Jókai Mór: A szerelem bolondjai

A Jókai Mórról szóló könyvesblog-bejegyzések nagy részét olyan kérdésfelvetésekkel tudnám kezdeni, melyek biztosítanák, hogy az aktuális regényről egy szót se szóljak. És nem titkolom, A szerelem bolondjai kapcsán eljátszadoztam ezzel a gondolattal. Mindazonáltal elsőként egy rövid választ ígérő kérdést teszek fel – csak így, költőien. 

Jókai Mór: A szerelem bolondjai

Animus Kiadó, 2025, 432 oldal

Csillagérték: 7

Megéri-e a 21. században Jókai-köteteket új köntösben a piacra dobni, miközben az antikváriumok roskadoznak a 20. század eleji-közepi életműkiadásokkal (ne dobáljatok meg nagyon, ha egyébként ezek az életműkiadások is jócskán hiányosak, a nagy mesemondó nem fukarkodott a történetekkel)? A válaszom egy egyértelmű igen (remélem, a kiadóé is az lesz). 

Az Animus Kiadó Könyvkincsek sorozatára – nagy szerencsémre – az első rész megjelenésekor felfigyeltem, azóta – tudniillik az Édes Anna óta, amit nagyon jó volt újra felfedezni – lelkesen szemlélem a magával ragadó, élfestett széria újabb gyöngyszemeit. Krúdy Gyula regényét inkább amiatt kedveltem, mert megismertem egy szeletet a szerzőből, s féltem, hogy végül A szerelem bolondjaival is hasonlóképp járok. Mindazonáltal nagyon értékes és fontos vállalkozásnak tartom, hogy egy kiadói sorozat részeként elfeledett, vagy ismét felfedezésre váró történeteket ajánljunk az újabb olvasógeneráció számára.

Az, hogy hogyan kezeljük, hogy a helyén kezeljük-e Jókai Mórt, arról azt gondolom, hogy minden életszakaszomban egy picit másként fogok gondolkodni – erről már írtam a Jókai karácsonya kapcsán is. A harmincas éveim közepén azt érzem, hogy Jókai mint irodalom, művelődés -és kultúraformáló személy sokkal erősebb és izgalmasabb alakja a 19. századnak, mint az elbeszélő munkái. Néha azt gondolom, hogy az irodalomoktatásban, az általános műveltségben Jókai inkább egyfajta emlékezethely, akiről többen mondják, hogy jól ír, mint amennyien valaha egyetlen művét is olvasták volna. Másfelől, ha 19. századi művelődéstörténetet vizsgálunk, gyakorlatilag megkerülhetetlen alak. Ha valaki azt gondolta magáról, hogy jó társaságba tartozik, de Jókai annak a körnek nem volt – legalább részben – tagja, akkor az illető nem tartozott jó társaságba. Ezek a mostani benyomásaim. De vissza a kötethez!

A Könyvkincsek sorozat virágmintás borítói, a mindig egy szín köré formálódó vizuális megjelenítése elrabolta a szívem, de ugyancsak kedvelem a kötethez írt előszókat is átbogarászni. Kissé szokatlan módon, az előszót ebben a kiadványban egy újabb előszó követi – ez azonban már magához az eredeti regényhez kapcsolódik, Jókai tollából. Az első fejezetekben betekintést nyerhetünk egy olyan klub életébe, mely a szerelem legelvetemültebb bolondjait szemlézi, s két fejezetben meg is ismekedünk olyan tragikomikus hős szerelemesek „önéletírásaiba”, melyek érzékletesen szemléltetik a klub kitüntetéséhez szükséges elvárásokat. A regény tehát egészen figyelemfelkeltő felvezetést kapott, mintegy novellafüzéres nagy történet érzetét kelti, mely hamarosan mégis hagyományos, regényes elbeszéléssé válik. Számomra itt torpant meg az olvasói lelkesedés. A 19. századi szövegek olvasása alapvetően nem áll messze tőlem, Jókai stílusa ebben a történetben egy picit igen. Ehhez lehet, hogy az 1860-as évek aktuálpolitikai szellemisége és utalásai is hozzátettek, de még mindig nem ezt gondolom elsődleges problémának a befogadás szempontjából.

Jókai egy tipikus szerelemi tragikomédiát vezet elő. Harter Nándor főispán volt feleségéért bolondul, aki második alkalommal egy Lemming nevű üzletemberhez ment nőül – s eközben volt férje titkárával is viszonyt folytat. A képbe még beúszik Harter Elemér (Harter Nándor és volt felesége, Malvina gyermeke), aki Ilonkát szeretné meghódítani. A romantikus bonyodalmak az 1860-as évek miliőjébe kerültek beágyazásra. A regény eredetileg a korszakban – ahogy számos regény esetében is – hagyományos módon, elsőként folytatásokban jelent meg a folyóiratok hasábjain, ami nyilván az 1860-as években külön izgalmat hordozhatott, s talán némiképp magyarázza a novellaszerű bevezető fejezeteket is. Számomra ez a történet most nem okozott különösebb élvezeti értéket, de ha valamivel megfogható a mai olvasóközönség, az talán pont ez az imént említett szál: hogyan alakulhat egy jelen idejű elbeszélés, mennyiben befolyásolhatja az olvasói visszajelzés egy cselekmény folyamát? A visszacsatolások ma sokkal gyorsabban érkeznek, de a mai tendenciák ugyancsak jelen voltak a 19. század második felében is. S tudjuk, romantikával a társadalomkritikát is könnyebben piacosíthatjuk, ezt Jókai is jól kiaknáz(hat)ta ebben a történetben.

Blogturné Klub

Megérkezett az Animus Kiadó legújabb Könyvkincse, ami nem más, mint Jókai Mór egyik kötete, A szerelem bolondjai. Ha érdekel, hogy a romantikus próza egyik legnagyobb alakja milyen kötetet hagyott az utókorra, akkor tarts te is a blogturnéval, hiszen az állomások végén kisorsolunk egy példányt ebből a gyönyörű, élfestett díszkiadásból!

A turné állomásai

01.05. Kitablar

01.07. Könyv és más

01.09. Szembetűnő

Nyereményjáték

Kalandozzunk a Jókai-életműben! Mi összekevertük a Jókai-regény szereplőinek betűit, nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, kit rejt az anagramma!

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

ÁÁÁHKLNOPRTTYZ