fontos dolgot már tudunk róla. Minden állomáson találtok egy kérdést, amire megtalálható a válasz az interneten is!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Milyen címmel és díjjal kitüntetett színész Szacsvay László?