Sok
évvel ezelőtt egy elsőkönyves szerző magánkiadásban jelentette meg
elvesztéstörténetét. Egy olyan személyről, aki mindig közel állt hozzá,
meghatározója volt a mindennapjainak. Egyértelműen érzékelhető volt, hogy a
szerző a traumáit írja ki magából, terápiás kötet. Nem irodalmi. Ugyancsak
hasonló megkeresés érkezett egy volt hallgatómtól, aki egyelőre valóban csak
magának írta le azokat a tapasztalatait, melyek nehézséget okoztak számára.
Kertész Edina: Magda menekülése
Athenaeum, 2025, 320 oldal
Csillagérték: 6
Lelkesen
küldte az írásait, miközben egyre inkább azt éreztem, nem pedagógusként vagy
bloggerként olvasom a sorait, hanem praxis nélküli pszichológusként. Ezeket a
helyzeteket amiatt tartottam fontosnak, mert minden alkalommal nehézséget okoz –
a mai napig is, hogyha olyan könyvről kell írnom, melyek elsősorban terápiás
jellegűek, s – szerintem, az én aktuális lelkiállapotomhoz és
befogadókészségemhez mérten – nem feltétlenül tudnak (annyit) adni az olvasónak
(mint amennyi az írói szándék lehetett).