Serena Valentino: Vesszen a szörny!

Serena Valentino Gonosztevők sorozata a tizenegyedik részéhez érkezett, Gaston történetével pedig én is felzárkóztam – na, nem annyira: hiszen a széria ötödik részénél tartok olvasásban. Mentségemre legyen szólva, hogy mióta felvettem a Disney gonoszainak történetét elbeszélő könyvek fonalát, el sem engedtem.

Serena Valentino: Vesszen a szörny!

Sorozat: Gonosztevők (11)

Manó Könyvek, 2025, 352 oldal

Fordító: Herman Alexandra

Csillagérték: 8

Sokszor leírtam már (nagyjából minden hasonló bejegyzésben), hogy a klasszikus mesékkel kapcsolatos újraírások, átgondolások és folytatások tekintetében elengedtem az esetleges elvárásaimat, s talán épp ezért tud különösen üdítően hatni, ha egy-egy mese (vagy inkább ifjúsági regény?) kiemelkedik a többi közül. A Gonosztevők elbeszélései közül eddig SzörnyElla története a legnagyobb kedvencem, akaratlanul is ehhez mérem a többiekét. 

Serena Valentino: A végzet lángja

Serena Valentino immár tizedik alkalommal rántja be az olvasót a Disney-mesék gonosztevőinek történetébe, melyek közül magam a negyedik könyvet ismertem meg, ezúttal Hádésszal a főszerepben.

Serena Valentino: A végzet lángja

Sorozat: Gonosztevők (10)

Manó Könyvek, 2025, 192 oldal

Fordította: Halmai Gergely

Csillagérték: 6

Elég kevés olyan klasszikus, vagy klasszikussá vált Disney-mese van, melyhez érzelmileg nem kötődöm, vagy egy-egy szófordulata ne égett volna be a szóhasználatomba, mindazonáltal a Herkules talán magasan az, melyből teljesen random kezdek el idézni vagy énekelni, ráadásul ez az egyik olyan mese, mely a gyermekkoromban jelent meg, s vált a Disney-mesék megkerülhetetlen történetévé.

Serena Valentino: Sohaország mindörökké

Mindig kell egy gonosz kalóz. Minden mesének kell, hogy legyen egy gonosza. De hogy váltak igazából gonosszá? Ez valami eleve elrendelt dolog, vagy a körülmények összjátéka, esetleg mindkettő? A Disney-mesék gonosztevői olykor-olykor mégsem olyan gonoszak? Tudjuk, hogy a jónak kell győzedelmeskednie, de vajon tényleg a jó a jó?

Serena Valentino: Sohaország mindörökké

Sorozat: Gonosztevők (9)

Manó Könyvek, 2024, 208 oldal

Fordította: Halmai Gergely

Csillagérték: 8

Serena Valentino Gonosztevők-sorozatát amiatt is kedvelem különösen, mert a jól ismert történetek egy másik vetületét próbálja meg feltárni. Az eddig megjelent történetek közül immár a harmadikkal ismerkedhettem meg, s bár továbbra is Szörnyella története vezet toronymagasan, azóta is mindig ugyanakkora lelkesedéssel vetem bele magam egy újabb gonosztevő megismerésébe.

Serena Valentino: Bezárt szív

Az igazi klasszikus mesék, melyeken már nem egy, s nem két generáció nőtt fel, egyszerűen nem kopnak meg. Minden egyes alkalommal erre jutok, amikor csak egy átirat, egy továbbgondolás kerül a kezembe – az elmúlt csaknem egy évben pedig szerencsére ebből sem volt hiány az olvasmánylistámon. Lehet, hogy nem sikerült jól az adott sztori (erre is akadt példa bőven), viszont érdekes volt megismerkedni az új, vagy kevésbé eredeti megoldásokkal.

Serena Valentino: Bezárt szív

Sorozat: Gonosztevők (8)

Manó Könyvek, 2024, 256 oldal

Fordította: Halmai Gergely

Csillagérték: 7

A Manó Könyvek Gonosztevők sorozatába viszonylag későn, a széria hetedik részénél kapcsolódtam be, viszont a Kitör a frász!-szal Serena Valentino azonnal levett a lábamról. Persze tény, hogy a Disney-mesék közül talán a 101 kiskutyával a legszorosabb a (nosztalgia)kapcsolatom, viszont nagyon érdekelt, hogy vajon mi történik egy olyan ízig-vérig Disney-hercegnős mese főgonoszával, mint a Hamupipőke.

Serena Valentino: Kitör a frász!

E szemtelen lélek pokolra való? Sokunk gyerekkorának gonosztevői életéről hullik le a lepel a Manó Könyvek sorozatában. Vajon miért akar valaki más igéző hangján énekelni, miért akar a vidék legszebbje lenni, vagy miért akar pöttyös bundában grasszálni? Ezeket a kérdéseket teszi fel a Gonosztevők sorozat, bemutatva az indítékokat, s talán némiképp árnyalva is a képet.

Serena Valentino: Kitör a frász!

Sorozat: Gonosztevők (7)

Manó Könyvek, 2023, 288 oldal

Fordította: Halmai Gergely

Csillagérték: 10

Legalábbis, a Kitör a frász! esetében mindenképp. Ez volt az első olvasmányom ebből a sorozatból, és azt hiszem, igencsak jól választottam. Mi más bizonyítaná ezt jobban, mint hogy a könyv elolvasása után – fogalmam sincs, hány év után – bekapcsoltam a 101 kiskutyát, amihez egyébként egészen különleges kapocs fűz. Az első videólejátszómat 1996 karácsonyára kaptam, az első két mesekazettám pedig a 101 kiskutya és a Pocahontas volt. Azt hiszem, ezt a két mesét is pörgettem a legtöbbször a lejátszóban, egyszóval: ahogy meghallom bármelyiket is, azonnal visszaröppenek az időben.