Jane Riordan: Volt egyszer egy mackó

Mindig megvan az előnye és a hátránya is, ha rövid időn belül szeretnénk egy életmű több darabja, teljesen azonos műfaj vagy téma mentén összeállítani az olvasmánylistánkat. Nem a nagy Micimackó-turné volt e tekintetben az első ilyen vállalkozásom (s gyorsan hozzáteszem: nem is az utolsó), s tulajdonképpen valahogy szeretem is, ahogy a turnéval haladva megedződöm.

Jane Riordan: Mesék a Százholdas Pagonyból

Móra Könyvkiadó, 2022, 128 oldal

Fordította: Szlukovényi Katalin

Illusztrálta: Mark Burgess

Csillagérték: 9

Magasról indultam, hiszen az eredeti művel, A.A. Milne meseregényével kezdtem a sort, ami után egy gyengébb folytatás és egy mélyrepülés következett, hogy aztán Jane Riordan két mesekönyvével zárjak. A sorrendet általában ad hoc állítom össze, de most – azt hiszem – kifejezetten szerencsésen állítottam össze. S igen, megint: megint lelőttem a bejegyzés poénját.

Jane Riordan: Mesék a Százholdas Pagonyból

A. A. Milne Micimackójának újraolvasása után egy cseppet megilletődtem a Micimackó visszatér és a Micimackó meg én megismerését követően. Aggódtam, hogy a nagy Micimackó turnéval egy még nagyobb mellényúlást követtem el, hiszen összesen öt kiadványt válogattam a turnéhoz. 

Jane Riordan: Mesék a Százholdas Pagonyból

Móra Könyvkiadó, 2025, 112 oldal

Fordította: Szabó T. Anna

Illusztrálta: Mark Burgess

Csillagérték: 9

Persze, mindkét – már olvasott és bemutatott – könyvben megtaláltam azt, amit magammal tudok vinni, amit pozitívumként vagy lehetőségként ki tudtam emelni (ezt mindig nagyon fontosnak tartom) – és remélem, hogy ezt a bejegyzésekben is át tudtam adni számotokra, de az igazi nosztalgiavonatra egyik történet sem ültetett fel. Aztán Jane Riordan könyve következett a sorban. Mesék a Százholdas Pagonyból.