Sara Gottfried: Nők, hormonok, táplálkozás

Mióta ismerem magam, mindig nagyobb voltam a környezetemnél. Óvodában, iskolában, mindenhol. Nem mondom, hogy mindig is harcoltam a kilóimmal, mert mindig rájöttem, hogy ez nem az én harcom, hanem a környezetemé. Főleg tinédzser koromban biztosan volt egy csomó „tuti recept”, amit kipróbáltam, de talán az sem véletlen, hogy egyikre sem emlékszem már. Nem szeretem, ha valaki a külső alapján ítél – hogy valaki alacsony vagy magas, vékony vagy kövér, nem olyan sok mindent árul el a jelleméről (az összbenyomás, a kisugárzás teljesen más tészta).

Sara Gottfried: Nők, hormonok, táplálkozás

Lumen Kiadó, 2026, 368 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Csillagérték: 8

Mindazonáltal az utóbbi időszakban sokkal nyitottabb lettem az étkezés, az életmódváltás kapcsán. Kíváncsiság vagy kényszer hajtja az embert? Ki tudja. Engem alapvetően nem a fogyás vezérel – bármennyire lenne indokolt ez a motivációs faktor, hanem az, hogy komfortosabban érezzem magam az életemben. Nem azért, hogy könnyebben fel tudjak menni a harmadikra, az így is megy. Sokkal inkább amiatt, hogy ne szorongjak, pánikoljak és stresszeljek. Főleg ne olyan dolgokon, amikre semmi ráhatásom nincs.

Arthur C. Brooks: A boldogság-akták

A boldogság tudomány? Valamilyen értelemben bizonyosan, ha nem is a klasszikus értelemben véve – tudnunk kell boldognak lenni, néha meg kell tanulnunk, hogy ezt hogyan is kell. A boldogság befektetés? Minden bizonnyal. A boldogság üzlet? Valakinek nyilván. Sok-sok kérdés felmerült benne – köztük a fentiek is – Arthur C. Brooks könyvének fellapozása előtt.

Arthur C. Brooks: A boldogság-akták

21. Század Kiadó, 2026, 270 oldal

Fordította: Novák Gábor

Csillagérték: 8

A könyvet alapvetően azért választottam a májusi olvasmánylistámra, mert megszólított az alcíme. Hogyan élvezzük az életünket, hogyan osszuk be az időnket? Érdekes és fontos kérdések, talán olykor a második kérdést nagyobb falatnak érezzük a gyakorlatban megválaszolni (én legalábbis sokszor így érzem), mint az elsőt. De néha persze azzal is akadnak gondok.

Fiona Valpy: A ruhakészítő ajándéka

Az utóbbi időszakban viszonylag kevés könyvet vállaltam, vállalok véleményezésre. A mesekönyveknek – mint ezen a tavaszon láthattátok – még mindig elég nehezen mondok nemet, ezek mellé pedig úgy tűnik, hogy a fikciós történelmi regények tudnak becsatlakozni. De ők sem mindig. Talán emiatt is vagyok kritikusabb ezekkel e történetekkel szemben.

Fiona Valpy: A ruhakészítő ajándéka

Next21, 2026, 304 oldal

Fordította: Widder Zsuzsa

Csillagérték: 7

Bátran csatlakoztam Fiona Valpy legújabb regényének blogturnéjához, annak ellenére is, hogy a szerzőtől még nem olvastam. A zsánert viszont – úgy hiszem –, mostanra egészen jól ismerem, a paneleivel, fordulataival és elbeszélői hangjaival. Mindazonáltal nem vallom, a „ha egyet olvastál, az összeset olvastad”-elvét. 

Jane Riordan: Volt egyszer egy mackó

Mindig megvan az előnye és a hátránya is, ha rövid időn belül szeretnénk egy életmű több darabja, teljesen azonos műfaj vagy téma mentén összeállítani az olvasmánylistánkat. Nem a nagy Micimackó-turné volt e tekintetben az első ilyen vállalkozásom (s gyorsan hozzáteszem: nem is az utolsó), s tulajdonképpen valahogy szeretem is, ahogy a turnéval haladva megedződöm.

Jane Riordan: Mesék a Százholdas Pagonyból

Móra Könyvkiadó, 2022, 128 oldal

Fordította: Szlukovényi Katalin

Illusztrálta: Mark Burgess

Csillagérték: 9

Magasról indultam, hiszen az eredeti művel, A.A. Milne meseregényével kezdtem a sort, ami után egy gyengébb folytatás és egy mélyrepülés következett, hogy aztán Jane Riordan két mesekönyvével zárjak. A sorrendet általában ad hoc állítom össze, de most – azt hiszem – kifejezetten szerencsésen állítottam össze. S igen, megint: megint lelőttem a bejegyzés poénját.

Bodor Attila: A fiú, aki egy cseppet sem adta fel

Mielőtt a konkrét tárgyra térnék, szeretnék elmesélni valamit arról, hogy mennyire fontosnak tartom A fiú/A lány, aki… sorozatot. Mindig igyekszem új dolgokat kipróbálni a kurzusaimon – akkor is, ha azok nem feltétlenül tűnnek gyökeres innovációnak. Nem a világmegváltás és a reform a célom, hanem az új nézőpontok, szemléletek tesztelése, ami a hallgatóknak és nekem is tapasztalatokat jelenthet.

Bodor Attila: A fiú, aki egy cseppet sem adta fel

Móra Könyvkiadó, 2026, 40 oldal

Illusztrálta: Káposztás Judit

Csillagérték: 10

Nevelésmódszertanon úgy döntöttem, ezt a sorozatot viszem be egyéni és/vagy csoportmunkára. Mivel kicsi csoportlétszámmal dolgoztunk, így mindenkinek jutott egy-egy rész a sorozatból. Megfigyelési szempontok, átlapozgatás: ez lett volna a feladat. A vége azonban szívmelengetően más lett, őszinte érdeklődés (még az iránt is, hogy hol lehet beszerezni a könyvet), beszélgetés és egy igazán jó hangulatú óra, olyan kérdésekkel is, hogy vajon az iskolában miért nem ezekkel a mesékkel próbálják bevonzani a diákokat: a huszonéves hallgatók szerint (is) sokkal könnyebb volna a befogadás és a ráhangolódás. Például emiatt is fontos ez a sorozat.

Tavaszolás - Nagy mese- és játékkönyv

Az olvasás és a művelődés sosem egyirányú, sosem egyetlen fókuszú tevékenység, nem önmagában áll. Fejleszt, sokszínű és olyan képességeket vagy készségeket – ha úgy tetszik: skilleket vagy kompetenciákat – fejleszt, amiknek jelentős részét egészen bizonyosan nem kalkuláltuk be előre. Ez nem a járulékos veszteség kategória, hanem a járulékos nyereség.

Tavaszolás - Nagy mese- és játékkönyv

Móra Könyvkiadó, 2026, 20 oldal

Illusztrálta: Megyeri Annamária

Csillagérték: 9

A hallgatóim sokat kérdeznek az olvasásról – pedig nem irodalmi kurzusokat tartok – és sokszor kérnek tanácsot vagy véleményt egy-egy könyvvel, irodalmi műfajjal vagy zsánerrel kapcsolatban. Egy múltkori beszélgetésünk kapcsán megjegyeztem, hogy az olvasás igazi empatákat nevel, bármilyen témáról vagy könyvről beszélgethetünk, nincs ítélkezés, csak beszélgetés és kíváncsiságból fakadó kérdések. Szóval, egy könyv akkor is számos funkciót tölt be, ha „csak” a szöveget hordozza. Mi történik egy mese- és játékkönyv esetében?

Jane Riordan: Mesék a Százholdas Pagonyból

A. A. Milne Micimackójának újraolvasása után egy cseppet megilletődtem a Micimackó visszatér és a Micimackó meg én megismerését követően. Aggódtam, hogy a nagy Micimackó turnéval egy még nagyobb mellényúlást követtem el, hiszen összesen öt kiadványt válogattam a turnéhoz. 

Jane Riordan: Mesék a Százholdas Pagonyból

Móra Könyvkiadó, 2025, 112 oldal

Fordította: Szabó T. Anna

Illusztrálta: Mark Burgess

Csillagérték: 9

Persze, mindkét – már olvasott és bemutatott – könyvben megtaláltam azt, amit magammal tudok vinni, amit pozitívumként vagy lehetőségként ki tudtam emelni (ezt mindig nagyon fontosnak tartom) – és remélem, hogy ezt a bejegyzésekben is át tudtam adni számotokra, de az igazi nosztalgiavonatra egyik történet sem ültetett fel. Aztán Jane Riordan könyve következett a sorban. Mesék a Százholdas Pagonyból.