![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9tvA04EvCJsZ6TzpkIwP9yS-gDqFMubkJ7XkvQlVEf6H6T6wffh6MKlUbDVXyj4wXhJN4K2iBtzpdOHw9AJDCAk9TTm2Lo0j68vTq-98ssj6wpB4h8M-Fd2yeOzxtOgNstpp5mIMoATc/s400/covers_204476.jpg)
A megunhatatlan és örök
Frida Kahlóról olvastam ismét. A Libri Könyvkiadó 2012-ben két könyvet is
kiadott a népszerű festőművésznőről, az egyikről már olvashattatok korábban itt, a blogon. Néhány hete egy akció keretében végre
hozzájutottam a másik áhított kötethez, és nemrég sort is kerítettem rá.
Rövidke bejegyzés az olvasottakról...
"Merj élni, meghalni bárki tud!"
F.G. Hagenbeck: Frida füveskönyve
Libri Könyvkiadó, 2012, 346 oldal
Fordította: Kepes János
Csillagérték: 8
Nem
vagyok műértő. A klasszikusokat, a számomra értékeseket - legyen az zene,
festészet avagy szobrászat - az alapján fogadom kedvenceim közé, hogy sikerül-e
valamiféle maradandó hatást tenniük rám. És rajongok azért az érzésért, mikor
egy új dallam vagy kép megragadja a szívem, és behúzza magába. Ezek azok a
momentumok, amiket az ember nem felejt el. Én legalábbis mindig emlékezni fogok
például arra, ahogy a Munkácsy-trilógia előtt földbe gyökerezett a lábam. A
világ legkisebb pontjának éreztem magam, és mégis megnyugtató volt ott állni,
picit része lenni a csodának.