Vannak
időszakok, mikor kissé eltávolodom a klasszikus irodalomtól, de mikor ismét kezem
ügyébe kerül egy ilyen történet, mindig melengető, hazatérős érzésem van. Persze,
olykor ezt az érzést is szokni kell, különösen akkor, ha amerikai vizekre
evezek. Számomra legalábbis még mindig kicsit idegenül hat a 19-20. századi tengerentúli
irodalom. Edith Wharton regényének élvezeti értékét azonban egy nagyon is
modern elgondolás növelte.
Edith Wharton: Az ártatlanság kora
Athenaeum, 2022 (1920), 624 oldal
Fordította: Kiss Marianne
Csillagérték: 7
A szerzőtől egyébként nem ez volt az első olvasmányom, csaknem tizenkét éve A szerelem nyara volt az első – és azóta utolsó – története, mellyel megismerkedtem. Magára az elbeszélésre ennyi idő távlatából már nem emlékszem kristálytisztán, viszont az akkori rövidke értékelésem és a már említett, modern „élményeim” nyomán egyértelműen Az ártatlanság korára esett a választásom az Athenaeum Érzelmes klasszikusok sorozatából.
