1993 nyarán mutatták be. Ma is tökéletesen megállja a helyét. A Halloween egy ikonikus filmje lett számomra - attól kezdve, hogy általa megismertem ezt az eseményt - és gyanítom, ezzel nem vagyok egyedül. Az amerikai ünnep napja alkalmából nagy gyerekkori kedvencemről, a Hókusz Pókuszról írok :)
A film plakátja, a videó borítója |
A film leírása:
Az egykor boszorkányként megégetett Sanderson nővérek a XX. század
végének egyik Halloween éjszakáján újra életre kelnek. A megelevenedett,
szeleburdi boszorkányok, Winifred (Bette Midler), Sarah (Sarah Jessica Parker)
és Mary (Kathy Najimy) ott folytatják tovább, ahol 300 éve abbahagyták.
Kezdetben megidézőjük, a kis Max Dennison és kishúga lesz a boszik
molesztálásának elsődleges célpontja, mígnem feltűnik a színen a gyönyörű
Allison és három kisgyermeke, akik földöntúli képességükkel megtörhetik a 300
éves hölgyek varázsát.
Azokban az időkben járunk, mikor még kislány voltam. Épp csak
megkezdtem az iskolát, épp csak meghozta a Jézuska az első videólejátszót, a
nagy kazetta cserebere időszaka, mikor a Disney-mesék és filmek csak úgy
jártak-keltek az otthonok között - és, ami érdekes: mindig vissza is kerültek
az eredeti tulajdonoshoz. Akkoriban - épp egy ilyen cserélős akciózásnak
köszönhetően - találkoztam egy rémisztő, mégis vicces és érdekes filmmel.
Rémisztő volt, mert boszorkányok meg zombik és mindenféle hókuszpókuszok voltak
benne, és különben is: szinte végig sötét volt! Vicces volt, mert mindezek mellett a
gonosz boszik olyan tökkelütöttek voltak, ami miatt azért mégsem tűntek olyan
félelmetesnek. És érdekes volt, mert egy olyan ünnepkört mutatott be, amiről
addig nem hallottam...