Az
elmúlt néhány hétben kevésbé tudok koncentrálni az olvasásra. Mindig keresem az
okokat, ha nehézséggel szembesülök, így tettem most is: túlvállalás, olvasási
válság (teljesen természetes), túl sok egyéb inger, fókuszváltás. Egy
magyartanári felvételi közben arról beszélgettünk a napokban, hogy az olvasás
válsága (globálisan), hogy egyre kevésbé tudunk lelassulni és/vagy elmerülni a
szövegben.
Madarász Éva: Veronika kisasszony
Csillagérték: 10
Kicsit
én is ezt tapasztalom magamon ezen a tavaszon (és nyárkezdeten), pedig alapvetően
nem találkoztam kifejezetten rossz vagy unalmas olvasmányokkal. Valószínűleg
egy áttörésre várok/vártam, ami új lendülettel tölt fel. S ezt az áttörést most
egy olyan történet hozta el számomra, amitől nem vártam volna. Madarász
Éva könyve a pünkösdi rózsa virágzásakor érkezett meg hozzám, s mint egy friss
kora nyári fuvallat toppant be nyári olvasmánypakkomba. Kis ideig szinte
megfeledkeztem róla, de ezt a történetet bizony kár lett volna kihagyni.
 |
| Brunszvik Teréz |
A
regény 1914-be kalauzolja az olvasót, ahol megismerkedünk a Kern családdal.
Kern Márton és Goldmann Ráhel három lányukkal él a Varázs utcai házukban.
Hanna, Annie és Fanni mind külön egyéniségek, mikor 1914 májusában betoppanunk
otthonukba, épp Hanna 17. születésnapjának bálján találjuk magunkat. Az
erőviszonyok gyorsan felmérhetők ezen a társasági eseményen. Budapest krémje és
elitje – a maga kliséivel, felszíneivel, anyagiasságával – Annie szarkasztikus
megjegyzéseiben tárul elénk. Már ekkor érezhető, hogy az elbeszélés lendületes
és kellemesen idézi a korai lányregények hangulatát. A lányok élete azon a
napon fordulatot vesz, ugyanis éjjel megérkezik leendő nevelőnőjük, Fényes
Veronika. A sztereotípiák mentén gondolhatnánk, hogy a reggeli találkozás nem
sül el túl jól, s a felek összeszokása némiképp döcögős lesz, de megismerkedve
Veronika habitusával, ezen előfeltételeink hamar cáfolatra találnak. Veronika
haladó pedagógiai eszméket vall, mely kifogástalan neveltetésének is
köszönhető. Noha anyja elhunyt a szülésben, apját pedig sosem ismerte, vénlány
nagynénje magához vette a kislányt, s gondoskodott szellemi neveléséről is. Gizella
néni – aki, ha már a sztereotípiákat említettem, egyáltalán nem felelt meg a
vénlányság „kritériumainak” – nevelőként és nyelvtanárként dolgozott. Halála
után azonban Veronikának magának is kenyérkereset után kellett néznie, így jutott
el Kernék hirdetéséhez – majd otthonához. A
regény bonyodalmához akkor jutunk el, miután Veronika a Kern család örökségét
kutatva rátalál Brunszvik Teréz és Kern Máté levelezésére, s utóbbi naplójára.
Gizella néni ugyanis nem csupán nyelvekre, pedagógiai és történelmi ismeretekre
is megtanította lányaként szeretett unokahúgát, beleértve Brunszvik Teréz példaértékű
életútját is. Veronika zöld utat kap a családfőtől, hogy az írásos hagyatékot
megismerje. A probléma csak akkor üti fel fejét, mikor egy pénzsóvár
fiatalember, Mór megneszeli a dokumentumok értékét, és könnyű pénzszerzési
lehetőségéként, Hanna rajongását kihasználva, eltulajdonítja azokat.
A
történetet nem is mesélem tovább, lesz itt még vonatozás, álruha, barátság, felbukkanó rokoni szálak, ármány
és szerelem. Talán érződik a soraimból, hogy Madarász Éva története elsodort
magával. Kedveltem a szereplőit, nyilván Annie az egyik kedvencemmé vált agyafúrt
észjárásával és bátorságával, kedveltem a helyszíneket, az elbeszélés dinamikáját,
a kiszámíthatóságát és a meglepetéseit, az abszurd megoldásait és fordulatait –
melyek közül persze jónéhány nem ért meglepetésként. A legjobban viszont
vitathatatlanul két dolgot szerettem benne. Az egyik a nőtörténeti beágyazás,
Brunszvik Teréz és tevékenységének megismertetése, mely olyan szépen és
szelíden öleli át az egész történetet. A fejezetkezdő gondolatok mint B.T.
füves könyve állnak össze egésszé és ma is érvényes igazzá. A másik pedig a
regényt szintén átölelő hangulat, mely által úgy érezhettem magam, mintha egy
korabeli leányzó lennék, aki egy 1910-es években írt lányregényt olvas. És ez
igazi élménnyé állt össze. Lehettem naiv olvasó. A miliő, az elbeszélés, a
történetvezetés – a maga kis bukdácsolásaival, szerelmi szálával,
reményteljességével – teljesen magával ragadott. Mindezek mellett különösen
magával ragadó volt számomra a záró fejezet gondolatisága a fiatalság reményeiről,
melyben elővetíti a főbb szereplőiknek, ezeknek a színes női karaktereknek a
jövőjét. Köszönöm az élményt, köszönöm a lendületet!
Blogturné Klub
Madarász Éva egy újabb nagyszerű és szerethető történettel rukkolt elő az ifjúsági irodalom rajongói számára. Ismerjük meg együtt Veronika kisasszony, Olga és Annie karakterét, legyünk társaik ezen a veszélyes úton. Tartsatok velünk, fedezzük fel együtt a könyv tartogatta meglepetéseket, nyomozzunk közösen az eltűnt hagyaték után és ha nektek kedvez a szerencse, akkor tiétek lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
A turné állomásai
06.28. Csak olvass!
06.30. Szembetűnő
07.02. Könyv és más
Nyereményjáték
A könyvet teljes mértékben átjárják Brunszvik Teréz ma is érvényes gondolatai. Ebben a játékban most a grófnőre koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy-egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
A feljegyzések szerint egy igen fontos ünnepi hagyományunk is az ő nevéhez köthető. Mi az, amit először ő állított fel országunkban, méghozzá Martonvásáron 1824-ben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése