Mindig
szeretem, ha egy könyvhöz – hogy hogyan került hozzám, miért választottam,
ilyesmi – akad egy kis személyes anekdota, előtörténet. Az Igaz barátok például
majdnem lemaradt az olvasmánylistámról.
Igaz barátok
Móra Könyvkiadó, 2025, 176 oldal
Fordította: Sigmond Boglárka
Csillagérték: 10
Történt ugyanis, hogy véletlenül kimaradt a Mórás pakkomból, amit jeleztem is a blogturnés kapcsolattartónknak, Veronikának – azzal a megjegyzéssel, hogy tulajdonképpen lehet, hogy túl is vállaltam magam a mostani kapacitásomhoz, ha nem szükséges az állomásom a turnéhoz, el is engedhetjük. És amúgy is, ez biztos egy jel!
Szükséges
volt. És milyen jó, hogy szükséges volt! Az utólag megkapott csomagot felbontva
egy olyan kedves-bájos mesekönyv tárult fel előttem, amiből kár lett volna
kimaradni. Tágra nyílt szemekkel és szélesre tárt szívvel lapoztam meséről
mesére, nem elmulasztva néha megsimizni az igaz barátokat a lapokon. A jelek,
ugye! Néha nem azt jelzik, hogy mire nincs szükségünk, mit engedhetünk el,
hanem arra hívják fel a figyelmet, ami egy kis lélekbalzsamként jól jöhet a mindennapokban.
A
fenti előtörténettel lényegében meg is ágyaztam annak, hogy az Igaz barátokat
bizony kár lett volna kihagyni. A mesekönyv az abszolút és jó értelemben vett
hagyományos mesekönyv, ami miatt a gyerekek szeretik lapozgatni, simogatni a
lapokat. Szövegezését tekintve nem terjengős, sőt! Igazán kurta kis szövegrészekből
állnak össze a történetek, a rajzok, az illusztráció az, ami elsődleges
(vizuális) élményt nyújt. Ha egyetlen hibát akarnék találni a meseszövegekben,
az talán az volna, hogy nem rímelősek/ritmikusak, amivel talán még inkább
befogadhatóbb, elsajátíthatóbb, megjegyezhetőbb volna a történet a legkisebbek
számára is. Ez nem különösebben kritikai megjegyzés és nem is hagyott maga
mögött hiányérzetet, csak egyfajta „hangos” gondolkodás, hogy milyen eszközzel
adhatna még nagyobb élményt a kiadvány.
És
akkor egy icipicit közelebbről is tekintsünk rá a nyolc mesére, de csak
dióhéjban és összességében. Hiába a különböző meseírók és illusztrátorok, a kiadvány
összbenyomását egyáltalán nem töri meg egyik tényező sem. Utóbbi kapcsán talán
lehet bennünk némi szkepticizmus (bennem volt), hiszen egy ilyen jellegű
mesekönyvben nagyon meghatározó a vizuális élmény, annak esetleges balanszai,
kilengései. Az Igaz barátokban ugyanakkor szerintem semmi ilyenről nincs szó.
Teljesen jól megfér egymás mellett a ceruzarajzszerű képi világ, az olykor már-már
akvarell benyomását keltő megoldással. A titok nyitja talán a színskálában, a
meleg és vidám színek alkalmazásában rejlik, ami viszont komplexen végigköveti
a lapokat. A mesék a szépirodalmi szövegek klasszikus definícióját tükrözik
vissza: tanítanak, nevelnek és gyönyörködtetnek. Ugyan – mint ahogy fentebb
említettem – minden oldalon csak rövid szövegecskék találhatók, mégis könnyedén
állnak össze kerek mesévé. A történetek mondanivalója egyfajta melegséget és
megértést közvetít. A barátság, a szeretet, a saját magunk boldog és önfeledt
megélése talán az igazi összekötő kapocs. Olyan mesékről van szó, ahol a barátok
meghallgatják, segítik és támogatják egymást. Ha a farkas nem ismeri az órát,
mindenki megpróbál neki a maga tudása szerint tanácsot adni, vagy épp
megtanítani az óra leolvasására. Ha a jegesmedve tehetséges a jégcsúszdázásban,
kikérik a véleményét és felnéznek rá. És senki jócselekedeti nem maradnak
titokban, még a tatu figyelmességei sem.
Számomra
főként a fentiek miatt volt nagyon szívmelengető válogatás az Igaz barátok.
Nehezen is tudnék kedvencet választani, de nagyon jó ötletnek tartom, hogy A
kívánságkőre esett a szerkesztők választása mint első mese. Azonnal berántott
és maga mellett is tartott. Az Igaz barátok a három év körüli gyerekek kedvence
lehet, nyitott szívre, ítélkezésmentes kommunikációra, őszinteségre és
kedvességre nevel, mindezt pedig egy bájos köntösbe, barátságos illusztrációk
közé bugyolálva. Ezt bizony: kár lett volna kihagyni.
Blogturné Klub
A Móra Kiadó jóvoltából ismét egy csodálatos mesekönyv érkezett a három éves korosztály számára. A könyv 8 rövidebb - de mégis tartalmas mesét tartalmaz, ami mellé elképesztő illusztráció is társul. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, tarts velünk a turné során, és ha szerencsés vagy, a könyv egy példányát is megnyerheted a kiadó felajánlásából.
A turné állomásai
09.06. Milyen könyvet olvassak?
09.08. Könyv és más
09.09. Csak olvass!
09.10. Szembetűnő
Nyereményjáték
Játékunk során fejtörőkkel találkozhattok, és a Ti feladatok kitalálni, milyen állatra gondoltunk. A helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be. Jó szórakozást kívánunk! :)
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
Én a madarak osztályába tartozom, habár repülni nem tudok. Kizárólag a Föld déli részén élek. Testalkatom kicsit különcnek mondható. Szárnyaim leginkább a halak vagy a delfinek uszonyára hasonlítanak. Térdem nincs, így ülni sem tudok. Ha pihenni szeretnék, akkor a farkamra támaszkodom, mivel farktollaim igen merevek. Életem nagy részét vízben töltöm halakra és rákokra vadászva. Az úszásom leginkább a delfinéhez hasonlít. A szárazföldön egyenes testtartással, de totyogva haladok. Azonban a jeges felszínen hasra fekszem és szárnyaimat csapkodva csúszkálok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése