Talán nem lövök vele le
nagy poént, de egészen kicsiként is nagyon szerettem az atlaszokat, az
ismeretterjesztő kiadványokat. Az ezredforduló környékén, mikor kisiskolás
voltam például teljesen odavoltam a Csodálatos állatvilág című lefűzhető
kiadványért, bőszen és lelkesen gyűjtögettem az állatokról szóló információkat
a lefűzhető mappába.
Utazás a múltba
Fordította: Béres Ákos
Csillagérték: 7
De nagyjából minden
(is) érdekelt, legyen az az élővilág vagy a kultúra szegmenseivel kapcsolatos
lefűzhető gyűjtemény, vagy legyen az ismeretterjesztő enciklopédia. Azt hiszem,
az enciklopédiák voltak a kedvenceim, különösen egy – amin egyébként látszik
is, mennyire előszeretettel forgattam időről-időre.
Nagyon szerettem benne –
bár persze akkor talán még nem tudtam ennyire megfogalmazni –, hogy
komplexitásában mutatta be a világot és a világ működését. Ötvözte az egyes
tudományterületek eredményeit – még úgy is, hogy tartotta a kronológiát. Az iskolai
oktatás persze pont ezt, lényegében a legizgalmasabb élét veszi el (de
legalábbis tompítja kerekre) a gyermeki kíváncsiságnak. Külön atlaszaim talán
nem voltak, viszont ezek az enciklopédiák is mindig igyekeztek bemutatni, hogy
a bolygó mely szegletében járunk. Ennek nosztalgiájában lapoztam fel az Utazás
a múltba című képes történelmi atlaszt. Arra talán akkor nem is gondoltam, hogy
mennyire mély lesz az a nosztalgikus élmény, ami megfújt lapozgatás közben.
Történelemtanárként,
történészként van egyfajta elképzelésem a történelem mint tantárgy szerepéről
és helyéről és arról a metodikáról, amivel a történelmet évtizedek óta
tanítják. Röviden: annak ellenére, hogy az egyik kedvenc tantárgyam volt
(nyilván innen a későbbi szakmai érdeklődés), és változó intenzitású
lelkesedéssel végeztem el az alap- és mesterképzést, sajátítottam el számos
módszertant, próbáltam ki magam pedagógusként, sokszor nem találtam a helyem a
nagy egészben. Sem nőként, sem olyan érdeklődőként, hallgatóként, kutatóként,
akit nem a hadtörténet, a politikatörténet, a csaták vagy épp a királyok
uralkodási ideje köt le, hanem mindaz, ami ezeket irányítja, vagy épp ezekkel sodródik:
az ember. Persze, azóta – szerencsére – megtaláltam a helyem, az egyetemi éveim
alatt lett rálátásom ok-okozati összefüggésekre, mintákra és a történettudomány
rendkívül sokszínű és izgalmas voltára. De mi van azokkal (és ők jelentősen
többen vannak), akik tantárgyként tapasztalják meg a történelmet?
Az
Utazás a múltba grafikus
és zanzásított formában, térképek segítségével vezeti végig az általános
iskolai korosztály számára a világtörténelmet. A kiadvány kezelhető formátumú,
keményborítós és színes lapos, ami megadja a kezdő motivációt a fellapozáshoz.
A kötet eleji felütés segít eligazodni az egyes fejezetekben, mankót ad a
megértéshez. Ezt követően pedig már utazhatunk is vissza a múltba, egészen az őskorig.
Innen haladunk végi lényegében napjainkig, elsősorban a már jól ismert
hadtörténeti vonalon haladva, ami a már említett nosztalgikus élmény nem épp
pozitív vetületét idézte fel bennem. A kép megjelenítés szerintem jól működik,
de ha megnézzük a húsz évvel ezelőtti hasonló jellegű kiadványokat, nem
feltétlenül fogunk túl nagy különbséget tapasztalni. A zanzásítással kapcsolatban
szintén akadnak ellenérzéseim: kicsit a 2010-es évek második felétől megjelenő
tankönyvek világát idézi az a fajta szerkesztési kötöttség, hogy minden
fontosabb korszaknak „bele kell férnie” az adott terjedelembe: sem nem
rövidebb, sem nem hosszabb az ókori Róma elbeszélése, mint a második
világháború, s aztán a végén széttárt kezekkel állunk, hogy a gyerekek – mint későbbi
felnőttek – nem látják át a mintázatokat és összefüggéseket: „pedig mi az ő
nyelvükre fordítottuk le azokat”.
Különösen a 20. századi
részek nem feltétlenül alkalmasak a kilenc-tízéves gyerekek számára, itt én
mindenképp várnék addig, míg tantárgyi-tananyagi szinten (és nem csak úgy) a
gyerekek megérkeznek a holokauszt, a második világháború témájáig. Szerintem
érdemes lett volna időbeli korlátot húzni a kiadványban. A kötet ettől
függetlenül (illetve ezeket a tématerületi megjegyzéseket leszámítva) lapozható,
informatív és könnyen érthető, befogadható. Számomra meglepő – és kicsit
csalódást keltő –, hogy szemléletét tekintve nem nagyon mozdult el a történelem
tárgyalása a jól ismert metódustól, hogy a társadalom egésze, a nők, a
gyerekek, az életmód, a történelem és annak élő volta szinte alig vagy elvétve
jelenik meg. Mindazonáltal két dolgot még megjegyznék. Az egyik, hogy ezek a megjegyzések abszolút szubjektívek, és teljesen értem/érthető a hadtörténeti és hagyományos(abb) fókuszú megközelítés. Ez az információközvetítés szempontjából nem von le semmit semmiből. Másfelől azt is gondolom, hogy a térbeli tájékozódás, a világ
ilyenfajta felfedez(tet)ése hasznos, érdekes és jó időtöltés lehet, ezt a
vetületet pedig jól hozza a kiadvány.
Blogturné Klub
A Móra Könyvkiadó újdonságában egy színes, izgalmas utazáson vehetünk részt, mely a múlt különböző korszakaiba kalauzol el bennünket. A gyerekeknek szóló, gazdagon illusztrált Utazás a múltba című kötet dióhéjban mutatja be a fontosabb történelmi korokat, birodalmakat és csatákat, egészen napjaink modern korszakáig. Tartsatok bloggereinkkel a turné állomásain, és nyerjétek meg a Kiadó által felajánlott példányt!
A turné állomásai
09. 23. Könyv és más
09. 25. Szembetűnő
09.27. Csak olvass!
09.29. Veronika's Reader Feeder
Nyereményjáték
Mostani nyereményjátékunkban a könyvben is megtalálható kvízkérdésekre kell válaszolnotok. Minden állomáson találtok egy-egy kérdést, a választ írjátok a Tally-doboz megfelelő helyére!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Milyen írásrendszert használtak az ókori egyiptomiak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése