David Benedictus: Micimackó visszatér

Milne Micimackója tagadhatatlan klasszikusa az elmúlt száz év mesevilágának. A szinte már márkává növekedő irodalmi művekkel pedig gyakran megesik, hogy az utókor megpróbálkozik ezek újragondolásával, folytatásával. Austen kedvelőként az elmúlt bő egy évtizedben számos hasonló kezdeményezést követtem végig – s ha régi motoros vagy a blogon, te is olvashattál ezekről a kalandjaimról.

A.A. Milne: Micimackó

Móra Könyvkiadó, 2024, 234 oldal

Fordította: Révbíró Tamás

Illusztrálta: Mark Burgess

Csillagérték: 7

A Micimackóval kapcsolatban az újragondolások esetében a magam részéről az eddigiekben nem jutottam túlságosan messze. A Disney-adaptációkon túl néhány játékos kiadvány és pár filmélmény kapcsolódik ide, így némi – talán indokolatlanul nagy – elvárással és kíváncsian lapoztam fel David Benedictus mesekönyvét.

Kate Petty: Bence pillangókertje és Richard Scarry: Kisnyuszi könyve

A tavaszt nagyon sokféle műfajjal meg lehet ragadni (jó, persze: tudom, hogy ez minden évszakra érvényes, de valahogy mégis bele kellett kezdenem a bejegyzésbe): van, aki versekkel hangolódik; akad, aki a tavaszi receptek után nyúl egy gasztro/szakácskönyvben az idénynövények felé fordulva; van, aki romantikusokkal hangolódik. 

Kate Petty: Bence pillangókertje

Móra Könyvkiadó, 2026, 16 oldal

Fordította: Ecsédi Orsolya

Illusztrálta: Axel Scheffler

Csillagérték: 9

Richard Scarry: Kisnyuszi könyve

Móra Könyvkiadó, 2026, 50 oldal

Fordította: Borsi Bálint

Illusztrálta: Richard Scarry

Csillagérték: 9

Az egyetemi hallgatók egy része pedig szakirodalmakkal – és a leadási határidővel – küzd a közelgő szakdolgozat-leadás okán). Mindenkinek más és más hozza el a napsütéses időszak hangulatát. A magam részéről, nagyon szeretek klassz mesékkel rácsüccsenni a kedvenc évszakomra, és tulajdonképpen idén is a gyermek- és mesekönyveket hívtam segítségül.

A.A. Milne: Micimackó

Szeretem azokat a történeteket, mesehősöket, karaktereket vagy embereket, akik és amik „mindig is voltak”. A. A. Milne Micimackója számomra pont ilyen, része az egyetemes emlékezetnek, az irodalomnak és a kultúrának. 

A.A. Milne: Micimackó

Móra Könyvkiadó, 2024, 234 oldal

Fordította: Karinthy Frigyes

Illusztrálta: E.H. Shepard

Csillagérték: 9

Úgy hiszem, nincs olyan gyermek, aki az elmúlt száz évben ne találkozott volna a csacsi, öreg medvével, Karinthy Frigyes zseniális munkája révén pedig egészen bravúros fordításban olvashatjuk a Százholdas Pagony lakóinak kalandjait.

Rényi Ádám: Várólista és további felnőttmesék

Rényi Ádám novelláival való ismerkedésem első lépéseit szeretném a következőkben röviden vázolni. Nem amolyan egyperces formában, de semmiképp sem hosszadalmasan ecsetelve. Annál is inkább, mert úgy gondolom: bár ez az első, de nem az utolsó bejegyzése egy Rényi-kötetről. Már, ami a novellákat illeti.

Rényi Ádám: Várólista és további felnőttmesék

21. Század Kiadó, 2026, 208 oldal

Csillagérték: 10

A nagy felismerésem óta – miszerint nem muszáj minden irodalmi műfajt kedvelnem, s a novellák épp ebbe a bugyorba tartoznak – többször is kifejtettem, hogyha ezek után választhatok, nem a novellák közül szemezgetek majd. S aztán tessék: szembejött velem a Várólista és további felnőttmesék, és valamiért irtó kíváncsivá tett.

Jókai Mór: A szerelem bolondjai

A Jókai Mórról szóló könyvesblog-bejegyzések nagy részét olyan kérdésfelvetésekkel tudnám kezdeni, melyek biztosítanák, hogy az aktuális regényről egy szót se szóljak. És nem titkolom, A szerelem bolondjai kapcsán eljátszadoztam ezzel a gondolattal. Mindazonáltal elsőként egy rövid választ ígérő kérdést teszek fel – csak így, költőien. 

Jókai Mór: A szerelem bolondjai

Animus Kiadó, 2025, 432 oldal

Csillagérték: 7

Megéri-e a 21. században Jókai-köteteket új köntösben a piacra dobni, miközben az antikváriumok roskadoznak a 20. század eleji-közepi életműkiadásokkal (ne dobáljatok meg nagyon, ha egyébként ezek az életműkiadások is jócskán hiányosak, a nagy mesemondó nem fukarkodott a történetekkel)? A válaszom egy egyértelmű igen (remélem, a kiadóé is az lesz). 

James Norbury: A csodálatos világ

Szeretem megélni az év első olvasmányának örömét. Szerencsére, az elmúlt években ezek az élmények kellemesek vagy tanulságosak voltak, s mindig valami különös meghittséget szórtak a januári hűvös esték hangulatára. Decemberben már sejtettem, hogy James Norbury legújabb kötetével indítom majd 2026-ot, aminek már előre örültem.

James Norbury: A csodálatos világ

21. Század Kiadó, 2025, 178 oldal

Fordította: Laik Eszter

Csillagérték: 10

Norbury olyan szerzővé vált az elmúlt években számomra, akinek a könyvei előkelő helyen szerepelnek – nem csupán az olvasmánylistámon, de a könyvespolcomon is. Tudjátok, vannak azok a történetek, kötetek, melyeknél talán nem emlékszünk betűről betűre a cselekményre, de elég ránéznünk a borítóra vagy a könyv gerincére és átjár valamiféle szelíd nyugalom, öröm. Norbury ilyen lett nekem.

Legjobb olvasmányok díjátadója 2025.

A SzemBetűNő története során – főleg az első években – nagyon vártam az év végi összegző posztjaim összeállítását. Szerettem összeszedegetni és egy csokorba gyűjteni a kedvenc olvasmányaimat. Sok éve viszont valahogy mindig elmaradt. Mire rávettem volna magam, már nem volt aktuális, kedvem nem volt hozzá, vagy épp nem blogoltam. Idén viszont úgy döntöttem, hogy ismét nekivágok. Fogtam a blogbejegyzéseimet, a Moly-listám, az emlékeimet és felállítottam néhány kategóriát, amelyhez – többnyire – három könyvet tudtam passzintani. Persze, voltak egyértelmű, az év során már kibérelt helyek. 2025-ben 104 könyvet olvastam. Ezek nem tartalmazzák a színezők zömét és a kutatásaimhoz olvasott szakirodalmak és források döntő többségét sem. Nem volt célom a 100 könyv. Sőt, kifejezetten kevesebbel számoltam, mivel a tavalyi 150-es pakknál eldöntöttem, picit visszafogom magam. Talán majd jövőre – de erről majd a poszt végén.