A
kézműveskedésnek nagyon sok mindent köszönhetek. Ha egy picit el akarok merülni
az alkotás örömében – az olyan alkotáséban, melynek gyakorlatilag azonnal
láthatom, a kezemben tarthatom az eredményét –, előkészítem a festéket, a szalvétát,
a gipszet vagy a kerámiaport és nekilátok. Amellett, hogy nem csak üldögéléssel
töltöm el a „túlgondolós időmet”, kikapcsol és feltölt. Persze, néha bosszankodni
is lehet rajta, mikor elkenődik a festék, letörik az öntés, nem illeszkednek a
minták, vagy egyáltalán nem megvalósítható, amit kigondoltam.
Jon Szomin: A kis szöuli fazekasműhely
Athenaeum, 2024, 208 oldal
Fordította: Németh Nikoletta
Csillagérték: 7
Ilyenkor
más utakat keresek, újrafestek – és igen, meg kell tanulni kidobni is azt,
aminek már nem vesszük (esztétikai, gyakorlati) hasznát. Számomra még mindig ez
a legnehezebb. Kezdetben igyekeztem mindent ki- és megjavítani, valamilyen
formában újrafelhasználni, de idővel rá kellett jönnöm, hogy ez nem mindig
lehetséges. És nem is mindig szükséges. És már tudjátok: ez nem csak a kézműveskedésről
szól.
Jon
Szomin regénye elsősorban a dél-koreai vonal miatt vonzott. Többször írtam már
(ami azért valahol mégis azt jelenti: haladok), hogy nem igazán ismerem a
keleti kortárs irodalmat, pedig mikor végre egy ilyen történet kerül a kezembe,
mindig rácsodálkozom, hogy mennyire kedvelhető és jó elbeszélések olvashatók
már magyarul is. Jó dolognak gondolom, hogy a kiadók egyre jelentékenyebben
szeretnék bemutatni és elhozni a fő olvasói fókuszponton (európai, amerikai) kívül
eső szerzőket és munkáikat a hazai olvasóknak. Mert mitől is ódzkodunk, mitől „idegenek”
a fősodor számára ezek a történetek? A nevek, a kultúra? Olvasás közben ezek a
gátak nagyon szépen bomlanak le a szemünk előtt. A kis szöuli fazekasműhely esetében
is ez történt.
A
másik érdekessége a történetnek a kiégés-vonal. Dzsongmin a harmincas évei
elején olyannyira kiég a munkahelyén, hogy minden látható előzmény nélkül
felmond. Kútba esnek a tervei, az új lakás funkciói, melyet az életritmusához
igazodva választ ki magának. Hirtelen minden értelmét veszti, az élet színei
halványodnak és kiszürkülnek. Egy nap azonban egy véletlennek köszönhetően, Dzsongmin
egy fazekasműhelybe toppan – miközben kávézót keres. Szép lassan ismét
megtanulja látni a színeket. Az alkotás öröme, a közösséghez tartozás és a
nyitottságra való hajlandóság ráadásul olyan színekre is ráirányítja a
figyelmét, melyek mellett eddig egyszerűen elhaladt. A regény
fejlődésregényként is értelmezhető, viszont az én olvasatomban nem arról van
szó, hogy Dzsongmin új emberré válna, hanem az alkotás, a támogató közösség
segítségével megtanulja megtanulni magát. A képességeit, az álmait, a terveit.
Ehhez pedig a szerző egy nagyon jó eszközt választott.
Maga
a cselekmény nem feltétlenül ragadott meg, a karakterek és történetük nem
különösebben kerültek közel hozzám (ez persze régóta nem is elvárás), inkább
maga az út volt érdekes. Az olvasói élményt nem túl pozitívan befolyásolta,
hogy a fordítás hullámzó, és inkább gyenge, mint élvezhető. Ez pont azt váltotta
ki belőlem, hogy magára a folyamatra, a fejlődésre összpontosítsak, pedig valahogy
végig bennem zakatolt, hogy valószínűleg az eredeti nyelvezet jó átültetése
további élményekkel gazdagított volna. Hogy szerettem is volna olvasni. Mindazonáltal A kis szöuli fazekasműhely
a mindennapi meggondolásainkra, a kiégésre is „gyakorlati megoldásokat” eszközöl, rávilágít arra is, hogy nem vagyunk egyedül azzal, ha egyedül érezzük magunkat.
Blogturné Klub
Az alkotás öröme olyan problémákra is gyógyírt ígérhet, melyekre első pillantásra talán nem is gondolnánk. Dzsongmin élete új vágányra kerül, mikor felmond a munkahelyén, de nem is sejti, milyen új utakat ismerhet meg, mikor egy kávézónak hitt fazekasműhelybe toppan. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével ezen a belső barangoláson, s a turné végén megnyerhetitek Jon Szomin regényét az Athenaeum jóvoltából!
A turné állomásai
03.12. Szembetűnő
03.14. Ambivalentina
03.16. KönyvParfé
Nyereményjáték
A kis szöuli fazekasműhely Dél-Koreába kalauzol minket. A könyv az Athenaeum Global sorozatban jelent meg, melyet 2022-ben azzal a céllal indított a kiadó, hogy olyan kortárs nemzetközi sikerkönyveket hozzon el az olvasóknak, amelyek különböző kulturális közegben játszódnak. A könyvhöz tartozó nyereményjátékban így ezeknek a könyveknek eredünk nyomába. Minden állomáson találtok egy könyvborítót, a feladatotok pedig, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok, a világ mely országában játszódik a cselekmény!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése