Majoros Nóra: A lány, akivel mindig történik valami

Mindig izgalmas egy olyan szerzőt (újra)felfedezni, akinek a munkásságát eredendően – legalábbis úgy gondoljuk, hogy – ismerjük. Szeretem ezeket az utazásokat, mert szerintem sosem késő, hogy a 20. századi, vagy akár sokkal korábban alkotó magyar vagy világirodalmi írókat felfedezzük. Idén – úgy tűnik – az egyik ilyen szerző Janikovszky Éva lesz, akinek a nyár első hónapjában több művét is megismerhetem a Móra, Naphegy és a Trend Kiadók jóvoltából.

Majoros Nóra: A lány, akivel mindig történik valami

Móra Könyvkiadó, 2026, 40 oldal

Sorozat: A lány/A fiú, aki...

Illusztrálta: Radnóti Blanka

Csillagérték: 9

A sorrendet igyekeztem akként összeállítani, hogy ne csupán az írónőtől, hanem a róla szóló könyveket, munkákat is olvashassak. Elsőként A lány/A fiú, aki… sorozatra esett a választásom. Két okból is. Egyrészt – ahogy gyerekként is – ha lehetőségem van rá, szeretem a mesék felől megközelíteni a szerzői életutat (is). Másfelől: nagyon kedvelem ezt a sorozatot. De ezt már jól tudja, aki régóta követi a blogot.

Fabcaro: Asterix Luzitániában

2025-ben jelent meg a nagy sikerű, immár csaknem hetven éves történetre visszatekintő Asterix-képregénysorozat negyvenedik része. A fehér írisz ráadásul új szerzővel is debütált, hiszen a francia regényíró, Fabcaro vette át a képregényszéria következő, jubileumi részét. 2025-ben nagyon elégedetten vettem tudomásul a váltást, s – szerencsére – az Asterix-brand is elégedett volt a szerzővel, hiszen a negyvenegyedik részt is ő jegyzi.

Fabcaro: Asterix Luzitániában

Sorozat: Asterix (41)

Móra Könyvkiadó, 2026, 48 oldal

Illusztrálta: Didier Conrad

Fordította: Bayer Antal

Csillagérték: 9 

Az utóbbi években kétségtelenül rápörögtem Asterix és Obelix történeteire, valószínűleg nálam most éli virágkorát a két gall soha véget nem érő kalandja, melyek során vagy épp falujukat védik a római légiótól, vagy tőlük kérnek segítséget a Római Birodalom valamely sarkának lakói. Az Asterix Luzitániában ez utóbbiak táborához csatlakozik.

Sara Gottfried: Nők, hormonok, táplálkozás

Mióta ismerem magam, mindig nagyobb voltam a környezetemnél. Óvodában, iskolában, mindenhol. Nem mondom, hogy mindig is harcoltam a kilóimmal, mert mindig rájöttem, hogy ez nem az én harcom, hanem a környezetemé. Főleg tinédzser koromban biztosan volt egy csomó „tuti recept”, amit kipróbáltam, de talán az sem véletlen, hogy egyikre sem emlékszem már. Nem szeretem, ha valaki a külső alapján ítél – hogy valaki alacsony vagy magas, vékony vagy kövér, nem olyan sok mindent árul el a jelleméről (az összbenyomás, a kisugárzás teljesen más tészta).

Sara Gottfried: Nők, hormonok, táplálkozás

Lumen Kiadó, 2026, 368 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Csillagérték: 8

Mindazonáltal az utóbbi időszakban sokkal nyitottabb lettem az étkezés, az életmódváltás kapcsán. Kíváncsiság vagy kényszer hajtja az embert? Ki tudja. Engem alapvetően nem a fogyás vezérel – bármennyire lenne indokolt ez a motivációs faktor, hanem az, hogy komfortosabban érezzem magam az életemben. Nem azért, hogy könnyebben fel tudjak menni a harmadikra, az így is megy. Sokkal inkább amiatt, hogy ne szorongjak, pánikoljak és stresszeljek. Főleg ne olyan dolgokon, amikre semmi ráhatásom nincs.

Arthur C. Brooks: A boldogság-akták

A boldogság tudomány? Valamilyen értelemben bizonyosan, ha nem is a klasszikus értelemben véve – tudnunk kell boldognak lenni, néha meg kell tanulnunk, hogy ezt hogyan is kell. A boldogság befektetés? Minden bizonnyal. A boldogság üzlet? Valakinek nyilván. Sok-sok kérdés felmerült benne – köztük a fentiek is – Arthur C. Brooks könyvének fellapozása előtt.

Arthur C. Brooks: A boldogság-akták

21. Század Kiadó, 2026, 270 oldal

Fordította: Novák Gábor

Csillagérték: 8

A könyvet alapvetően azért választottam a májusi olvasmánylistámra, mert megszólított az alcíme. Hogyan élvezzük az életünket, hogyan osszuk be az időnket? Érdekes és fontos kérdések, talán olykor a második kérdést nagyobb falatnak érezzük a gyakorlatban megválaszolni (én legalábbis sokszor így érzem), mint az elsőt. De néha persze azzal is akadnak gondok.

Fiona Valpy: A ruhakészítő ajándéka

Az utóbbi időszakban viszonylag kevés könyvet vállaltam, vállalok véleményezésre. A mesekönyveknek – mint ezen a tavaszon láthattátok – még mindig elég nehezen mondok nemet, ezek mellé pedig úgy tűnik, hogy a fikciós történelmi regények tudnak becsatlakozni. De ők sem mindig. Talán emiatt is vagyok kritikusabb ezekkel e történetekkel szemben.

Fiona Valpy: A ruhakészítő ajándéka

Next21, 2026, 304 oldal

Fordította: Widder Zsuzsa

Csillagérték: 7

Bátran csatlakoztam Fiona Valpy legújabb regényének blogturnéjához, annak ellenére is, hogy a szerzőtől még nem olvastam. A zsánert viszont – úgy hiszem –, mostanra egészen jól ismerem, a paneleivel, fordulataival és elbeszélői hangjaival. Mindazonáltal nem vallom, a „ha egyet olvastál, az összeset olvastad”-elvét. 

Jane Riordan: Volt egyszer egy mackó

Mindig megvan az előnye és a hátránya is, ha rövid időn belül szeretnénk egy életmű több darabja, teljesen azonos műfaj vagy téma mentén összeállítani az olvasmánylistánkat. Nem a nagy Micimackó-turné volt e tekintetben az első ilyen vállalkozásom (s gyorsan hozzáteszem: nem is az utolsó), s tulajdonképpen valahogy szeretem is, ahogy a turnéval haladva megedződöm.

Jane Riordan: Mesék a Százholdas Pagonyból

Móra Könyvkiadó, 2022, 128 oldal

Fordította: Szlukovényi Katalin

Illusztrálta: Mark Burgess

Csillagérték: 9

Magasról indultam, hiszen az eredeti művel, A.A. Milne meseregényével kezdtem a sort, ami után egy gyengébb folytatás és egy mélyrepülés következett, hogy aztán Jane Riordan két mesekönyvével zárjak. A sorrendet általában ad hoc állítom össze, de most – azt hiszem – kifejezetten szerencsésen állítottam össze. S igen, megint: megint lelőttem a bejegyzés poénját.

Bodor Attila: A fiú, aki egy cseppet sem adta fel

Mielőtt a konkrét tárgyra térnék, szeretnék elmesélni valamit arról, hogy mennyire fontosnak tartom A fiú/A lány, aki… sorozatot. Mindig igyekszem új dolgokat kipróbálni a kurzusaimon – akkor is, ha azok nem feltétlenül tűnnek gyökeres innovációnak. Nem a világmegváltás és a reform a célom, hanem az új nézőpontok, szemléletek tesztelése, ami a hallgatóknak és nekem is tapasztalatokat jelenthet.

Bodor Attila: A fiú, aki egy cseppet sem adta fel

Móra Könyvkiadó, 2026, 40 oldal

Illusztrálta: Káposztás Judit

Csillagérték: 10

Nevelésmódszertanon úgy döntöttem, ezt a sorozatot viszem be egyéni és/vagy csoportmunkára. Mivel kicsi csoportlétszámmal dolgoztunk, így mindenkinek jutott egy-egy rész a sorozatból. Megfigyelési szempontok, átlapozgatás: ez lett volna a feladat. A vége azonban szívmelengetően más lett, őszinte érdeklődés (még az iránt is, hogy hol lehet beszerezni a könyvet), beszélgetés és egy igazán jó hangulatú óra, olyan kérdésekkel is, hogy vajon az iskolában miért nem ezekkel a mesékkel próbálják bevonzani a diákokat: a huszonéves hallgatók szerint (is) sokkal könnyebb volna a befogadás és a ráhangolódás. Például emiatt is fontos ez a sorozat.