Natalie Sue: Remélem, jól vagy

…ahogy az előző levelemben említettem is. Kevés ennél passzív-agresszívabb megfogalmazást ismerek az e-mailezés történetében. Bár néha tényleg nem árt, ha mi magunk döbbenünk rá, hogy adott esetben még az is megeshet, hogy figyelmetlenek voltunk. S ez az üzenet valahogy mégis kedvesebb, mint amit olykor-olykor egy nehéz napon legszívesebben válaszolnánk.

Natalie Sue: Remélem, jól vagy

Cser Kiadó, 2025, 432 oldal

Fordította: Tót Barbara

Csillagérték: 6

Néhány évvel ezelőtt, a tudományszervezői munkámból kifolyólag rengeteg e-mailezést folytattam, több mint száz doktorhallgató ügyes-bajos dolgait ismertem kívülről, évekre visszamenőleg meg tudtam mondani, hol tartanak a tanulmányaikban, eközben órákat koordináltam, vizsgákat szerveztem – azok minden vetületével, s persze – maximalizmusomból kifolyólag – mindent tökéletesen, senkit sem bántva szerettem volna ezt a munkát elvégezni. Senkit. Kivéve magamat. 

Mert olykor, akarva-akaratlanul éppen magunkat toljuk olyannyira a háttérbe, mintha már nem is léteznénk. Mindezt nevetséges, de legalábbis méltatlan feltételek közepette. Sokat tanultam magamról, másokról abban az időszakban, de – minden tudásommal, tapasztalatommal együtt – a legjobb dolog az volt: hogy kiléptem. Kiléptem a fényre. Mert miközben töretlenül eltemettem magam egy hozzám kevéssé illő feladatkörbe, hagytam, hogy elhitessék: ennyi vagyok, hogy tulajdonképpen nem csinálok semmit. Mikor a korlátozásokat követően, magamat is kiszabadítottam és körbenéztem, kiderült, hogy az országban több helyen ismerik a kutatásaimat, hogy nyitottak felém az emberek, ami által én is nyitni mertem. Nem ártott volna megnézni, hogy ki és milyen szándékkal akar elbizonytalanítani. Ebből is tanultam. 

Mindezt amiatt írtam le (és hagyom is most gyorsan abba), mert ebben az időszakban – hiába folytattam folyamatosan levelezéseket –, konkrétan stresszeltem ettől, s egy idő után teljesen kiborítottak az értetlenkedő válaszok. Főleg, mert – igen, jól sejtitek – az értetlenkedő feladók személye visszatérő volt. Az egyik technikám, hogy ilyenkor egy jó hosszú (nem túl finomkodó) választ pötyögtem, ami egy napot csücsült a piszkozatok között, majd másnap egy „mint az előző levelemben is írtam” felütéssel új tartalmat kapott. Legszörnyűbb rémálmaimban történt meg, hogy az eredeti levél került elküldésre. Valahogy így járt a Remélem, jól vagy főszereplője is, aki sokadik üzenetében fehéríti ki saját valós reakcióit (szó szerint), de ezúttal egy szemfüles kolléga megtalálja a láthatatlan üzeneteket.

Natalie Sue

A történet egy iroda mindennapjainak toxikus légkörét mutatja be, mikor egy rakoncátlan kollegina a vizsgálati időszak alatt váratlanul az iroda összes levelezéséhez hozzáfér. A munkahelyi chatekhez is, melyekben ő maga is gyakori téma. A nő elhatározza: változtat és helyre rakja az addig sem létező renoméját. Akár ez is lehetne a suta tanulság, viszont nálam Sue regényének nyitóképével nem igazán egyezik a folytatás: ha valamit ennyire utálok, haszontalannak és kilátástalannak tartok, nem kezdek el bizonygatni másoknak. Hol maradok én? Őszintén szólva, nem értek egyet azokkal a meglátásokkal, hogy ez a történet egy görbe tükör az irodai mindennapok működésének. Nem görbe. Ez egy tükör. Ami toxikus, ami nem humoros, amiben az ember lényege háttérbe szorul, s melynek cselekményfolyama validálja ennek létjogosultságát.

Ne akard megoldani azt a problémát, ami nem a tiéd. Ne akarj olyannak bizonyítani, aki két hét múlva a nevedre sem emlékszik. Ne akarj keresztbe tenni ott, ahol nem tudsz semleges vagy segítő lenni. Ne keress ott romantikát, ahol nincs. Ne ölj energiát olyan munkába, ami nem okoz örömet, nem sejtet hosszútávon is kamatoztatható. Keresd meg magad: mi érdekel, miből tudsz megélni, hol és milyen emberek között töltenéd ébren töltött óráid jelentős részét? Ha pedig egyelőre nem látod a kiutat, keresd és várd, de ne legyél toxikus. Ez nem jelenti azt, hogy nem állhatsz ki magadért, hogy tűrnöd kell bármit is. Bennem ezek a gondolatok merültek fel a regényt olvasva, de nem feltétlenül a történet, inkább a saját merengéseim által. A Remélem, jól vagy már címében is szarkasztikus, de hangulatában inkább kiábrándító. (Barbi, nem a fordításon múlt!)

Blogturné Klub

Üdvözlünk a Remélem, jól vagy című könyv blogturnéján – az irodai élet rejtelmeiben! Képzeld el: reggel 8, kávéval a kézben, már megint egy újabb megbeszélésre sietsz. A szokásos e-mailek, a határidők, a pletykák és a fáradt kollégák között telik el a nap, és úgy tűnik, mintha a világ csak az irodai asztalod körül pörögne. De mi történik akkor, amikor a mindennapi rutinban egy váratlan helyzet hívja fel a figyelmet arra, hogy talán többre van szükséged, mint egy újabb kötelező feladatlistára? Ez a kérdés húzódik meg Natalie Sue Remélem, jól vagy című regénye mögött. A történet az irodai élet elnyomó monotonitása és a személyes kapcsolatok összetettsége között egyensúlyoz, miközben bemutatja, hogyan mosódnak el a munkahelyi és személyes világok közötti határok.

A turné állomásai

07.29. Olvasónapló

07.31. Pandalány olvas

08.02. This is my (book) universe

08.04. Szembetűnő

08.06. Csak olvass! 

08.08. Ambivalentina

Nyereményjáték

Mostani nyereményjátékunkban a Cser Kiadó köteteiből szemezgetünk. Minden állomáson találtok egy-egy részletet a fülszövegből, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Armin

a Rafflecopter giveaway