Jókai Mór: A szerelem bolondjai

A Jókai Mórról szóló könyvesblog-bejegyzések nagy részét olyan kérdésfelvetésekkel tudnám kezdeni, melyek biztosítanák, hogy az aktuális regényről egy szót se szóljak. És nem titkolom, A szerelem bolondjai kapcsán eljátszadoztam ezzel a gondolattal. Mindazonáltal elsőként egy rövid választ ígérő kérdést teszek fel – csak így, költőien. 

Jókai Mór: A szerelem bolondjai

Animus Kiadó, 2025, 432 oldal

Csillagérték: 7

Megéri-e a 21. században Jókai-köteteket új köntösben a piacra dobni, miközben az antikváriumok roskadoznak a 20. század eleji-közepi életműkiadásokkal (ne dobáljatok meg nagyon, ha egyébként ezek az életműkiadások is jócskán hiányosak, a nagy mesemondó nem fukarkodott a történetekkel)? A válaszom egy egyértelmű igen (remélem, a kiadóé is az lesz). 

Jókai Mór: Jókai karácsonya

19. századi kutatásaim kapcsán rendre és visszatérően találkozom Jókai Mórral. Olybá tűnik, minden körnek tagja volt, s leginkább az a társasági kör, társaság vagy szalon volt sajnálatraméltó, melyben a nagy író nem tette tiszteletét vagy nem levelezett valamely tagjával. Hiába tudunk róla sokat, mintha még mindig egyre több és több kutatási lehetőséget kínál az irodalmi, kulturális tevékenysége.

Jókai Mór: Jókai karácsonya

Corvina Kiadó, 2025, 216 oldal

Csillagérték: 9

Én ezért rajongok! Megismerni az embert, a társasági lényt. A műveivel kapcsolatban már egy picit vegyesebbek az érzelmeim. Bár bevallom, talán a legtöbbektől eltérően, mikor elsőként – kötelező olvasmányként – találkoztam a műveivel, kedveltem. Azon kevesek közé tartozom talán, aki A kőszívű ember fiait szerette általánosban. Ez volt az egyetlen kötelező olvasmány, amit elolvastam.