Szentgyörgyi Barbara: Azt tényleg megeszed?

Az év végén, az új év elején sokan vonnak mérleget (szó szerint és átvitt értelemben is) az elmúlt évvel, időszakkal kapcsolatban, tesznek újévi fogadalmat vagy tűznek ki a következő december 31-re elérendő célokat. Én alapvetően ilyen vagyok, de mégsem. Inkább időszakokban gondolkozom, mint években (bár sokszor e kettő pontosan fedi egymást). S annak ellenére, hogy nem hiszek az egyik napról a másikra való változásban, az év utolsó és első napját mindig valamiféle reménnyel a szívemben várom.

Szentgyörgyi Barbara: Azt tényleg megeszed?

Kulcslyuk Kiadó, 2024, 475 oldal

Csillagérték: 9

A változások szerintem alap- és ideális esetben nem egyik napról a másikra következnek be. S általában, folyamatosan fejlődünk és tanulunk, átgondoljuk, mi az, ami nekünk (a testünknek és a lelkünknek) jót tesz, vagy előrevezető. 2024 utolsó napján például rövid időn belül többször és más-más helyen botlottam abba, hogy „ne felejtsd el kidobni a szemetet”. Ennek nyomán egy hirtelen lendülettel cselekedtem, de nem gondolom, hogy ennek ne lenne gyászfolyamata. 

Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor

A minap szembejött velem egy gondolat – Tóth Erzsébet Fanni oldalán –, miszerint az emberiségnek még sosem állt rendelkezésére az önsegítő, önismereti és pszichológiai könyvek olyan széles tárháza, mint amekkora a jelen emberének – vagyis nekünk. A poszt szövege különösen megragadott, mert (egyrészt) épp akkor találkoztam vele, mikor a Megsebzett gyermekkor bevezetőjén gondolkodtam, másfelől pedig, mert nagyon is egyezett a szöveg íve azzal, amit én is gondolok erről az egészről.

Hoffmann Kata: Megsebzett gyermekkor

Kulcslyuk Kiadó, 2024, 213 oldal

Csillagérték: 10

Jelesül, hogy gyakorlatilag mindenkinek módjában áll, ha nem is terápiába járni, de olyan könyvet leemelni a polcról, ami számára gondolatébresztő, tanácsokat ad, segíti az önreflexiót, feltárhat traumákat – de legalábbis elindulhat egy olyan úton, ami a fejlődéshez vezethet, ami által tanulhat nem csupán magáról, hanem a világ folyásáról, hogy mi hogyan befolyásolhatja az emberi működést. Szóval: tanulhat róla és általa, de vajon miért nem tanul belőle a nagy egész?

Buda László: Mit üzen az életed?

Nem mondanám egyik évemre sem, hogy kifejezetten az önelemzés éve lett volna. Nem. Már csak azért sem, mert folyamatosan önelemzek. Az önismereti kérdések, a saját magam felfedezése, az önmagam és a környezetem túlgondolása gyakorlatilag a velemjárói (ha van ilyen szó).

Buda László: Mit üzen az életed?

Kulcslyuk Kiadó, 2024, 366 oldal

Csillagérték: 8

Az önismereti, pszichológiai könyvek olvasása így nem kifejezetten állnak messze tőlem (igen, tudom, már csak azon a bizonyos ajtón kéne végre bekopogtatnom). Volt időszak, nem is olyan régen, mikor úgy éreztem, megcsömörlöttem ezeknek a könyveknek az olvasásában. Kicsit azt éreztem, bűnbakot keresek. Még ha az a bűnbak én magam vagyok.

Maja Lunde: A Névhozó

A gyerekek világát számos varázslat szövi körül, melyek sok mindenre adnak mesés választ: ki hozza a karácsonyi ajándékot, ki tölti meg a csizmánkat december hatodikán vagy a nyuszifészket húsvétkor? Mindenre van egy varázslatos válasz, de vajon mikor felejtjük el ezeket? El kell-e felejtenünk?

Maja Lunde: A Névhozó

Cser Kiadó, 2024, 224 oldal

Illusztrálta: Hans Jørgen Sandnes

Fordította: Patat Bence

Csillagérték: 10

El kell-e felejtenünk, mikor a céljainkért vagy kapcsolatainkért teszünk nap nap után? El kell-e felejtenünk, mikor családot alapítunk és amikor gyermeket várunk? Én hiszek benne, hogy nem, s bármennyire is igyekszem a realitás talajára visszarángatni magam (annyira azért nem igyekszem), a döntéseinkben mindig lehet valami meseszerű – ami nem befolyásolja azt, hogy valósággá válnak-e vagy sem. Ebből kifolyólag – ahogy minden mese – A Névhozó sem csak a gyerekeket szólíthatja meg.

Shunmyo Masuno: Hogyan ​engedd el, ami nem fontos

Az elengedés számomra az egyik legnagyobb feladat. Nem minden tekintetben – ez benne a csavar. Vannak dolgok, emberek és kapcsolatok, melyeken szemrebbenés nélkül lépek tovább egyik napról a másikra: a hazugság, az etikátlanság olyan vöröskódok az agyamban, melyek élből kiváltják az elengedést.

Shunmyo Masuno: Hogyan engedd el, ami nem fontos

21. Század Kiadó, 2024, 224 oldal

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Csillagérték: 8

De persze, tudjuk: az élet dolgai nem feketék vagy fehérek (és ez így van jól egyébként), főleg, ha valaki mindent igyekszik minden irányból is megvizsgálni, aztán mindezt a halmazt túlgodolni, esetleg még rá is stresszelni. Azt hiszem, pont emiatt vártam nagy elvárásokkal Shunmyo Masuno könyvét így az év végére.

Hilde Susan Jægtnes: Én alapítottam az Egyesült Államokat

A 20. század előtti amerikai történelem és irodalom – ezt többször leírtam már – valahogy nagyon messze áll tőlem. Hiába tanultam, hiába olvastam, nagyon ritka alkalmak azok, amikor magával tud ragadni, amikor azt érzem, hogy beenged, hogy beengedem. Ennélfogva nem túl sokszor veszem rá magam, hogy amerikai történelmi fikciót válasszak.

Hilde Susan Jægtnes: Én alapítottam az Egyesült Államokat

Cser Kiadó, 2024, 432 oldal

Fordította: Patat Bence

Csillagérték: 8

Mi lehet a távolság oka? Nem a fizikai, persze. Talán a szabadság nagyon szabad értelmezése egy olyan társadalomtól, melynek történelmétől a rabszolgaság nem elválasztható. Talán a felvezetések, ahogy a tanáraim egykor elkezdtek az amerikai történelemről beszélni? Fogalmam sincs. Mindenesetre Hilde Susan Jægtnes könyvének fülszövege elég ígéretesnek tűnt ahhoz, hogy az idei próbát ezzel a kötettel tegyem.

Alföldi Róbert: Főszerepben

Iránytűk a közéletben. Szerintem fontosak. Nem kell, hogy mindenben egyetértsünk (miért nem fókuszálunk eleve arra, ami összeköt? főleg, ha több annál, mint ami elválaszt), nem kell minden percüket követnünk. Egyszerűen elég, ha tudjuk, hogy ott vannak. Hogy még ott vannak. És kimondják. Valahogy biztonságot ad mindez. Alföldi Róbert nekem ilyen. 

Alföldi Róbert: Főszerepben

21. Század Kiadó, 2024, 352 oldal

Csillagérték: 10

Ennélfogva, azért igyekszem követni. Nem mindent, nem mindig és nem is ugyanolyan intenzitással. Szeretem az interjúkat, amiket ad, örülök, hogy láthattam színházban, főszerepben és rendezőként is. Olvastam a Csáki Judittal közös könyveiből kettőt, és most egy picit másféle szerepben is megismerhettem.