Minden
alkalommal, mikor egy klasszikus történet folytatásával, újragondolásával vagy
valamiféle átiratával találkozom, gyakorta elkap az a fajta kíváncsiság vagy
vágy, hogy bárcsak egy időre kikapcsolhatnám az eredeti történettel kapcsolatos
emlékeimet, benyomásaimat – és úgy általában: az egészet, hogy valaha is
ismertem (oké, lehet, hogy ez nem csak olvasói szempontból fordul meg a
fejemben, de ebbe most ne menjünk bele…).
Farrah Rochon: Szállnék már
Sorozat: Sorsfordító történetek
Manó Könyvek, 2024, 424 oldal
Fordította: Nagy Linda
Csillagérték: 8
Vajon
másképp gondolkodnék az átiratról? Más élményt adna? Jobban meg tudnám ítélni,
hogy maga a történet olvasmányos, izgalmas? Így hát, mikor megláttam, hogy a
Sorsfordító történetek következő része Merida, a bátor átirata lesz,
felcsillant egyfajta reménysugár. A Disney-meséket viszonylag jól ismerem
(főleg a klasszikusokat), viszont vannak üresjárataim. Merida éppen az! Persze,
ha felmutatod a képét, fel fogom ismerni. De a mesét még nem láttam. Eljött az
én időm!