Thomas Mann: Halál Velencében

Több érdekes megfigyelést is tettem, mielőtt nekiláttam volna az élménybeszámolóm megírására. Az első, hogy sokkal régebben (már legalább tizenhat éve) olvastam utoljára Thomas Manntól – és mint kiderült, nem azokat a könyveit és nem is annyit, mint amennyire emlékeztem. Egyrészt többet, másfelől van, amit már egyáltalán nem tudok visszaidézni.

Thomas Mann: Halál Velencében

Athenaeum, 2026, 144 oldal

Fordította: Lányi Viktor

Csillagérték: 7

Az egyik ilyen könyvet például az „érdekes” jelzővel illettem (mire jók a 2000-es évek végi Moly értékelései, ugye), több mondaton keresztül ismételgettem ezt a szót, mindenféle kontextusba ágyazva, s végül arra jutottam, hogy valószínűleg a Halál Velencében is ezt a jelzőt fogja kapni – tizennyolc évvel az említett könyv olvasását követően. 

Fiona Valpy: A ruhakészítő ajándéka

Az utóbbi időszakban viszonylag kevés könyvet vállaltam, vállalok véleményezésre. A mesekönyveknek – mint ezen a tavaszon láthattátok – még mindig elég nehezen mondok nemet, ezek mellé pedig úgy tűnik, hogy a fikciós történelmi regények tudnak becsatlakozni. De ők sem mindig. Talán emiatt is vagyok kritikusabb ezekkel e történetekkel szemben.

Fiona Valpy: A ruhakészítő ajándéka

Next21, 2026, 304 oldal

Fordította: Widder Zsuzsa

Csillagérték: 7

Bátran csatlakoztam Fiona Valpy legújabb regényének blogturnéjához, annak ellenére is, hogy a szerzőtől még nem olvastam. A zsánert viszont – úgy hiszem –, mostanra egészen jól ismerem, a paneleivel, fordulataival és elbeszélői hangjaival. Mindazonáltal nem vallom, a „ha egyet olvastál, az összeset olvastad”-elvét. 

David Benedictus: Micimackó visszatér

Milne Micimackója tagadhatatlan klasszikusa az elmúlt száz év mesevilágának. A szinte már márkává növekedő irodalmi művekkel pedig gyakran megesik, hogy az utókor megpróbálkozik ezek újragondolásával, folytatásával. Austen kedvelőként az elmúlt bő egy évtizedben számos hasonló kezdeményezést követtem végig – s ha régi motoros vagy a blogon, te is olvashattál ezekről a kalandjaimról.

A.A. Milne: Micimackó

Móra Könyvkiadó, 2024, 234 oldal

Fordította: Révbíró Tamás

Illusztrálta: Mark Burgess

Csillagérték: 7

A Micimackóval kapcsolatban az újragondolások esetében a magam részéről az eddigiekben nem jutottam túlságosan messze. A Disney-adaptációkon túl néhány játékos kiadvány és pár filmélmény kapcsolódik ide, így némi – talán indokolatlanul nagy – elvárással és kíváncsian lapoztam fel David Benedictus mesekönyvét.

Jókai Mór: A szerelem bolondjai

A Jókai Mórról szóló könyvesblog-bejegyzések nagy részét olyan kérdésfelvetésekkel tudnám kezdeni, melyek biztosítanák, hogy az aktuális regényről egy szót se szóljak. És nem titkolom, A szerelem bolondjai kapcsán eljátszadoztam ezzel a gondolattal. Mindazonáltal elsőként egy rövid választ ígérő kérdést teszek fel – csak így, költőien. 

Jókai Mór: A szerelem bolondjai

Animus Kiadó, 2025, 432 oldal

Csillagérték: 7

Megéri-e a 21. században Jókai-köteteket új köntösben a piacra dobni, miközben az antikváriumok roskadoznak a 20. század eleji-közepi életműkiadásokkal (ne dobáljatok meg nagyon, ha egyébként ezek az életműkiadások is jócskán hiányosak, a nagy mesemondó nem fukarkodott a történetekkel)? A válaszom egy egyértelmű igen (remélem, a kiadóé is az lesz). 

Erich Kästner: Interjú a Mikulással

A Trend Kiadó kiadványaira az esetek 80-90 százalékában olyannyira vevő vagyok, hogy gondolkodás vagy fülszöveg nélkül lecsapok rájuk. Az a helyzet, hogy az eddigiekben elenyésző a mellényúlási arányom, ami nem (csak) az én kifinomult érzékszerveimnek köszönhető, hanem amiatt is, hogy a kiadó rendre igényes és jó szövegekkel örvendezteti meg az olvasókat.

Erich Kästner: Interjú a Mikulással

Trend Kiadó, 2025, 112 oldal

Fordította: Győri László, Papolczy Péter

Csillagérték: 7

Erich Kästner kötete kapcsán szintén nem nagyon merültek fel bennem kérdések. Egyrészt, Mikulásos történetek esetén sokszor megszólítva érzem magam (nem mindig, de akadnak esetek), másfelől pedig kíváncsi voltam a szerzői életműre is, amiről eddig nem sokat tudtam.

Légrádi Gergely: Éppen annyi

Mennyi az annyi? Éppen annyi? Túl sok? Túl kevés? Másmennyi? A Falaink kapcsán tavaly tavasszal egészen jól eljátszadoztam (előzetesen és a könyv olvasása után is) Légrádi Gergely könyvének címével. Az Éppen annyi ismét egy olyan címválasztás, ami sok kérdést vet fel – csakúgy, mint maga a novelláskötet.

Légrádi Gergely: Éppen annyi

Kalligram, 2025, 160 oldal

Csillagérték: 7

Annak ellenére, hogy a Falaink magával ragadó, különleges világa után kíváncsi voltam a szerző legújabb könyvére (azzal együtt is, hogy a novellákat kevéssé kedvelem), sokáig nem lapoztam fel. Illetve: fellapoztam, de az első blokk végén be is fejeztem. 

Lengyel Dénes: Királyok kora

Ha a monda vagy a mítosz szót halljuk, sok esetben asszociálunk globális történetekre, mondavilágokra vagy épp az ókor ismert történeteire, s talán inkább második körben futunk rá az egyes népek, nemzetek eredetmondáira vagy korábbi évszázadokhoz köthető elbeszéléseire. 

Lengyel Dénes: Királyok kora

Móra Könyvkiadó, 2025, 240 oldal

Illusztrálta: Czuczor Eszter

Csillagérték: 7

A magyar mondák, mondavilág talán kisiskolás korunkban kerül a figyelmünk homlokterébe. Saját emlékeimből legalábbis nagyon erősen dereng, ahogy az olvasókönyvben a csodaszarvasról vagy épp Attila kalandozásairól olvasunk. Ezt követően – ahogy a popzenében mondanánk – mixekben és felújított változatokban (avagy a szépirodalomban, a költészetben) kerültek elém, immár mint tananyag ezek a történetek, a kalandozások és királyok pedig a történelemórákon. Melyből volt néhány az eddigi életutamon.

Utazás a múltba

Talán nem lövök vele le nagy poént, de egészen kicsiként is nagyon szerettem az atlaszokat, az ismeretterjesztő kiadványokat. Az ezredforduló környékén, mikor kisiskolás voltam például teljesen odavoltam a Csodálatos állatvilág című lefűzhető kiadványért, bőszen és lelkesen gyűjtögettem az állatokról szóló információkat a lefűzhető mappába.

Utazás a múltba

Móra Könyvkiadó, 2025, 96 oldal

Fordította: Béres Ákos

Csillagérték: 7

De nagyjából minden (is) érdekelt, legyen az az élővilág vagy a kultúra szegmenseivel kapcsolatos lefűzhető gyűjtemény, vagy legyen az ismeretterjesztő enciklopédia. Azt hiszem, az enciklopédiák voltak a kedvenceim, különösen egy – amin egyébként látszik is, mennyire előszeretettel forgattam időről-időre.

Deborah Moggach: Marigold Hotel

Ritkán, de olykor-olykor azért megengedem magamnak azt a luxust, hogy könyvválasztás esetén az elsődleges indokom a borító legyen. Persze, a fülszöveg, a téma vagy épp a szerző is szükséges a végleges igenhez. 

Deborah Moggach: Marigold Hotel

Athenaeum, 2025, 400 oldal

Fordította: Szigeti Imre

Csillagérték: 7

A Marigold Hotel esetén pedig egy picit a cím is behúzott.Megint egy egzotikum, mondhatnánk, hiszen a Marigoldról nekem A ruhakészítő egyik szereplője ugrott be. Az pedig egy ausztrál történet. Az összekötő kapocs talán Nagy-Britannia, ha a történeti-területi szempontokat nézzük. Hiszen India – bár kulturális tekintetben nyilván messzebb áll az európaitól – a brit szigettel ugyancsak szoros kapcsolat fűzi össze.

Dorosz Dávid: Mindenki lelép

A Cser Kiadó gondozásában megjelent kötetek közül meglehetősen széles a műfaji paletta az olvasmánylistámon. Mese, életrajz, krimi – és most egy thriller. Bátran válogatok a kiadó könyvei közül, mert minden esetben gondolatébresztő történetekre bukkanok.

Dorosz Dávid: Mindenki lelép

Cser Kiadó, 2025, 320 oldal

Csillagérték: 7

Így van ez Dorosz Dávid nyári thrillere kapcsán is, aminek a műfaji besorolása egyébként talán egy picit megtévesztő. Olyan sztorira számítottam, ami egy lehűti a nyári kánikulát, de ennek thriller volta talán nem annyira domborodott ki, mint számítottam rá. A gondolatébresztés mindazonáltal most sem maradt el.

Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül, szabadon

Olybá tűnik, hogy minden évre jut egy történet Sue Monk Kidd tollából, ami újabb és újabb színeit engedi felfedezni az írónő világának. A méhek titkos élete lehengerlő és emlékezetes elbeszélése után A sellő legendája egy teljesen más perspektívát vázolt az emberi kapcsolatok színes és széles palettájáról.

Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül, szabadon

21. Század Kiadó, 2025, 408 oldal

Fordította: Csonka Ágnes

Csillagérték: 7

Teljesen biztos voltam benne, hogy a Szárnyak nélkül, szabadon az emberi, rokoni és baráti kapcsolatok egy új nézőpontját fogja felvázolni, a kérdés inkább az volt, hogy mindezt hogyan fogja működtetni a szerző ebben a környezetben, s hogy én mennyire tudok ebbe bevonódni.

Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Nagyjából tíz évvel ezelőtt egy pécsi könyvtár felszámolásakor nyílt lehetőségem arra, hogy a Krúdy-életmű számos darabkájára jutányos áron szert tegyek, de bevallom – noha már akkor is várólistás volt a szerzővel való megismerkedésem –, A vörös postakocsi volt az első olvasmányom Krúdy Gyulától.

Krúdy Gyula: A vörös postakocsi

Kiadói sorozat: Könyvkincsek

Animus Kiadó, 2025 (1913), 208 oldal

Csillagérték: 7

…pedig minden bizonnyal ő is azon írók közé tartozik, akiknek a műveit, de legalábbis főhőseit – mint az írói alteregóként megjelenő Szindbádot – a legtöbben ismerjük. Még akkor is, ha „személyesen” még nem találkoztunk vele. 

Lázár Ervin: Egy kis lalala

Lázár Ervin történeteivel – azt hiszem, sokunkhoz hasonlóan – még gyerekkoromban találkoztam. Az első legerősebb emlékem valahova a kisiskolás éveimhez kötődnek, mikor a kaposvári színházban A Négyszögletű Kerek Erdő című előadást néztük meg. Emlékszem, annyira szórakoztatott, hogy még hetek múlva is meséltem Dömdödöm, Mikkamakka, Vacskamati és a többiek történetét.

Lázár Ervin: Egy kis lalala

Trend Kiadó, 2025, 160 oldal

Csillagérték: 7

Talán emiatt is választottam a tavaszi olvasmányaim közé a szerző felnőtteknek szóló novelláskötetét, mely ebben a formában első ízben jelent a Trend Kiadó gondozásában. A kötet címadója, az Egy kis lalala valahogy azon nyomban azt a játékosságot idézte fel bennem, melyet a sok évvel ezelőtti színházi előadás után magammal vittem.

Kertész Erzsi: Öröklét

Az Öröklét már hónapok óta kering körülöttem. Mármint a könyv. Ezért a nagy kezdőbetű. Picit kapirgálta a képzeletem a megjelenéskor, aztán szemeztem vele a Könyvfesztiválon, végül, mikor már sokadjára keresztezték egymást útjaink, elcsábultam. Tudjátok, vannak azok a könyvek, melyek megmagyarázhatatlanul és váratlanul olykor feltűnnek. Van, mikor tényleg van egymással dolgunk, a történetnek és olvasónak. És van, amikor nincs.

Kertész Erzsi: Öröklét

Trend Kiadó, 2024, 368 oldal

Csillagérték: 7

Az olvasást követően talán még mindig nem tudom, teljes bizonyossággal állítani, hogy az a találkozás szükséges vagy elkerülendő lett volna. Elkerülendő talán nem, mindenesetre megtörtént és nem bánom. Nem minden jel jel. Vagy hogy is mondják.

Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Vannak időszakok, mikor kissé eltávolodom a klasszikus irodalomtól, de mikor ismét kezem ügyébe kerül egy ilyen történet, mindig melengető, hazatérős érzésem van. Persze, olykor ezt az érzést is szokni kell, különösen akkor, ha amerikai vizekre evezek. Számomra legalábbis még mindig kicsit idegenül hat a 19-20. századi tengerentúli irodalom. Edith Wharton regényének élvezeti értékét azonban egy nagyon is modern elgondolás növelte.

Edith Wharton: Az ártatlanság kora

Athenaeum, 2022 (1920), 624 oldal

Fordította: Kiss Marianne

Csillagérték: 7

A szerzőtől egyébként nem ez volt az első olvasmányom, csaknem tizenkét éve A szerelem nyara volt az első – és azóta utolsó – története, mellyel megismerkedtem. Magára az elbeszélésre ennyi idő távlatából már nem emlékszem kristálytisztán, viszont az akkori rövidke értékelésem és a már említett, modern „élményeim” nyomán egyértelműen Az ártatlanság korára esett a választásom az Athenaeum Érzelmes klasszikusok sorozatából.

Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

A kézműveskedésnek nagyon sok mindent köszönhetek. Ha egy picit el akarok merülni az alkotás örömében – az olyan alkotáséban, melynek gyakorlatilag azonnal láthatom, a kezemben tarthatom az eredményét –, előkészítem a festéket, a szalvétát, a gipszet vagy a kerámiaport és nekilátok. Amellett, hogy nem csak üldögéléssel töltöm el a „túlgondolós időmet”, kikapcsol és feltölt. Persze, néha bosszankodni is lehet rajta, mikor elkenődik a festék, letörik az öntés, nem illeszkednek a minták, vagy egyáltalán nem megvalósítható, amit kigondoltam.

Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely

Athenaeum, 2024, 208 oldal

Fordította: Németh Nikoletta

Csillagérték: 7

Ilyenkor más utakat keresek, újrafestek – és igen, meg kell tanulni kidobni is azt, aminek már nem vesszük (esztétikai, gyakorlati) hasznát. Számomra még mindig ez a legnehezebb. Kezdetben igyekeztem mindent ki- és megjavítani, valamilyen formában újrafelhasználni, de idővel rá kellett jönnöm, hogy ez nem mindig lehetséges. És nem is mindig szükséges. És már tudjátok: ez nem csak a kézműveskedésről szól.

Annabel Abbs: Az ízek költészete

A 19. században különösen nehéz volt annak a dolga, aki nőként olyan pályán szeretett volna érvényesülni, ami az otthona falain kívül esett. Korábban persze szinte szó szerint elképzelhetetlen. Nem volt ez másként azzal sem, aki az irodalom oly területeire tévedt, melyet kizárólag férfiak uraltak. 

Annabel Abbs: Az ízek költészete

Könyvmolyképző Kiadó, 2024, 400 oldal

Fordította: Réti Blanka

Csillagérték: 7

A 19. század elején jórészt az sem volt mindegy, hogy a nők mit olvashatnak, nemhogy mit írhatnak, így mikor Miss Eliza költőként keresi fel egy neves könyvkiadó tulajdonosát, hamar kiadják az útját. Verset? Még mit nem! Talán szakácskönyvet!

Stefanie Neeb: Coming Home For Christmas

Minden évben elhatározom, hogy a következő adventi időszakot lelassulva, meghitt készülődésben töltöm – de persze, általában már akkor tudom, hogy nem így lesz. Nem vagyok hektikus alkat, ami a pörgést vagy tömegben töltött órákat illeti (mert ettől azért zömében mindig igyekszem távol maradni) és az sem jellemző rám, hogy év végén feszültebb vagy türelmetlenebb legyek (előbbi úgyis ott van egész évben, nem feltétlenül lenne élők közé való azt még fokozni).

Stefanie Neeb: Coming Home For Christmas

Menő Könyvek, 2024, 328 oldal

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Csillagérték: 7

Persze, vannak állandó velejárói a december elejének, a kézműveskedés és az adventi vásárokra való készülődés a tetőfokára hág és persze mindig igyekszem olyan olvasmányokat választani, melyek az ünnepi hangulatra hangolnak. A meséket, a szépirodalmat vagy a romantikusokat különösen kedvelem ilyenkor, idén pedig egy ifjúsági limonádéval is bepróbálkoztam.

Iglódi Csaba: Az ígéret szép szó

Nem lehet elég 19. századi történelmi regény az olvasmányaim között. Lehet az fiktív vagy valós, esetleg a fikció és valóság elegye, családregény, ifjúsági vagy kaland, mindig nagy örömmel és izgalommal vetem magam a lapok közé. Különösen, ha magyar történetről van szó. Bár a szívem mindig a reformkorért fog dobogni igazán, nagyon kedvelem a dualizmusba kalauzoló elbeszéléseket is.

Iglódi Csaba: Az ígéret szép szó

Sorozat: Késmárki Bertalan kalandjai (1)

Athenaeum, 2024, 288 oldal

Csillagérték: 7

Mindkét esetben meg szoktam jegyezni, hogy ez a két korszak még mindig kifogyhatatlannak tűnik (tudom, persze – az összes többi is, de hadd legyek részrehajló), kincseket rejt – de mi történt a két korszak között? Ha a reformkori vagy dualizmus kori történeteket keveslem, mi van az 1860-as évek elejével? Iglódi Csaba regénye már csak a korszakválasztás miatt is plusz fűszert ígért.

Carlo Collodi: Pinokkió kalandjai

A mesék világa – különösen, ha a mesetörténeti (van ilyen?) szempontból vizsgálódunk, szerintem legalább annyira sok tanulságot, világlátást képes nyújtani, mint egy-egy jól ismert történet. Legalábbis, minél több mesét olvasok különböző korokból vagy korszakokból, valahogy mindig erre lyukadok ki. Talán érdemes lenne jobban beleásnom magam. Talán így is fogok tenni.

Carlo Collodi: Pinokkió kalandjai

Móra Könyvkiadó, 2024, 168 oldal

Illusztrálta: Szert-Szabó Dorottya

Fordította: Rónay György

Csillagérték: 7

De gondoljunk csak bele! Nagyon sok mesét, amit eredetinek és hagyományosnak ismerünk, tulajdonképpen egy rémtörténet újrafogalmazása. Hány és hány mesét nem tartunk már elég korszerűnek, vélünk félelmetesnek, vagy – egyesek legalábbis – bélyegeznek meg és tesznek tiltólistára! Ebbe most ne is menjünk bele.