Sok
évvel ezelőtt egy elsőkönyves szerző magánkiadásban jelentette meg
elvesztéstörténetét. Egy olyan személyről, aki mindig közel állt hozzá,
meghatározója volt a mindennapjainak. Egyértelműen érzékelhető volt, hogy a
szerző a traumáit írja ki magából, terápiás kötet. Nem irodalmi. Ugyancsak
hasonló megkeresés érkezett egy volt hallgatómtól, aki egyelőre valóban csak
magának írta le azokat a tapasztalatait, melyek nehézséget okoztak számára.
Kertész Edina: Magda menekülése
Athenaeum, 2025, 320 oldal
Csillagérték: 6
Lelkesen
küldte az írásait, miközben egyre inkább azt éreztem, nem pedagógusként vagy
bloggerként olvasom a sorait, hanem praxis nélküli pszichológusként. Ezeket a
helyzeteket amiatt tartottam fontosnak, mert minden alkalommal nehézséget okoz –
a mai napig is, hogyha olyan könyvről kell írnom, melyek elsősorban terápiás
jellegűek, s – szerintem, az én aktuális lelkiállapotomhoz és
befogadókészségemhez mérten – nem feltétlenül tudnak (annyit) adni az olvasónak
(mint amennyi az írói szándék lehetett).
Félreértés
ne essék, a traumairodalom vagy a terápiás jellegű írások fontosak. Az viszont
lehet, hogy nem mindenkit találnak meg jókor. Nincsenek hierarchikus létrák,
hogy kinek lehetett nagyobb traumája, melyik jellegű veszteség a mélyebb. Ez
nem verseny. S alapvetően a Magda menekülését nem is efféle, sokkal inkább
családregényként vagy ön/útkereső kötetként lapoztam fel. Talán olyan
elbeszélésre számítottam inkább, mely a transzgenerációs sebeken át keresi az
új irányt. Tudatosít, feldolgoz, továbblép.
Kertész Edinától pedig még nem
olvastam felnőtteknek szóló irodalmat. A gyerekeknek szóló életrajzi meséit,
vagy A fotográfuslány című ifjúsági regényét olvastam és kedveltem is. Előbbiek
kapcsán olykor megjegyeztem, hogy néhány életrajzi elemen talán kissé túl „szótlanul”
siklik át, s miután ezek közül az egyik a holokauszt volt, ezért különösen kíváncsi
voltam arra, hogyan áll ehhez a családi traumához és hogy ír róla.
A
koncepció, a jelen elakadása és a múlt felderítése egyébként közel áll hozzám,
csakúgy, mint az az elbeszélői megoldás, hogy a múltba érve a stílusban és
nyelvhasználatban is megnyilvánul a korszellem, a kifejezőkészlet. Nem direkt
módon, de a leírásokban, helyzetekben és párbeszédekben érzékeljük a ruhák
anyagát, színét, a berendezéseket, a helyszíneket, a normákat és a morált.
Szerintem ezt a vetületet jól hozza az elbeszélő (ezt egyébként a korábban játszódó
fotográfuslányos történetben is kedveltem). Mindazonáltal sajnos többször is
neki kellett futnom a történetnek, és valahogy mindig ugyanannál a jelenetnél,
viszonylag a könyv elején fogyott el a lendületem. Ettől kezdve pedig döcögősen
haladtam vele, amit igazán sajnáltam. Nehéz azt mondani – és szerintem nem is
igazán lehet – ilyen jellegű könyvekre, hogy „nem jött át”, így nyilván nem is
erről van szó. Mert nem a téma az, ami nem érintett meg, hanem ennek az
interpretációja most nem került közel hozzám.
Blogturné Klub
Kertész Edina, életrajzi-családtörténeti regényében az 1940-es évek Magyarországáig utazhatunk vissza, hogy az ott ejtett családi-történelmi sebeket begyógyítva az elbeszélő továbblépését követhessük végig. A Blogturné Klub két bloggere ír egy miniturné keretében a kötetről. Tartsatok velünk, s a turné végén meg is nyerhetitek a könyvet a kiadó felajánlásában.
A turné állomásai
09.11. Szembetűnő
09.13. KönyvParfé
Nyereményjáték
Kertész Edina több műfajban is ír és alkot, köztük életrajzi meséket is. A turnéhoz kapcsolódó nyereményjátékunkban most ezeknek eredünk nyomába. Mindkét állomáson találtok egy-egy mesekönyvcímet. A feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok, hogy az adott mesekönyv kinek az életéről szól.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A feladvány:
A lány, aki orvos akart lenni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése