Jane Riordan: Volt egyszer egy mackó

Mindig megvan az előnye és a hátránya is, ha rövid időn belül szeretnénk egy életmű több darabja, teljesen azonos műfaj vagy téma mentén összeállítani az olvasmánylistánkat. Nem a nagy Micimackó-turné volt e tekintetben az első ilyen vállalkozásom (s gyorsan hozzáteszem: nem is az utolsó), s tulajdonképpen valahogy szeretem is, ahogy a turnéval haladva megedződöm.

Jane Riordan: Mesék a Százholdas Pagonyból

Móra Könyvkiadó, 2022, 128 oldal

Fordította: Szlukovényi Katalin

Illusztrálta: Mark Burgess

Csillagérték: 9

Magasról indultam, hiszen az eredeti művel, A.A. Milne meseregényével kezdtem a sort, ami után egy gyengébb folytatás és egy mélyrepülés következett, hogy aztán Jane Riordan két mesekönyvével zárjak. A sorrendet általában ad hoc állítom össze, de most – azt hiszem – kifejezetten szerencsésen állítottam össze. S igen, megint: megint lelőttem a bejegyzés poénját.

Böszörményi Gyula: Emberke színe

Talán az Ambrózy báró esetei után – mely kihozta belőlem a sorozatfüggő rajongót – nem különösebben kell bizonygatnom, hogy Böszörményi Gyula világának színeit mindig előszeretettel ismergetem, fejtegetem. Az ő „kíséretében” merészkedtem olyan zsánerek felé is, melyek irányába korábban nem indultam (és maradt is a kirándulások talaján, de legalább tapasztalattal az olvasói hátizsákomban). 

Böszörményi Gyula: Emberke színe

Móra Könyvkiadó, 2025, 24 oldal

Illusztrálta: Káposztás Judit

Csillagérték: 9

Még számtalan történet van, amit nem olvastam tőle – legutóbb (bár már ennek is másfél éve) például Lopotnyik férkőzött a szívem közelébe, s annak feldobott hangulatát felidézve örültem meg egy újabb gyerekeknek szóló történet újrakiadásának láttán Gyula bátyó tollából. Az Emberke színe 2009-ben jelent meg, a Móra azonban új illusztrációval ismét elhozta az olvasóknak.