Christopher Clarey: A harcos

A történelem egészét tekintve az egyes évszázadok gyakorta nem konkrét évszámokhoz kötődnek. A 19. századot hosszú 19. századnak szokás nevezni, mely a francia forradalomtól egészen az első világháborúig tartott, a 20. század egyes megközelítések szerint II. Erzsébet születésétől haláláig datálható. Szerintem, saját életünkben is találunk hasonló példát. Az én húszas éveimet például nagyban meghatározta a tenisz követése…

Christopher Clarey: A harcos

21. Század Kiadó, 2025, 400 oldal

Fordította: Novák Gábor

Csillagérték: 10

…különösen két kiemelkedő férfi sportoló pályafutása és a párharcuk. S higgyétek el, sem 2007 magasságában, sem 2022-ben nem voltam huszonéves. Mégis, valahogy azon a 2022. szeptemberi éjszakán átléptem a harmincas éveimbe, ami egy picit azért 2024-ig még vissza-visszakacsingatott. 

Sokat morfondíroztam, hogy A harcos előtt gyorsan beiktatom A mestert, Christopher Clarey ugyanis még 2021-ben jelentkezett a Roger Federerről szóló portrékönyvével, amit – bár nagyon meghatódtam, mikor karácsonyi ajándékként megkaptam az unokatestvéremtől és a férjétől, akkor – csak elkezdtem, de nem olvastam végig. Aztán arra gondoltam, hogy talán nem is baj, hogy a Rafáról szóló kötettel kezdem, hiszen alapvetően miatta kezdtem teniszt nézni tinédzserkoromban (akkor még nem feltétlenül a játék szépsége miatt). Aztán ottragadtam a tévé képernyője előtt, elkezdtem követni a tornákat és a fókuszom egy másik teniszezőre terelődött (és maradt is rajta másfél évtizedig). Mindazonáltal Rafa eredményei, játéka, személye és főként a mindent felülíró Fedal-meccsek még akkor is a szívemben maradnak, ha közben kettejük találkozásakor nem neki szurkoltam.

Roland Garros, 2005

Clarey könyve – szerencsére – nem tipikus életrajzi könyv, hiszen – noha az időrendiség, a kronológia bizonyos értelemben végigkövethető, mégis inkább egyes témacsoportok, karriertörténeti fordulópontok, virág- és aranykorok, mélypontok azok, melyek az egyes fejezetek szervezőerőiként megjelennek. Ebbe pedig tökéletesen beilleszkedik, hogy egy-egy személy, fejlődés, győzelem vagy vereség esetén akár éveket, évtizedeket (adott esetben még évszázadokat) is ugorjunk az időben az elbeszélő társaságában, aki egyáltalán nem ódzkodott attól, hogy ne csupán karriertörténeti, de tenisz- és tornatörténeti adalékokkal is gazdagítsa az olvasó ismereteit. S ami még kivételessé, vagy akár személyesebbé is teheti az elbeszéléseit, sok esetben még saját újságírói pályáját, személyes élményeit is belecsempészi a mondanójába. Ez talán első blikkre még idegenül is hathat, olykor tényleg úgy tűnik, mintha kicsit túlértékelné szakírói szerepét, de a személyes sztorijait olvasva, mégis egyre érzékletesebbé vált számomra, hogy ez az ember valóban, gyakorlatilag a profivá válásától végigkövette Nadal pályafutását, s bár többször érzékeltem némi elfogultságot, mégis egy sor olyan dologra rávilágított (kritikákra, botrányokra, félreértésekre), melyeket egyébként valóban a média hergelt bolhából elefánttá.

Laver Cup, 2017

Bár a fejezetek sokszor úgy tűnnek, mintha egymástól különálló, időben sem egyhuzamban megírt egységek volnának, mégis számos átfedést vehetünk észre. Így konkrét „kedvenc fejezetem” nem is volt, inkább olyan témák, melyekről újra és újra szívesen olvastam Clarey tolmácsolásában. Az egyik ilyen az emberi oldal: Nadal pályafutásának kezdete; a Moyával való kapcsolatának formálódása; Rafa csapatának alakulása; ez egyszerű srác képe, aki ugyanúgy bánik mindenkivel a környezetében, mintha nem lenne a világ egyik legismertebb és legsikeresebb sportolója; az olyan beszélgetések vagy interjúk felidézése, melyekre vagy nem emlékeztem, vagy nem is hallottam annak idején és persze: a rituálék. A másik az ikonikus meccsek elemzése és többszempontú bemutatása. A legtöbbre nemcsak, hogy emlékeztem, de konkrétan fel tudtam idézni a leírásokból a helyzeteket, ami kissé vágyakozó nosztalgiával töltött el. A harmadik a Roland Garros története, helyzete a 20. században, melyről valószínűleg egyéb esetben nem olvastam volna. Persze, érthető, hogy ez a Grand Slam (és úgy általában ez a torna) kapta a legnagyobb figyelmet a kötetben, hiszen Rafa elképesztő tizennégy győzelmet tudhat itt magáénak, a sportpolitikai elemzések viszont abszolút új ismeretekkel gazdagítottak. Nem maradnak el persze a játékstílussal, a mentalitással kapcsolatos elemzések sem. Érdekes módon, azoknak a szempontoknak, melyeknek a sajtó oly nagy feneket kerített korábban (Nadal balkezességre nevelése, Toni kiugrása a csapatból, nézeteltérések) kevés figyelem vetül.

Roland Garros, 2025

A harcos nagyon jól tükrözi mindazt, amit Nadal adott a tenisznek, a koncentrációt, a jelenlevést (amit a mindennapokban is tudunk kamatoztatni): ami miatt Rafa szerethető mint ember és mint sportoló. Ezek tekintetében különösen szívmelengető volt az olimpiai nyitóünnepségekre való reflexió is – és hogy a bejegyzésem végére érek, újabb és újabb momentumok jutnak eszembe a könyvből és a személyes emlékeimből. Clarey elég jó mesélőnek bizonyult, s mint ilyen olykor nem feltétlenül értettem vele egyet, néhol úgy éreztem, hogy csúsztat és olykor beleesett abba az általános hibába, hogy más játékosok neki nem tetsző megnyilvánulásával, viselkedésével vagy adott esetben szerényebb eredményeivel szerette volna Nadal érdemeit növelni. Pedig: azt hiszem, ezen a szinten erre semmi szükség nincs. A harcos számomra nosztalgikus és – minden hibája mellett (számomra például zavaró volt, hogy a nevek nem a hazai sportújságírás szokásai szerint kerültek be) szívmelengető olvasmány volt, így nem fogok tíznél kevesebb csillagot adni rá, s nyilvánvalóan már fel is lapoztam A mestert. A harcos Rafa-fanoknak egyértelműen kötelező olvasmány, a tenisz világa iránt érdeklődőknek és más teniszezőknek szurkolók számára pedig igazi csemege lehet A harcos. 

Blogturné Klub

Az elmúlt évtizedek egyik legmeghatározóbb teniszcsillagát most egy új perspektívából ismerhetjük meg, Christopher Clarey tolmácsolásában. Rafael Nadal és teljesítménye mellett nem lehet szó nélkül elmenni, főleg nem, amikor a salakos borításon teniszről beszélünk. Megismételhetetlennek tűnő bravúrját méltó módon mutatja be a kötet, melyet most bloggereink által tüzetesebben is megismerhetsz. Tarts velünk és játssz a nyereménykötetért, hogy te is jobban megismerhesd a spanyol harcos életútját és annak jelentőségét!

A turné állomásai

07.11. Ambivalentina

07.14.  Szembetűnő

07.15. This is my (book) universe

Nyereményjáték

Az Open-éra kétségkívül három nagy férfi tenisz csillaggal büszkélkedhet, akik gyakran kerülnek említésre Christopher Clarey kötetében is, hisz megkerülhetetlenek, nem csak a Grand Slam tornák döntőiben, de akkor is ha a mai korban teniszről akarunk beszélni. A turné három állomásán, három leírást találhattok ezekről a híres férfi teniszezőkről. A feladat, hogy a megfelelő helyre írjátok be a felismert személy nevét. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A feladvány:

Svájci játékos, aki a tenisz eleganciájának jelképévé vált. Híres a könnyed mozgásáról, pontos ütéseiről, és a wimbledoni sikereiről. Ki ő?

a Rafflecopter giveaway